Sokat gondolkodtam így január vége felé közeledve, hogy milyen is volt a tavalyi esztendőm. Az átlagosnál pörgősebb év volt, dinamikában tehát nem volt hiány. Elköltöztem, új munkahelyem lett. A kezdetekkor egy garázsban laktam Pesten, amit szuterénlakásnak álcáztak. Télen hideg volt és dohos. Rengeteg pókkal és pincebogárral osztottam meg a 15 négyzetméteremet. Muszály volt kibírnom azt az állapotot, mert itt volt a munka, ide kellett jönni dolgozni. A lakóhelyváltással párhuzamosan jöttek az új ismeretségek és jelentősen bővült a palettám. Aztán tavaly novemberben újra elköltöztem civilizált körülmények közé. Ekkor már a régi-új barátaim segítettek nekem.

Lecsökkentettem a hús evést és leszoktam a cigiről is. Néha azért elszívok egy-egy szivarkát egy-két pohár száraz BB / Törley / Hungária pezsgő mellé, mert kell egy kis bűnözés...Sajnos az ülőmunkától kissé gyarapodott a súlyom, így mostanában újabb étrend szerint étkezem. Csökkentett kenyér fogyasztás, délig csak gyümölcs és rengeteg tiszta víz, nu meg a csodaszer az alga, ami valóban stabilizálja a vércukor szintet és nem leszek éhes, mint egy farkas. (Ez már a 3. kúrám!) Továbbá újabban reggelente átlag 30 perc torna, ezért 3/4 6-kor kelek hétköznap.

Át kellett alakítani a büró életmódnak megfelelő szintre a ruhatáramat, így a szép S.Oliver pulcsikat és laza nadrágokat/farmereket felváltotta a dög unalmas fekete szövetkabát. (Itt Pesten mindenki abban jár, no comment.) A kibokszolt magas szárú bakancs, a szövet és vászon nadrágok, az ingek és a kötött pulóverek/kockás mellények, lettek az új  alap darabok a ruhásszekrényemben.  Nincs rövidnadrágban és pólóban "dolgozás" - akár a versenyszférában :) Azért van vicces kalapom és rengeteg színes ingem, így télen is feldobom a hangulatomat. Rájöttem, hogy ennek a stílusnak is megvan a szépsége és az előnye. Mert ugye az ember mindig elegáns, ezért bármikor elmehet munka után egy váratlan (üzleti) tárgyalásra, baráti találkozóra, kisebb esti vacsorára vagy épp előadásokra, koncertekre és színházba is.

Új szenvedélyem lett, az étterembe járás.  Szeretem a Class-t, a Menzát, a Rokfortot, a Gyuri Bácsi Vendéglőjét vagy ha "kockásterítős" feelingre vágyom a Pozsonyi Kisvendéglőt. (A Pozsonyinál érdemes előre asztalt foglalni, mert gyakran telt ház van náluk.) Az abszolút kedvencem azonban a Facebisztró a Hollán Ernő utcában. Jó a pizza és kicsit olyan a feelingje, mintha Veszprémben lennék a Bárkában.

Kedvenc cukrászdám a Dunapark. A hely  hangulata diszkréten minimalista, némi art-deco beütéssel fűszerezve. Isteni a Capucchinó vagy épp a flódni.( Imádom!!!) Kedvenc üzletközpontom a Mammut, a Széna térnél. Azért szeretem, mert emberléptékű, átlátható és tényleg akadálymentes nem kell ezer kilométert  gyalogolnom, mire bejutok abba az 5 márkaüzletbe, ami igazán tetszik. Megszerettem Budapestet, pedig az elején féltem tőle  - bevallom.

Alig várom a tavaszt, hogy elmehessek az Állatkertbe vagy épp megsétáltatni a Blanka Barka nevű spánieljét. Kár, hogy nem tarthatok (segítő) kutyát, de egyenlőre alig vagyok itthon. Szeretem az Oktogont is, mert ott mindig nyüzsgés van. A Kedvenc teraszom a Bimbó út elején egy kis cukrászda. Voltam már a Jazzy Pub-ban egy szuper Tóth Vera koncerten, (ismerem az egyik gitárost a zenekarban)  vagy épp a Picasso Pointban egy születésnapi partyn is.  Élek végre, és titkon mindig erre vágytam...