A költözés vége és egy új dolog kezdete...

Az elmúlt hetekben sokan kérdezték tőlem, hogy hogyan alakult a "költözéskálváriám". Nos jelentem, sikeresen befejeztem! A múlt héten Laci bácsinak Hála felkerültek az ablakokra a függönyök és az IKEÁS EXARBY GAZDASÁGOS kanapét is összeraktuk, meg a bútorokat is a helyükre tologattuk. (Elfáradtam!)

Azért nem volt egyszerű folyamat és segítség nélkül nem ment volna. Mert ugye az a fránya derékfájás. De végre a lakásból is igazi OTTHON lett, ami alkalmas arra, hogy fogadjam a Barátaimat. Mert mindig is szerettem volna vendégül látni a számomra Fontos Embereket. 

Mivel jó a kávéfőzőm (Dolce Gusto és nem Gabbana) és én magam is Istenien főzök, így megcsillogtathatom a gasztro tudományom végre PESTEN is. Bár a főzés terén nem szeretem a bonyolult dolgokat, mert Őszintén Hiszem, hogy Valódi és Minőségi Étel, csak Szeretettel és kiváló alapanyagokból készülhet.

Ehhez pedig nem kell, hogy a konyha ördöge legyél. Nem is kell, hogy Te legyél a következő Wossala Rozina. Egyszerüen csak légy önmagad a konyhában. A Barátok meg megtalálnak, ha híre megy a főztödnek...Én viszont jelentem, hogy új szenvedélyem van. 

Mostanában rájöttem, hogy a házipálinkát vagy a jó vodkát gyümölcs ágyra helyezve és igazi csattos üvegbe zárva megtarthatom a gyümölcsök ízeit. Szuper!!! Főleg akkor ha meg bírom állni, hogy 5 azaz ÖT hétig ne nyissak ki egy üveget. Pedig olyan jól néz ki minden a szép új konyhapulton...De ellenálltam a kísértésnek nyugi.

Persze nemcsak GasztroAngyal lettem. Az elmúlt hónapban tanulnom is kellett. Hogy mit az most nem is annyira fontos. A lényeg az, hogy - saját kútfőből - sikerült a vizsga és Istennek Hála ezen is túlestem, akár a kisgyerek a kanyarón. Most, a júniusi második vizsgaetap előtt, már csak egy nagyon fontos dolgom van... Lakásavatót kell szerveznem! Elhívom a Kollégáimat és a Barátaimat két turnusban. Mert egy garzonba nem lehet őket egyszerre összeereszteni. A menü már összeállt a fejemben, a pálinka is megérett a kóstolásra, mostmár csak - ŐK  - a Vendégek hiányoznak.

A ház oldala, azért megmarad, mert ugye abból a korból már kinőttem. Bár törtem már össze poharakat réges-régen - bizonyos bulikon (Bárka, Méj Víz). De ennek a korszaknak már vége...Hivatalosan is! No nem azért mert öreg lettem, csak már nem vagyok akkora bulikandúr, mint 10 évvel ezelőtt. EgySzóval lakásavatóra fel! De, hogy ma este 6-kor, mi történt velem, arról, majd a hétvégén. Elöljáróban annyit, hogy a fotózás megér egy misét és vannak még fiatal tehetségek az Országban, akikre mindenképpen érdemes felnézni. Vagy megnézni a munkájukat (Lados Dávid - Deák Erika Geléria) mert elgondolkoztatják az embert a kedvességükkel és a szerénységükkel. Szóval hajrá VESC-ART! Én a következő kiálításotokon is ott leszek! Szeretettel: "M"

Utóirat: Mint megtudtam - informálisan persze - a DEÁK ERIKA GALÉRIA, azért elég menő  - SŐT INKÁBB CELEBSÉG - a városban(!).

Ezt a bejegyzést ajánlom Tóth Veronikának, Ács Saroltának, Ács Lacinak (Siemens ich liebe dich!) és a Pankának is persze - mert ugye őt se feledjük. Bár pezsgőzni nem jött el a kiállítás után! Irgum-burgum!