Még mindig hódít a csokoládékatona a Katonában

Ma este  - egy pohár forrócsokival a termoszomban  - hirtelen "felindulásból", beültem Bernard Shaw A hős és a csokoládékatona című zenés darabjára a Katona József színházba.

Rég nevettem ilyen felszabadultan egy szerelmi négyszögön és az abból adódó kalamajkákon, miköben Boban Markovic féle vérpezsdítő muzsika dübörgött a fülembe.

Forrócsoki, humor, zene kell ennél több egy laza kedd esti kikapcsolódáshoz? (Szerintem nem.)

1885-öt írunk, helyszín a szerb-bolgár határ. A bolgár Petkova család egyetlen leánya Raina (Jordán Adél), álmodozik Szergejről (Nagy Ervin) a fronton harcoló félisteni hőstetteket véghezvivő vőlegényéről. Az éjszaka kellős közepén azonban váratlanul bemászik az erkélyén, egy az ellenség -  Szerbek  - oldalán harcoló csapzott zsoldos katona, menedéket keresve. A lány elbújtatja a fiút, amikor a bolgár katonák átkutatják a házat. A rejtözködő tiszt hálából elmeséli neki, hogy ő töltények helyett inkább csokoládéval harcol a fronton. Az első felvonás végére pedig egy váratlan kézcsók is elcsattan...

"Csokoládé Isteni étek, háború közben mennyei béke, olvad a számban a Bon-bon, mit nekem addig a bum-bum..." hangzik el az egyik dalban. És valóban a csoki jó, a csoki finom, a csoki megnyugtató, a csoki boldogságot ad, a csoki különleges élmény. Hogy miért? A tudományos magyarázat szerint segíti a boldogsághormonok (endorfinok) termelődését az agyban.

Személy szerint ha csokiról van szó, olyan vagyok, mint Gombóc Artúr vagyis jöhet a kerek, a lyukas, a szögletes, a töltött, a töltetlen, a meztelen, a mogyorós, a mazsolás, a mandulás és még sorolhatnám a végtelenségig. (Közben persze eltekintünk a kalóriák számolgatásától.)

De nem szeretnék elkalandozni... A cselekmény további részében hazaérkezik a szintén katona édesapa (Haumann Péter) és a vőlegény (Nagy Ervin). Raina és édesanyja (Bodnár Erika) természetesen eltitkolja a szökött csokihős bujtatásának történetét. A fiatalok között látszólag idilli/fennkölt érzések cikáznak oda-vissza. Vagy még se? A csatában kiéhezett Szergej megkörnyékezi Lukát a család szolgálóleányát (Pálmai Anna). (Alakul tehát az a bizonyos négyszög...)

Nem ejtettem még szót az utolsó - negyedik - szerelmesről Nikoláról (Bán János) az idősebb szolgálóról, aki arról ábrándozik, hogy feladva egyhangú cseléd életet, Lukával közösen boltot nyit Szófiában. 

Úgy tűnik minden a helyére került, hiszen a család ismét együtt van, a szülők boldogok, hogy a lányuk férjhez megy, Nikola tervezgeti Lukával a közös jövőtjét... Ám ekkor váratlanul beállít hozzájuk Bluntschli kapitány (Kocsis Gergely), alias csokoládékatona Svájcból.

Mondanom sem kell, hogy ettől fogva felbojdul a békés bolgár család élete. De semmi pánik, mert a harmadik felvonás végére minden elhallgatott piszkos vagy ábrándos kis titokra fény derül. Miközben a nézőt folyamatosan sodorja magával a zene, és a töménytelen mennyiségű valódi humor. A darab végére azt is megtudhatjuk, hogy miként festenek az élet valódi hősei...

Csokifüggőknek és a balkáni dallamok kedvelőinek erősen ajánlott az előadás megtekintése. Őszintén javaslom azonban, hogy  egy tábla csokoládét mindenképpen vigyenek magukkal a hölgyek és az urak mielőtt színházba indulnak...