Kicsit bizarr, de nem kell megijedni. Nem mondom azt, hogy ez művészet, de talán mégis. Sokszor próbáltam elképzelni milyen is lehet a halál. Tudom Szepes Mária azt mondta, hogy a "férje csak létformát váltott", nem halt meg valójában...Ma este egy édes-bús nótát hallgattam. Nem szeretném elárulni a címét, de arra gondoltam megjelenítem magam áldozatként. Elképzeltem, ahogy körbeállják a testem a nyomozók, majd megcsináltam a fotót a laptopom kamerájával. Ilyesztő lett... Azt, hogy miért haltam meg - ha meghaltam egyáltalán - nem tudom, de megtörtént... Így ábrázoltam magam a fekete-fehérben. Gondolkodtam, hogy közzé teszem az alakításom....Talán még csiszolok rajta.

Vajon miért félünk ennyire a haláltól? Azért mert megismerhetetlen, hiszen nem tudjuk mi lesz az életnek nevezett folyamat végén. Az elmúlt hónapokban több  beszámolót is olvastam olyan emberek tollából, akik odaát voltak pár percet, pár órát vagy éppen pár napot...Istennél.

Mi történt velük? 

Senki nem érti pontosan... Így Nagypéntek hajnalán eszembe jut a legfontosabb ismert halál vagyis a Kereszthalál, melyet Jézus halt/élt meg/át értünk egyszerű emberekért. Fontos volt? Igen. Mire mutatott rá? Arra, hogy a halál csak egy Kapu vagy Átjáró melynek végén eljutunk a Teremtőhöz. Egyes beszámolók szerint - sokan - miután keresztülmennek a fényalagúton Istennel vagy Jézussal esetleg Angyalokkal találkoztak. Megtörténhetett? Miért is ne...

Attól, mert mi még nem éltük át az élményt, igenis létezhet ez az esemény. Tehát nem holmi ezoterikus bullshit ugye - ugye??  Szerintem fontos, hogy mindig nyitottak maradjunk mindenben, sohasem szabad hitetlenkednünk... Ezzel a hozzáállással már a Kereszthalál is megkérdőjelezhetetlenné válik, mert Jézus a Megváltó megtette...Értünk. Átvállalta a (gyarló?) lelkünk hibáit, azért, hogy felemeljen bennünket a Teremtő fényébe. Végül mindannyian rájövünk majd egyszer arra, hogy a Teremtő nem más, mint Mi magunk. A valódi szubsztanciánk pedig maga a tiszta fény és a szeretet. A Mi arcunk pedig Isten arca. Erre kell gondolnunk folyamatosan/ebben kell hinnünk, hiszen Mindannyian fényből, szeretből és energiából állunk, mely örök, felfoghatalan és megérthetetlen. De egyszer talán mégis megértjük és felfogjuk, vagy talán sohasem...Nem tudom. A lényeg a Tudás, hogy az élet örök, a halál pedig egy díszes/giccses kapu, mely  egy másik létezéshez vezet.. Jézus az egyik legnagyobb Mester, melyet megismerhetett poláris világunk. Ezen gondolatok tükrében saját halálom fényképes megjelenítése groteszk játék csupán...Nagypéntek van!Örvendjünk, hiszen Atyánk Fia most is velünk van és tudom, hogy Szeret Minket...