Azt mondják Isten jókedvében teremtette Szlovéniát, mert mindenféle természeti csodával elhalmozta ezt a picinyke országot, Európa egyik gyöngyszemét. A Szlovén Köztársaság lakosainak száma körülbelül 2 millió fő, területe csupán 10.124 négyzetkilóméter. Találhatunk itt magas hegyeket, kiterjedt erdőségeket, gyógyfürdőket, termékeny (al)földeket, és egy zsebkendőnyi csodás tengerpartot.

Az elmúlt napokban teljesült egy régi vágyam, végre láthattam a tengert! 35 évesen sikerült ezt az álmomat is megvalósítanom, hála az Utitársamnak, és a Teremtőnek.

Nekem hihetetlen élmény volt azt átélni/meglátni, hogy a "Juliska" Alpok egyik oldalán kontinentális a növényzet és hideg, télies az időjárás, míg átérve az alagutak útvesztőjén Kopernél mediterrán jellegű éghajlattal és növényvilággal találkozunk.

Piran-ban töltöttem el a legtöbb időt rövidke kirándulásom során. Megérintett az öböl szépsége, a kék vizű kristálytiszta tenger, valamint a helyi emberek kedvessége és a belőlük áradó nyugalom.

A tengerparti települések lakói nem sietnek sehová. Egyfajta "Hej ráérünk arra még..." mentalitással rendelkeznek. Szeretik és Tisztelik az Adriát, mert biztosítja a megélhetésüket. Maguk között kedvesen Jadrankának becézik a tengerüket. Élveztem, hogy pár óra alatt a télből a tavaszba csöppenhettem.

Miközben a tengerparton sétáltam, éreztem az arcomon a nap (erős) fényét. Az ódon városka szűk sikátoraiban barangolva, megállt az idő. Itt magától lelassul az ember életritmusa. Őszintén szólva el is felejtkeztem az otthoni eseményekről a leminősítésről vagy a rossz gazdasági helyzetről. Hirtelen ezek a dolgok teljesen jelentéktelenné és igen távolivá váltak a számomra.

Megcsodáltam Piran főterét, továbbá egy 1487-ben épült kis házacskát korai gótikus stílusú ablakokkal, végül meredek lépcsőkön keresztül a templomhoz is felmásztam. Másnap a  reggeli napfényben a piros cserepes háztetőket látva, az jutott eszembe, hogy a Szlovén Dubrovnikot látom magam előtt.

Késő délelőtt átmentünk Portoroz klasszikus szállodasoros, pálmafás, kávézós üdülővárosába. Itt elnyújtóztunk egy stégen, és pihentünk egy keveset. Persze, mint minden túrista, én is gyűjtögettem néhány kagylóhéjat, és megkóstoltam az Adria vizét, mert tudni szerettem volna mennyire sós ízű a tenger.

Mielőtt hazafelé vettük volna az útirányt, átmentünk ebédelgetni Izolába a Szlovén Tengerpart harmadik kistelepülésére. Mivel délvidéki származású vagyok apai ágon, így igazi csevapcsicsát rendeltem, amit vöröshagymával, friss kenyérrel és valódi ajvárral tálaltak. Isteni finom étel én mondom.

Az élményeim hatására - tudom, hogy kissé szentimentálisan hangzik - beleszerettem Szlovéniába! Köszönöm...