A családállítóm levele után elgondolkodtam...Annyira belegabajodtam a saját félelmeimbe, hogy észre sem vettem, hogy az elmúlt napokban sokat javult az állapotom. Minden gyógyszert a megfelelő módon beszedtem, amit felírt a háziorvos. Istenek hála a szteroidok szépen lehúzták a gyulladást a tüdőmből. Ezt onnan tudtam, hogy március 27-én szombaton végre a jobb oldalamon is tudtam aludni, ott már nem éreztem fájdalmat. A köhögésen túl volt még néhány érdekes tünetem, az egyik a lázzal kapcsolatos, a lázam mindig este 10-kor érkezett majd reggel 6-kor pontban távozott akár a Bécsi gyors, és sosem emelkedett 38,4 fok fölé (ez talán csak egy tartósabb hőemelkedés volt, nem tudom...) ilyenkor általában émelyegtem is.

A 10.  nap után szinte teljesen megszűnt az extrém jellegű izzadásom, ami kezdetben minden apró fizikai igénybevételnél, mozdulatnál annyira erős volt, mintha valaki leöntött volna egy vödör vízzel. Mivel fekete hosszú hajam van, ilyenkor a ruhámon kívül abból is csavarni lehetett az izzadtságot. Ezután mindig le kellett zuhanyoznom, majd megszárítottam a hajamat és pizsamát váltottam - mindezt akár naponta többször is. (Lehet, hogy a túlzott izzadással próbált a szerveztem megszabadulni a benne lakozó kórokozóktól? Ki tudja...Utólag kiderült, hogy a kakukkfű tea is erős izzasztó hatással rendelkezik.).

Egy hét után szinte már kiömlöttek a ruhák szennyes kosárból, ezért mivel szombaton (március 27) már nem voltam lázas, - a megszokott  fáradtság ellenére-  kénytelen voltam elkezdeni az érthetően halogatott nagy takarítást. Gyengeség ide vagy oda, eddig is rendszeresen áttörölgettem a kapcsolókat, a kilincseket, a csapokat, a wc-deszkát, a mosdókagylót és a gyakrabban használt tárgyakat is. Először kimostam a ruháimat, olyan mosószerrel, ami alacsony hőfokon is fertőtlenít. Ezután a paplanom, az ágynemű huzatok, a párnám, az ágytakaróm, a plédek végül a fürdőszobaszőnyegek következtek. Csak arra emlékszem, hogy március utolsó hétvégéjén nagyjából 10 alkalommal indítottam el az automata mosógépet. A mosónők meg, mint köztudott igenis korán halnak, de én valamilyen csoda folytán életbe maradtam, igaz, hogy nem vagyok nő. Szerencsére előre betáraztam a mosószerből, így nem fenyegetett az a veszély sem, hogy idő előtt elhasználom a készleteimet. Mosás közben antibakteriális tisztítókendővel áttörölgettem, konyhai és a fürdőszobai felületeket, majd a szobai portörlés után mindenhol alaposan kiporszívóztam és felmostam. Ekkor vettem észre, hogy bár lassú vagyok, mint egy lajhár mégsem izzadok olyan hevesen, mint néhány nappal ezelőtt.

Ezt előrelépésnek tekintettem a gyógyulás felé ám később kiderült, hogy ez az út hosszabb ideig fog tartani, mint először gondoltam... A hétvége alatt sikerült rendbe tennem a lakást, persze nem voltam "Fittipaldi", dehát betegen a gyógyulásra kell a legtöbb erőt és időt fordítani nem de? A karantén teljes ideje alatt böjtöltem. (Megjegyzés: betegség esetén célszerű könnyebb ételeket például leveseket enni, vagy akár böjtölni is, mert a teljes emésztési folyamat a napi  energiaszükséglet 30%-át is  lefoglalhatja.)

29-én hétfőn, végre elveszítettem a kifli.hu szüzességemet és este 9 körül sikeresen leadtam életem első online élelmiszer rendelését. Mivel olyan környéken lakom, ahol több élelmiszerüzlet is található 150 méteres körzetben, így eddig erre nem volt szükségem, de ugye a szükség törvényt bont. Másnap reggel 10-órára megérkezett a rendelésem, a gyümölcsök és zöldségek valamint a húsvéti sonka minőségére tényleg nem panaszkodhattam, szó szerint tátva maradt a szám. Boldog kisgyerekként pakolgattam be a kincseimet a közel 180 cm magas hűtőszekrénybe. Abban egyeztünk meg a szüleimmel, hogy az idei húsvétot ismét külön töltjük egymástól.  Őszintén megmondom nektek, hogy ez volt a legésszerűbb és legfelelőségteljesebb megoldás, mivel ekkor még csak az édesanyám kapott egy oltást, az apukám pedig nagyszombaton kapta meg az első vakcináját. 

Március 31-én délután azonban nem várt fordulat következett be az állapotomban. Ekkor már 4 napja nem volt hőemelkedésem, kezdtem azt hinni, hogy  végre tünetmentes vagyok. Estefelé azonban elkezdett fájni a jobb vesém és vizelésnél szürke homok távozott belőlem, miközben égett a hugycsövem és erősen szúrt a hólyagom és a prosztatám is. A következő gyakori vizeléseknél, azt vettem észre, hogy egyáltalán nem tudom tartani a vizeletemet és minden alkalommal ömlik belőlem a vér. Rövid időre pánikba estem, de utána kénytelen voltam megemberelni magam. Ismét felhívtam a családállítómat, aki antibiotikumot és tisztításként csalán teát javasolt. Elmondta azt is, hogy régen a népi gyógyászat a hasonló esetekre meleg vizes ülőfürdőt javasolt. Szépen beülök egy kád kellemes meleg vízbe, majd lassan elkortyolgatok nagyjából 2 liter meleg, lazán elkészített csalánteát és folyamatosan belepisilek a fürdővízbe.

Nagyanyáink ezzel a módszerrel követ és homokot hajtottak ki a vesékból és hugyhólyagból is. Nem egy gusztusos eljárás, de nem volt más választásom, így hát elkezdtem fürdővizet ereszteni magamnak (isteni szerencse, hogy nem zuhanyfülke van az albérletben - gondoltam). Este 8-ra készen lett a fürdővizem, én pedig végül beleülhettem, majd folyamatosan annyi teát ittam, amennyi belém fért. Fél 10-re teljesen kiürült belőlem az üledék, a vizeletem pedig teljesen átlátszóvá vált. A meleg víz megnyitotta a hugyutakat és elősegítette a kiválasztószerveim megtisztulását. 

Április elsején délután nagy nehezen utólértem a háziorvosomat, aki 10 napos kétlépcsős antibiotikum kúrára utasított. Puff neki teljesen kiirtom a bélbojhaimat és a jó baktériumokat a szervezetemből - gondoltam mérgesen. (A betegség teljes ideje alatt 3 különféle antibiotikumot kellett beszednem.) Az újabb megbetegedést a vírus fertőzés miatt legyengült immunrendszer okozta, ez volt a COVID "szeretetcsomagja", amit hátrahagyott nekem. Őszintén megmondom nektek, hogy mások elmondása alapján számítottam valami ilyesmire, de azt gondoltam, hogy az izületeimet fogja betámadni a vírus, mivel azok  járáskor az átlagnál nagyobb terhelést kénytelenek elviselni (ezért már jó előre szedtem Ízület védő készítményeket).

Az idei húsvéti időszak bebizonyította, hogy bár fizikailag egyedül vagyok, de többen is hoztak nekem gyümölcskenyeret, sonkát, kaszinótojást, kókuszgolyót sőt még zsírjában sütött libamájat is. A saját sonkám mellé mégis jutott kaszinótojás (abszolút kedvenc) és egyéb más ínyencségek is. A Gondviselés az emberek szeretete és segítőkészsége által nyilvánult meg az életemben, ennek ellenére nagyon hiányoztak a szüleim. Rájöttem arra is, hogy vannak olyan helyzetek, amikor lehet és szükséges is segítséget kérni a barátaimtól.  Nem kell félnem attól, hogy leterhelem őket, mert ahogy Gabi is írta és én is beláttam, szerencsés ember vagyok, mert tényleg sokan szeretnek.

Az előző részben arról  írtam nektek, hogy szembesültem a saját kontrollmániámmal. A karantén idején ezen is sokszor elgondolkoztam és elfogadtam, hogy szabad akarat az élet csak egy egész kicsiny részében nyilvánul meg. Rájöttem arra is, hogy el kell felejtenem (vagy legalább csökkentenem kell) azt az attitűdömet, hogy "mindent meg tudok csinálni egyedül is" ,mert bármikor adódhat olyan élethelyzet, amiben el kell fogadjam az önzetlenül felajánlott segítséget (belátom, hogy ezt is tanulnom kell még).  A betegség idején a szüleimen és a testvéremen kívül nem is egy ember telefonált naponta vagy kétnaponta és érdeklődött a hogylétem felől, meg arról, hogy szükségem van-e valamire?

Ezek a támogató jellegű beszélgetések és a személyes gondoskodás nagyon sokat segítettek a karantén, a betegség valamint az extrém mentális helyzetek elviselésében és a viszonylagos gyors felgyógyulásban - az utóhatásokról majd később írok nektek, mert sajnos vannak posztkovid tüneteim.

Április 9-én pénteken reggel 6:30-ra újfent elmentem PCR tesztre, részben a szüleim kérésére,  nu meg azért is, mert tudni szerettem volna, hogy egészséges vagyok-e vagy sem. Az esti eredményközléskor kiderült, hogy a vírus távozott a szervezetemből. A tesztem eredménye negatív lett. Miközben a leletet olvastam azt éreztem, hogy legördült rólam az elmúlt egy évben rám rakódott összes félelem. Nagyon megkönnyebbültem mind fizikai, mind pedig lelki értelemben. Pillanatnyi felszabadultságomban elsírtam magam, mert annyira szürreális volt ez az egész "kaland", hogy a lelkem egyszerre hullajtotta az öröm és bánat könnyeit... 

 Képek forrása:

1. láz :palmalevelpatika.hu

2. sanytol: napibio.hu

3. lajhár: erdekesvilag.hu

4. kifli.hu saját kép az oldalukról

5. vese:vrosz.hu

6. kaszinótojás: femina.hu

7. férfi könny: twice.hu