Az elmúlt hónapokban nagyot fordult velem a világ. Eddig azért nem akartam írni erről mert magam sem hittem el azt, ami velem történik.

De meg kellett tanulnom rendületlenül hinni a csodákban. Még akkor is ha borús az ég és jön a vihar, mert a felhők egyszer eltűnnek az ég pedig kiderül. Mindig... Higgyétek el nekem! 

A Moravcsik Alapítványnál rátaláltam egy lelkes csapatra, akikkel rendkívüli dolgokat lehet létrehozni :)

Hogy ezt megtapasztalhassam, el kellett költöznöm. Budapest - szerintem - kívülről szép, de ha benne élsz eléggé megpróbáltató környezet egy mozgáskorlátozott ember számára. Bár a mondás szerint "teher alatt nő a pálma".

Három hónap után végre megtaláltam az egyéni kapaszkodóimat bizonyos emberekben:)

Nem volt könnyű elhagyni az otthonomat de lépnem kellett, mert ezt az utat jelölték ki számomra a sors Istennői. Külön köszönet Ibolyának, aki motivált és segített a költözésnél.Rendkívül inspiráló és fontos számomra az ő Barátsága.

Szóval új élet, új benyomások, új emberek és persze a régi pesti barátok.

A színeket még keresem a Fővárosban, de jópár emberben már megtaláltam a nekem tetsző árnyalatokat, hangulatokat, nevetést és ez megnyugvással tölt el.

Most kezdenek körvonalazódni az új kalandjaim, amikről részletesen beszámolok majd.

Igen, jó érzés végigsétálni az utazótáskámmal a Kossuth utcán és inni egy sört a világ legjobb kocsmájában. Ugye Rubber Puppet? Ti is megénekeltétek ezt a "feelinget" abban a bizonyos dalban, amit megpróbáltam belinkelni:

https://www.youtube.com/watch?v=0-6M1KLJHIM

Nagyon hiányoznak a kispajtásaim, a kedvenc Butikom, meg a Bárka, meg a Fény, meg a Tamás Bátyja hamburgere, vagy éppen az Incognitó terasza, nu meg a "Salalala" ahogy a Galó szokta volt mondani. Szeretném hinni, hogy ezt az életérzést mindig megtalálom ha hazajövök. Tudom, hogy Veszprém, Fűzfő és a Balaton az én kis világom közepe.

Ez pedig már csak így marad. (Ebben az életemben legalábbis.)