2022 július 13-án meséltem nektek arról, hogy "álmomban valami megszületett belőlem, de pontosan nem emlékeztem rá, hogy mi volt az". Azóta nem írtam a blogomba. Hogy miért? Azért mert teljes egészében az elmúlt 10 évem történetének leírásával foglalkoztam, hiszen ez volt az én tudati és lelki utazásom kezdete (és ez a megtapasztalás a mai napig is folytatódik és életem végéig tart majd). Egészen 2022 november 24-ig írtam, javítgattam, csiszolgattam és rendezgettem a kéziratot, amikor csak tudtam.

Végül tavaly decemberben egyáltalán nem voltam képes már hozzányúlni, sőt erősen belegabalyodtam és meguntam az egészet. Azt éreztem, hogy túl sokat ültem a szöveg fölött és bizony-bizony túlhordtam az én saját és egyben első gyermekemet. Aztán vettem egy mély levegőt és 2023 januárjának első másfél hetében még egyszer és utoljára átnéztem a teljes szöveget. Majd római számokkal beszámoztam az egyes részeket és a teljes anyagot odaadtam egy barátomnak (V. ügynöknek), hogy legyen kedves és szerkessze egybe a 10 részt, amiket az elmúlt 1-2 évben - egymástól függetlenül -a Jóisten segítségével papírra vetettem.

2023 január 12-én odaadtam "V"-nek a személyes történetemet (a ráncba szedett naplóbejegyzéseimet) ettől kezdve pedig minden további lépést a Jóistenre és a Kegyelemre bíztam. Én megcselekedtem, amit megkövetelt tőlem a haza, hiszen a lehető legjobban elvégeztem a rám bízott sorsfeladatot. A többi pedig már tényleg a Gondviselés dolga lesz (ezt éreztem is, ott legbelül).

Az eredmény nagyjából 150 A/4-es oldalt tett ki és tisztában vagyok azzal, hogy  további szerkesztésre szorul, hiszen lehetnek benne töltelék szavak, vagy felesleges magyarázó mondatok is. Közben az eredeti szándékomtól öntudatlanul is eltértem, mert nem igazán emeltem át régebbi írásokat a bogomból a könyvbe, ezért (nagyrészt) mégiscsak új gondolatokat "alkottam" sőt mi több, a saját életeseményeim feldolgozásakor - írás közben -  egyre mélyebb és tisztább felismerésekre tettem szert.

Az egész projekt lassan-lassan elkezdett végre testet ölteni a külvilágban. A "gyermekem" immár kibujt a szülőcsatornából és megérkezett a fényre. Most kicsit rendbe kell szedjem őt, így gyengéden lemosom róla a magzatmázat és frissen mosott, puha fehér ruhácskába bújtatom őt, hogy végre kényelmesen érezze magát a Földön. A 2022 július 13-án írt posztom 6 hónappal később mégiscsak testet öltött, mert végül január 12-re minden kétséget kizáróan készlettem a munkámmal.

Azt nem igazán tudom, hogy miért mondják meg előre álomban az Őrzőim azt, hogy mi fog velem történni, de el kell fogadnom a tényt, hogy határozottan vezetnek az Úton és nekem végig kell járnom mindazt, mert a Lelkem anno több párhuzamos lehetőség közül ezt az ösvényt választotta magának (ezt amúgy bővebben kifejtem nektek a könyvben). Megjegyzés: az ember nem egyenlő a földi személyiségével, sokkal inkább Lelki és Tudati egység, mint gondolja.

Január 18-án felhívtam a családállítómat és boldogan elújságoltam neki, hogy a szerkesztésre adás után rögvest megjelent a színen egy másik barátom és elmondta, hogyha lesz kiadóm, akkor szóljak neki, mert szívesen segít a nyomdai munkákban, ugyanis a nyomdaiparban dolgozik. (Előre is köszönet érte kedves Dani, ígérem nem fogom elfelejteni.) Lám-lám a könyvecském "magától" elkezdett növekedni és a gyeplő ismét a Jóisten kezébe került. 

Nemrég egy elalvás előtti esti Imában az egész projektet feldobtam a Teremtés Atyjának és gondjaira bíztam az irományomat. Hogy miért? Nemes egyszerűséggel azért, mert Ő sokkal, de sokkal jobban tudja nálam a soron következő lépéseket. Én csak azt tudom, hogy át kell adnom Neki a staféta botot, mert a tényleges megvalósítás már nem az én hatásköröm. Ezt elmondtam Gabinak, sőt azt is megosztottam vele, hogy úgy érzem, mintha teljesen "kicsúszott volna a kezemből az irányítás", mire ő nevetve csak ennyit mondott nekem: "Az életed irányítása soha nem volt a Te kezedben, te sosem irányítottál semmit sem Érted?" (Sőt, fel tudod ezt fogni, el tudod ezt fogadni, fel tudod ezt dolgozni?)

Akkor és ott egy szempillantás alatt valóban megértettem azt, hogy mit jelent pontosan ez a nagyon is fajsúlyos és csodás gondolat. A magyarázat pedig, tiszta, fenséges, puritán és szinte felfoghatatlan volt egyszerre.

A Teremtő már akkor tudta, hogy Eonokkal később mi lesz a feladatom, amikor Önmagából megálmodott engem. Már akkor - világkorszakokkal ezelőtt - sőt még az idők kezdete előtt tudta, hogy milyen életeket és sorsutakat kell bejárnom és betöltenem majd ahhoz, hogy eljussak a létezésem azon pontjára, amikor a könyvem egyszer csak megszületik belőlem... 

Előre tudta, hogy mi lesz a szerepem az Isteni Tervben, sőt még azt is látta, hogy társteremtőként milyen lelkek csatlakoznak hozzám az Úton. Előre tudta, hogy kik lesznek a Szüleim, a Mestereim, a támogatóim, a barátaim, vagy épp az ellenségeim, akik akadályokat gördítenek elém, hogy nemes egyszerűséggel szólva próbára tegyék a kitartásomat. 

Az Atya a háttérből, szelíden irányított minden velem kapcsolatos eseményt, sőt még azokat az apró és láthatatlan részfolyamatokat is, amikről folyton azt gondoltam, hogy én döntöttem el őket egoból, emberként...

Beláttam, hogy részemről mindez sosem volt egyéni akarat igazán, mert az összes sajátnak vélt döntésem csupán személyes illúzió volt, hiszen nem én alkottam meg az egyes gondolati impulzusokat, úgy ahogy az egyes eseményeket és körülményeket sem szabályoztam soha, sőt még a gyeplőt sem tartottam a kezemben...

Isten Tervében minden velem kapcsolatos történés az Atyától eredt - és velem együtt minden tapasztalatom hozzá is tér vissza majd egykoron akkor, amikor Ő úgy akarja azt...

Így Legyen!

Ui.: Az Isteni terv mozgató rugója pedig nem más, mint a vegytiszta Szeretet.

Kép forrása:

Kantár, gyeplő: create.vista.com/hu/photos/kantar