Régen írtam blogot, de nem hagytam abba az írást, hiszen ebben az évben az életem történetét, a 2014 őszétől egészen 2022 januárjáig bejárt utamat próbálom egy kéziratba önteni. A folyamat közben rájöttem arra is, hogy kéziratot írni sokkal nehezebb feladat, mint azt valaha gondoltam volna, de most már mindegy, mert belevágtam ebbe a kalandba is.

Vannak termékenyebb napjaim, amikor érzem, hogy nem tudok olyan gyorsan írni a billentyűzeten, mint amennyi gondolat van bennem, máskor pedig üresnek érzem magam, és ha az írásra gondolok, akkor inkább tehernek élem meg azt, amire vállalkoztam. De egy biztos, feladni nem fogom.

Tudom, hogy minden ingadozásom és vívódásom ellenére ebben az évben készen leszek a kéziratommal, a többit pedig a Jóistenre bízom...Őszintén hiszem, hogyha kiválasztott erre a feladatra, akkor végig fogja majd a kezemet úgy, ahogy azt eddig is tette (mivel alkalmasnak tart rá, hiszen jobban ismer engem, mint én saját magamat). Közben pedig néhány jelet is kaptam már Tőle, csak fel kellett ismernem az Atyai segítségnyújtását...

Esténként, ahogy olvasom a füzeteimet, és a naplóimat érzelmileg is újra átélem a velem történt eseményeket. Nem könnyű, sőt megterhelő időszak, de most már sok mindent másképp látok, mert magasabb/szellemibb nézőpontból vizsgálom a történteket és érzem, hogy fokozatosan  minden a helyére kerül a lelkemben. Őszintén bevallom nektek azt is, hogy tényleg szeretek írni, elsősorban azért, mert ezzel kiélem a kreativitásomat, mivel sem rajzolni, sem szobrászkodni nem tudok. Sajnos nem örököltem az édesapám kézügyességét, így az írás lett a mások felé szánt üzenetközvetítési eszközöm, illetve kapcsolódási lehetőségem.

A múlt vasárnap este telefonon beszélgettem egy barátommal. Eszter szerint az életben az a legfontosabb, hogy minél nyitottabban kapcsolódjunk egymáshoz. Az írással pedig olyan emberekhez is kapcsolódhatok, akik nem jelennek meg a fizikai (személyes) teremben, és - egyelőre -  ismeretlenek a számomra. Ám ha vevők a látásmódomra és az apró személyes történeteim is elgondolkoztatják őket, akkor már elértem a célom. Mert ha csak néhány másodpercre is, de olvasás közben lelki és tudati szinten is  összekapcsolódtam az olvasóimmal.

A kéziratom jógás utat bemutató - legnagyobb - fejezetével nagyjából készen vagyok, az alapokat rögzítettem. Most a családállításokat bemutató, rövidebb, de lelkileg jóval nehezebb fejezetnél járok. Miközben újra élem az egyes alkalmakat, apróbb csodák történnek velem, mert a sors megint csak azon dolgozik, hogy az alkotáshoz szükséges információkkal ellásson engem.

Amikor április végén leírtam az első ujjá születésem történetét, közvetlenül ezután, május elsején - anyák napján - a konyhánkban az édesanyám főzés közben, spontán elmesélte a születésem teljes történetét (az ő szemszögéből). Mondanom sem kell, hogy hagytam mesélni, de közben többször is a könnyeimmel küszködtem, mert olyan hihetetlen és váratlan volt az a napfényes és csendes délelőtt.

A meseállításom történetének rögzítése közben az antikvárium.hu-n megtaláltam azt a mesekönyvet, amiben a "Foltocska Szabócska" történetei olvashatók. Öt nappal később, május 17-én elmentem a gyerekkori mesekönyvemért a Hollán Ernő utcai Stelázsi-ba, hogy felnőttként újraolvashassam. 

Furcsa érzés volt újra kezemben tartani a könyvet, amiben igazán ijesztőnek láttam a mesefigurákat. Aznap este egyáltalán nem értettem, hogy gyerekként miért nem érzékeltem ezt....Miközben beleolvastam a mesékbe összeszorult a gyomrom mert tudtam, hogy ez a mese sok szempontból meghatározta az első 40 évemet, hiszen annyira azonosultam a mindenkin segítő szabólegénnyel, hogy a mesefigura tudattalanul még a pályaválasztásomat is meghatározta! Olyan akartam lenni, mint ő, aki a jó szívével és a furfangjával mindenkin segít, de ő maga egyáltalán nem kér segítséget soha, senkitől semmilyen formában sem (pedig megtehetném, hogy segítséget kérek, hiszen mozgáskorlátozott vagyok).

Ezen a héten rájöttem arra, hogy ezek az apró egybe esések, mind-mind a Jóisten apró csodatételei felém, és  megerősítik a tisztán látásomat és segítik azt is, hogy nehogy letérjek a 2022 január végén megkezdett újabb utamról.  A szívem mélyén érzem, hogy végig fogok egyensúlyozni ezen a hosszú pallón is, akár tetszik, akár nem.

Mivel az idő az emberi létezés egyik illúziója sok közül, így nincs igazán valódi jelentősége annak, hogy egy-két hónappal előbb, vagy a kitűzöttnél később fejezem be a kéziratomat, de mindezek ellenére nem kényelmesedhetek el. Tudom, hogy folyamatosan a célra kell fókuszálnom és nem szabad hagynom, hogy a "szirének" eltereljék a figyelmem a külvilág zavaros eseményeivel.

Ha meg kell történnie az emberek közti kapcsolódásnak akkor azt, sem a távolság, sem az idő nem akadályozhatja meg.  Hogy miért mondom ezt? Azért, mert a Kegyelem ajándékaként ezen a héten még ezt is megtapasztaltam. 

Egy barátom az elmúlt heteket ugyanis Indiában töltötte, ahol egy Guru asramjában lelki gyakorlatokat végzett. Nekem pedig volt egy ezzel kapcsolatos titkos vágyam, amit még önmagamnak sem mertem teljes nyíltsággal megfogalmazni, vagy éppen bevallani.

A héten őszintén érzetem, hogy - Zita segítségével -  kapcsolódni szeretnék azzal a bizonyos Guruval. Ezzel párhuzamosan pedig egyfajta megbékélés lett úrrá rajtam és rájöttem arra, hogy az életemben mindent el tudok fogadni és annak az ellenkezőjét is. Most nemcsak elméből, hanem szívből is érzem, hogy tényleg minden úgy jó ahogyan megtörtént velem. Még az is tudatosult bennem, hogy valójában semmire nincs szükségem a napi alapokon kívül és beláttam azt is, hogy a vágyaim jelentős része csak illúzió csupán. Mindeközben, - ha csak másodpercekre is - de ismét megtapasztaltam a harmadik dimenzió  teljes mértékű megtévesztését.

De már nem éreztem haragot, vagy értetlenséget azért, hogy ebben a kissé kesze-kusza földi létezésben élek, mert tudom, hogy be kell teljesíteni a feladatomat és érzem, hogy mindeközben fokozatosan nyitottabbá válok a magasabb szintű valóságok és Szellemibb eszmék felé is.

Tegnap este ugyanis a végtelen téren és az időn át eljutott hozzám a Guru üzenete és szívből éreztem a szeretetét meg azt is, hogy lelkileg tényleg összekapcsolódtunk egymással. A kapcsolódás által bizonyossá vált számomra az is, hogyha megfelelő lesz a tér és az idő minősége, akkor akár még találkozhatunk is...

Képek forrása:

1. - napló kép: koshacek.hu

2.- kockaházikó: moly.hu

3.- guru purina: yogabazaar.hu

4.-áldó guru :news18.com

5.- a négyzet sugara optikai illúzió:háttérképtár.hu

(Ezt a bejegyzést Eszternek és a családállítómnak ajánlom, akinek sok mindent köszönhetek.)