A Kalef és én...

Amikor 2012 január 2-án Peste költöztem a Moszkvánál laktam a Várfok utca/Csaba utca környékén egy garázsban, amit lakássá - próbáltak meg - átalakítani. Akkoriban naponta többször is megfordultam a Moszkván. Sőt egyszer- kétszer még a gyalogos hídra is felmásztam. (Bár nem szerettem mert van némi tériszonyom.) Aki ismeri a teret az tudja, hogy nem volt éppen egy akadálymentes terület.

A lépcsők, a patkák, a használaton kívüli villamos sínek és a macskakő sosem volt  a kedvenc terepem. Mindig figyelnem kellett, hogy orra ne essek :P Ezt úgysem tudok, mert ilyenkor a két tenyeremre szoktam ráesni általában, azért hogy az arcom ne sérüljön. (Ez egy bennem kialakult kisgyerekori reflex.) A fotóm jól illusztrálja a régi terepviszonyokat. 

Röviden ennyit a régi Moszkváról, remélem szebb, biztonságosabb és sokkal népszerűbb lesz a környék az átépítés után. Régen késő este - mondjuk este 11óra után -  már inkább megkerültem a teret, minthogy keresztülmenjek rajta.

Azt pedig már tudható, hogy az átépítés után a  legyező formájú metró lejárat épülete megmarad  - támogatom az ötletet -  és a Várfok utcai lépcső helyét mozgólépcső veszi át. A tervezők az egyetemes tervezés jegyében több akadálymentes közlekedési kapcsolatot hoztak létre, ténylegesen megkönnyítve ezzel az átszállást mindenki számára. (SZUPER!)

Forrás: www.bkk.hu/fejlszteseink/szellkalmanter