A szeptember mindig szomorú egy kicsit, mert vége van a nyárnak. Augusztusban kivettem végre két hét szabadságot és hazamentem a Balatonra. A hőségben strandoltam, napoztam, söröztem és büfés kajákon éltem. Találtam Fűzfőn egy szuper büfét, ahol finom a lángos meg a hamburger is. És persze eljártam a kedvenc éttermembe somlóit enni meg sörözni.

Rengeteget bicikliztem a piros kempingemmel és találkoztam a régi cimboráimmal. A legjobb barátaim Edit és Péter pedig eljöttek hozzám és végre újra vendégül láthattam őket Fűzfőn. Padlizsános tésztát csináltam és biztosan finom lett, mert még aznap este elfogyott az egész.

Másnap elmentünk Füredre kirándulni és megnéztük a Biedermeyer kiállítást. Majd a Vaszary Villa kertjében ücsörögtünk a kávézóba. Aztán sétáltunk egyet a Tagore sétányon és a végén a Borcsába mentünk ebédelni.

Ebéd után pedig moziztunk. Az ajándék (THE GIFT) című thrillert néztük meg. Szuper volt! És bár egyszer-kétszer nagyon megijedtem, a film végén lévő csattanóért megérte végigizgulni az egészet.

A szabadságom második hetében esett az eső, így angolt tanultam és a mai napig is mindennap gyakorolok 30 percet. Már egész jól megy! Bátran állíthatom, hogy visszajött az elfelejtett angol tudásom. Igen, az emberi agy fura de egyben csodálatos jószág.

Most, hogy ismét visszarázódtam a munkába eldöntöttem, hogy még több időt szeretnék a jógára és angoltanulásra fordítani. Alig várom, hogy elkezdjek jógázni, mert jót tesz az egyensúlyérzékemnek és az izületeimnek egyaránt. Megnyugtatja a lelkemet, a szellememet  és stabilitást nyújt a mindennapokban.

Majd meglátjuk, hogy alakul az életem de az a fő, hogy ismét optimistán tekintek a jövőbe és új célokat is kitaláltam magamnak. Fejlődni fogok és jelenleg erre vágyom a legjobban...

PS.: Aki akar, az már az Instagrammon is követhet, mikulamate néven.

(A fotómon az utólsó nyári naplemente látható.)

Ps2.: A hét múlt hétvégén e-mailben kaptam a hírt, hogy ezen a héten csütörtökön - szeptember 10-én - megint lesz jóga Beával.