Egy szebb jövő ígérete...

fullsizerender.jpg

Ha belegondolok az eddigi életembe, akkor így lassan 40 évesen rájöttem arra, hogy mindig is kitűntem a tömegből...Sosem voltam sablonos és szürke egyéniség. Nekem mindig más kellett, mint a többieknek és ha az emberek balra mentek, én tuti, hogy a jobb oldali utat választottam.

Azt hiszem, hogy olyan ember vagyok, akit nem azért vesznek észre, mert biceg,  hanem azért, mert van kisugárzása és belső ereje. Én pedig végre megtaláltam azt, hogy milyen jó cél érdekében használhatom fel  a veleszületett kisugárzásomat és a jógát egyszerre...De erről majd később fogok írni Nektek.

A jóga és a rendszeres gyakorlás segítségével fokozatosan kezdem elfogadni a saját testemet, úgy, ahogyan a Jóisten megteremtette. Minden nap egyre jobban, és jobban látom a  kitartó gyakorlás (apró) eredményeit. Megtapasztaltam már a testem teljesítőképességének a határait is. De szerintem a határok arra valók, hogy átlépjünk rajtuk, nem igaz? Augusztus óta pedig többször is azt éreztem, hogy elkapott a gépszíj, mert ha tehetnémm, órákat töltenék el meditációval és jógázással...

Néhány észrevétel az elmúlt 6-7 hónap eredményeiről:

Vannak olyan lépcsők, ahol már nem kell a korlátot használnom és egyáltalán nem kapaszkodom még a falba sem. Egyszerűbben és gyorsabban kötöm be a cipőmet, és már az sem okoz gondot, ha egyes ászanákból az eddigi szériaszámokat meg kell kétszereznem, vagy - esetleg - háromszoroznom. (Azért 3X10 lefelé néző kobra elég jelentős mennyiség, ezt higgyétek el nekem.) Nemrég Fűzfőn azt is észrevettem, hogy könnyebben szállok fel a camping biciklimre és az egyensúlyérzékem is sokat javult. Jobb lett a koordinációm, és kevesebbet esek-kelek, mert jobban koncentrálok az éppen aktuális feladatomra.

Új célokat is találtam magamnak. Azon kívül, hogy kinyitom a csípőizületemet a jógablokkokon való napi ücsörgéssel és meditálással, el szeretném sajátítani a fontosabb MUDRÁKAT is. Egy kicsit meg szeretném tanulni az  ujjak és a kéz jógájának művészetét.

A kezünkön számtalan akupresszúrás pont található, amellyel pozitívan befolyásolhatjuk egy-egy szervünk, vagy az egész testünk működését. A kínaiak ezt reflexológiának hívják, Indiában pedig kéz-, és ujjtartások segítségével érték el az ősi tudás Mesterei a szervezet hasonló jellegű gyógyulását. Néhány héttel ezelőtt ebbe a tervembe beavattam a jógatanáromat is, aki válaszként megmutatta nekem az 5 elemhez (föld, víz, tűz, levegő, tér) tartozó mudrákat.  Az egyes kéztartásokat lefotóztam és így a helyes tartást otthon is tudom majd gyakorolni.

Szerintem ez azért is jó ötlet, mert mudrázni lehet a villamoson, vagy épp egy parkban ücsörögve, és lefekvés előtt az ágyban is. Vagyis akkor is gyógyulok, ha éppen nem tudok ászanázni. Egyszerre fogom művelni a jógát és a mudrázás művészetét. Ezzel még jobban erősítem majd a szervezetem öngyógyító mechanizmusait.

A nyári szabadságom alatt azon dolgoztam, hogy kitágítsam a testem és a tudatom határait. Sokszor voltam fáradt  a  napi gyakorlások után, de láttam azt is, hogy mennyit változott a testem és néha örömömben el is sírtam magam...

Voltak olyan pillanatok is, amikor gyakorlás helyett inkább fagyit ettem volna, vagy söröztem volna egy jót a barátaimmal, de legszívesebben egész nap csak a strandon ücsörögtem volna. Végül azonban elmagyaráztam magamnak, hogy  a jógázás után jöhet az a bizonyos jutalomsör - mert az sosem maradhatott el a nyári forróságban... :-)

Szeptembertől két hetente újra elkezdtem magánórákat venni a Tanáromtól. Átnéztük az eddig kialakult gyakorlatsort, és néhány helyen pontosítottuk a testtartásomat is. Bea őszintén örült annak, hogy így "rátaláltam a jógázásra" és továbbra is  szeliden motivál a folyamatos fejlődésre.(Köszönöm neki ezúton is.)

Arra is rájöttem, hogy szeretnék többet tudni a jógáról, ígyhát beiratkoztam egy senior jógaoktató (www.sararsvati.hu)  képzésre, ahol elméletet és gyakorlatot is tanulhatok kiscsoportos foglalkozás keretében. Már az első, szeptember végi konzultáció után látszott, hogy megérte az időbeli és anyagi ráfordítás, mert sok új gyakorlatot tanultam, amivel bemelegíthetem az izületeimet, illetve megismerhetem azt is, hogy - például - egy szék segítségével, hogyan lehet az egyes ászanákat könnyebben kivitelezni. (Az egyik kedvencem a pálma tartás lett, ezt a suliban tanultuk - egy kolléganőm szerint "jól néz ki" - ma 2016.10.21-én megmutattam neki.)

Az elmúlt több, mint fél év tapasztalatai alapján őszintén elmondhatom, hogy a napi gyakorlást már kívánja a testem és a lelkem is. Egyáltalán nem fájnak az izmaim és az izületeim sem. Nem kívánom a gyors ételeket, a cigarettát és az alkoholfogyasztásom mértéke is jelentősen lecsökkent. Azért továbbra sem vetek meg egy korsó sört, vagy 1-2 pohár minőségi bort,  vagy a száraz pezsgőt sem hanyagolnám- Hungaria Extra Dry. :-) A kulcs természetesen ebben az esetben is a mértékletesség :-)

Tudom és érzem azt is, hogy egy olyan útra léptem, ami számomra is ismeretlen de az élet még sok meglepetést tartogat nekem és a környezetemnek egyaránt, vagyis az új jövőm mindenképpen elkezdődött...

(Megj: a fotón a jókedv mudrája található.)