"Mottó: egy valódi testi és lelki krízis mindig alkalmas a teljes változtatáshoz!"

Van, amikor reggel felébredsz és egyszerűen csak a lelkedben érzed, hogy hamarosan minden megváltozik körülötted! Ma ébredés után szinte minden sejtemet és atomomat átjárta ez a tiszta és világos gondolat. Még az is eszembe jutott, hogy:"ha tiszták a gondolataim támogatást kapok a megvalósulásukhoz." (A Tarotban ez a gondolat a Csillag lapjához kapcsolható.) Annyira biztos voltam benne, mintha megnyertem volna a lottó főnyereményét. A szokásos tisztálkodási és öltözködési  rutin után összekészítettem a fürdő cuccomat és munkába indultam...

A január végétől júniusig terjedő időszakban nagyon fontos felismeréseim voltak, mert egyrészt szembesültem az élet ciklikus jellegével vagyis azzal, hogy az egyes életciklusok lezárásakor ugyanazokhoz a megoldandó problémákhoz térünk vissza. Ám ha az elmúlt időszakban a (szellemi) fejlődés útját jártuk, akkor most a korábbitól eltérően fogunk reagálni a felbukkanó krízisheyzetekre, mert érettebben és bölcsebben cselekszünk és nem hagyjuk, hogy a félelmeink átvegyék a hatalmat felettünk. (Bár hozzá kell tenni azt is, hogy a félelem fontos figyelem felkeltő jellegű emberi érzés, de mégsem szabad hagyni, hogy ez irányítsa a gondolatainkat.)

A megemelkedett árak és az erős infláció miatt nehéz volt a tél és a tavasz, de a megpróbáltatások ellenére nem akartam elveszíteni a hitemet abban, hogy egyszer velem is jobbra fordulhat minden...Pontosan úgy, ahogy az éjszaka után is mindig eljön a hajnal.

Csodák-csodájára májusban kissé javult az anyagi helyzetem, ám ezzel párhuzamosan az elmúlt hónapok alatt  jól hallhatóan kattogni és ropogni kezdtek az ízületeim, ami nagyon meglepett, mert eddig nem voltak ilyen jellegű panaszaim. Az elmúlt hónapok egészségügyi és anyagi gondjai ugyanazt az időszakot idézték fel bennem, mint amikor Pestre költöztem. Ekkor ugyanis belevetettem magam a munkába és az első két évben sikeresen leamortizáltam magam lekileg és fizikailag egyaránt, mert be akartam bizonyítani, hogy igenis terhelhető vagyok...

Nagyjából 10 évvel később, testem és a lelkem megint jelzett, hogy valami nincs rendben velem, én pedig válaszokat akartam kapni erre a kérdésre. Abban biztos voltam, hogy a problémáim immár nem pénzügyi jellegűek.

Ígyhát május 23-án elmentem az ortopéd sebészemhez, aki szerint az ízületi hajlásszögeim rendben voltak ugyan, de a térdemben és a csípőmben a féloldalas járás miatt kopás nyomok találhatók, többek között azért is kattognak az ízületek, mert ki vannak száradva, akár egy ősi egyiptomi pergamen...(Pedig rengeteget iszom.)

A sebész után június 8-án reumatológushoz mentem, aki gyógykezeléseket írt fel a Lukács fürdőbe és egy doboz méregdrága porcképzővel is megjutalmazott, amit azóta is rendszeresen szedek. A fizikai testemet illetően bár választ kaptam a problémáimra, de a lelki okokat még eztán sem sikerült teljes mértékben megfejtenem.

Megint úgy éreztem, hogy sötétben tapogatózom, és nem láttam magam körül a kiútat, de mégsem estem annyira kétségbe, mint 10 évvel ezelőtt. Ugyan monotonnak és szürkének láttam a napokat, és folyton az a gondolat járt a fejemben, hogy a Mátrix-ban minden nap ugyanolyan egyhangú, mégsem pánikoltam be teljesen, csupán többször is leestem a padlóra és jópárszor megütöttem magam (igazából és áttételesen is), de  biztosan tudtam, hogy idővel úgyis összeszedem magam.

Végül június 13-án elmentem a családállítómhoz, aki energetikailag rendbe tette a fizikai testemet, és elmondta, azt is, hogy a lelkem az életem minden területét sivárnak érzékeli, erre reagálva a fizikai testem a változókor mellett az átlagosnál mégjobban elkezdett kiszáradni... Olajoznom és kennem kell az ízületeimet, hogy több legyen bennem a "kenőanyag" és többet kell mozognom, sétálnom és bicikliznem, mint eddig. Elhatároztam, hogy hétvégére leteszem az autómat és igyekszem mégtöbbet biciklizni.

A beszélgetésünk alatt azzal a számomra fontos kérdéssel is szembesülnöm kellett, hogy mit szeretnék csinálni az életem B oldalán én pedig elsőre azt mondtam, hogy: "többet szeretnék írni". Ebben az egy dologban voltam biztos, másra nem tudtam gondolni, úgy nagy hírtelen...

Aztán ma reggelre villámként hasított belém egy erős felismerés, hogy én bizony megváltoztatom az életem egyik területét és képes vagyok arra, hogy mindent és mindenkit elngedjek azzal a bizonyos szent közönnyel.

Amint ez a döntés (stabilan) megszületett bennem, a testem azonnal reagált az új gondolatra és az eddigi összehúzódás érzés azon nyomban teljesen megszünt bennem és sokkal jobban kihúztam magam a tükör előtt, mint előtte bármikor, sőt az elülső combizmom is egy-kettőre ellazult (és az ujjammal most is bele tudok nyúlni az izmomba, amit eddig sosem tudtam megtenni).

Mostmár tudom mit szeretnék az írás mellett és azt is tudom, hogy közel 47 évesen ismét képes vagyok a változtatásra, a semmibe ugrásra... Képes vagyok arra, hogy új embereknek is megmutassam a bennem lévő kreativitást és képviseljem azt a szupportív szellemiséget, aki valójában segítőként vagyok...

Tudom, hogy képes vagyok arra is, hogy megoldjak egyéni és kollektív vállsághelyzeteket és képes vagyok arra is, hogy egy krízishelyzet közepette együttérzéssel támogassak másokat, mert én ehhez kaptam erőt, empátiát és tisztánlátást a Jóistentől. Ez vagyok én, aki valóban segítő identitással rendelkezik és bárhol megállja a helyét a bolygón. Büszke vagyok a különleges képességeimre :) Itt az ideje, hogy mégtöbbet használjam őket a Világ és a magam érdekében egyaránt.

Délelőtt eldöntöttem, hogy időpontot kérek a családállítómtól egy karrier állításra, hogy lássam, jól érzékelem-e az új idők szellemi minőségét, ami ma reggel a változtatás felé taszított engem, sőt mi több hírtelen sávváltásra ösztökélt. (Nyugalom, index nélkül nincsen sávváltás, és mindig nézem a tükröket is, hogy mit mutatnak nekem.)

Elöljáróban csak annyit, hogy a levelet 11 óra 11 perckor sikerült elküldenem Gabinak... (Aki érti, érti, aki meg nem, az úgysem fogja megérteni.) A 11-esről azt kell tudni a számmisztikában, hogy a mesterszámok egyike és Szellemi inspirációra ösztönöz minket. Engem ez a szám ma reggel egyértelműen a változtatásra, a változtatás melletti döntéshozatalra inspirált. És Edith Eva Eger "Döntés" című könyve óta tudjuk, hogy minden változtatás egy döntéshozatallal és egy erős gondolati impulzussal kezdődik.

Szellem és a Gondviselés jól láthatóan ismét munkába lendült, mert az Angyalok megforgatták a Szerencse változó kerekét, én pedig belekerültem a változás örvényébe és gondolatban elengedtem az egész eddigi teljes életemet, minden szereplőjével, örömével és bánatával együtt...

Tudom, hogy a változtatás melletti döntésemre előbb vagy utóbb reagál a Gondviselés, mert kiküldtem a hívójelet a kollektív tudati mezőbe, (az Univerzumba) aztán meglátjuk, hogy mi lesz velem. Mivel a mennyei világokban nincs idő, így most csendben várakozom, mert ennél többet úgysem tehetek.

Érzem, hogy a döntésem következményeként minden megváltozott a testemben és a lelkemben egyaránt, mert jóval felszabadultabb vagyok, mint az elmúlt hónapokban bármikor. Eszembe jutott az is, hogy az anyai nagymamám mindig azt mondogatta nekem, hogy "a türelem rózsát terem", az én rózsám pedig igen különleges lesz, ha egyszer virágba borul. (Most, írás közben az anyai nagymamám segítő energiáját érzem magam mellett a jobb oldalamon és a gondolatra még a könnyeim is kicsordultak.)

S, hogy mi a konklúziója az elmúlt hónapoknak? A saját káromon - szenvedés által - kaptam leckét a gondolatok teremtő erejéről, meg arról is, hogy a gondolataink igenis befolyásolják az életünk eseményeit, a testünk kémiáját és lelkünk működését egyaránt. Tehát jól vigyázzunk arra, hogy mit kívánunk, mert a gondolatok igenis Teremtő - Szellemi - erővel bírnak. A kishitűségnek pedig tényleg semmi értelme sincs...

Képek forrása, internet és Google

Kártya: Osho Zen tarot