Közel két hónap koronavírus-járvány miatti önkéntes száműzetés után, május 17-én végre hazajutottam Balatonfűzfőre. Az édesanyámnak nagy álma volt, hogy az első Budapestről hazavezető utamon mellettem legyen ezért úgy szerveztük a dolgokat, hogy az ő kívánsága mindenképpen teljesüljön.

Vasárnap reggel a 7:48-as vonattal indult Fűzfőről én pedig 9:30-kor vártam őt a Déli Pályaudvaron. A rossz idő ellenére jó kedvel indultunk el a kettes metró felé, majd a Széll Kálmán téren buszra szálltunk. Végül a szemerkélő esőben sétáltunk egyet a Várfalon és közben szép lassan megérkeztünk a garázsba. Miután megettem az apu által készített madárlátta szendvicsemet, fejben összeszedtem a gondoltaimat, beállítottam a GPS-en az úti célunkat majd izgatottan elfordítottam a slusszkulcsot.

Indulás után Andris a Waze-n gépiesen mondogatta a szokásos mondatait, úgymint: "a következő lehetőségnél fordulj balra, vagy tarts jobbra". Az esős időben nem volt nagy forgalom a budai oldalon és a BAH-csomópont érintésével egy-kettőre kijutottunk a városból. Röviddel ezután az M1-M7 elágazójánál találtuk magunkat, majd egy röpke sávváltás után már Székesfehérvár felé haladtunk. Esett, "még nem vezettem esőben végre ezen is átesek. Esőben vezetni menő, nem kell rohanni" - gondoltam :) Pánik: Nem tudom hol van az ablaktörlő kapcsolója, nem baj anya majd segít...Hűha, probléma letudva, pipa, levegő hosszan kifúj. :)

Anya arcán láttam, hogy nagyon büszke rám és amikor nem vette észre, néha el-elsírtam magam attól, hogy két és fél hónap után végre hazamehetek és, hogy a vezetés egy igazi CSODA az én kis életemben. Az idő gyorsan eltelt, közben az eső szép lassan abbamaradt és egy óra múlva már a fűzfői elkerülő úton szeltük a kilómétereket. Miután hazaértünk, a szüleim az ünneplés jegyében pezsgőt bontottak és koccintottunk egyet az első  eddigi leghosszabb utam emlékére (107 km).

18-án hétfőn délelőtt apával elvittük a kocsit Káptalanfüredre az ottani kézimosóba és végre  tankoltam is. Miután megfürdettük a kék paripát ő büszkén ragyogott a májusi napsütésben. Este anyával Akarattyára mentünk a magasparthoz, megnéztük a kilátást (teljesítve ezzel egy régi vágyamat). Visszafelé átkanyarogtunk a környező falvakon, Papkeszi, Peremarton, Vilonya, Litér majd Balatonfűzfő következett (60 km).

Másnap  délelőtt Zircre gurultunk el családilag. Természetesen én voltam a sofőr, de azért Andris is besegített az útvonalat illetően. Az Arborétumban tett kellemes séta után ebédeltünk egy jót a Cuha Völgye étteremben majd hazafelé vettük az irányt (75 km).

20-án reggel esett, de szerencsére már tudtam hol van az ablaktörlő kapcsolója. :) Erre a napra hosszabb utat terveztünk apával mivel közösen rájöttünk arra, hogy eddig szinte csak Pesten vezettem, így hiányzik a sebesség és a tér megtapasztalásának országúti élménye. A cecei túra azért volt jó választás, mert hozzá kellett szoknom a kamionokhoz és ahhoz is, hogy néha ledudálnak, hogy nem szabad őket felidegesíteni és jobb gyorsan eltűnni a közelükből is.

Visszafelé újabb tűzkeresztségen estem át, mert le kellett előznöm egy traktort és később egy távolsági buszt is. Miután ez megtörtént közöltem apával, hogy ez volt életem első önálló előzése ő pedig jókat kacarászott a történteken (140 km).

Ezekben a napokban szép lassan elkezdtem megismerni a kocsimat, a gyorsulását, a hangját, a természetét. Fokozatosan próbálok összecsiszolódni Bajnokkal - állapítottam meg gondolatban és ez igazi boldogsággal töltött el. Biztonságban érzem magam az ülésében és ahogy az előző bejegyzésben írtam, ebből is beigazolódni látom, hogy az OPELemet valóban nekem szánta a Teremtő.

Csütörtökön szerettem volna átélni a bakonyi vezetés élményét, így Farkasgyepű és Bakonyjákó következett. A Márkó felé vezető úton gyakoroltam a felüljárókon való áthaladást és a megfelelő sebességgel történő kanyarbevételt, mivel kezdőként ha nem figyelek oda akkor bizony könnyen kisodródhatok az útról (fontos a  sebesség megfelelő megválasztása mondaná az én nagyra becsült oktatóm).

Délelőtt 11:00 órára értünk Bakonyjákóra és megálltunk a Zuzmó Kuckó parkolójában. Az út menti jól ismert és elavult kis BÜFÉ-t fűzfői barátaim mára lelkesen felújították. Apával alaposan  szemügyre vettük a SOKOL rádiót, az asztali tárcsás telefonokat, a régi vasalót, az orsós magnetofont és a letűnt korszak egyéb elfeledett darabjait. Tamás, az egyre gyarapodó gyűjtemény büszke tulajdonosa, boldogan mesélt a retró tárgyak iránti szeretetéről. Eszterrel sajnos nem találkozhattunk, de egy üdítő és egy hosszú kávé elfogyasztása után megígértem a társának, hogy valamelyik hétvégén mindenképpen visszajövünk anyával Kuckózni egy jó hamburgerre vagy rántott sajtra.

Ezen a napon valóban megtapasztaltam azt a szabadságot, amit a vezetés nyújthat nekem. Most már tényleg látom mennyire átformálja az Életet és a tudatot az, hogy az emberfia odamehet ahová csak szeretne. Nem mellesleg pozitív hozadékként folyamatosan fejlődik a koncentrációm, közben szép lassan megtanulok egyszerre több tényezőt számításba venni és felkészülni a jövő egyes változataira is (mert ugye folyamatosan előretekintünk).

Ez a nap fontos állomás volt az életemben, mert ekkor tettem bele a kocsiba az első önálló ezredik kilométeremet, ugyanis nagyjából 128000 km-rel vettem meg az autót. Rögvest eszembe jutott Zoli kollégám, aki szerint folyamatosan "gyűjteni kell a kilométereket" mert másképp sosem lesz tapasztalatom (102 km). És milyen igaza van.

22-én pénteken egy rövid kör volt a Balaton parton Csopak felé, majd Veszprém, Almádi (Vörösberény) érintésével végül rutinoztunk egyet a sportpálya üres parkolójában Fűzfőgyártelepen (50 km).

23-án szombaton reggel Dunaföldvárra mentünk Aldi túrára, mert az út oda- vissza nagyjából 170 kilométer. Növelni kell a hatósugaramat és trenírozni kell az idegrendszeremet. Délután 1 órára értünk haza, majd egy csendes pihenő után meglátogattuk Kenesén a barátainkat. Sofőrként végre gyakorolhattam a késő éjszakai vezetést, mert a fesztelen hangulatú vacsoráról este 11 óra után indultunk haza (13 km). Közben megtanultam a reflektor kezelését és jól jött az a bizonyos kanyarkövető fényszóró is. Ez a nap azért fontos, mert észrevettem, hogy egyre jobban alkalmazom a kicsi, folyamatos (0.5-1.5 cm-s) kormánymozdulatokat. Ez bizony kéz-láb-szem koordináció, amire rá kell érezni és felül kell írni a berögzült mintáimat. 

24-én pihentem, és kitakarítottam az autómat, porszívózás, portörlés, rendrakás mert a táltoslovamat néha csutakolni,  itatni és etetni kell.

25-én délelőtt apával együtt visszamentem Budapestre mert másnaptól dolgozni kellett. Hiszen csak így lesz pénzem üzemanyagra meg kávéra a MOL-nál a Freshcorner-ben (107 km). Az utat kevesebb, mint 90 perc alatt tettük meg. Apa szerint az autópályán kifejezetten ügyes voltam, megfelelő sebességgel előztem le a kamionokat és ehhez jól választottam meg az egyes pillanatokat is. Úgy látszik, hogy az oldaltartással való problémám kifejezetten a szűk városi utcácskákban érezhető (Márvány utca, Mikó utca). Miután elkísértem őt a Délibe a Fűzfő felé tartó személyvonathoz, hazajöttem az albérletbe, lezuhanyoztam és a fáradtságtól nyomban elaludtam.

Tanulságok:

Nem én vezetek a legjobban a földön, de az autópálya továbbra is az abszolút kedvencem. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy fogyatékkal élőként az átlagnál sokkal jobb a monotóniatűrésem. A forgalomban való részvétel veszélyes és felelősségteljes üzem. Fontos a bátorság és az egészséges mértékű önbizalom, de emellett a felelősségvállalás tudatosítása  is.

Átrendeződés történt a szükségleteimet illetően, mert most már nem tárgyakra (kivéve KARL, ugye Kata) hanem élményekre vágyom. Ha van a hűtőben kolbász, sajt, egy kevés vaj meg némi zöldség és gyümölcs, és ezek után benzinre is futja, akkor gond egy szál se.

A jóga és a meditáció persze továbbra is az életem része, hiszen ezen egészségjavító és tudatformáló eszközök nélkül sem vezetni, sem járni nem lennék képes. De lett egy újabb vágyam. Az élményeket már nem egyedül szeretném átélni. Jó lenne mindezt megosztani valakivel...

Ps.: Hosszas gondolkodás után Bajnok lett az autó neve. Bajnok, régi magyar személynév, ma már szórványosan fordul elő. Eredeti jelentése: bajvívó, harcos. Névnapja : március 4. illetve június 24. Mivel március 13-án került a tulajdonomba az autó, így a júniusi névnapja lesz a hivatalos.

(Forrrás: www.nevnap.org)