A Kali yugáról és a generációs szakadékról...

img_3907.JPGMi az a Kali yuga? A legrövidebb válasz erre a kérdésre az lenne, hogy: az a kor, amiben manapság élünk. A hindu világkorszakok témája mindenképpen megérdemli, hogy eltöprengjünk rajtuk egy keveset. Tegyük ezt azért, mert ha körülnézünk a bolygón azt érezhetjük, hogy az élet minden területén értékválság (és anómia) uralkodik.

Tisztán látható, hogy nem tudjuk milyen vezérfonal mentén neveljük a kisgyermekeket és a kamaszokat. A szülők mára (sokszor) gyermekeik által irányított kiszolgáló személyzetté váltak, a fiatalok pedig mindent elvárnak/természetesnek vesznek és nem igazán értékelik szüleik erőfeszítéseit. Mielőtt még paradicsommal dobálnátok meg leszögezem, hogy kivételek szép számmal akadnak, de a mamahotel is sokáig nyitvatart. Sajnos a családon belül és azon kívül is, az idősebb és a fiatalabb generáció elvesztette egymással a  kapcsolatot. Hiányzik a kölcsönös tisztelet a hétköznapok kontextusából. Divatos szó lett a generációs gap (gap=szakadék, űr, hiány).

Szintén a jelen kor egyik ismertetője, hogy az internet álarca mögé bújva szeretjük megítélni mások életvitelét még akkor is, ha ezzel megsértjük Jézus azon intelmét, ami így hangzik: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess". Elfelejtkezünk arról az egyszerű tényről, hogy amit másnak adunk azt a Sors által mi is vissza fogjuk kapni valakitől - általában nem pontosan ugyanattól a személytől... Vagyis ha pálcát törünk mások feje felett akkor ne csodálkozzunk azon, ha később a mi fejünk felett is eltöri valaki azt a bizonyos pálcát. Sokszor trágár szavakkal, indulatosan, fröcsögve véleményezzük embertársainkat, miközben nem ismerjük valójában az illetőt. Gyakran elborzaszt a hazai közbeszéd állapota, melynek fő jellemzője az egymás iránt érzett irígység, a düh és mindezt átitatja a  "dögöljön meg a szomszéd tehene"  című attitűd is. 

img_3908.JPG

Úton útfélen hallani azt az elcsépelt mondatot, hogy az emberi viszonyainkban a szeretet helyett túlsúlyba került a hatalom és a pénz iránti kóros ragaszkodás. Megállapítható, hogy mindannyiunkból kiveszett a tolerancia és a gyengédség. Beszélünk róluk és elvárjuk egymástól, ám mégsem sikerül megvalósítani... Most azonban térjünk vissza a világkorszakokhoz.

Egyesek szerint a világkorszakok az emberek Isten tudatának kivetülését mutatják meg nekünk.

Az első korszak a Szatja yuga vagyis az aranykor. Ez az igazság kora, melyben a külső és belső igazság mellett az egység és a harmónia jellemző. Minden ember tisztán látja Istent és embertársait egyaránt, mindenütt ugyanaz a szertartásrend használatos. Az emberek elégedettek, bölcsességgel megáldottak és nagyon hosszú életet élnek. Nem létezik irígység, hiánytudat, betegségek ahogy testi vagy lelki fájdalom sem. A korszakok közül ez a leghosszabb vagyis 1,7 milliárd emberi év.

A következő korszak az ezüstkor vagyis a Tréta yuga, melynek hossza 1,2 milliárd év. Ekkor megjelenik a bűn, mint magatartásforma és elkezdődik az erkölcsi romlás folyamata. Az emberek ragaszkodni kezdenek a haszon valamilyen formájához, cselekedeteik már nem tiszták és önzetlenek. Az erkölcs aránya 75%, a bűnöké pedig 25% lesz.

A harmadik korszak a Dvapara yuga vagyis a bronzkor. Hossza 864000 esztendő. Ebben az időintervallumban már  ténylegesen az élet részévé válik a betegség és a hétköznapi szenvedés. A cselkedetekben 50-50% az erkölcs és a bűn aránya. Az emberek nem ragaszkodnak már az igazsághoz, az erkölcs hanyatlani kezd, erősödnek az anyagi vágyak és a sors okozta szenvedés egyre jobban érezhető.

A negyedik korszak hossza 432000 esztendő, ez a Kali istennő ideje vagyis a Kali yuga. A vaskorban Kali Istennő uralkodik. Ezalatt az időszak alatt az emberek szép lassan erőszakossá, képmutatóvá és materailistává válnak. A Lélek megéli a sötétség és a tudatlanság dimenzióit, hiszen sokan annyira az anyagba kapaszkodva élik a napjaikat, hogy még a saját Lelkük létezéséről is megfelejtkeznek. Isten ekkor teljes mértékben távolivá válik az emberek számára. Sokan nehezen vagy egyáltalán nem tudják elképzelni Teremtőt létezését, ezért szép lassan istentagadóvá válnak, amit ráadásul büszkén hirdetnek mindenfelé.

Az emberi élethossz jelentősen lerövidül a bolygón a sokféle nyavaja miatt. Viszálykodás, nyugtalanság, türelmetlenség és bánat uralkodik mindenütt. Az emberek tönkre teszik a környezetüket, állatokat ölnek táplálkozási és kedvtelési céból egyaránt. Eluralkodik a bujaság és az erkölcstelenség, mert lebomlanak a szexuális korlátok. Egyre gyakoribb az egymás iránti agresszió az egyének és az országok között is. Mindenki kihasználja a másikat a hétköznapokban. Az egymás utáni generációk pedig egyre degeneráltabbá válnak. A hagyományok  elveszítik jelentőségüket, ezért az emberek lerombolják az évszázados értékrendszereket, amik addig (az előző korszakokban) az élet stabil alapköveit képezték. A földön elterjednek a szélsőséges magatartásformák, lásd gyűlölködés,  rasszizmus, terrorizmus és vallási alapú fanatizmus.

800px-kali_by_raja_ravi_varma.jpg

(Kali Istennő : Raja Ravi Varma (1848-1906) alkotása.)

Hiányzik az igazmondás, a tisztaság, a tisztelet, a tolerancia és a Kegyelem. Általánossá válik a kapzsiság, az önérdek (túlzott egó) és az istenkáromlás. Az életben csupán a törvény és a jog rendszere határozza meg a társadalom kereteit. Az embereket kizárólag a jogrendszer büntető jellege tartja vissza attól, hogy egymás farkasává legyenek. Sok a szegény ember, miközben az uralkodó osztály egyre jobban gyarapszik. Terjed a koldulás és a munkanélküliség. A szenteket, bölcseket és valódi tanítókat elüldözik és akár keresztre is feszítik! A Visnu purána szövege szerint a mezők kopárrá válnak, az éhinség általánossá válik, ezért sokan más országokba vándorolnak, oda ahol több az élethez szükséges erőforrás. A család, mint társadalom alapegysége felbomlik és elveszíti kiemelt szerepét. A tisztesség és a(z) (erkölcsi)tisztaság már egyáltalán nem számít erénynek.

Tegyük a szívünkre a kezünket és válaszoljunk őszintén a kérdésre: melyik korszakban is élünk? Ugye ismerősen csengenek a Kali yugát bemutató gondolatok?

Számomra nagyon fájdalmas felismerni, hogy a Kali yugában éljük a mindennapjainkat. Ha körülnézünk látható, hogy a Földet elborították a romlás virágai. Mindenütt terjed a dudva és a gaz. Kevés az igazi szépség, nehéz megélni a külső és a belső harmóniát egyszerre. A (lét)bizonytalanság átszövi a hétköznapjainkat. Nincs már becsülete a korral együttjáró bölcsességnek és tapasztalatnak, nem fontos a tudás és a lojalitás sem. Felszínesek lettünk, miközben szebb és tisztább világról álmodozunk. Legyünk őszinték önmagunkhoz mert látható, hogy a szép jövő megvalósításban nem állunk valami fényesen.

Keveset teszünk a változásért, jobbára csak otthon a fotelban gondolkodunk el a dolgainkon (vagy még akkor sem). Az utakon, a boltokban, a munkahelyeken, a műhelyekben, az orvosnál vagy épp a hivatalokban sokszor türelmetlenek és tiszteletlenek vagyunk egymással. Hogy lássátok mire gondolok, elmesélek nektek egy ehhez kapcsolódó történetet:

helyijarat.jpgA minap a munkahelyemnél épphogy leszálltam a helyijáratos buszról, amihez a tömeg miatt az első ajtót vettem igénybe. Ekkor egy hatvanas jól szituállt úr hangosan "baszdmegelve" rám üvöltött, hogy mit  képzelek magamról... Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, mert nem értettem a helyzetet. Elnézést Hozzám beszél? - Kérdeztem...

(Tudnotok kell, hogy egy mozgáskorlátozott embernek jobb ha az első ajtón száll le azért, hogy a vezető láthassa, hogy nehezbben közlekedik. Nekem ez biztonságot ad és minden esetben igyekszem megköszönni a sofőrök és az utasok türelmét.) Mikor tudatosult bennem, hogy emberünk mégis hozzám beszél, akkor az úr vállára tettem a kezem és csak  annyit mondtam: "elnézést mozgáskorlátozott vagyok, és nem szoktam sem Önnel, sem másokkal így beszélni". Erre persze a hatvanas elkezdett  sűrű elnézéseket kérni tőlem, hogy: nem látta és, hogy bocsássak meg neki... De sajnos emberből vagyok én is és ezzel a megbocsájtással nem igazán tudok mit kezdeni... A legtöbb esetben ezek pusztán üres szavak, melyek mögött nincs valódi lelki tartalom. Tapasztalataim szerint ritka az igazi, szívbéli megbánás. Az eset után a bennem keletkezett tüskét nekem kell  kigyomlálni magamból...No Komment. Megtörtént. 

De akkor mit tegyünk?

Globálisan minél előbb fontos lenne új értékeket megfogalmazni, definiálni és be is tartatni/tartani azokat, a család, a munkahely, a gyógyítás, az üzleti szféra, az oktatás és a gazdasági élet területein. Teljesen nyilvánvaló, hogy a fogyasztói társadalom illetve az úgynevezett kapitalista szabad verseny csupán felszínesen foglalkozik az erőforrások (újra)elosztásának kérdésével és a Bolygó védelmével.

Szomorú tény, hogy amíg az egyik országban kidobják a zárás után megmaradt pékárút a boltban, addig a bolygó másik felén naponta több ezer gyermek hal meg a tiszta ivóvíz és az élelmiszerhiány következtében. (A megmaradt pékárút hajléktalan szállóknak lehetne adományozni társadalmi felelősségvállalás keretei között.) A Kali yugában már  a kenyérnek, mint Krisztus testének és a víznek sincs becsülete, pedig a víz és kenyér (sőt maga a búza) az Élet Forrása.

img_3848.jpg

(A képen látható törött kiflit, kidobták volna záráskor az "S" betűs boltban, inkább megvettem, hogy elkerüljük a pazarlást.)

Lehet egymásra mutogtani és a másikat hibáztatni azért, mert úgy alakult, hogy a fogyasztói társadalomnak nevezett álvalóságban élünk, de az igazság az, hogy mindannyian hozzájárultunk ahhoz, hogy ez az idejét múlt rendszer ilyen sokáig fennmaradjon. Csilli-villi gyorsan elavuló fogyasztási cikkekért és egyéb csecsebecsékért cserébe hagytuk, hogy a politikai, banki és globális nagyvállalati szektor átvegye a fejünk és a bolygónk erőforrásai felett az uralmat és az irányítást. Hatalom és pénz orientált világunk pedig értékválságba torkollott és most itt állunk a semmi közepén és nem tudjuk, hogy merre menjünk és mitévők legyünk valójában.

Olyannyira egyedül érezzük magunkat, hogy kollektíven éppen azon fáradozunk, hogy a nagynehezen kivívott szabadságjogainkat tálcán kínáljuk fel a banki és nagyvállalati szektor számára. Gondolok itt a Google, az Apple, a Facebook, az Amazon a banki és egyéb szektorok fél-legális felhasználói szokásokat érintő adatgyűjtéseire, a közbiztonság romlása miatt felszerelt kamerarendszerekre és az érintőkártyás fizetések propagálására valamint a hűségprogramok és pontgyűjtő kártyák bevezetésére is. Ezekkel a módszerekkel nyomon követhető a fogyasztásunk és az életünk. A marketing szakemberek fogyasztói állattá minősítettek mindannyiunkat, aki csak arra jó, hogy fogyasztási cikkeket állítson elő a leggazdagabbak számára.

Lehet morogni, zúgolódni az általános morális állapotokon (közbiztonság, közbeszéd, egymáshoz való viszony) de nem érdemes. Mi alakítottuk ilyenné a civilizációnkat, nekünk is kell változtatni rajta. Nem Isten vagy a Kintiek (fejlettebb civilizációk lakói) feladata rendet rakni az Emberiség fejében és szívében. Nekünk kell kialakítanunk azokat az újfajta együtműködési kereteket, amelyek szerint  a jövőben élni kívánunk.  

Tisztelettel és szeretettel javaslom mindenkinek, hogy első lépésként állítsuk vissza az idősek tiszteletét, hiszen így megtapasztalhatjuk a szeretetüket és bölcsességüket. Jegyezzük fel a régi történeteket és őrizzük meg a hagyományainkat.  Ne higgyünk ennyire vakon a technikai haladás sötét, rideg, virtuális valóságában. (Kezdetben bőven elég ha 3 évente cseréljük le az Iphone-unkat.) Kezdjük el kitakarítani a bolygót, amit az otthonunknak kellenne tekintenünk végre és ne pazaroljuk el az erőforrásait. Tudom, hogy az Emberiség rendelkezik a takarításhoz szükséges tudással és technológiával. Tanusítsunk több együttérzést és tiszteletet az állat és növényvilág valamint egymás iránt is. Ne ítéljünk elsőre, inkább vizsgáljuk meg többféle nézőpontból a történéseket.

Először a saját otthonunkban a családok szintjén kezdjük el a rendrakást. Majd folytassuk a rendezgetést és haladjunk tovább az egyre tágabb közösségek, végül pedig a legnagyobb természeti csoportosulások felé. Befejezésként összegyűjthetnénk a bolygó körül keringő űrszemetet is.

Ha rendet raknánk a Föld összes szférájában, akkor tiszta gondolatok, érzések (impulzusok) áramolnának az élőlények egyes csoportjai között és létrejöhetne végre a hőn áhított Egységtudat is. (Halkan megjegyzem, hogy ez nem egyenlő a kommunista egyenlőség eszméjével.) Tiszta udvar rendes ház, ahogy a mondás tartja. Ha pedig civilizációként megszületett az Egységtudatunk, akkor utolsó lépésként visszatalálhatnánk Istenhez és rájönnénk végre arra is, hogy a Teremtő nem a felhők szélén ülve figyel bennünket, hanem Jézus Krisztussal karöltve szerető kapcsolatra vágyik az általa megálmodott Emberiséggel. Zárásként tudatosítsuk magunkba, hogy szívből imádkozni még a legsötétebb korban és órában is lehetséges, Jézushoz, Buddhához vagy épp az Atyához kinek-kinek a maga hite szerint :)

lambandlion_glenda.jpg

(Az egyik legszebb kortárs Jézus portrét Glenda Green festette a Bárány és az Oroszlán címmel.

Painter: Glenda Green - The lamb and the Lion.)

 

Képek jegyzéke/source pictures:

1. - Kali yuga: www.wotansvolk.com

2. - Internet: www.bilkulonline.com

3. - helyijárat: www.berettyohir.hu

4. - Lambandlion : www.lovewithoutend.com

5. - Kali : www.wikipedia.com/KalibyRajaRaviVarna

Hindu világkorszakok forrása: www.wikipedia.org több szócikke