Szép Estét Mindenkinek!

Máté vagyok és veleszületett járáshibám van. Sajátos helyzetemből adódóan egyedi szemüvegen át látom a világot. Ebben a blogban a számomra fontos kérdésekről szeretnék írni nektek.

Széles látókörömből adódóan a könnyedebb és a komolyabb témák egyaránt érdekelnek. Az a cél vezérel, hogy felhívjam a figyelmet bizonyos társadalmi eseményekre, jellemzőkre. Szeretnék gondolatokat ébreszteni az olvasóimban, és várom a hozzászólásokat is. (Nyugi, azért lesz alkalom a bolondozásra is, nem fogok mindig "komolykodni".)

Akkor csapjunk bele a lecsóba!

1976. novemberében születtem Veszprémben, 7 hónapra 1400 grammos súllyal. A vajúdás és a szülés hosszú órákig tartott, közben az édesanyám rettenetes fájdalmakat élhetett át.

Egy éves korom után derült ki, hogy little kóros vagyok, mivel nem kezdtem el időben járni. Gyerekkoromban több operáción és hosszan tartó kórházi kezeléseken is átestem.

De mi az a rejtélyes little kór?

Nos ez egy veleszületett mozgás- és szellemi képesség beli zavar, amely magzati korban vagy születéskor elszenvedett agykárosodás miatt alakul ki. Okozhatja méhen belüli fertőzés vagy  - az én esetemben - születéskor fellépő oxigénhiány és bizonyos agyi területek roncsolódása.  (Nálam egy mozgásért felelős idegdúc károsodott.) A hétköznapi életben izomgyengeséggel vagy fokozott izomtónussal, a járás és a koordináció zavaraival jár együtt. A betegek lehetnek szellemileg teljesen épek, de értelmi visszamaradás is felléphet náluk.

Járáskor  a térdek és bokák befelé húznak, ezért nem tudom letenni a sarkamat. Lábújjhegyen járok a megrövidült achilles inak miatt. Hosszútávfutó vagy gátfutó tehát ebben az életemben  már nem lesz belőlem, de sebaj! :)

A tanulás fontossága...

Édesanyám arra ösztönzött , hogy érettségizzek le és tanuljak, mivel fizikai jellegű munkát nem tudok elvégezni. Mostanra beláttam, hogy igaza volt. Biztosan nem lehetett könnyű dolga a lázadó természetemmel. Nagy nehezen  - mert nem vagyok egy matek zseni - 1995-ben leérettségiztem a Pápai Református Gimnáziumban. Ezután a Szegedi Tudományegyetemen szociális munkásnak tanultam, később  ugyanitt a munkaügyi szervező szakot is elvégeztem.

Dolgoztam idősek otthonában házigondozóként, munkaügyi adminisztrátorként, legutóljára pedig referensként a Veszprémi Esélyek Házában. Itt  fogyatékkal élőkkel és idősekkel kapcsolatos társadalmi tudatformáló jellegű programokat szerveztem. 2011-ben munkanélküli lettem, és jelenleg álláskereső vagyok.

Meditáció, szórakozás, zene...

Szerintem a zene összehozza az embereket és segít megélni az élet pillanatait. Nagyon fontos része az életemnek, egyszerűen imádom. (Abszolút hallásom és jó ritmusérzékem van. A Gimi kórusában is énekeltem - bár nem önszántamból, hanem mert kötelező jelleggel besoroztak -.)

De nem lehet folyton zenét hallgatni. A csendre és az elmélkedésre is szüksége van az embernek nem igaz? Sokat olvasok és rendszeresen meditálok. Kedvenc könyvem Neal Donald Walsch Beszélgetések Istennel című trilógiája. Szeretek főzni, sörözni, kávézókba járni, és együtt lógni a kispajtásaimmal. Kedvenc városom Budapest. Kedvelem a pezsgését valamint az egyre színesebb kulturális és éjszakai életét.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a Balaton mellett élek. Biztos vagyok benne, hogy az Úr jókedvében alkotta meg ezt a természeti csodát.

Bemutatkozásnak legyen elég ennyi. Már új témákon töröm a fejem úgyhogy most lépek, és átnézem a jegyzeteimet.