Június 11-én (csütörtökön) ismét átestem a kanyarón. Sajnos a gyermekkori védőoltás már nem adott  kellő védettséget a számomra, így a hosszú lefolyású betegség maradandó károkat okozott az agyamban. Komolyra fordítva a szót, a múlthéten véget ért a közig.szakvizsga elnevezésű ámokfutás.

Én pedig úgy éreztem, hogy valóban  - szó szerint -  átestem a kötelező vizsgán. Puskázás nélkül. Isteni szerencse, hogy minden szóbeli tételnél ki tudtam préselni magamból néhány összefüggő és értelmes mondatot. Joggal kérdezhetitek, hogy az írásbeliken miért nem puskáztam?

Azért, mert véleményem szerint űber ciki 38 évesen puskázni. És igazán sohasem tudtam jól  tiltott segédeszközöket használni, mivel zavaromban folyton bénáztam/bénázok. Ilyenkor általában kiejtettem a padból a könyvet vagy a puska cetlit és túl hangosan kérdeztem a mellettem ülő (nálam sokkal okosabb) delikvenstől. Most pedig nem akartam leejteni az  iPhone-om mert tuti, hogy ripityára tört volna a padlón. Akkor pedig szinte biztos az idegroham... Az meg nem hiányzik perpillanat az életemből. Tehát, aki hülye a puskázáshoz haljon meg vagy ha nincs más lehetősége, akkor tanuljon valamennyit a vizsgájára. (Kábé április közepén már elkezdtem olvasgatni az anyagokat és valódi strébernek éreztem magam.)

A délelőtti trauma után egy újabb "élmény" következett. Délután 5-re kellett mennem a fogorvoshoz a Victor Hugo utca 41-be. (Réka, ha valakit érdekel.) Befejeztük az egyik rágófogam restaurálását és olyan tömést kaptam, amit rögtön lehetett  terhelni, mivel nem szükséges órákat várni arra, hogy megkössön. Bevallom, hogy eléggé nehezen tűröm a fúrást-faragást a számban, de  most  - becsület szóra -  semmit sem éreztem. Szerintem a Rékának arany keze van és pont!

A fogorvos után a 4-es 6-os villannyal az Erkel Színház felé vettem az irányt, mert este 7:00-től a kolléganőmmel Tündével megnéztünk egy vizsga előadást.  A balett azonban még nekem is elég nehéz műfaj, de ha a barátod tánckritikus és táncos, akkor azért jóval könnyebb a helyzeted. Rengeteg kérdésre választ kapsz az emelésekkel, a koreográfiával, a kosztümökkel meg a mozdulatokkal kapcsolatban. Persze a szünetben azt is tisztáztuk, hogy mezítláb vagy balettcipőben jobb-e táncolni és, hogy ezt a műfajt pontosan hány éves korban kezdik is el a gyerekek.

A balett után nem sokkal éjfél előtt fáradtan zuhantam be az ágyacskámba. Pénteken reggel 3/4-6-kor pedig már csörgött is az ébresztőórám. (Nem-nem nincs vekkerem, természetesen a mobilom ébresztett, hiszen mégiscsak a XXI. században élek immár 15 éve.)

Felkelés után beágyaztam majd a legszükségesebb holmikat bepakoltam a hátizsákomba és fél 8 előtt már a Pannónia utcában voltam, mert várt Bence a fodrászom. Mindketten kicsit a reggeli kóma állapotában voltunk még.

Őszintén bevallom Nektek, hogy  ilyen korán még sosem mentem borbélyhoz de megérte, mert emberi külsőm lett. Végre megszűntek a hajacska gondok és megint húztunk egy csíkot a frizkómba sőt a szakállam is egészen új  fazont kapott. A hajmosás utáni mentolos pakolástól pedig még én is felébredtem. Esküszöm, hogy ez a mentolos cucc jobb, mint a reggeli kávé, mert a 30 fokos hőségben valóban felélénkít mivel hűsíti a fejbőrödet. Nyolc óra körül már az irodában voltam és - természetesen -  besöpörtem a tetszésnyilvánításokat.

A kalandjaim java azonban még hátra van, de erről majd később írok. Elöljáróban legyen elég annyi, hogy az elkövetkezendő  hétvégéken sem fogok unatkozni...