December 24-én este kissé rendhagyó karácsony esténk volt. Apa már kora délután nekiállt karácsonyfát díszíteni. Türelmetlen volt, akár egy kisgyerek. Ezután a szüleim régi bakelitlemezeket szedtek elő, és ezeket hallgatták. Volt itt Illés, Kovács Kati, Bontovits Kati és Zorán is.

Bolondoztak, és felkérték egymást táncolni. Még apa is benne volt a mókázásban, pedig köztudottan botlábú. Felidézték a fiatalságukat és végre nem a mindennapi gondokról, vagy a politikáról beszélgettek. Vidáman sztorizgattak,és közben teli torokból énekelték a régi slágereket. Mivel elég ritkán lakott városrészben lakunk, így dalolásuk nem zavarta meg a szomszédokat.

Cilóka a nyugalomhoz szokott macska kíváncsian méregette két gazdáját a foteljából. Gyanítom, hogy a macsek nem értékelte annyira a hangos zenét. Nem fogta fel az "Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa..."  mélyebb értelmét.

Elnézegettem őket, ahogy bolondoznak, és örültem, hogy végre felszabadultan ünnepelnek.

Este 6 óra körül, aztán hozzánk is eljött az a bizonyos karácsonyi angyal. A gyertyafényes terített asztal melett, miközben egymás kezét fogtuk, Hálát Adtunk a Teremtőnek, hogy ebben az évben is gondoskodott rólunk. Majd koccintottunk... Nem volt köztünk vita vagy morgolódás mert a lényeg, hogy ismét együtt voltunk, egy újabb (nosztalgikus) karácsony estén...