Úgy látszik, hogy a Mindenség Teremtője újabb figyelem felhívó álmot bocsájtott rám. :)

Tegnap reggel ugyanis azzal a jóleső és kissé groteszk érzéssel ébredtem, hogy valami megszületett belőlem,  kiszakadt a lelkemből és ha lassan is, de végül megérkezett a fizikai világba... 

Felkelés után egyáltalán nem emlékeztem az álmom egyes képsoraira, de az általa kiváltott intenzív érzésekre igen. Ezt a "valamit" nagyon sokan várták már a Földön és nagyon sokan őszintén örültek annak, hogy végre megszületett belőlem és megérkezett közénk.  

Tegnap reggel, mikor az ágyam szélén ülve, kábultan végiggondoltam az álmom mondanivalóját, nyomban a készülőben lévő kéziratomra gondoltam, aminek épp az utolsó nagyobb fejezetén dolgozom. Számomra teljesen világos volt, hogy saját gyermek híján a kézirat az, ami megszületett a gondolataimból, a lelkem legmélyéről és testet öltött önnön magamból.

Végtelenül hálás voltam az újabb megerősítésért, hiszen ismét biztos voltam benne, hogy a Jóisten odafentről végig fogta a kezemet, sőt valójában soha nem engedte el egy percre sem.

Tisztán éreztem és tudtam azt is, hogy nekem "csak" írnom kell, úgy ahogy azt eddig is tettem. Az elmúlt hetekben azon a fejezeten kezdtem el dolgozni, ami kellő alapossággal bemutatja, hogy milyen hatással volt rám, hogy küzdelmesen ugyan, de végül sikerrel megtanultam  autót vezetni. Még engem is őszintén meglepett, hogy ezzel a témakörrel kapcsolatban szintúgy minden fontosabb információt rögzítettem a naplóimban.

Felkelés után az is eszembe jutott, hogy szellemi síkon a kézirat már régebben létrejött, írás közben "én csak letöltöm" kvázi életre hívom és formába öntöm a már meglévő információkat, az egyes gondolati impulzusokat, magát a tiszta ideát.

Az álmom után kicsit úgy éreztem magam, mint József, amikor a bibliai történet szerint megfejtette a fáraó álmát, azzal a különbséggel, hogy most egy személyben én voltam József, illetve maga a fáraó is. Azonnal tudtam, hogy a könyvem kelt életre bennem és abban is biztos voltam, hogy ha készen lesz a kéziratom,  akkor sok embernek okoz majd AHA élményt. Az AHA élmény pedig felhívja a figyelmet az élet megoldásra váró helyzeteire, illetve megerősítheti az olvasókat abban, hogy nincsenek egyedül a megoldásra váró körülményeikkel. Hiszen mindannyian néztünk már farkas szemet rendkívül nehéz szituációkkal az élet bizonyos szakaszaiban nem igaz?

Tudatosítani szeretném az emberekben azt is, hogy a Gondviselés mindig velünk van és segít bennünket abban, hogy mielőbb megtaláljuk a megoldást (vagy a kiutat) az aktuális krízisre, illetve adekvát választ adhassunk az élet egyes kiszámíthatatlan eseményeire, a kihívásokra úgy ahogy ez József esetében is megtörtént a bibliai történet szerint.

Bár ez esetben is érvényes volt az a jól ismert mondás, hogy segíts magadon, Isten is megsegít, vagyis ahogy Józsefnek, úgy vele párhuzamosan nekünk is  döntenünk kellett arról a kérdésről, hogy változtatunk-e az életünkön, vagy sem? Szenvedünk tovább vagy megoldjuk a minket gyötrő problémát? Ha nem változtatunk, akkor a megoldásra váró élethelyzet nem fáj még eléggé, ahogy mondani szokás, vagy nem szeretnénk vállalni a döntés hozatallal együtt járó felelősséget sem. (Pedig a felelősség vállalás elől nem lehet elbújni, csak szólok.)

Később úgy döntöttem, hogy a születéssel/szüléssel kapcsolatos különleges álmomat mindenképp megosztom a segítőmmel, így hát feltárcsáztam Gabi számát és csicsergő hangon elmeséltem neki a kedd reggeli élményeimet. Ő is megerősített abban, hogy tegnap reggel álmomban  - saját gyermek híján -  a könyvem született meg belőlem. Ezek szerint igaz a mondás, hogy akinek nincs, vagy nem lehet saját utóda, úgy mint nekem, annak valami nagyobb dolgot kell megalkotnia az életben. Olyan "valamit", ami valamikor a jövőben végül mindenkinek a javára szolgál.

Erre azt mondtam neki, hogyha - Isten segedelmével - továbbra is ilyen gyorsan haladok, akkor akár még az is előfordulhat, hogy 2022. augusztus 31-ig elkészülök a kézirat első változatával, amit az ősz folyamán  tovább és tovább csiszolgathatok.

Aztán beszélgettünk - többek között - a mostani korszakváltásról, illetve a Tarot-ról is. Elújságoltam neki azt is, hogy az otthoni könyvespolcomon "találtam" a témában egy érthető és általam hitelesnek vélt kézikönyvet Gerd B. Ziegler tollából. Elég az hozzá, hogy a könyv nagyjából 2000 - 2002 óta a tulajdonomban volt. No Comment! A Gondviselés már akkor tudhatta, hogy kettő évtized múlva talán mégis szükségem lehet rá.

Gabi őszintén érdeklődött arról is, hogy miként élem meg a jelenlegi gazdasági válságot. Válaszként elmondtam neki, hogy mostanában felkeléskor mindig tudatosítom magamban, hogy a körülöttem lévő világ, csupán csak egy holografikus kivetülés (illúzió) és tök mindegy, hogy mi történik odakint, mert én rendíthetetlen stabilitással, sztoikus nyugalommal figyelem az egyre élesebben kibontakozó, illetve elhúzódó eseményeket (a vég játékát). Szerinte az a kihívás az eljövendő nehéz világgazdasági helyzetben, hogy ez az illúzió mégiscsak erősen hatással van mindannyiunkra és nem dughatjuk a fejünket a homokba, mert nem vagyunk mi struccok.

Meséltem neki arról is, hogy pozitív visszajelzéseim vannak a Tarot-tal kapcsolatban és azt is megemlítettem, hogy hálás vagyok azért, hogy válság idején épp nem a munkanélküliek táborát erősítem, mint előtte jó néhány esztendőn át az életem első felében. Gabi azt mondta, hogy eljött az ideje annak, hogy az ember valóban értékelje, a stabil és megbízható munkahelyét. A családállítóm szerint a Tarot-tal meg a könyv írással csak-csak rákerültem a saját szellemi utamra.

És, hogy mit szeretnék ezután? Csupán csak annyit, hogyha az elmúlt években - Isten segítségével -  sikerült jobbá tennem, illetve megváltoztatnom az életemet, akkor kötelességemnek érzem, hogy a környezetemmel is megosszam az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat.

Ezért egyre erősebb bennem az a szívbéli vágy, hogy ismét közvetlenül és személyesen szeretnék emberekkel foglalkozni és segíteni őket abban, hogy jobb irányba változzon az életük. Hiszen ne csak nekem legyen jó, hanem mindenki másnak is a bolygón, ahogy azt egyik este nemrég tudatosan megfogalmaztam magamban, egyfajta saját felismerésként.

Azt, hogy az álmaim valóra válnak-e vagy sem, még nem tudhatom, de ha mégis minden úgy történik, ahogy szeretném akkor megígérem, hogy nyomban beszámolok róla nektek is.

képek forrása:

Álomfogó- ideak.hu

Sztikusok (Epiktétosz) - filozofusvagy.blog.hu

Szív csakra - otthonfa.network.hu