Iskolában...

Tudom, hogy régen jelentkeztem új poszttal, de rengeteget dolgoztam. A munka mellett, azonban hiányzott a kreativítás, ezért eszembe jutott, hogy feltámasztom a blogomat. Jelenleg a Közszolgálati Egyetemre járok, szakirányú továbbképzésre, kommunikáció szakra. Épp a blogolás módszereiről tanulunk a Rózsa Gyöngyitől. Rengeteg új ötletet és szempontot kaptam az órán, hogy minnél hatékonyabb és népszerűbb legyek.

Az elmúlt két  évben beszippantott a Főváros. Én is ugyanolyan pörgőssé és néha közönyössé váltam, mint a budapesti emberek többsége. (BEPESTIESEDTEM!)

Kevés idő jut illetve jutott arra, hogy a szeretteimmel és saját magammal foglalkozzak. (Ezt most tényként közlöm veletek, nem panaszkodni szeretnék.) Bár találtam pár jó éttermet, ahová szívesen eljárok a barátaimmal, láttam jó filmeket és eljártam néha színházba is, alapvetően a munkám töltötte ki az életem 65%-át.

Egy célom volt, amiből nem engedtem! Ha már Pesten élek szeretnék új dolgokat tanulni. Ezért ültem újra iskolapadba. A sulinak hála egy teljesen új köüzösségbe kerültem, mivel a csoporttársaim jelentős része 95%-a hivatásos katona illetve pénzügyi nyomozó. Más szabályok, más életutak, más karakterek...Hála ennek, számomra új nézőpontok!

Fogyatékkal élőként (sajnos) alkalmatlan vagyok a katonai pályára. Meg sem fordult a fejemben az a gondolat, hogy katona legyek. Erre tessék... A sors által mégis megismerhettem néhány igazán elhivatott embert. A legjobban az lepett meg, hogy a hölgyek a honvédségnél ugyanolyan tájékozottak a haditechnika területén, mint a férfi kollégáik. Tudják, hogy milyen típusú harcjármű áll az iskola udvarán.

Nekem ezt a mai napig nem sikerült megtanulnom úgy, ahogyan a hivatalos rendfokozatokat sem tudom...De a diplomaosztóra megígértem az Annának, hogy megtanulom.

Na majd meglátjuk sikerül-e

(folyt.köv.)