Idén hamvazószerda napja február 14-ére esett. Nagyjából én is ekkor kezdtem el a húsvétig tartó böjti időszakomat, ilyenkor nem eszem húst, csokoládét, kristálycukrot - vagy másnéven fehér mérget - és nem iszom alkoholt sem. Ez a harmadik ilyen időszak az életemben, hiszen a negyven napos böjtöt tavaly csináltam végig először. Aztán annyira rákaptam az ízére, hogy októberben egy nyár utáni rövidebbet is beiktattam ugyanezekkel a tilalmakkal.

A böjt során egyszerű ételeket eszem, úgymint főzelékeket, zabkását, rizottót, tejbegrízt, tészta féléket,  gyümölcsöket és nyers zöldségeket. (Mindent én készítek el sajátkezüleg, mert így átélhetem az alkotás örömét. A főzés alapjait mellesleg édesanyámtól lestem el, aki a mai napig kitűnő szakács.) Az étkezések mellé sok vizet különféle gyógy, zöld- és gyümölcs teákat is fogyasztok. Mostmár elmondhatom Nektek azt is, hogy eddig egyszer sem estem kísértésbe, de a csoki meg a vörösbor azért hiányzik, persze nem annyira, hogy kínomban a falat kaparjam értük. Néha egy-egy röpke gondolat erejéig konstatálom a bennem felbukkanó sóvárgást az efféle élvezetek iránt, de aztán gyorsan elhessegetem a vágyaimat.

Még február utolsó hetében elkezdtem az orvos által felírt gyógykezeléseket, masszázs, tangentor, fürdés kombinációban hetente kettő vagy több alkalommal. Április közepéig 56 napom van arra, hogy TB támogatással igénybevehessem ezt a terápiát. Sajnálattal állapítottam meg azt, hogy az úgynevezett TB támogatás ma már csak névleges, mert a Gellértbe egy masszázs egy magisztrális belépővel együtt 3400 forintba kerül és csupán 3 órán keresztül tartózkodhatok a fürdőben. Ez az ostoba előírás kezdetben nagyon bosszantott, mert nem szeretem ha korlátok közé szorítanak, de mostmár egyáltalán nem foglalkozom vele. Az első hét végén miután kialakult a biztonságos helyismeretem, pontosan megtervezetem a kezeléseim menetét. Rájöttem ugyanis arra, hogy a gőzkabin amellett, hogy kitisztítja a bőr pórusait, az izmaimat is kiválóan ellazítja. Megérkezés után megkapom a kabinomat és sietve átöltözöm, majd nagyjából 15 percet töltök a gőzben, aztán belemegyek a 10 fokos merülőmedencébe. Ezután még hideg vízzel is alaposan lezuhanyozok. Majd a 40 fokos gyógyvízben tornáztatom a lábujjaimat. Ilyenkor fentről lefelé haladva apró kőrzéseket végzek a kezemmel és lábammal, miközben igyekszem alaposan átmozgatni a fontosabb izületeimet is.

Imádom ezt az egészet! Ahogy a vérkeringés hirtelen felgyorsul a testemben, én is felélénkülök és egészen felfokozott, bizsergető állapotba kerülök. A fejem rögtön kiüresedik, a gondjaim a múlt ködébe vesznek, az idegeim pedig a ráncaimmal együtt kisimulnak. De óvatosnak kell lennem, mert három ilyen gőz- merülés- gyógyvíz kör után nagyon elfáradok és könnyen túlterhelhetem magam fizikailag és idegileg egyaránt. Ezután haza kell mennem aludni és pihenni. A kezeléssorozat abban is segít, hogy jobban megismerjem a tűrőképességemet. Mielőtt még megkérdeznétek nem, nem fogok szívinfarktust kapni a 10 fokos hideg víztől sem...

A mindennapi jógázásom továbbra is az álló és stabilitást bíztósító ászanákra épül. Már egészen jól megy a druvászana (a faállás egy változata). Persze a talpamat még nem tudom a belsőcombomhoz szorítani, de bőven elégedett vagyok azzal is, ha a sarkamat a lábszáramhoz érintem és testsúlyáthelyezéssel egylábon állok nagyjából 2-4 másodpercig.

Az elmúlt hónapban egyfajta belső késztetést és elhívást éreztem a mindennapi meditálásra is. Ezért elkezdtem komolyabban foglalkozni a meditációval. A tanárommal közösen megtaláltuk azt a számomran kényelmes, de enyhén feszes ülő pozíciót, amiben lehet meditálni és közben nem fogok elaludni sem. A testtartás maga elősegíti a tudat éberségének megőrzését. Eközben oda kell figyelnem a helyes kéztartásra, ezért a kezeimet egy speciális mudrában az ölembe helyezem és a köldök alatti területre az úgynevezett "Tan Tien-re" koncentrálok.  (A Tan Tien a köldök alatt három ujjnyira található, ez  központ irányítja a testi erőt, gondolati és érzelmi nyugalmunk kapuja, egyensúlyi pont. Az Univerzum felé energetikai és tudati kapcsolatot biztosít, elősegíti testünk és tisztulását, aktiválja a velünk született öngyógyító képességünket.) Először kettő hétig napi 5 percet meditáltam, az elmúlt 10 napban pedig sikeresen 8-10 percre növeltem a reggeli meditáció idejét. 

Sokan kérdezik, hogy mi történik ilyenkor az elmémben? Nos a gondolatok jönnek mennek akár a felhők a nyári égbolton én pedig arra törekszem, hogy megfigyeljem őket, de semmiképpen se azonosuljak velük. Nincs jelentősége annak sem, hogy egyes gondolatok negatív vagy pozitív előjelűek, mert a lényeg a megfigyelésben és a koncentrációban rejlik. Mostanában inkább egy gondolatcsoportra vagy pozitív állításokra fókuszálok. De azt is tudom, hogy egyszer ez a vágy is elillan belőlem és újfajta elme- és lelkiállapotokat fogok megtapasztalni. Konkrét célom nincsen mert tudom, hogy minden élmény magától eljön hozzám amikor igazán készen állok rá.

A jóga, a meditáció és a kezelések mellett még KRESZT is tanulok. A kiváló monotóniatűrésemnek és fotografikus memóriámnak Hála nagyon-nagyon élvezem ezt a folyamatot. Őszintén bevallom Nektek, hogy számomra ez egy teljesen új típusú információ és egyáltalán nem hasonlítható össze azokkal az ismeretekkel, amiket eddig elsajátítottam. Talán a magas újdonságértéke miatt is szeretem annyira a KRESZ tanulást, ki tudja? :) (Irás közben épp ezen morfondíroztam...)

Hétfő esténként továbbra is járok kreatív írásra a Marczibányi térre, ahol nagy élvezettel hallgatom Lackfi János előadásait. Igyekszem elkészíteni a füzetembe a feladatokat és az a célom, hogy minnél jobban megmozgassam a képzelőerőmet, hiszen ebben az évben szeretnék könyvet írni az Utamról. Szeretek megmártózni János írói szemléletében, a pikirt és vicces eszmefuttatásaiban, miközben apró információmorzsákat és tapasztalatokat gyűjtök az írás lelki és kreatív folyamatairól. 

Ha végre otthon vagyok, akkor igyekszem annyit olvasni, amennyit csak tudok. Bár időnként belealszom de, mint mindig most is több könyvet olvasok egyszerre úgymint Murakamitól a Miről beszélek, amikor a futásról beszélek című memoárt vagy Mark Wolynntól az Örökölt családmintákat. Egy ismeretlen antikváriumból sikerült megszereznem Mario Vargas Llosa Levelek egy ifjú regényíróhoz című könyvét, de ezt időhiány miatt még nem olvastam el. Murakamit és Mario Vargas Llosa-t is János javasolta nekem, amit külön köszönök neki. Már ezért a két könyvcímért megérte kreatív írásra járni. :) Murakamiba szinte szerelmes lettem... Inspirál, ahogy kendőzetlenül megírja a belső vívódásait, a kicsinységét, a nagyságát és a futás iránt érzett alázatos elkötelezettségét. Ebből a szempontból Murakami akár a példaképem is lehetne, hiszen a jóga és az írás alapvető követelménye az alázat és az elkötelezettség.

Mindezek ellenére az az igazság, hogy néha nagyon nehezen bírom fizikailag azt, hogy hétfőnként késő estig kényelmetlen székeken kell ülnöm hosszú órákon át. A nap végére általában rettenetesen fáj a hátam és a gerincem. Sokszor alig várom, hogy elnyúlhassak az ágyamon. Dehát áldozatok, erőfeszítések és fájdalmak nélkül nem létezik siker sem, így továbbra is a valamit-valamiért elvét kívánom követni. :)

(Megjegyzés: most mennem kell aludni mert elálmosodtam. Később jógázok, és talán elmegyek Gellértbe fürdeni. Hajnali fél négy óta olvasok és írok, most 8:55 van. Itt az  ideje a feltöltődésnek, hiszen mégiscsak vasárnap van. Ez a hajnali időszak egészen új tapasztalással szolgált. Élveztem a szabadon áramló gondolatokat, a csendet, az írás folyamatát, Köszönet érte...)

Buddha kép forrása: www.azuton.hu

Ajánlott könyvek:

Mark Wollynn : Örökölt családminták (2017 Budapest, Édesvíz kiadó)

Murakami Haruki : Miről beszélek, amikor a futásról beszélek? (2017 Geopen könyvkiadó)