Úgy tűnik, hogy az idei szeptember a változásról és az elengedésről szól. Nemcsak azért, mert a nyárból egy szempillantás alatt ősz lett, hanem mert az elmúlt két hétben lezrárult egy korszak az életemben.

De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a bejegyzést egy egészen friss történettel:

Tegnap munka után az Oktogonon elköszöntem a kolléganőmtől  - aki egyben a barátom is - és a hűvös idő ellenére elmentem az Akácfa utcai Ruhaklinikára felvarratni a farmernadrágomat. Az ajtón belépve a hölgy kedvesen üdvözölt, és a keresztnevemen szólított. Szervusz Máté, rég láttunk, mit hoztál? (Nekem sajnos elég rossz a névmemóriám, így nem tudom a keresztnevét.)

Elővettem a táskámból a farmert és megmutattam neki, hogy ezt a nadrágot szeretném felhajtatni. Majd viccesen elszóltam magam, hogy fáradt vagyok, nincs kedvem átöltözni, ha lehetséges a méretrevételezést oldjuk meg ezúttal anélkül. Ezen persze jót mosolyogtak a lányok, de készséggel segítettek és néhány percen belül Jimmy - aki szerintem a legügyesebb szabómester a városban -  már le is vette a méreteimet. 

A procedúra után az eladó kedvesen megjegyezte, hogy nagyon régen látott (Nagyjából egy éve nem jártam náluk.) szerinte sokkal könnyebb lett a mozgásom, láthatóan lefogytam és pozitív irányba változott a kisugárzásom. Észrevehetően más lettél jegyezte meg halkan. Hogy csináltad? - kérdezte leplezetlen érdeklődéssel.

Mivel visszatérő kuncsaft vagyok és látásból ismerjük egymást, így őszintén elmeséltem, hogy reggelenként 70-80 percet jógázom és az elmúlt évek alatt terápiás jógaoktatóvá varázsoltam magam a Sarasvati Alapítványnál - ide jártam jógaiskolába.

 Röviden megemlítettem azt is, hogy a jóga mellett 2015 januárjától egészen 2018 szeptemberéig BACH terápiára és család vagy  hivatalos  nevén rendszerállításra jártam.

Szeptember elején volt az utolsó BACH virágterápiás konzultációm Gabival, amikor egyszerre mondtuk ki azt, hogy nincs szükség több családállításra és egyéni konzultációra, mivel sokmindent feltártunk és, amit lehet orvosoltunk a családi mintáimat illetően. Eljött az ideje, hogy  profi segítőm nyugodt szívvel elengedje a kezemet. Én pedig megértem arra, hogy végre a saját utamat járjam...

Beszéltem arról is, hogy változást érzek a személyes életemben, de ahhoz, hogy ez megtörténhessen el kell engednem valami régit, hogy helyébe léphessen végre az új. Ebben a meglátásomban kölcsönösen egyetértettünk és én újabb szelíd megerősítést kaptam az elengedésről. (Hála érte.)

Később, miközben hazafelé bandukoltam a körúton, az járt a fejemben, hogy az elmúlt két hétben sokmindentől és sokmindenkitől  búcsút vettem. Hazaérve esténként mécsest gyújtottam és hálát adtam azért, hogy megismerhettem és együtt dolgozhattam a terapeutámmal. Bölcs asszony, aki egy-egy határozott mondatával sokmindenre megtanított engem. Megköszöntem és elengedtem azokat az embereket, akikkel együtt jártam gyógynövény ismeret órákra és rendszerállításra. Őszintén elmondhatom  - a nevek megemlítése nélkül - , hogy szerencsésnek érzem magam, mert tagja lehettem egy valódi a gyógyító közösségnek. Sokat tapasztaltam és tanultam az egyes  tagok életeseményeiből és rájöttem arra is, hogy a SORS sokkal hatalmasabb erő, mint ahogyan eddig gondolkodtam róla. Bizony-bizony megérdemli, hogy naponta fejethajtsunk előtte.

A családunk és nemcsak a szüleink vagy a testvéreink, hanem a nagy- déd- és ük szüleink révén hatással vagyunk egymás életére. Mindannyian egy közös családi tudatmezőt alkotunk. Ennek a tudatmezőnek minden valaha élt és jelenleg élő családtagunk a részét képezi. Mind olyanok vagyunk, mint egy hatalmas fa közös ágakkal és levelekkel együtt.

A generációról - generációkra átörökített viselkedésminták kapcsán befolyással vagyunk egymás életére akár elfogadjuk ezt a tényt, akár elutasítjuk azt. Ezért fordulhat elő az, hogy nemcsak pozitív viselkedésmintákat adunk át a gyermekeinknek, hanem a traumatikus életesemények és az egyéni félelmek (komplexusok) kapcsán sajnos negatív viselkedésminták is átörökíthetők az utódokra Hellinger szerint. (A rendszerállítás atyja.)

A jó hír az, hogy ezeket a mintákat fel lehet tárni, és ha feltártuk őket, akkor be lehet gyógyítani a (régi) sebeket. Ekkor az évtizedek óta hurcolt lelki traumák idővel megggyógyulnak bennünk. Mindehhez persze kellően intuitív szellemileg és lelkileg erős, tapasztalt terapeutára van szükségünk. Olyan szakemberre, aki képes egybetartani, irányítani a csoportot és kezelni tudja a váratlan helyzeteket is. Gabi pedig kiváló terapeuta volt. :) Tegnap este - írás közben -  tisztán láttam, hogy az elmúlt években a lehető legjobb kezekben voltam Nála. Már tudom, hogy ezt az Isteni Gondviselésnek és személy szerint Gabi hatalmas türelmének egyaránt megköszönhetem - nem voltam könnyű eset, ezt higgyétek el.

Mindezek ellenére nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy elvakult rendszerállítás hívő lettem. Ez a terápiás módszer nem való mindenkinek, mivel lelkileg erősnek és felkészültnek kell lenni hozzá.

Véleményem szerint a személyes traumáink nem csak rendszerállítással oldhatók fel, hiszen feszültséget old a jóga, a thai csí, a shiatsu, a BACH virágterápia vagy éppen a kineziológia is. Ugyan másképp működnek ezek a módszerek, mint a rendszereállítás, de a lényeg ezeknél is a test és lélek görcseinek feloldásában rejlik. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy megszületésünktől kezdve egészen a halálunkig, minden életesemény lenyomatot hagy bennünk és a fizikai testünkön, akkor érthetővé válik a testi és lelki fájdalmak, izomgörcsök, hangulati zavarok keletkezésének egyik legfőbb oka is. 

Személyes kedvencem a hatha jóga azáltal végez oldásokat bennünk, hogy az ászanák felvételekor kibillenti a gyakorlót a komfortzónájából és egy újfajta, eddig ismeretlen mozgástartományba és dinamikába helyezi bele az embert. Mindeközben stimulálja az energetikai vagy másnéven marmapontokat is. Ezért az intenzív gyakorlásom első időszakában nagyon változékony volt a hangulatom. A napi jógázás közben néha sírtam máskor pedig önfeledten nevettem. :)

A lélek és a test sebeinek orvoslásához bármilyen - nekünk szimpatikus - módszer választható. A legfontosabb az, hogy készen álljunk arra, hogy szembenézzünk a dolgainkkal és szilárdan elhatározzuk, hogy bármi történjék is mindenképpen végig járjuk a ránk szabott utat.  Közben folyamatosan tartsuk szem előtt azt a tényt, hogy minden ember annyi terhet kap a vállára, amennyit elviselni képes. Ha a felmerülő nehézségek miatt néha-néha elcsüggednénk, akkor rögtön emlékeztessük magunkat az előbbi gondolatra. Olyan ez az egész folyamat, mint egy zarándok út, csak mi nem a külvilágban, hanem a Lélek ösvényén és bugyraiban barangolunk.

Türelemmel szánjunk időt arra, hogy felkutassuk a számunkra megfelelő gyógyítót és terápiás módszert. Ha készen állunk a változtatásra a szakember kellő időben belép az életünkbe. Addig is járjunk a világban nyitott szemmel és füllel, tanuljunk meg figyelni az Élet jelzéseire és a megérzéseinkre egyaránt. (Ez nekem sem megy mindig. Naponta gyakorolnom kell a figyelmet, ez nem egyszerű feladat a fogyasztói társadalomban.)

Összességében a családállításon megszerzett éléményeimet soha nem cserélném el semmiért sem. Őszintén bevallom nektek azt, hogy megérte lemondani a pihenésről, a szórakozásról vagy éppen a családi és baráti találkozókról. Előfordult az is, hogy nehéz volt kigazdálkodni egy-egy állítás díját az albérlet mellett. (Pedig Gabi egyáltalán nem drága árakon dolgozik.)

Azt gondolom, hogy a lemondás mindig alázatra tanít bennünket és a sikerért minden esetben áldozatokat kell hozni. Hiszem és vallom, hogy a befektetett energia még ha lassan is, de mindig megtérül. Bármihez fogjatok hozzá, azt Szívvel, Lélekkel és Figyelemmel tegyétek meg. :)  

Remélem, hogy a saját példámmal érzékelhető a gondolat, hogy megéri időt szánni önmagunk folyamatos művelésére. (Aki komolyan gondolja az önmunkát az tudja, hogy ez élethosszig tartó cselekedet.) A folyamat végén azonban minden fa meghozza  gyümölcsét még akkor is, ha látszólag hosszú idő, sok szeretet és türelmes gondoskodás árán fordul termőre.

Könyv ajánló:

Mark Wollynn : Örökölt családminták

Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve a betegség

Kép forrása/ source picture: energy.hu, iconspng.com, terakademia.hu

Mottó: "Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az Ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak. Ideje van az ültetésnek és ideje van annak kiszaggatásának, mi ültetett." Prédikátorok könyve 3. rész, Károli Biblia.

P.S.: Ezt a bejegyzést Czébely Gabriellának a csoportomnak, a jóga oktatóimnak és a szüleimnek is ajánlom, hiszen szülők nélkül mi sem Léteznénk.