Azt mondják, hogy az idei esztendő számmisztikai értéke az 1-es, mert ha összeadjuk az egyes számjegyek összegét  (2+0+1+7 = 10) végül 10-et kapunk, a 10-es szám pedig tovább bontható az 1+0 összegére, ami végeredményként pedig 1-et jelent. Az egyes pedig mindenki számára egyenlő a teljes újrakezdéssel. 

Mivel még nem vagyok számmisztikus így ennél bonyolultabb fejtegetésbe nem kívánok bocsátkozni, de elmesélem Nektek, hogy hogyan indult számomra a 2017-es év.

A két ünnep között vállaltam 2 nap ügyeletet az irodában, de már ezalatt az idő alatt készültem a január 7-ei senior jóga oktatói vizsgámra. Azt gondoltam, hogy a nyugodt felkészülés érdekében kiveszem a január első hetét, hogy legyen időm megtanulni az elméletet és felkészülni a szabadon választott gyakorlatsoromra egyaránt.

A szilveszter nyugalomban telt, a barátaimmal a Denevért néztük meg az Operában. Ennek ellenére későn értem haza és másnap délben ébredtem fel. Január elsején délután a hagyomány szerint én is lencselevest főztem, majd hétfőn és kedden annyit gyakoroltam a vizsgára, amennyit kényelmesen elviselt a testem. Kedden délutántól szerda estig kidolgoztam az elméleti és a gyakorlati tételeket is. 

Január 5-én - csütörtökön - délelőtt a jógatanárommal átnéztük a tételeket én pedig megnyugodtam, hogy semmiféle fontos részletet nem hagytam ki és 2-3 egyszerű kérdés is tisztázódott bennem. Estére azonban nagyon megfáztam és egy kád Himalája sós meleg vízben ücsörögve olvasgattam a tételeket. Péntekre a helyzet még rosszabbra fordult, mert bár ki sem dugtam otthonról az orromat, ismét órákat töltöttem a kádban ücsörögve. Az állandó tüsszögéstől és orrfújástól már nagyon fáradt voltam és alig bírtam megmozdítani a végtagjaimat.  A szabadon választott gyakorlatsoromat csak egyszer tudtam elpróbálni  - hangosan, instrukciókkal - mert a végére legyengültem és elment a hangom is...

Január 7-én reggel óracsörgés helyett arra ébredtem fel, hogy rettenetesen fáj a fejem. Bár nem vagyok gyógyszermániás, de ebben az esetben muszáj volt bevennem egy fájdalomcsillapítót és visszabújnom az ágyba. Még olvasgattam a tételeket, de hirtelen elnyomott az álom, végül 9:00-kor másztam ki az ágyból. "Úristen 10:00 órakor kezdődik a vizsgám Újpesten!" - gondoltam, és csendesen pánikolgattam magamban.

Az volt a szerencsém, hogy előző este összepakoltam és előkészítettem a melegítőmet, de még így is 9.35-kor sikerült elindulnom otthonról. Gyenge és fáradt voltam, még az is megfordult a fejemben, hogy feladom a vizsgát, de végül meggyőztem magam, hogyha már ennyit dolgoztam az eredményért igenis meg kell próbálnom levizsgázni ha törik, ha szakad akkor is...

A metróból felhívtam a tanáromat, hogy megyek, de beteg vagyok és késni fogok. Végül fél 11-re sikerült megérkeznem. A csoporttársaim maguk elé engedtek mert látták, hogy tényleg nem vagyok jól. (Ezt ezúton is szeretném megköszönni Andinak és Juditnak.) Az Égi segítségnek Hála, végül olyan gyakorlati tételt húztam, amit sikeresen be tudtam mutatni.

Először be kellett mutatnom az Uttanaszanát, ami egy állásból előrehajlás. Tehát felvettem a Tadaszanát, majd szép lassan átmentem belőle Uttanaszanába. Ezután elmondtam az élettani hatásokat majd megmutattam egy rávezetést a falnál, de megemlítettem azt is, hogy a bordásfal segítségével is lehet rávezetéseket végezni.

A második kérdés a gerinc átmozgatására vonatkozott (széken ülve) ekkor jeleztem, hogy ezt szeretném bemutatni a szabadon választott gyakorlatsorom keretei között és engedélyt is kaptam rá. (A fáradtság miatt improvizálnom kellett, mert egyre jobban fogyott az erőm.)  Ígyhát, hoztam egy széket és bemutattam azt a gyakorlatsort, amit a tanfolyamon sajátítottam el és azóta is minden reggel ezzel indítom a napjaimat.

Széken ülve lassan 15-20-perc alatt fentről-lefelé haladva átmozgatom az izületeimet, átmasszírozom a nyakamat, a vállaimat és a végtagjaimat, majd néhány álló ászana után a szőnyegen folytatom a gyakorlást két féle kobra pozícióval, gerinccsavarásokkal, páros lábemelésekkel és többek között combnyakkőrzéssel is. A tanfolyamnak és Gabi kitartó, szelíd oktatásának hála még jobban megszerettem a jógát és az egyes álló és előrehajló ászanákat is, eddig ugyanis csak fekve vagy a falnál éreztem magam teljesen biztonságban gyakorlás közben.

Na de kissé elkalandoztam a vizsgától... A bemutató végére ismét elment a hangom, de legalább nem fájdult meg a fejem,  vagyis szerencsésen kitartott a fájdalomcsillapító hatása. Majd öltözés és átmenni a másik épületbe szóbelizni. Fáradt és nyűgös voltam, de a szóbelin megint szerencsém volt, mert a vizsgáztató jó tételt osztott ki nekem, így ezt a kérdést még sikerrel meg tudtam válaszolni. Szerencsére senki sem bukott meg közülünk, így végül 6-an vettük át délután a tanusítványt, hogy alkalmasak vagyunk senior jóga oktatására. Ha júniusban valaki azt mondja nekem, hogy jóga tanfolyamra fogok járni, akkor biztosan nem hiszem el neki, amit mond és tutifix, hogy kedvesen kinevetem az illetőt.

Pedig így lett! A kezdeti nehézségek ellenére végig kitartottam és sikerült a vizsgám. Az elmúlt fél évnek hála jobb lett a kapcsolatom a Fizikai Testemmel és a Lelkemmel is. Sokat tanultam arról, hogy meddig terhelhetem magam és hogyan tágíthatom tovább a teljesítőképességem határait. Az egyes segédeszközök biztonságos használatával pedig még több ászanát tudok kombinálni egymással. Magabiztosabb lettem, mert tudom, hogy ismét meghódítottam egy újabb hegycsúcsot. Őszintén bevallom, hogy erre még a legvadabb álmaimban sem gondoltam sohasem. Fontos feladat és újabb kihívás az is, hogy a siker(ek) ellenére megőrizzem a benső békémet és ne váljak gőgös emberré.

Ma január 15-e van, és még mindig náthás vagyok, egy infra lámpa előtt ücsörögve írom nektek ezt a bejegyzést, mert a vizsgám sikerült ugyan, de a náthám azóta is megmaradt... :)