Ma 2011. december 10-én elköszöntem az elmúlt négy évem meghatározó helyszínétől. Rájöttem, hogy előre kell néznem és a  saját Utamat kell járnom.  Nincs már bennem fájdalom, harag vagy kétségbeesés.

Este vártak a barátaim a Bárkába, és bepótoltuk az elmaradt szülinapomat. Kaptam egy ezüst Keresztet és egy jáde kőböl faragott Buddha szobrocskát. Ezek mindig emlékeztetnek majd az Útra bárhol is járok...Tudom, hogy sosem leszek egyedül, mert sokan szeretnek és mellettem állnak a családommal együtt!Köszönet mindenkinek az elmúlt hetek bátorításáért.

(A nevek felsorolásától eltekintek, mert hosszú lenne a lista és senkit sem szeretnék megbántani azzal, hogy véletlenül kihagyom.)

Egy Kereszt és egy Buddha szobrocska egymás mellett... A két kedvenc Mesterem jelképei ebben az életemben.

A Kereszt a Krisztusi áldozatra emlékeztet, hiszen  Jézus értünk halt meg a keresztfán. Kivezette az emberiséget az anyagból, és  vele - még ha lassan is de - elindultunk a Fény felé. Isten Egyszülött Fia Szeretetre és Megbocsájtásra tanít bennünket a mai napig. Egységbe hívja a Föld Népeit. Ezen a rögös de csodákkal teli úton  - valljuk be - nem könnyű járni, ebben a  kemény világban. Sokszor elvakít bennünket a saját egónk.  Azt gondoljuk, hogy egyénként külön állunk mindenkitől és azt tehetünk, amit csak akarunk. De ez nem igaz, mert cselekedeteink által hatással vagyunk egymásra, sőt magára a Bolygóra is.

Buddhára néztem... A végtelen nyugalmát szeretném elsajátítani. Tudom ez nem egyszerű feladat, tehát van még mit tanulnom...Majd egy szó jutott eszembe valahonnan mélyről: Béke...

Most, hogy itt ülök éjjel a laptopom előtt hiszem és érzem, végre megtaláltam a lelkibékémet :) 

Már nem vagyok a saját félelmeim fogja. A Teremtő gondoskodik majd rólam és oda fogok kerülni, ahol szükség van rám...

A változás ösvényére léptem és bízom benne, hogy "Jó az Út" ahogy Eszter barátom mondaná....

(Külön köszönet John Vendetta Sky-nak vagy másnéven "A Kegyetlennek", hogy megérinthettem a jobb karját!)