A hely, ahol semmi sem változik

A hétvégén hazamentem Fűzfőre. Találkoztam a barátaimmal és a nagynémmel. Boroztunk, beszélgettünk és én úgy éreztem, hogy flow állapotba kerültem,  vagyis kikapcsolódtam. Jó volt az otthoni lakásban dvd-t nézni -szigorúan kinyújtott és felpolcolt lábakkal- aludni vagy megsimogatni Lizát, az őszülő farkas kutyát.

Egyszóval az otthonlét tényleg flow élmény a számomra. Ilyenkor lenyugszom és lelassulok én is. Reggel  sietősen felkeltem és összepakoltam, majd a volt Jókai Mór Általános Iskola felé vettem az útirányt, mert ott volt a kettes számú szavazókör, ahová tartozom.  Le szerettem volna adni minél hamarabb a voksomat, mert az esti program miatt,  vissza kellett vonatoznom Budapestre. 

Kiváncsian vártam, hogy találkozom-e ismerősökkel és vajon kik ülnek idén a szavazatszámláló bizottságban. Miután beléptem a terembe, a bennem lévő kiváncsiság rögtön szertefoszlott, mert ugyanazokat az embereket láttam magam körül, mint az eddigi összes négy évenkénti választás alkalmával.

Kedvesek voltak, váltottunk pár szót egymással és még pogácsát is kaptam az útra a Marika nénitől, de kifelé jövet mégiscsak elfogott egy szomorú érzés. Miközben keresztülbaktattam a kissé elhagyott parkon és lementem a lépcsőn a vasútállomáshoz eszermbe jutott, hogy már jegypénztár sincs. A lépcső aján összefutottam az Adriennel. Általános apróságokról beszélgettünk arról,  hogy jól vannak-e a gyerekei, én dolgozom-e még Pesten satöbbi... Búcsúzás előtt azonban elmondtam, hogy már 2013 októbere óta nem voltam itthon de úgy érzem, hogy nem változott semmi sem. Vagyis nem maradtam le semmilyen fontos fűzfői eseményről. Az Adrienn - itt élő emberként - sajnos megerősítette ezt a véleményemet.

Ma délelőtt, amikor végigsétáltam a 71-es úton, ugyanazokat az elhagyott házakat láttam, fejlődésnek vagy fejlesztésenek nyoma se volt, pedig mindjárt kezdődik az idegenforgalmi szezon is...

Ahogyan a Bzmot motorvonattal lassan elhagytam a szülővárosomat, eszembe jutott egy régi Koncz Zsuzsa sláger:  "Ez az a ház, ahol semmi se változik, ez az a ház ahol áll az idő..."