Amy, egy hang, egy érzés, egy lélek, aki semmi másra nem vágyott csak arra, hogy énekelhessen, szeressék és dalokat írhasson...

Vannak a világon olyan karizmatikus művészek, akiknek a hirtelen és értelmetlen halála felráz és megrendít bennünket. Átlagemberként nem tudjuk értelmezni a történteket, hiszen minden újságból azt látjuk, hogy ezeknek az embereknek mindene megvan, de az életük árnyoldalait igazából sosem ismerhetjük meg.

Nekem Ilyen megrendítő élmény volt az, amikor 1997 nyarán Miamiban a nyilt utcán lelőtték Gianni Versacét, azt az olasz divattervezőt, aki művészi szintre emelte a giccset.  Ugyanilyen felkavaró volt Curt Cobain öngyilkossága is, aki az úgynevezett 27-esek klubjához tartozott Amyvel együtt. A 27. életév ezek szerint egy választóvonal lenne a showbizniszben, hogy ki bírja tovább? Ki tudja...

A dokumentumfilm szerint Amy a nagymamájához kötődött igazán. Szerinte ő nevelte fel. Átlagos angol családjában a szülei nem foglalkoztak vele, mindenki úgy élte a saját életét ahogyan akarta. Az édesapját csak akkor kezdte érdekelni a saját lánya, amikor igazán beindult a karrierje. A pénz szép lassan dőlni kezdett és Amy elveszett ebben a történetben, elbújt a maszkja mögé. (Itt arra gondolok, hogy egyre erősebben sminkelte magát.)

Egy árucikké vált és  fokozatosan elfogyott a drogoknak és a bulímiának köszönhetően. A lelke nem érdekelt senkit sem, még Blake-et sem - a pasiját - ,akibe őrülten szerelmes volt. Annyira imádta a srácot, hogy miatta kezdte  el keménydrogokkal pusztítani a saját testét. Az egyik jelenetben vacsora közben a testőrével beszélgetett a problémáiról egy londoni étteremben, magányosan.

Jay Leno vagy David Letterman kezdetben ünneplte őt, majd később kifigurázták az érzelmileg labilis aktív szerhasználó lányt. Ismerjük már be legalább magunk előtt, hogy a média igenis manipulál mindannyiunkat. Hamis eszközökkel felnagyít és eltorzít egy általa fontosnak vélt részletet. Amyről kezdetben pozítív képet sugároztak, hiszen rendkívüli tehetség volt. Majd amikor esendővé vált a gyengeségeit mutatták be a közönségnek, mert az volt eladható.

A karrierje végére a hangja már senkit nem érdekelt, a bulvársajtó csak a botlásaival foglalkozott. Nemrég Angliában az gondolat is felvetődött, hogy egyes újságírók szaftos sztorikért cserébe titkosszolgálati eszközöket alkalmazhattak. A filmben is megemlítik, hogy a pletykalapok sokszor valós párbeszédeket tettek közzé Amy életéből.

Az énekesnőt már az sem tudta megmenteni a lecsúszástól, amikor valóban felhagyott a drogokkal. Még mindig ott volt neki az alkohol, amit ugyanúgy nem tolerált a szervezete. A Tony Benettel közös duettje - bár felfoghatatlan élmény volt a számára - mégsem tudott elég erőt adni neki ahhoz, hogy tovább folytassa az életetét és megálljon a saját maga rendezte elképesztő ámokfutásban.

Sokan hibáztak és tevékenyen részt vettek abban, hogy Amy élete kisiklott. Mindenekelőtt a családtagjai és a menedzsmentje mert megengedték neki azt, hogy részegen fellépjen. Inkább a Rehabra kellett volna újra elküldeni és kezeltetni. Volt úgy, hogy kábultan egy magánrepülőbe fektették, hogy elvigyék a következő koncertjére. Egy újabb városba ahol fel kellett lépnie, már ha egyáltalán képes volt rá. Végül Belgrádban már ez sem sikerült neki és csak ült és sírt a szinpadon, miközben egy hang sem jött ki a torkán. A tekintete mélységesen szomorú és kétségbeesett volt.

Van egy mondás, miszerint bajban ismerszik meg a jóbarát. Két lány mellette volt a kezdetektől fogva, de ők a régi ,egyszerű Amyt akarták visszakapni. Támogatták amennyire tudták, de csak úgy ahogyan egy átlagember hordhatná a hátán a földgolyót. A halandók sajnos nem rendelkeznek Atlasz isteni fizikumával. Elbotlottak, de ők legalább próbálkoztak...

A kérdés, hogy "mi lett volna ha?" már nem lényeges... Tony Benett a példakép sem tudta megerősíteni Amyt az önbizalmában. A hihetelten siker nem gyógyította meg a testképzavarát és a benne lakozó önbizalomhiányt sem. A pénz és a kábulat nem pótolta az őszinte szeretetet és figyelmet. Vagyis azt a két fontos dolgot, amire ez a kislány teljes szívvel vágyakozott. Szerintem ugyanis Amy sosem nőtt fel igazán mindig is egy kislány maradt, aki csak énekelni szeretett volna nekünk.

(Ezt a bejegyzést ajánlom Amynek és minden olyan barátomnak, aki mer lépni és változtatni mert tudja, hogy vannak, akik  mindenben mellette állnak, legyen az jó vagy akár egy rossz döntés. Azért választottam ezt a képet, mert ezen a fotón átjön Amy külső és belső szépsége egyaránt.)

Kép: vibelebanon.com