Öröm, zene, nosztalgia...

Tegnap sikeres gerincjóga oktató vizsgát tettem a Sarasvatiba. Mostmár jobban értem az emberi test működését és a gerinc szerepét a testtartásban. Összességében magabiztosabb lett a tudásom és a gyakorlásom egyaránt. Hála Istennek.

Pihenésképp 13:00 óráig lustálkodtam és közben félálomban tévét néztem. Délután egykor nekiálltam gyakorolni. Az ászanázás után a Westend felé vettem az irányt. A sikeres vizsgám miatt szerettem volna meglepni magam valami különleges dologgal, de nem igazán tudtam pontosan mit szeretnék. Végigjártam néhány üzletet és megnéztem a GAS-ban a piké pólókat is. Nem vettem semmit, mert nem tudtam választani a szinek közül...Viszont meghívtak május 16-án 17:00 órára az üzletbe egy koktélpartira. Mivel szeretem ezt a brandet, így elhatároztam, hogy mindenképpen elmegyek.

Ezután bementem a Média Markt-ba cédéket nézegetni. Több, mint egy óra keresgélés után valódi kincsekkel távoztam az üzletből. Találtam egy Queen és egy Shania Twain Greatest Hits cd-t, Massive Attack Mezzanine albumát, Seal 7 című cd-jét, és végül Madonnától az MDNA-t. A kincseim néhány ezresbe kerültek, a Queen volt a legdrágább 2990 forintért, higgyétek el nem volt szívem otthagyni.

Nemrég félfüllel azt hallottam, hogy a mai gyerekek közül sokan nem tudják leolvasni az analóg órákat. Értem én, szuper ez a digitális világ az internet, a bluetooth, az SSD meg az MP3, de azért bizonyos dolgokat nem kellene elfelejteni. Nem jó a végletekig rátámaszkodni a technológiára és az internetre, mert akkor nem kell olvasni és tanulni, hiszen a Google úgyis megadja a választ a kérdéseinkre. Tudom, hogy lesz majd SMART autó és SMART city is, de ne hagyjuk, hogy mindez átvegye az uralmat a civilizációnk felett. Jó lenne ha még 100 év múlva is létezne néhány újság, hanglemez, lexikon vagy akár postahivatal. 

Sajnos az üzletek cd pultjai egyre kisebbek lesznek, mert mostanában kevesen vásárolnak CD lemezt. A vinyl éppen virágkorát éli és divat lett bakelitet gyűjteni...Emlékszem 1995-ben vásároltam meg az első cédéimet egy INXS Greatest Hits albumot és Madonnától az Eroticát. Mindkettő a mai napig személyes kedvencem. A CD az 1980-as évek elején robbant be az életünkbe, megalkotása a Sony és Philips kollaborációjának köszönhető. Az első valóban megjelent műsoros CD az ABBA The Visitors című albuma volt. (Ezen már meg sem lepődöm igazán.) Máig élénken emlékszem George Michael 1990 oktróberében debütált klippjére a Freedom-ra, ami azzal a képsorral indult, hogy Linda Evangelista bekapcsolt egy menő CD lejátszót majd George énekelni kezdett. Az első másodpercekben látni lehetett egy kék lézersugarat, amint a Compact Disc-ről beolvassa az adatokat... Az MTV teljes erővel nyomta a klippet, engem pedig örökre elbűvölt a lézer fénye és Linda Evangelista, Naomi Campbell, Tatjana Patitz, valamint Cindy Crawford szépsége. (A klippet David Fincher rendezte.)

Az első CD lejátszóm SONY volt, a mai napig ezt a márkát preferálom. Igyekszem ragaszkodni a bevált dolgaimhoz és nem szívesen váltok lovat a témában. Szeretem a minőségi lejátszókat, a jó hangfalakat, de a kompakt rendszerek híve vagyok, mert sokat költöztem az életben és tudom, hogy egy mini hifit bizony egyszerűbb szállítani.

Este hatra értem haza, és azonnal kibontottam a kincseimet. A Queennel kezdtem, jött a Bohemian Rhapsody, a Bicycle Race, a Don't Stop Me Now, a Flash és így tovább. Később Shania Twain-nel folytattam, majd a Massive Attack került sorra. Egy fél óra múlva Madonna a rádió feltekerésére bíztatott. Ma este ugyanazt éreztem, mint tinédzser koromban. Kívülről láttam, ahogy egy szent rituálé részese vagyok azzal, hogy odamegyek a lejátszóhoz és ráhelyezem a lemezt a tálcára. Ezután a tálca lassan behúzódik és néhány perc múlva elindul a zene. Ilyenkor a valóságérzékelésem megváltozik, mert a muzsika áthatja minden egyes porcikámat, mivel régi emlékeket idéz fel bennem. A Queen-ről eszembe jut, hogy egyre kevesebb igazi legenda él közöttünk, hiszen Prince már a mennyben énekli a Purple Rain-t. Emlékszem a Massive Attack 1998-as Teardrop című klippjére nagy port kavart az ügy, mert a múlhatalan szeretetről szóló dalt egy magzat énekelte az anyaméhben.

Egyszerűen csak Léteztem és zenét hallgattam. Nem olvastam, nem interneteztem, tévét sem néztem közben, vagyis nem multitaskingoltam. Meglepett, hogy milyen szépen szólnak a dalok - műfajtól függetlenül - a diszkekről. Jól hallottam a magas és a mély hangokat egyaránt és azt is megállapítottam, hogy az MP3 a CD-hez képest igen-igen fátyolosnak tűnik. Örültem annak, hogy egyik dal követi a másikat, én pedig megismétlek egy-egy régi számot miközben a lemezeket cserélgetem. Ma este sikerült lelassítanom a rohanásból. Megállítottam magam néhány órára és boldog voltam, mert nem gondoltam a feladataimra és igazából a jövőm sem foglalkoztatott.

Tudom, hogy az analóg korban születettem használom ugyan a modern technológiát, de bevándorlónak érzem magam a digitális világban. Olyan vagyok, aki szeret cd-ről zenét hallgatni nemcsak a Youtube-ot ismeri, aki szereti az új könyv friss illatát és a naplóját is kézzel írja.

Hogy mit szeretnék mondani Neked ezzel a bejegyzéssel? Szerintem már Te is rájöttél...Ha vannak gyermekeid, mesélj nekik arról, milyen érzés felrakni egy lemezt majd felkérni a szerelmedet egy táncra. Mutasd meg nekik, hogy a képeslap írás nem ciki azért mert nem GIF-es. Nem vagyunk elavultak azért, mert szeretünk néhány régi dolgot úgy, mint én a cd-ket pedig tudom, hogy van Apple music vagy Spotify. Amíg lehet néha veszek majd pár lemezt.

Válogatás közben tudjátok mit láttam? Kylie Minogue legújabb albuma a Golden kazettán is kapható volt kb. 2400 forintért. Ezer meg egy éve nem láttam már műsoros kazettát, de ma délután nagyon megörültem neki. Azt hiszem ezután vannak még bíztató előjelek és nem tűnik el minden, ami manapság ódivatúnak számít... OM TAT SAT

Forrás: 

A Freedom klippről és Compact Disc történetéről a Wikipédián olvastam. :)