Mostmár az is foglalkozik vele, akit ez a téma eddig nem érdekelt vagy nem tulajdonított neki túlzott jelentőséget. Korona vírus. Két szó, ami felforgatta a modern világot és minden bizonnyal hosszabb távú negatív kilátásokat is okoz majd gazdasági téren.

Az influenzához hasonló vírus cseppfertőzéssel terjed. (Tudom, ezzel nem mondtam Nektek semmi újat sem.) De vizsgáljuk meg mit jelent a cseppfertőzés konkrétan. A fertőzés emberről- emberre terjed köhögéssel, tüsszentéssel vagyis, amikor az egyénből fertőzött váladék jut a levegőbe, amit aztán egy másik - még egészséges - ember belélegez, és a lappangási idő letelte után megbetegszik (betegség tüneteket mutat) fertőzötté és fertőzővé válik. (Tudni kell azt is, hogy  a vírusok legtöbbje már a lappangási időben is fertőz.) A fertőzött váladékban a vírus hosszabb-rövidebb ideig életben maradhat a fém vagy műanyag felületeken, ezért fontos a rendszeres és alapos ujjközöket és hüvelykujjat is érintő kézmosás.

Mire tanít bennünket ez az élethelyzet?

A hétköznapokban sokszor nem figyelünk a személyes higiénia fontosságára. Könnyen előfordul, hogy siettségből nem mosunk kezet elég alaposan étkezés előtt vagy mosdóba menet és jövet. Ilyenkor nem gondolunk bele abba, hogy ezzel milyen fertőzéseket szedhetünk össze egy közös wc használata után pl.: a munkahelyen vagy a nyilvános wckben. Sokszor tapasztalom, hogy férfi társaim a mellékhelységben nem mossák meg a mancsukat, pedig előtte a nemesebb szervüket tartották a kezükben. (Hogy honnan tudom? Nem hallom, hogy megnyitották volna azt a bizonyos csapot.) A magyarázat erre a kérdésre egészen meglepő: tiszta, reggel zuhanyoztam...(Fúj!) Nem tiszta ugyanis a piszoárból kiáramló gőz kész bacilustanya, és ez a gőz rárakódik a kézfejünkre, a vizelet meg szétfröcsög. No comment! Gondoljuk végig a folyamatot, hogy a kezünk, ami a péniszünket tartja csupán néhány centire van a piszoártól. Mostmár megvan ugye?

Higiénia, annyira egyszerű kérdés. Nekünk itt "nyugaton" minden feltétel adott hozzá, szappan, folyóvíz, fürdőszoba vagy éppen angolvécé. A világ nagyobb részén a vezetékes vízellátás és a vízöblítéses wc hiánya még a 21. szazadban is problémát jelent, gondolok itt India vagy Afrika egyes vidékeire. Becsüljük meg azt, amink van és használjuk is, ha már egyszer megadatott a Jóisten kegyelme által. Anno Semmelweis Ignácot kinevették a klórmész  használata miatt, pedig Ő mentette meg az édesanyákat gyermekágyi láztól. Rájött a klórmésszel való kézmosás fontosságára, mert az fertőtlenít és így a vizsgálatok, szülések során nem adható tovább a fertőzés egyik betegről a másikra.

Ma már ezer féle lehetőség van arra, hogy akkor is tiszta legyen a kezünk, ha történetesen nem tudunk kezet mosni. A drogériákban és patikákban antibakterális gélek és kendők egész hada áll a rendelkezésünkre. (Bár most éppen ez is hiánycikk.) Pusztán odafigyelés kérdése az egész, és nem csak most járvány idején, hanem mindig. Zsebkendőbe köhögj, tüsszents, ahogy a mondás tartja, többek között azért, mert ezzel, ha fertőzés lappang bennünk akkor felfogjuk a kiáramló váladékot meg azért is mert így elkerülhető, hogy mindenki rosszalló pillantásokat vessen ránk a metrón vagy a négyes-hatoson. Civilizált világunknak hála ma már ritkán használunk textil zsebkendőt, ügyeljünk arra, hogy mindig legyen nálunk Kleenex vagy Zewa és azt lehetőleg ne az utcára, hanem a kukába dobjuk, ha műsoros lett.

A személyes higiénia kérdésén túl beszélni kell arról is, hogy mennyire vagyunk igényesek az otthonunkra, a szűkebb és tágabb lakókörnyezetünkre. Sajnos a hétköznapokban sokszor szemetelünk, az utcákon, tereken, parkokban vagy a közlekedési eszközökön. Eldobjuk a használt zsebkendőt, a csikket és a rágógumit is. Sokszor látom, hogy az emberek a járdára köpnek, szinte élevezettel sercintenek egy jót. Az indiánok szerint, ha valaki a földre köp, akkor magát az Anyaföldet köpi le vagyis nem tiszteli azt, aki ellátja őt minden jóval. Az anyaföld ugyanúgy táplál bennünket, akár a saját édesanyánk, amikor csecsemőként szoptatott bennünket. Az édesanyánkat sem köpjük le hanem csak egyszerűen szeretjük nem igaz?  Összefoglalva a tisztább városi élettér nem csak a közérzetünknek kedvezne, hanem a fertőzések terjedését is megnehezítené.

A másik kérdés az intimtás, távolságtartás kérdése vagyis az, hogy kit mennyire engedünk közel magunkhoz fizikailag. Mennyire engedünk be idegeneket a személyes terünkbe? Ideje lenne ezen is elgondolkodni egy keveset.  Én például a saját személyes zónámba, ami jobb esetben a másik embertől 45-120 cm távolságig terjed csak kevés embert hagyok belépni. Olyanokat, akik közel állnak hozzám és régóta ismerem őket pl.: családtagjaimat, a barátaimat (akikből nincs olyan sok), a jógamesteremet és a terapeutámat. Őszintén bevallom nektek, hogy nem szeretem azt, ha ok nélkül ebbe a térbe olyan is belép, aki idegen a számomra. Ha valamiért ez mégis megtörténik, akkor megfigyeltem, hogy önkéntelenül hátrálni kezdek, igyekszem nagyobb távolságot felvenni kettőnk között. (A tömegközlekedés ebből a szempontból kivétel, ott alkalmazkodnom kell, de ilyenkor kerülöm a szem és egyéb kontaktust és kommunikácót is.) 

Ha lehet akkor ugyanúgy tartózkodom az ok nélküli testi kontaktustól is Szerintem nem szükséges állandóan puszit adni, vagy folyton megérinteni a másikat. Régen az arcra adott puszinak komoly jelentősége volt, csak jeles ünnepek és alkalmak pl.: összejövetelek, adtak okot erre a gesztusra és nem járt mindenkinek egyformán. Ez érthető, hiszen az arc már intim zónnának számít az emberi testen. Sajnos mára ez a nézet is veszített a népszerüségéből. El kell fogadni azonban azt is, hogy egyes kultúrák máshogy közelítik meg puszi vagy az ölelés kérdését. A déli embereknél a személyes zóna jóval kisebb, míg az északiak távolságtartóbbak. (A kép ebben az esetben azt jelenti: nem kell mindenáron, mindenkivel csókot váltani.- 5. kép)

Érdemes tehát jobban megőrizni a személyes zónánkat, betartva ezzel azt a bizonyos 3 lépés távolságot, ami - lássuk be - pont 45 és 120 cm közé esik. A régiek tudták és értették ezt, azért született a "tartja a három lépés távolságot" mondás is. Ez körülbelül egy métert jelent, amely már kívül esik a 0-45 cm közti intim zónán, tehát nem zavarjuk vele a másikat, mégis könnyedén tudunk társalogni. Ha pedig véletlenül köhögni vagy tüsszenteni kell - szigorúan zsebkendőbe -, akkor azzal kevésbbé hozzuk kényelmetlen helyzetbe a másikat. Fontos az illemtan, érdemes ismerni néhány szabályt mert, mint mindig az ebben a helyzetben is segítségünkre lehet. A szabályok betartásával pedig megtiszteljük egymást, vagyis a mostani helyzet az egymás iránti odafigyelés és tisztelet fontosságára is felhívja a figyelmet. Nem árulok el nagy titkot ha azt gondolom, hogy jelenlegi világunkból kiveszőben van a tisztelet, ezért tartunk ott ahol tartunk...

Napokkal ezelőtt a Hársfa utcai postáról hazafelé jövet, betértem egy indiai boltba, néhány csomag ramen levesért  - csak azért, mert egyszerűen imádom. A lépcsőn lefelé menet meglepődve tapasztaltam, hogy vágni lehet a füstöt a pincében. Igazi gyógynövényekkel füstölt a tulajdonos. És milyen igaza volt. A magas rezgésű gyógynövényes, illatos, hűvös és száraz légtérben lassaban terjednek a kórokozók, míg a meleg, nedves és áporodott levegő, olyan hely ahol sokan megfordulnak kedvez a vírusok terjedésének. Vagyis járvány idején szellőztessünk minimum reggel és este, illetve füstöljük ki a lakásunkból a kórokozókat gyógynövények segítségével pl. tömjén, zsálya, fahéj, szantál. A vírusok ugyanis betolakodók olyan élőlények, akiknek sem a szobában sem a testünkben nincs helye. Az ayurvéda azt mondja, hogy a baktériumok vagy vírusok akkor tudnak megtámadni bennünket ha a fizikai vagy energetikai jellemzőink valamilyen oknál fogva igen-igen legyengülnek.  

A betegségek megelőzése érdekében fontos, hogy a tettípusunknak megfelelően táplálkozzunk, kerüljük el a túlevést, igyunk elég folyadékot pl.: gyógyteákat (gyömbér, kakukkfű, ehinacea, citromfű), de ne felejtsük el azt sem, hogy az egyetlen igazán testazonos folyadék a tiszta víz. Az ayurvéda, akárcsak a magyar népi gyógyászat betegség esetére javasolja a meleg (hús)levest. Ha változatosan táplálkozunk, sportoljunk, jógázunk vagy akár munka után sétálunk egy jót a szabad levegőn, azzal már sokat tettünk a fizikai és energetikai testünk egészségéért. A jóga különösen alkalmas arra, hogy eddzésben tartson bennünket. Az ászanák belülről kifelé hatva oldják az izmokban és egyéb szervekben felhalmozódott feszültséget az úgynevetett elakadásokat úgy, hogy gyakorlás közben stimulálják a test energetikai pontjait vagyis a marmapontokat. Ez a stimuláció jót tesz az energia hálózatunknak. (A marmapontok megfeleltethetők a kínai akupunktúrás pontoknak. Az ayurvéda a test energia vezetékeit nádiknak nevezi és 72000-et számlált össze belőlük.)

Végül néhány gondolat a tudatról és annak állapotáról. A keleti gondolkodás szerint minden, ami körülöttünk megjelenik az egyéni tudatunk kivetülése. Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy világunkban semmi sem állandó és minden a tudatban jelenik meg vagy tűnik el, úgy érdemes elgondolkodni azon is, hogy éppen milyen jellegű gondolatok fordulnak meg a fejünkben. Ha félünk és pánikolunk, akkor egyre rosszabbnak fogjuk látni az aktuális élethelyzetünket, az elménkben túlsúlyba került negatív gondolatok miatt. Ha megszűrjük azt, hogy mit engedünk be a tudatunkba és az életünkbe, akkor rövid időn belül javulni fog a helyzetünk. Tömören összefoglalva nem kell minden koronavírusról szóló félelmet keltő netes szalagcímre rákattintanunk. Napra késznek kell lenni, de érdemes az élet más, felemelőbb dolgaival is foglalkoznunk.

Miért van itt a helyzet 2020-ban? Ez az év  - az elkövetkezendő néhánnyal együtt - a Szaturnusz bolygó uralma alatt áll, aminek az a feladata, hogy beállítsa az Isteni Rendet az életünkben. Ha nem hiszel az asztrólógiában, az a te dolgod, de attól még a Szaturnusz, mint Tanítómester mindenkinek jelen van a hétköznapjaiban. Ez az év támogatja azt, hogy elkezdjük végre komolyan venni a testi és lelki egészség kérdését. Táplálkozzunk helyesen és mozogjunk elget. Aztán pedig tegyünk rendet az otthonunkban és az emberi kapcsolatainkban egyszerre, mert itt is szükséges néha szelektálni. És még egy javaslat: meg kell tanulnunk nemet mondani. Ugyanis nem tudjuk mindenkinek a sorsát a hátunkon cipelni. A saját életünket nekünk kell Rendbe hozni és tartani, ezt nem csinálhatja meg helyettünk senki sem. Ha ezeket a lépéseket megtesszük, akkor máris több energiánk marad a mindennapok kihívásaihoz és jobban fogjuk érezni magunkat.

Ahogy a jógamesterem mondta: "belefolyunk egymás életébe, aztán kifolyunk belőle".  Összességében ha rend van bennünk és körülöttünk akkor jöhet bármi, az immunrendszer könnyebben felveszi a harcot ellene. Ha rendbehoztuk magunkat, akkor lesz erőnk arra, hogy rendbe tartsuk a szűkebb és tágabb környezetünket, mert ez is egy fontos tükör, ami könyörtelenül megmutatja a bennünk lévő diszharmóniát. (Gondolok itt a bolygónk környezeti állapotára.) Összegzésként tehát pánik helyett érdemes gondolkodni, gyakran kezet mosni és odafigyelni magunkra és egymásra is.

A friss infók kapcsán javasolt követni a www.kormány.hu ,a https://www.nnk.gov.hu vagy  a www.koronavirus.gov.hu oldalait is.

Képek jegyzéke (felülről lefelé):

1, 5, 9 :youtube képernyőfotó, 

2. fotó: portfolio.hu

3. fotó: autotekno.sindonews.com

4. fotó: tesco.hu (termékfotó)

6. fotó: natursziget.hu 

7. fotó: életgenlők.hu

8. fotó: astronet.hu