Az utolsó harmincas...

1982213_1632910426974592_5188498897964605575_n.jpg

 

Este 22:00 óra van és ma van születésnapom. Sok ismerőstől és baráttól kaptam köszöntést sms-ben, telefonon vagy  a facebook-on (ezúton is mindenkinek köszönöm a rámgondolást). Volt olyan, aki málnás sütit sütött nekem vagy váratlanul megajándékozott egy Buddha szoborral és még pezsgőztem is.

39 éves lettem...Normális esetben éppen szórakoznék valahol a budapesti éjszakában egy asztal tetején ugrálva, de ez most nem megy...

Úgy érzem, hogy néhány gondolat erejéig meg kell szólalnom! Ki kell írnom magamból a gyászt és a fájdalmat, azt a megfoghatatlan és sötét űrt, amit belül érzek...

Megmagyarázhatatlan és érthetetlen számomra az, ami az elmúlt napokban Párizs utcáin történt. Nem is tudom feldolgozni ezeket az eseményeket. Ha őszintén magamba nézek, akkor napokat tudnék az ágyban tölteni és legszívesebben egyfolytában sirnék...

Zokognék azért mert ennek egyáltalán nem lenne szabad megtörténnie. Véresre verném az öklömet a falba azért, mert tudom, hogy az emberi élet a legdrágább ajándék ezen a földön, és szétrugnám a házak falát azért, mert nemtudom uralni a lelkemből feltörő szomorúságot...

Itt már nincsenek szavak, mert üresen hangzik minden egyes hangosan elmondott gondolat. Hiszem és vallom, hogy az Emberiségnek fel kell ébrednie, mert mindannyian egymás testvérei vagyunk. Nem olthatjuk ki embertársaink életét a saját céljaink érdekében csak úgy egy pillanat alatt ridegen, gombnyomásra.

Jézus azt mondta, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". Igaza volt, mert ebben a helyzeteben csak a szeretet, az ima és az egymás iránt érzett szolidaritás segíthet. De mi emberek tudjuk egyáltalán, hogy milyen is a valódi szeretet? Itt az ideje elgondolkodni ezen. Szerintem most ez a legfontosabb kérdés az egész emberi faj számára ahelyett, hogy a saját önös érdekeinket néznénk.

Ebben a percben mindenkit arra szeretnék kérni Európában és a Világon, hogy gyújtson meg - velem együtt -  egy   mécsest és ki-ki mondja el a saját nyelvén a maga egyszerű imáját a saját Istenéhez. 

Ez az Isten azonban mindenütt ugyanolyan szerető és békés (Maga a Tiszta Tudat és Energia!) csak mi emberek hívjuk másképpen és gondolkodunk a Teremtőről ezerféle képben. Ezért is vagyunk ennyire megosztottak! De az Egy az mindig Egy és ugyanaz a - szent - minőség marad...Ő az, Aki soha nem változik!

Az mostmár egészen biztos, hogy a 39. születésnapomat sosem fogom elfelejteni!

Végezetül ahogyan John Lennon énekelte az Imagine-ben, így legyen: "Nothing to kill or die for, and no religion too, imagine all the people living life in peace..."

12119142_931704770211178_5258389234627018853_n.jpg