Haverok, buli, fanta...(Bár az én esetemben fanta helyett inkább sör.) Emlékeztek még erre a reklámszlogenre? Nos én emlékeztettem magam, amikor a múlt héten szombaton végre elindultam bulizni! Egy barátom születésnapjára voltam hivatalos Balatonalmádiba. Tudom, ha épp állást keresel és a megszokottnál is szűkösebbek az anyagi lehetőségeid, akkor nem szívesen mozdulsz ki otthonról ugye? (Hallom az igeneket a hasonló helyzetben lévőktől a háttérben!) Ebben a nyirkos, szürke és hideg időben én is hajlamos vagyok arra, hogy otthon nyalogasssam a sebeimet, és azon tűnődjek, hogy miért is kerültem ismét ebbe a bizonytalan szituációba? Ez pedig nem jó hozzáállás! Hibáztathatjuk ugyanis a gazdasági vállságot, a politikai rendszert, a társadalmi és munkaerőpiaci berendezkedést - utalva itt például a minket ért esetleges diszkriminációra -, ám ettől még nem fogunk előrébb jutni!

A fennálló helyzet - jelen esetben a munkanélküliség - ellenére, néha igenis ki kell törni a hétköznapok fogságából! Másképp honnan szerezhetnénk újabb erőt adó élményeket a további létezéshez és előrejutáshoz?

Tapasztalatból tudom, hogy a tartós munkanélküliség együtt jár a társas és baráti kapcsolatok szűkülésével.

Ha valaki nem szeret bulizni, akkor is alkalom adtán hívja meg a barátait, és beszélgessen velük egy kávé, tea vagy egy pohár bor mellett a saját otthonában. Már ez is inspiráló lehet mindkét fél számára. Ne csak a közösségi oldalakon tartsuk egymással a kapcsolatot, mert az bármennyire kényelmes is, de virtuális jellegű. Nincs benne élet! A chaten a smylie-k ellenére sem halljuk a beszélgetőpartnerünk hangját, nem látjuk a gesztusait, és nem érezzük a kölcsönös egymásra irányuló figyelmet sem. Manapság sokszor  már gondolkodnunk sem kell, hiszen az a "bizonyos oldal" még a születésnapokra is emlékeztet minket. (Hála ezért a funkcióért Mark Zuckerbergnek az "Arckönyv" alapítójának!)

Végül is  - a túlbonyolított indulás ellenére -  jól éreztem magam. Várható volt, hogy kellemesen fog alakulni az este, hiszen a társaság minden tagját régóta ismertem. A sörözés mellett  a beszélgetésre is jutott idő,  és mindenkivel sikerült pár mondatot váltanom. Az este vége felé még karaokeztam és táncoltam is a többiekkel együtt.

Anyukám nyugodj meg mert tisztelettel jelentem, hogy a  "másnap" érdeklődés hiányában elmaradt. Köszönhetően az éjfél után elfogyasztott tetemes mennyiségű szürkemarha pörköltnek, kovászos uborkának, és  friss fehér kenyérnek.(Éljen soká a szakács!) Vasárnap nem voltam ugyan igazán fitt, mivel én sem vagyok már 20 éves...De őszintén mondom megérte ez a kis áldozathozatal. 

A tanulság az, hogy némi (energia)befektetés is kell ahhoz, hogy kimozduljunk, és jól érezzük magunkat a barátainkkal. Néha én sem értem magam. Miért kell unos- untalan előadnom, a  "mivel jutok haza", meg "a nem bírom már úgy az éjszakai életet" című műsorszámokat. Teljesen felesleges nem? Másrészt, ebben  a "monotragikomédiában" előadó és közönség vagyok egyszemélyben. Különben is,  ha meghívnak egy buliba oda illik elmenni, mert számítanak a társaságodra másképp nem lennél rajta a VIP  - listán. :) :)

Zárásként megállapítom, hogy bárhol jól érezheti magát az ember mindenféle felesleges flanc nélkül, mert a lényeg a társaságban rejlik.