A jóga mellett ha alkalmam nyílik rá szeretek kirándulni és ismeretlen tájakat felfedezni. Harminc éves korom tájékán jártam először Erdélyben. A legjobb barátaimmal mentem el a csíksomolyói zarándoklatra. Ekkor láttam életemben először a Szent Anna tavat, de jártam a Békás szorosnál, a Gyilkos tónál és megnéztem az Orbán Balázs sírjához vezető székelykapukat is.

Az első kirándulásom után több, mint 8 esztendővel később jutottam vissza Erdélybe. Nosztalgikus érzés volt újra ezen a földön járni.

Július egyik csütörtökén megint - immár harmadszor -  Erdély felé vitt az utam. Kíváncsi voltam arra, hogy ebben az évben vajon hová jutok el? Péntek éjjel értünk le Tusnádfürdőre, és a  reggeli jógám után  már a kirándulást szerveztük. Megbeszéltük, hogy ellátogatunk az Ezeréves határhoz. Útközben megcsodáltuk a Gyimes pompás hegyeit, kóstoltunk faszénen sült fahéjas kürtős kalácsot  és házilag készített füstölt sajtot is.

Az Ezeréves határnál a felújított vasúti őrház és a megkoszorúzott Szent Korona jelzi a hajdani történelmi Magyarország határvonalát. Egy hosszabb meredek lépcsősor vezet fel az őrbódé előtti hegy tetejére, ahonnan pompás kilátás nyílik a körülöttünk lévő tájra. (Ez a lépcsősor nekem sajnos túl meredeknek bizonyult, így kölcsönadtam a pocket gépemet Berninek és ő lefotózta nekem a panorámát.) Hazafelé Csíkszépvizen a Kassay fogadóban ebédeltünk csorba levest és juhtúrós, szalonnás puliszkát. (Erdélyben a szalonna biztosan nem számít húsnak, mert a puliszka az étlapon a húsmentes ételek között szerepelt.)

Másnap délután Sepsiszentgyörgyre mentünk. A Város  közigzgatási határán belül hatalmas birkanyáj fogadott bennünket. (Alig hittünk a szemünknek.) Pont a Székely Mikó Reformtus Kollégium kapujánál sikerült leparkolnunk, ezért egy ugrásra voltunk a város főterétől és csodás parkjától. Séta előtt beültünk a  Mikó Cukrászdába. Helyi specialitásként ajánlom  megkóstolni a kuriózumnak számító Somlói tortát, de finom a kávéjuk, a dobos tortájuk és a limonádéjuk is.

Vasárnap reggel indultunk el  Magyarország felé. Ezután másfél órával megálltunk egy MOL kúton tankolni és reggelizni. Mindannyiunkat meglepett az-az őszinte szeretet és kedvesség, ahogyan a hölgyek a shopban kiszolgálták az utazókat.

A nehezebb mozgásom miatt többször is elnézést kértek tőlem, mert későn vették észre a helyzetemet. Erre én azt mondtam: "higgyék el, semmi probléma egyáltalán nem haragszom". Közben az egyik hölgy segített megcsinálni a kávémat, és kifejtette nekem, hogy ő sem szokott haragudni az emberekre. Inkább a hétköznapi élettel együtt járó helyzetekre haragszik és különben sem egy haragtartó típus. A helyzet megjelenése után néhány perccel általában már el is tűnnek az indulatai, úgy mintha ott sem lettek volna...

Puff neki... A tanítás mindenhol megkapható, még egy MOL kúton is, egy székely fiatalasszony tolmácsolásában. Nem kell feltétlenül egy Guru vagy Tanító lábainál ülni a mindennapi inspirációért. A kulcs tehát a tudatos jelenlétben rejlik. Az a tisztelet és nyílt szívűség, ami ezt az asszonyt jellemezte példaértékű lehet mindenki számára.

Ne feledjük azt sem, hogy mindennek - így a tanításnak is -  eljön az ideje, akár a szalmakalapnak ugye Kinga?

 Ajánlom ezt a bejegyzést Péterfy Kingának és Soós Editnek :-D

(Minden képet én lőttem.//Every pictures is mine.)