Exodus

Tegnap délután elindultam az Allee-ba, mert le akartam bonyolítani - minél gyorsabban és egyszerűbben - a karácsonyi bevásárlást. Zavart, hogy még semmiféle aprósággal nem leptem meg a szüleimet. Gondoltam ideje egy kicsit lazítani, ezért vettem egy mozijegyet Ridley Scott Exodusára, ami azért kihívás volt a maga 154 perces játékidejével.

Nem értettem miért kell elhúzni a Mózes történetét 154 percen keresztül? Szerintem ez már rétestésztának is igen lyukacsos és hártya vékony lenne. Bevallom, hogy a film végén  kissé fáradtan és vegyes érzelmekkel álltam fel a székemből.

Mert ugye a Bibliában sem olvassuk 1000 oldalon át  a 10 csapás és a kivonulás történetét. Engem persze elsődlegesen az érdekelt, hogy Ridley hogyan ábrázolja a mozivásznon a Vörös-tenger kettéválasztását.

A szereposztásra nem lehetett panaszom. Mózes (Christian Bale), Ramszesz (Joel Edgerton), de körülbelül 3 perc/3 mondat erejéig feltűnik a filmben Sigourney Weaver is, aki a fáraó anyját alakítja Tuja szerepében. Kár, hogy csak ennyit látunk a szinésznőből, mert én kifejezetten kedvelem őt.

A film tulajdonképpen Mózes és Ramszesz egójának a személyes párbaját mutatja be tőmondatos dialógusokkal alátámasztva. Nem elég változatos továbbá Mózes jellemfejlődésének az ábrázolása sem, ehhez ugyanis mélyebb értelmű vagy kissé filozófikusabb jellegű monológokra lett volna szükség. Véleményem szerint a  154 perces játékidő erre megfelelő is lenne.

Ennek hiányosságnak az ellensúlyozásaként viszont a jelmezekre a diszletekre és a vizuális effektekre láthatóan nagy gondot fordított a rendező - a tőle megszokott/elvárható módon. Ahogy a Nílus vize vérré válik az igazán látványosra sikeredett, mert a víz tényleg olyan sűrű és ragadós lesz, mint az emberi vér.

A csúcsjelenet - átkelés a Vörös-tengeren - viszont lenyűgöző volt. A film végén pedig a két főszereplőt egy világnézet és maga a tenger választja el egymástól örökre. Úgy vélem, hogy Ramszesz mindig is féltékeny lehetett örökbefogadott testvérére, mert az sokmindenben tehetségesebbnek bizonyult nála. A fáraó apja alkalmasabbnak is tartotta Mózest az uralkodásra, dehát nem a saját vére volt, így csak hadvezér lehetett belőle.

NEM ÉRTEM VISZONT RIDLEY SCOTT ISTENÁBRÁZOLÁSÁT!

A filmben Mózes végig egy gyermekkel vitakozik. Szerintem viszont Isten nem gyermek, de nem is férfi - ahogyan mi ábrázoljuk a Keresztény kultúrában. Hiszen nincs biológiai értelemben vett neme, mert Ő maga a legfelsőbb tudatosság  vagyis a valódi Teremtő Energia, amelyből az egész univerzum származik.

Bár a gyermek maga tiszta és ártatlan, talán erre az isteni jellegű tulajdonságra akart utalni a rendező is, de megmondom nektek őszintén, hogy én továbbra sem értem ezt az istenábrázolást. Pedig próbáltam erről elmélkedni a film után... (Akinek van ötlete erre az nyugodtan írjon nekem!)

Annyit azért a poszt végére szeretnék leszögezni, hogy a film képi világa bravúros, tehát sikerült 150 percre  lekötni a nézők figyelmét. Ám ha valaki bibliai vagy vallástörténeti jellegű elmélkedéseket vár az Exodustól, az csalódni fog benne. Mert ez mégiscsak HOLLYWOOD (a varázsló szent fája/botja), ami sokszor inkább elkápráztat, mintsem elgondolkoztat bennünket.

Saját értékelés: erős közepes, vasárnapi időtöltésnek éppen megfelel.