A minap a Blankával megnéztük az Éhezők viadala című filmet. A történet szerint a jövőben a Függetlenségi Nyilatkozatra épült mai Amerika megszűnik létezni. Helyette egy Kapitólium nevű diktatórikus állam jön létre, melynek fővárosa Panem. (Azt sajnos nem tudjuk meg, hogy miért alakul így a helyzet. Talán majd a folytatásból kiderül.) Az egyes államok helyett 12 körzetet alakítanak ki. Innen látják el élelemmel és nyersanyagokkal a mesésen gazdag és dekadens fővárost.

A körzetek lakói totális elnyomás alatt élik a mindennapjaikat,  ám (ahogyan az lenni szokott) egyszer csak fellázadnak a diktatúra ellen. A lázadást Panem erőszakszervezete kíméletlenül elfolytja. A hatalom bosszúból kieszel egy rendkívül kegyetlen játékot emlékeztetőül arra, hogy minden ember megtudja kik a Kapitólium valódi urai. A körzeteknek az évente megrendezett Éhezők Viadalára sorsolás útján küldeniük kell egy 12 és 18 év közötti fiút és leányt. Ez a 24 gyerek megmérkőzik egymással és (természetesen) csak egy maradhat életben közülük... Panem züllött és szürreális külsejű lakói kéjjel és perverzióval telve figyelik óriási kivetítőiken a véres küzdelmet. Közben lakomáznak és fogadásokat kötnek egymással. Eldöntik, hogy mivel támogatják a kedvenc játékosukat  - élelem, gyógyszer, meleg ruha stb.

Most nem áll szándékomban elemezni a színészek játékát, vagy épp a főbb karakterek felépítettségét. Inkább az érdekel engem, hogy  (szerintetek) a mi civilizációnk is erre felé tart-e?

Három hasonló témájú alkotás is eszembe jutotott, miközben ezen gondolkoztam. A Stephen King féle Menekülő ember, Orvell klasszikus 1984-e, illetve a Legyek Ura című regény.

A Wikipédia szerint az első igazi valóságshow 2002. szeptember 1-jén indult el Magyarországon a tv2-n Big Brother címmel. Ezzel párhuzamosan az RTL Klub is indított egy hasonló struktúrájú, de "Magyaros" verziót, Való Világ néven.

Azóta bepillanthattunk már a BÁR-ba és a BÁR 2.0-ba is. Most pedig a Viasaton az Éden Hotel 2. szobáiba leshetünk be a kulcslyukakon keresztül.

Ezeket a műsorokat elnézve, már csak egy paraszthajszál választ el bennünket az Éhezők Viadala vagy épp Orvell világától? Lehetséges, hogy annyira züllötté válunk mi is, hogy előbb-utóbb  a nyilvános élet-halál harcok érdekelnek majd minket tévénézőket? Ugyanis szexet vagy mesterségesen generált konfliktusokat ezekben a "műsorokban" is láthattunk már eleget. Ne gondoljuk azt, hogy itt nincsen forgatókönyv és minden spontán vagyis az akció-reakció elve szerint történik. Valójában a "való világ" igen is percre pontosan megtervezett műsor...

Véleményem szerint a különféle háborús övezeteiből történő élő tudósítások, tekinthetők egyfajta véres valóságshownak, hiszen itt kendőzetlenül láthatjuk a harcok következményeit, a halottakat, a sebesülteket vagy a civil lakosság nyomorát.

Tehát észre sem vettük és akarva-akaratlanul egy Orvell - féle világban kötöttünk ki?  Annyi a különbséggel, hogy a mi világunk még színes? Vagy a hétköznapi emberek már nálunk is orvelli módon  elfásultak, elszürkültek lelkileg? Tehát a fogyasztói társadalom  biórobotjai lettünk, akiknek mesterségesen tompítják a tudatát is?

Szeretném hinni, hogy NEM!Bízom abban, hogy vannak még önálló ötleteink és tiszta gondolataink.

A végső kérdés tehát az, hogy mennyire engedjük a tudatunkat a médiumok által befolyásolni/manipulálni?

A válaszok és a tettek pedig csak rajtunk múlnak...

A '80-as évek végén a Music TV-n volt egy kampány ezzel a jelszóval: "Free your mind" vagyis "Szabadítsd fel az elméd"!!!

 Forrás:

wikipedia

Music Television