Szakvizsga, ballagás miegymás II.

img_8841.jpg

A szakvizsga után - június 20-án pénteken - mentem haza először a Balatonra. Már a vonaton elfogott a nosztalgia, hiszen tavaly voltam otthon utoljára. A hétvégén találkoztam a gyerekkori barátommal és fröccsöt ittunk Irsai Olivérből, meg levittük a srácokat a strandra.

Persze spontán találkozásaim is voltak a strandon, úgyhogy nem mindig tudtam hanyattdobni magam a napon. A Zsuzsika például egyszer csak elém ugrott egy fa mögül, miután leparkoltam a kempingemmel és nagyon megölelgetett. Letelepedtem hozzájuk és elmentünk a -ba (étterem) mert éhes voltam és kajára meg jó hideg sörre vágytam. Közel két órát beszélgettünk egymással. Nem zavart minket a tűző nap és az sem, hogy elúszott a placc, mert sok volt a rendelés és várni kellett az italokra. Ilyenkor ez benne van a pakliban...

A hétvége gyorsan elszaladt és hétfő reggel már újra Pest felé vettem az irányt, mert a Budai Várba mentem egy ballagásra. A hét többi napja munkával telt és alig vártam, hogy ismét hurrá péntek van érzésem legyen. Pest nyáron nem a legjobb hely, mert álandóan a Balaton körül forognak a gondolataim.

Június 20-án szombaton reggel szeles idő volt. Kenesére mentünk a kikötőbe, mert a Sziszkóval down szindrómás  és hátrányos helyzetű gyerekeket vittünk hajókázni egy elektromos hajóval. Az egész napos programot a LáriFári  Alapítvány szervezte. A fordulók ideje alatt sokféle emberrel beszélgettem és közelebbről megismerhettem a csillagszemű gyerekek egyéniségét.  Cukik, érdeklődőek és elevenek ők is csak egy kicsit más világban élnek. Azt hiszem, hogy nem lehet nem megszeretni őket, ha velük töltünk egy kis időt.

Délután négyre értünk vissza a kikötőbe, majd rendet raktunk a hajón és hazafelé indultunk. Alig mentünk párszáz métert a furgonnal, amikor kifogyott a tankból az üzemanyag és megáltunk egy mellékút szélén. A fáradtság ellenére nevetésben törtem ki, hogy ilyen is csak velünk történhet. A Szilárd persze morgott, mint a bolhás kutya. Végül a Peti megmentett minket, mert hozott nekünk egy kanna gázolajat. Másnap lebbencslevest ettünk és megnéztük a fotókat, akadt köztük egy-két jól sikerült portré is. A Lili - a barátom kislánya - pedig lerajzolta a hajókázást és nekem adta a rajzát miután készen lett.

Hétfő reggel találtam az irodába egy üres képkeretet és némi szerelés után kitettem a Lili rajzát a szemben lévő falra. Szuper lett! Vidám leszek, ha ránézek...

Aki többet szeretne tudni a LáriFári Alapítványról, az ide látogasson el: www.larifari.co.hu

Akit pedig a hajó érdekel: www.elektromosyacht.hu