Vannak az életben olyan pillanatok, amik örökre a lelkünkbe vésődnek és még idősebb korunkban is felidézhetjük azokat. Ma este meló után találkoztam egy kedves barátommal. Egy "Kicsi Ír" nevű kávézó teraszára ültünk be dumálni.

Megvitattuk az élet apró-cseprő eseményeit és természetesen azt, hogy kivel mi történt mostanában. Én munkaügyi tippekkel "szórakoztattam" a Verát, ő pedig arra volt kíváncsi miként is érzem magam a bőrömben. Nyolc óra felé váltunk el egymástól. Ő felpattant egy trotylibuszra, én meg betértem egy jóképű sparba étel utàn vadàszni, mert a garàzsban ahol lakom, épp üresen kongott a hűtőszekrény.

Mondanom sem kell, hogy lőttem pár doboz kaukázusi kefírt, diákcsemegét, sajtot, vajat, kávét, de igazi nagy vaddal, mint például egy oroszlán vagy egy orrszarvú, nem sikerült összefutnom. Pedig puska végre kaptam volna az biztos... Tudom ez nem az afrikai szavanna, csak egy szimpla élelmiszerüzlet. Én pedig amûgyis ritkán  eszem hùst...

Miután túlestem a vadászat "idegörlő" élményén a metró felé baktattam, magammal cipelve a frissen szerzett apró   kis prédáimat. Elhaladtam annak a bizonyos térnek a sarkán, ahol épp most dolgozom. Ekkor a lemenő nap fényében megláttam azt a monumentális épületet ahol szolgálatot teljesítek és hírtelen átéreztem a belőle áradó méltóságot.

Szó szerint a földbe gyökerezett a lábam. Elöntött a Hála és a Szeretet érzése. Egy igazi kisgyermek áhitatával elérzékenyülve bámultam a csodát, miközben lassan  felkapcsolták a közvilágítást. A szívemmel és az eszemmel tudtam, hogy ott vagyok ahol lennem kell és azt teszem, ami a épp az elrendelt feladatom. 

Nehéz beismerni, de azzal, hogy felköltöztem Budapestre hivatalosan is felnőtt lettem. Nincs mese, egyszer ezt is meg kell tapasztalni az életben. A   felnőttéválás bizony elkerülhetetlen esemény. Én ezt 35 éves koromig sikeresen húztam és halasztottam ahogyan csak bírtam.

Ezek a gondolatok a másodperc tört része alatt futottak végig az agyamban. Közben ismét hazafelé indultam. Az élmény hatására még a mozgólépcsőn is mosolyogtam. A fáradtság eltűnt belőlem, mert a lelkemet vègtelen boldogsàg járta át...