Több, mint négy éve lakom a fővárosban, ezalatt az idő alatt háromszor költöztem. Most éppen a VII. kerületben lakom. Az első lakásom egy garázs volt, amiből minigarzont alakítottak ki a tulajdonosok. Budán volt a Városház utca és a  Francia nagykövetség könyékén, egy gyönyörű parkosított társasház alagsorában. Volt előtte egy kis lépcsőfeljáró, nyáron jó időben ott szívtam el néhány cigit, miközben sünök motoszkáltak a bokrok alján.

A második lakásom egy szálloda 30 m2-es lakrésze volt. A 18m2-es garázshoz képest szinte palotának tűnt rengeteg ablakkal és fénnyel. Itt hatalmas akadálymentes fürdőszobával és egy kissé szűkös gardróbszekrénnyel rendelkeztem. A konyha és a mosókonyha közös használatú volt, de végre tudtam mosni és a ruháim sem voltak penészesek. Most végre egy igazi legénylakásban élek, közel van hozzá az élelmiszerbolt, a drogéria és a patika is.  Előny, hogy sokkal kevesebbet kell cipekednem és mindent  el tudok intézni munka után egy rövid körúti séta beiktatásával.

A BKV-BKK (Nem tudom melyik mit csinál pontosan, de ez nem is annyira  lényeges.)  mindenhová elvisz, ahová el szeretnék jutni, ám az egyes kerületeket még ma sem ismerem igazán, hiszen senki sem szervez túrát Újpalotára, Kőbányára vagy éppen Angyalföldre, hacsak nincs dolga arrafelé.

Amióta itt élek volt néhány hihetetlen kalandom is. Bródy János április 9-edikei koncertjére úgy jutottam be, hogy épp a Népstadionnál jártam és pont hazafelé indultam, amikor egy ismerősöm a kezembe nyomott egy  jegyet, majd jó szórakozást kívánt és eltűnt az egyik bejárat előtti sorban. Egy órával a kezdés előtt még azt sem rudtam, hogy a MOL szektor egyik székén fogok ülni, több ezer másik emberrel együtt és dudorászok meg énekelgetek magamban szigorúan fekete mackóban és kapucnis felsőben. 

A másik kalandom, akkor nem volt ennyire vicces, amikor 2-3 héttel ezelőtt megtörtént. Aznap reggel hatkor ugyanis az ORFK gazdasági rendőrei nálam keresetek valakit, aki tudtommal sohasem lakott ebben a lakásban. Hat órakor megszólalt az ébresztés a telefonomon miközben valaki eszeveszetten nyomta a csengőt, egy másik hústorony pedig az ablakon kopogva azt üvökltözte, hogy : "RENDŐRSÉG, RENDŐRSÉG!" Nos, akkor hirtelen az ágyban fekve azt hittem, hogy ez valamiféle rossz álom, azt sem tudtam pontosan, hogy fiú vagyok-e  vagy lány... Miután kikérdeztek olyan hirtelen elmentek, amilyen hirtelen  rámtörtek, én pedig 15 percig ültem az ágyam szélén és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Bevallom nektek, hogy nagyon megijedtem, mert ekkor fogtam fel azt, hogy  néhány perccel ezelőtt pisztolyos rendőrök álltak velem szemben a konyhában, én pedig pizsamában válaszoltam a kérdéseikre - mindannyiunk szerencséjére éppen nem ruha nélkül aludtam. 

Április 8-án péntek délután Ibolya barátommal a Lónyai utcában voltunk egy kiállítás megnyitón a Gregersen Art Point-ban. A Vesc-Art kiállítására én írtam a megnyitóbeszédet, ami végül csak részletekben hangzott el, mert a Verus folyton improvizált.

Télen kétszer is voltam az Operettszínházban ahol a barátaimmal megnéztem a Sybill-t meg a Mágnás Miskát. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogok szórakozni és megszeretem ezt a -  tőlem kissé idegen - műfajt.

Megtanultam azt is, hogy a városban séta közben érdemes néha fölfelé nézni, mert egy-egy épület homlokzata csodákat rejthet és ha jobban szemügyre vesszük gyönyörű szobrokat és vízköpőket láthatunk a fejünk felett.

Jó volt apával elmenni a Millenáris Parkba, ahol megnéztük az űrhajózás modern kori történetét a Szputnyiktól Gagarin ürruháján át egészen a Challenger-ig. (Természetesen én is lefotóztattam magam a kiállított szkafanderben.)

Közel két éve itt tanulok jógázni egy magántanár segítségével és tavaly november óta önkéntes tanfolyamra is járok az Onkológiai Intézetbe. Ha elvégzem - április 27-én lesz az utolsó foglalkozás - akkor a Magyar Rákellenes Liga önkéntese leszek. Mivel a daganatos megbetegedések sűrűn előfordulnak a környezetemben és a szűkebb családomban, így örülök, hogy tanulhatok erről  a témáról és azt hiszem a jelenlegi segítő munkámban is hasznosítani tudom az új ismereteimet.

Egyszó, mint száz, ha 2011-ben nem hozom meg azt a döntést, hogy a fővárosba költözöm, akkor ezek a dolgok mind nem történtek volna meg velem. Köszönöm az anyukámnak, az apukámnak és a barátaimnak, hogy motiváltak engem és nem hagyták, hogy legyőzzenek a félelmeim. Mostmár tudom, hogy ezzel a lépéssel új lehetőségeket kaptam - és folyamatosan kapok -  a sorstól és azt is tudom,  hogy ezzel a döntéssel a Teremtő is egyet ért.

Megjegyzés: Azért itt sincs kolbászból a kerítés. Ma (április 27-én) kétszer is bőrig áztam, estére közel 5 fokra esett vissza a hőmérséklet rajtam pedig egy kardigán és egy kis ballonkabát volt. Elmentem a Mammutba anyáknapi ajándékot  és egy tavaszi sálat venni, mert addigra már nagyon fázott a mellkasom. Nem kaptam sálat a Mark& Szpenyóban, a H&M-ben, A Berhskában, a Retróban, és a Springfildben sem. Az általam kedvelt Tatuum-ban közel 8000 forint volt egy vékony tavaszi sál, ami elég vékony gézből készült. Végül a Benetton mentett meg egy fekete - fehér kockás sállal 5000 Ft-ért. No comment mert így hónap végén, mintha a FOGAMAT húzták volna, ez egy igen fájdalmas kiadás volt...

Boldog Anyáknapját minden Édesanyának, aki elengedi a gyermekét, hogy az felfedezhesse az élet szépségeit és kiállja a próbatételeket is.

(Ez a bejegyzés több napon át készült április 25-től egészen május elsejéig.)