VISSZAHATÁSOk

Mottó: Hit nélkül nincs gyógyulás. Én hiszek a Gondviselő létezésében!"

Jól gondolom, hogy egyikünk sem gondol vissza szívesen a pandémia időszakára. Én sem... Úgy vélem, hogy a fertőzés és a bezártság a legtöbb ember testén és pszichéjén maradandó nyomot hagyott. Sajnálatos módon sokan vagyunk, akik a betegség következtében kialakult szövődményekkel küzdünk, és a kérdéseinkre  (valódi) magyarázat helyett, csak üres frázisokat kapunk. Ilyenkor jogosan érezhetjük azt, hogy egyedül vagyunk, illetve azt, hogy egyedül hagytak bennünket ezzel a (megoldásra váró) problémával. Sok esetben maguk az orvosok sem tudnak (vagy talán már nem is akarnak) választ adni a dilemmáinkra. Ezzel párhuzamosan - sajnos - több ismerősömnek csökkent a vitalitása és a fizikai teljesítőképessége a megbetegedés után. De tényleg mindennek egy ismeretlen(?) betegség lenne az alfája és az omegája? Erre a kérdésre én sem tudom a választ.

Az idei nyár kezdetéig azt hittem, hogy sikerrel leküzdöttem a pandemia utóhatásait és könnyelműen bíztam abban, hogy a testem és a lelkem túltette magát a megrázkódtatásokon. De nem így történt. Az elmúlt években, ha lassan is inkább kevesebb, mint több sikerrel, de megpróbáltam visszaszerezni a fizikai állóképességemet. Máig emlékszem rá, hogy a karantén utáni első hetekben egy-egy emelkedő, vagy lépcső "megmászása" ijesztően magasra emelte a pulzus és légzésszámomat. Ilyenkor nem volt más választásom, meg kellett állnom pihenni, tök mindegy hol voltam, vagy mit csináltam éppen.

Dr. kotroczó Anikó az ayurveda tanárom, az immunrendszer és a test megerősítésére amla port, Vita Jam-et, és guduchi-t ajánlott. Az amla (indiai egres) amúgy is az egyik kedvenc gyógynövényem az indiai gyógyászatból. Kivételes fiatalító hatással bír és a citrusféléknél jóval több c-vitamint tartalmaz. A Dabur féle Vita Jam szintén amlából készül és a kalcium, foszfor valamint a vas mellett 43 gyógynövény segítségével erősíti a testünk szöveteit.

Ezek mellett szedtem még neem-et és silajit-ot is. A neem-mel kihajtottam a méreganyagokat, a shilajit-tal pedig növeltem a vitalitásomat. A fertőzés sok helyen méreganyag gócokat hagyott bennem, így rengeteg folyadékot ittam és kitartóan szedtem a kis kapszuláimat. A vesék utólagos károsodása és gyulladása kapcsán, azokat is tisztítani és regenerálni kellett a shilajit vagy a tejoltó galaj segítségével. A jóga gyakorlás során pranayama-val erősítettem a légzésemet és a felépülés érdekében megerősítő - tudat tisztító - mantrákat is használtam. A tartósan fennálló csípő és térdizületi fájdalommal viszont nem tudtam mit kezdeni, azon kívül, hogy igyekeztem mozogni és rendszeresen pótolni a kollagént, de mostanra kiderült, hogy a patikában kapható pirulákban a fokozott izületi megterhelés miatt (számomra) igen-igen kevés a hatóanyagtartalom.

Vissza kellett térnem a való életbe, de a következményeket illetően hátra volt még a feketeleves. Emlékszem arra is, hogy a betegség után egy villamosmegálló "lesétálása" is komolyabb gondot okozott. Közben sokszor kellett tudtosan figyelmeztetnem magam arra, hogy ne kezdjek el ész nélkül rohanni a saját jól megszokott tempómban. Gyalogolni, cipekedni csak óvatosan lehet! Lassan és alacsonyan - ahogyan az édesapám mondaná... Mivel az addig megszokott módon nem terhelhettem magam, így kénytelen voltam elosztani a házi munkát és a bevásárlásokat. Ma már alig járok boltba, inkább  rendelek, hogy elkerüljem a cipekedést.

Kifejezetten nehéz volt őszintén beismerni vagy inkább megérteni azt, hogy a 2014 óta felépített jógikus kondicióm - és az izmaim - egy része elveszett, és most mindent újra kell építenem testi és lelki értelemben egyaránt. Meg kellett békélnem azzal is, hogy a betegség után a bal bokám fizikailag nehezen terhelhető lett, ezért könnyebben elfárad és bedagad. Hosszabb gyaloglás után a bokám olyan volt, mintha kissé bevizesedne... Észrevettem azt is, hogy időjárás változás esetén mindkét térdem érzékenyebb lett és jóval gyakrabban fáj. Sokáig bajlódtam az emésztésem helyreállításával, ezért a különféle probiotikumok állandó "barátaimmá" váltak, végül a normaflore hozott helyre... Ezek voltak a 2022-es év történései, ekkor még nem gondoltam rá, hogy 2024-ben tovább erősödnek majd a testi panaszaim.

2023 tavaszán egy ortopédián történt látogatás után kiderült, hogy a fertőzés mellékhatásaként izom és izületi fájdalmaim lettek (a hosszan tartó gyulladás miatt). Ekkor az ortopédsebész posztcovid szindrómával diagnosztizált. Az állandó problémák mellett érzékenyebb lettem a frontokra és a fáradékonyság is megmaradt. Elveszítettem az eredendően pozitív életszemléletemet és lendületemet. Fogalmam sem volt arról, hogy hogyan fogom mindezt visszaszerezni. A következő hónapokban észrevétlenül elhagytam az önazonosságomat, a rám jellemző optimizmust és lelkileg elindultam a lejtőn... Ám kezdetben mindebből semmit sem vettem észre...

Idén a probléma tovább folytatódott, mert a bal bokám jóval érzékenyebb lett. Július végére nyirok ödéma keletkezett rajta, ami feszítő fájdalommal és hangulatingadozással járt együtt. Az augusztusi szabadságomat megelőző héten, kétszer voltam nyirokmasszázson és a masszőrömtöl Gabitól egy orvos elérhetőségét is megkaptam. Most akupunktúrával és egy speciális injekció kúrával gyógyítanak. Munka után, hetente egyszer kezelésre járok és megint próbálok bízni a pozitív végkifejletben... (Más választásom úgysincs!) Döntenem kell(ett) a gyógyulás és a szenvedés között, én pedig a lassú gyógyulást választottam!

Az elmúlt hetekben szenbesültem azzal, hogy az élet ismétli önmagát, mert az első hét évemben sokat voltam kórházban és jó pár operáción átestem. Most 40 esztendővel később, én döntök a sorsomról azzal, hogy végigcsinálom ezt a holisztikus kezeléssorozatot. Isten segítségével önállóan, felnőttként oldom meg a testi és lelki problémáimat és vállalom az ezzel járó felelősséget is!

Egy ponton túl ráébredtem arra, hogy, az állandó szenvedés teljességgel értelmetlen. Semmi értelme nincs a hosszan tartó testi vagy leki kínlódásnak, kivéve ha a lélek valamilyen okból tudatosan választja ezt a tapasztalást... Hiszen ez is egy eszköz (lehet) arra, hogy letörjön az egónk és kialakuljon bennünk az (őszinte) alázat.

Miután lelkileg lementem a problémáim aljára beláttam, hogy már eleget ültem a gödör fenekén és nagy nehezen  az elmozdulás mellett döntöttem. 2024 nyarán mindent elveszítettem és teljesen tehetetlennek éreztem magam. Nem írtam, nem strandoltam, nem bicikliztem, nem SUP-oltam. Ihletem sem volt, mert értelmetlennek láttam a létezésemet. Aztán a sors kegyelemből elvezetett a mostani orvosomhoz és a fény ismét pislákolni kezdett az alagút végén!

Lassan haladok és elviselem a gyógyulással járó fizikai fájdalmatkat a hangulatingadozásokkal együtt. Meggyógyulok, hisz' mást úgysem tehetek. Eddig erős közhelynek tartottam a mondást: "Ha egészség van, akkor minden van!" Ez azonban  tényleg így van. Az egészségünknél nincs fontosabb az életben! De ezt is csak saját tapasztalatból lehet teljesen megérteni, átérezni, belátni és tiszta szívvel értékelni is. Hiszen ha testi és lelki értelemben egészek vagyunk, akkor nincs előttünk lehetetlen...

A sorsom alakulásáért senkit sem hibáztatok, hisz bátran mondhattam volna nemet az oltásra. De őszintén bevallom nektek, hogy féltem. Féltem attól, hogy mi lesz a kis törékeny egzisztenciámmal, hogy miből és hogyan fogom eltartani magamat, mert tudtam, hogy 50 felé battyogó mozgáskorlátozottként közel sem egyszerű feladat újra munkát találnom! Tényleg dönthettem volna másképp...

De ez már mindegy. Most előre nézek az egészséges befejezés felé. Nem okolom magam, mert annak sincs értelme, ha folyton azon pörgetem az elmém, hogy mi lett volna, ha egy másik oltást választok? Nos, annak is lett volna mellékhatása. Hisz minden kívülről jövő (mesterséges) dolognak nem kívánt tünete van.

Vagyis Isten kezében vagyok és mindig is abban voltam, ahogyan mindenki más! Senkinél sem vagyok jobb, vagy különlegesebb, sőt(!) sokmindenben esendőbb vagyok a többieknél. A jelenlegi megélésemen keresztül ideje elengednem a szenvedést és a halálfélelmet, mert ezek a tudat sajátos tévedései. Ha magasabb szintről nézem a velem történteket, akkor minden tapasztalás mógött bölcsesség rejlik. A mostani utam, a belső alkímiai folyamatom része, melynek során a személyiségem jóval elfogadóbbá és megértőbbé válik.

Már nem akarok - szociális munkásként és emberként sem - egyfolytában megmenteni mindenkit, ezért néhány lépéssel távolabbról figyelem a körülöttem zajló eseményeket. A betegség segítségével fokozatosan megtanulom azt, hogy ne akarjak semmit sem. Hogy ne akarjak birtokolni, befolyásolni, vagy épp meggyógyulni sem. Hagyom, hogy isten szabadon cselekedhessen bennem és rajtam keresztül. Beláttam azt is, hogy az életben sosem irányítottam semmit sem. Ez is az egóm egyik tévedése volt a sok közül. A véletlennek tűnő események sorozata mögött pedig a legnagyobb szeretet és odafigyelés rejlik. A figyelmemet visszahúztam a külvilágból és az egészségem helyreállítása került az első helyre. Hónapok óta nem vacsorázom és alkoholt sem ittam. Ezen kívül a hasamba is kapok súlyvesztést elősegítő tűket. Ez az életem, ez a sorsom és megbékéltem vele...

Utóirat: Írás közben húztam egy kártyát az egészségemre Ezt az üzenetet kaptam: gratulálunk jó helyen vagy a megfelelő időben. Az életedben véget ért egy helyzet! ( Mivel a lelki síkokon másképp telik az idő, így az égi segítőim már befejezettnek tekintik a mostani helyzetet.) Átélheted a teljesség a hála és a megelégedettség érzését, belevághatsz valami újba, vagy megállhatsz és élvezheted a pillanatot. Most mélyebben megértheted önmagadat és az Univezum működését.

Képek forrása:

1 - akupunktúra: kirsche.hu

2 - kártya: dudus.hu

3 - alagút:blikkrúzs.blikk.hu