A Ghí - vagy más néven tisztított vaj - az ayurvédikus konyha alapját képezi. A tehén vagy bivajtejből készült vajat  régen sütéssel tartósították, így a vaj trópusi hőmérsékleten is hosszan eltartható volt. Érdekességként jegyezném meg, hogy Magyarországon a Jászságban is ismerték a vaj ezen tartósítási módját, ott sült vajnak nevezték. Mivel a vaj drága mulatság, ezért Indiában a Ghí-t máig a gazdagság szinbólumának tekintik.

A Ghí mind a három testtípus (vata, pitta, kapha) számára tápláló, egészséges zsíradék. Mindig érdemes használni egy-egy evőkanálnyit főzéshez és sütéshez egyaránt. Én nagyon szeretem pirítóssal sóval, csak úgy simán vacsorára. Az ayurvéda szerint az ételek három féle minőségbe sorolhatók. A szattvikus élelmiszerek tiszták, egészségesek, frissek, fényesek. A radzsasztikus élelmiszerek szenvedélyesek és tüzesek, csípősek, szárazak, égetőek. A tamasztikus élelmiszerek fogyasztását az ayurvéda nem ajánlja ilyen például a gomba, a hús, a hal vagy a fagyasztott és újramelegített ételek.

A Ghí a szattvikus ételek kategóriájába tartozik, hiszen jó minőségű, fényes, selymes, áttetsző és aranysárga színű. Tele van omega-3-mal, K és A vitaminnal, elősegíti az izületek hajlékonyságát, jobbá teszi az emésztést,  növeli az általános vitalitást, kiváló vivőanyag kenőcsökhöz, sőt még bőrápoláshoz is felhasználható.

Már sokat hallottam a Ghí jótékony hatásairól, ezért szombat délután úgy döntöttem belevágok és elkészítem magamnak. Vettem kb. 650 gramm 82%-os vajat, egy vastagfalú fazekat és legkissebb gázrózsán - takaréklángon - elkezdtem szép lassan felolvasztani az egészet. Azt mondják a Ghí készítéséhez tiszta tudat és türelem szükséges. Ez valóban igaz, mert ha nem vigyázunk és figyelmetlenek vagyunk, akkor a vaj könnyen odaéghet. (Sokszor azt gondolom, hogy nekem a főzés a valódi meditáció, mert kiüríti a felesleges gondolatokat a fejemből és lelassít ebben a rohanó világban.)

Néhány perc múlva a vaj szép lassan felforrt, a tetején keletkező habot időnként lekanalaztam róla. Egy idő után az edény alján egyre több barna színű kicsapódás jelent meg, ami szép lassan az egész edényt kitöltötte. Ekkor már folyamatosan az edény mellett álltam és kincsként őriztem a készülő Ghímet, mivel nem akartam túlsütni.

Nagyjából egy óra elteltével már nem képződött több hab a Ghí tetején és az egész vaj fényesen csillogó arany olajjá változott... Csodás volt, akár egy vidám tavaszi napsugár...Ekkor egy papírtörlő és egy szűrő segítségével az egészet egy tiszta csattos üvegbe öntöttem és szép lassan hagytam kihülni. Amikor kihült, akkor lezártam az üvegemet. Tegnap este már Ghí-t ettem vacsorára, pirítóssal és pritamin paprikával. A Mennyországban éreztem magam. A sült vajat nem szükséges hűteni, de az üvegbe csak száraz és tiszta eszközzel nyúljunk bele, mert ha belekerül egy kenyérmorzsa, akkor könnyen megromlik az egész.

Akit érdekel az ayurvédikus konyha és Ghí készítés rejtelmei, annak szeretettel ajánlom az Ayurvédikus konyha nyugatiaknak című könyvet, amit a szüleimtől kaptam karácsonyra és Amadea Morningstar írta, aki több, mint 20 éve foglalkozik terápiás táplálkozási tanácsadással. Én is ebből tanulom az ayurvédikus konyha alapjait.  Az ételek itthon elérhető alapanyagokból elkészíthetők, és nem csak indiai fogásokat, hanem kása féléket, tésztákat, leveseket és süteményeket is találunk a receptek között. Mindenkinek jó főzőcskézést kívánok... :)

Cikk: Ghí superfood az Ájurvédábó (forrás: www.krisna.hu) 

December 31-e van, nemrég ébredtem fel. A laptopom előtt ülve az a kérdés foglalkoztatott, hogy milyen volt a 2017-es évem? Hogyan éreztem magam a bőrömben az utazásom során?

2017 legfontosabb feladata a tanulás volt. Márciusban elkezdtem az Ayurvédikus Jógaterapeuta képzést a Sarasvatiban és december elején volt az utolsó konzultációm. A tanfolyamon és a jógatáborban sok új embert ismertem meg és volt olyan is, akivel maradandó, napi szintű baráti jellegű kapcsolatot sikerült kialakítanom - ugye Zita? :-)

Lelkileg és fizikailag egyaránt tovább fejlődtem a napi jógagyakorlások alkalmával. Azt gondolom, hogy a több, mint három éve tartó folyamat lassan-lassan mindenki számára látható formát ölt nem is olyan sokára. Bea a jógatanárom továbbra is szeretettel kísér az Utamon és a köztünk lévő kapcsolat egyre mélyebbé és őszintébbé válik.

Az év másik legfontosabb feladata az volt, hogy a fizikai testem mellett a Lelkemmel és annak gyógyításával is foglalkozzak. Még mindig szeretnék rendet tenni magamban és a környezetemben egyaránt. A rendszeres családállítások által - Hála Gabinak - sokkal jobban megértettem az életem eddigi történéseit, ezért az év végén bátran ki tudom jelenteni azt, hogy az elmúlt 41 évben minden úgy történt, ahogyan történnie kellett. Látom, hogy tovább folytatom a megkezdett Utamat és mára letisztultak a végső céljaim is.

Sokan persze még mindig nem értik egészen pontosan ezt a hírtelen szemléletváltást de szívből remélem, hogy el tudják fogadni, hiszen testi és lelki értelemben jobban érzem magam, mint 30 éves koromban. Novemberben ortopéd sebésznél is jártam, aki egyértelműen tudatosította bennem, hogy életem végéig jógáznom kell és azt is elmondta, hogy látja azt, hogy foglalkozom a testemmel, ezért műtéti beavatkozásra jelenleg nincs szükség. (Ez egy fontos visszaigazolás volt a számomra. Hiszem és vállalom, hogy jó úton haladok.)

A jóga mellett az elmúlt két hónapban gyógymasszázsra és gyógytornára is jártam. Örülök annak, hogy megtanultam az SMR henger használatát, mert ezzel tovább tudom lazítani a fájó, feszes izmaimat.

2017 arra is jó időszak volt, hogy új terveket kovácsoljak magamnak. Az elmúlt években rengeteg jegyzetet és fotót készítettem a tapasztalataimról, remélem lesz hozzá elég erőm és időm, hogy ezeket végre egy könyv formájában összegezhessem. Voltam orvosnál a jogosítvány ügyében, és jövőre elkezdhetem a kresz tanulást. (Simán vezethetek autómataváltós gépkocsit, Istennek Hála nincs szükség különösebb átalakításokra.) Azt is biztosan tudom, hogy a jógában szeretnék még tovább tanulni, ezért februárban újabb terápiás képzésre szeretnék jelentkezni.

De nem csak komoly dolgokkal töltöttem az elmúlt évemet. Amikor lehetősegem volt rá, a barátaimmal színházba jártam és láttam a Lóvá tett lovagokat, a Csárdáskirálynőt, a Pál utcai fiúkat, vagy a Családi játszmákat is. Voltam egy-két jó buliba is, mert nem jógázhatok örökké. Néha nekem is szükségem van arra, hogy kikapcsolódjak azokkal, akiket szeretek. Csendben megjegyzem azt is, hogy még mindig ugyanúgy szeretem a pálinkát, a száraz pezsgőt, a szivart és a finom ételeket is, de mértékkel. Nyáron megint jártam Erdélyben, láttam az Ezeréves határt és Sepsiszentgyörgy utcáin sétáltam. (Köszi a fuvart Csabi, még mindig jól vezetsz.)

Ugyanúgy szeretek biciklizni és a Balatonra járni, mint eddig. Némi bizonytalankodás után sikerrel rávettem magam arra, hogy a szabadban gyakoroljak. Ez nagyon jó érzés volt, hiszen közelebb kerültem a Természethez, ezért bizony alig várom a tavaszt.

Hogy milyen volt a 2017-es évem? Mozgalmas, tapasztalásokban, tanulásban és felismerésekben gazdag. Hálás vagyok az Isteni Gondviselésért, mert napi szinten megtapasztalhattam a Kegyelem állapotát. A szívemben azt érzem, hogy a 2018-as évem még eseménydúsabb lesz. Meglátjuk, ahogyan mondani szokás: "nyugtával dícsérd a napot".

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki formált és támogatott engem az elmúlt 365 napban.

Most megyek jógázni, aztán tanulok egy kicsit a terapeuta vizsgámra, 5 óra után pedig készülődnöm kell, mert szilveszteri buliba megyek Ibolyával és Nórával a rég nem látott barátaimmal. (Már nagyon várom az estét.) Őszintén kívánom Nektek, hogy 2018-ban váljon valóra minden álmotok. Legyetek Áldottak és Egészségesek, Éljetek Bőségben és Boldogságban. Namaste. :-)

Már egy ideje gyógytornára meg gyógymasszázsra járok a Kútvölgyi kórházba. Ma délután ismét útnak eredtem a szokásos terápiámra. Az elmúlt három foglalkozás óta az SMR henger egyéni használatát tanulom a gyógytornászomtól Katalintól.

A masszírozó hengert a teljes testsúly segítségével átgörgetjük a problémás izmokon, így a kifejezetten lassú görgetés hatására a letapadt izmok fokozatosan ellazulnak. Mindeközben pedig az izmokban lévő csomók szép lassan megszünnek létezni. De nem akarok hazudni senkinek sem...Ez a terápia, ami a merev izmot és az izmpólyát egyaránt regenerálja/puhítja nagyon-nagyon fájdalmas. Ma megint azt éreztem a 25 perces gyógytorna végén, hogy én bizony nem fogok tudni hazamenni sem. (Szerencsére ez nem így történt.) Őszintén bevallom Nektek, hogy a múlt pénteken és most is kicsordultak a könnyeim....

Az előző alkalommal rájöttünk arra, hogy az elülső és az oldalsó combizmom van a legjobban összehúzódva, mert a hátsó combizmom, meg a vádlim egyáltalán nem fájt a hengerterápia után, ellentétben a combom többi részével. Az elülső combizmom tehát összehúzódik és egymáshoz húzza a térdeimet befelé, ezért járok olyan speciálisan. Meg kell nyújtani ezt az izmot még jobban, nincs mese. Le kell küzdenem a fájdalmamat.

A hengerezés után elmentem masszázsra, amibe ismét sikerült kicsit belealudnom, annyira, hogy még a nyálam is kifolyt. Végül levezetésként sétáltam egy megállót hazafelé a Kútvölgyi lejtön. De már megint nem bírtam magammal. A fájdalom és a csigatempó ellenére úgy döntöttem, hogy elmegyek a Decathlonba és megveszem magamnak a saját  hengeremet, hogy végre otthon is tudjam kínozni magamat. :) Jót fog tenni a hátamnak is, ami szintúgy tele van izomcsomókkal.

Este fél 8-ra értem haza. (No comment.) Vacsora után pedig vettem egy hosszabb forró zuhanyt. Ekkor azt is észrevettem, hogy a  combizmom olyan puha lett, mint a vaj... :)

Alig várom, hogy reggel legyen... :) A henger a láb mellett a felső test és a karok erősítésére is jó, hiszen görgetni és tartani kell magunkat rajta, akár a planking-nél. A lila a kórházi változat, a fekete a sajátom, ami még jobban átgyúrja az izmokat, mert egyenetlen a felszíne -  könnyen lehet, hogy sírni fogok? :) Erről mindenképen beszámolok Nektek...

Három évvel ezelőtt, ezen a napon voltam életem első jógaóráján. Egy barátom beszélt rá, hogy menjek el vele jógázni. Persze, akkor még nem sejtettem, hogy ezen a csütörtökön az egész életem megváltozik majd... Az első órákon majdnem meghaltam, folyt rólam a víz és alig kaptam levegőt. (Akkor még dohányoztam.) De azt éreztem, hogy a szenvedés és a fizikai fájdalom ellenére jó ez nekem testi és lelki értelemben egyaránt. Így amikor tudtam elmentem jógázni egy héten egyszer. 2015 végétől pedig már heti két órám volt, egy csoportos és egy egyéni fejlesztés.

Aztán tavaly március 25-től azt a célt tűztem ki magam elé, hogy naponta elkezdek otthon gyakorolni. Kb. 3 hónap alatt a jóga beépült a hétöznapjaimba. 2016 szeptemberében beiratkoztam a Sarasvatiba életem első jógatanfolyamára és 2017 januárjában seniorjóga oktató képesítést szereztem. Most pedig ugyanitt a 200 órás jógaterápia kurzus befejező konzultációjára készülök...

Minnél többet tanulok és gyakorolok, annál jobban érzem azt, hogy még mindig van mit tanulnom a jógáról, ezért vannak további terveim... Ha jól látom ez a folyamat egy egész életen át tartó munka lesz. A tapasztalataimat naplókban próbáltam meg rögzíteni és  nemsokára szeretnék írni erről az Útról egy könyvet is. A címe már megvan. De, hogy pontosan mi az, az egyenlőre maradjon még TITOK.

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék köszönetet mondani a tanáraimnak és a  jógaoktatómnak, aki három éve türelmes szeretettel foglalkozik velem. Most éppen járni tanulunk a Beával... 

NAMASTE

És egy kis zene a végére:

Ma - november 14-én - 41 éves lettem. Egyáltalán nem érzem ezt, semmilyen szinten sem. De azt le kell szögeznem, hogy ez volt az eddigi legfurcsább születésnapom. Röviden elmesélem Nektek, hogy miért gondolom ezt...

Reggel az irodai munkám után el kellett mennem a Kútvölgyi Rendelőbe, délután 14:00 órára, egy ortopédiai kivizsgálásra. Ezer meg egy éve nem voltam már orvosnál és jóga ide meg oda utólag úgy gondolom, hogy néha jó ránézni a dolgokra, még akkor is, ha azt érzed, hogy minden rendben van veled. Szerencsére Zita felajánlotta, hogy elkísér, így nem kellett egyedül belépnem az oroszlán barlangjába. A közvetlen munkatársaim is cukik voltak és drukkoltak nekem, és ezt utólag is Köszönöm Nekik - meg a Julinak is.

A Kútvölgyi meg még mindig olyan, ahogyan kettő éve otthagytam. Kissé lepusztult és folyton eltévedek benne. Most is nehezen találtam meg a gyógytornász és gyógymasszázs részleget, de a kaotika ezután még tovább fokozódott...

13:00 órára már megérkeztünk és Mi voltunk az első betegek, szuper, legalább hamar túl leszek rajta - gondoltam, de végül fél 4 után végeztünk...Az ortopédsebész fél 3 után hívott be, megnézte a leleteimet és felvett egy teljes státuszjelentést is. Azt kértem, hogy a karokat, a csípőt, a térdeket meg a bokát is nézzük meg jó alaposan. Elmondtam neki, hogy naponta 1 órát jógázom, és nyújtásokat is csinálok, és megkérdeztem azt is, hogy lenne-e esély egy esetleges operációra... A kérdésekre a következő választ kaptam:

Bár negyvenegy évesen inkább harmincegy évesnek érzem magam fizikailag és mentálisan is, ám a születési dátumomat még én sem tudom megváltoztatni. Pedig van egy titkos varázs mantrám: az AUM. Az én koromban viszont drasztikus operációk egyáltalán nem javasoltak. Egyenlőre az orvosi masszázsnál és a kontraktúra nyújtásnál maradtunk, ami hatásos, de fájdalmas művelet. Januárban pedig balneoterápiát is felírnak nekem, meg persze ortopéd cipőt is, ha szeretném. Tehát majd vissza kell menni a rendelőbe...Puff neki. Viszont, a terápiáért minimális térítési díjat kell fizetnem, hiszen tőlem is vonnak le TB járulékot...(Így minden herce-hurca ellenére megéri a dolog nem?) Azt is megerősítette a doktor úr, hogy látszik, hogy foglalkozom a testemmel, mert fejlett a combizmom ésatöbbi...(Szóval legyetek test-tudatosak, de ezért sokat kell majd dolgoznotok magatokon.)

Addig pedig semmi más dolgom nincsen, mint Nyújtani, Nyújtani és Nyújtani... A végén nehogy olyan hajlékony legyek, mint egy balett táncos.... Jó ez nem biztos, hogy megtörténik, de az tuti, hogy egy év múlva fejen fogok állni a fal mellett, csak a hasizomra kell gyúrni még egy keveset, a fejenállás előkészítő ászana már egészen jól megy, Hála a Beának :) A vizsgálatok után az indiai Indigó Étteremben kötöttünk ki az Oktogonnál és Zitával végig ettük az egész Étlapot. Közben persze egy csomót humorizáltunk, mert csak nekem lehet olyan szülinapom, amikor ahelyett, hogy az asztal tetejéről rugdosnám le a pálinkás poharakat, inkább egy orvosi rendelőben töltöm az időmet. Kissé morbid nem?

Szóval, az, hogy miről beszélgettünk maradjon a Mi titkunk de lehet, hogy egyszer még felkapjátok a fejeteket az tuti... :) Este 10 után hazakísértem a barátomat, és ekkor megtörtént a baj...:( Visszafelé a villamoson jöttem rá, hogy a kesztyűmet és az ajándékomat az INDIGÓBAN hagytam, így mit volt, mit tenni, visszarohantam a szatyromért. Legközelebb persze majd az eszemet és a fejemet fogom elhagyni valahol, mondaná a Kemény tanárnéni, úgy alsó tagozat harmadik osztályában Balatonfűzfőn... Dehát oda járok nem, hisz még csak 41 vagyok. :)

Az Étteremben elrakták a csomagomat, és persze Ők is megmosolyogtak, mikor zihálva beesetem az  ajtón úgy zárás előtt 10 percel. Mondtam is távozáskor: "Nyugi, röhögni ér...." Viszont abban is biztos vagyok, hogy visszamegyünk még hozzájuk, mert Isteni volt a kaja és sokat nevettünk. Egyszóval JAJ AZ INDIGÓNAK, de most komolyan :) És köszönöm az ajándék pálinkát is. Mert a pálinka jó, a pálinka finom, a pálinka megszépít mindent és az idegeknek is jót tesz. És mivel hivatosan is még öregebb lettem, mint voltam, így az ISTENI GEORGE-dzsal köszönném meg Mindenkinek, aki írt nekem viberen, sms-ben, személyesen felhívott, élőben gratulált -, mint például a kollégáim, Ádám, Lia, Edit,  Ágika Tünde és az Erna is az 1-es kapunál. De Tényleg Mindenkinek, Mindent köszönök, Tiszta Szívből... Jó, hogy Vagytok Nekem így mindannyian Együtt. (Csak halkan mondom, hogy nagyon SZERETLEK TITEKET.)

No meg persze a Wham is itt van, és, hogy miért nem Madonna? Nos ez maradjon az én titkom, de a Wham nosztalgikus, cuki meg minden, én pedig imádom Őket.  A jóga jobban fiatalít, mint a botox ezt ne felejtéstek el, az UTTÁNÁSZANA pedig az arcbőrráncok ellen is hatásos, a Lefelé néző kutya meg a lábaimat, a bokáimat és a csuklóimat is erősíti és az egyik kedvencem lett, pedig tavaly még utáltam.... Szóval jógázzatok egy kicsit minden nap :) Én pedig szívesen tanítok bárkit, akit ez érdekel :)

Köszönettel tartozom Dr. Laczkó Tibor ortopédsebésznek is, aki minden kérdésemre válaszolt, lelkiismeeretesen kivizsgált és a továbbiakban is támogatja a céljaimat :)

Most megyek, aludni, Freedom :)

Máté ingét a GAS biztosította :) Buddhafejes Karkötö: Nympha Jewellery - ami mindig rajtad van :) Az örök mosolyt dr. Varga Réka fogorvos garantálja, Jógaterapeuta: Horváth Beáta, Jógaiskola: Sarasvati Alapítvány :) Ennyi...

A jóga mellett ha alkalmam nyílik rá szeretek kirándulni és ismeretlen tájakat felfedezni. Harminc éves korom tájékán jártam először Erdélyben. A legjobb barátaimmal mentem el a csíksomolyói zarándoklatra. Ekkor láttam életemben először a Szent Anna tavat, de jártam a Békás szorosnál, a Gyilkos tónál és megnéztem az Orbán Balázs sírjához vezető székelykapukat is.

Az első kirándulásom után több, mint 8 esztendővel később jutottam vissza Erdélybe. Nosztalgikus érzés volt újra ezen a földön járni.

Július egyik csütörtökén megint - immár harmadszor -  Erdély felé vitt az utam. Kíváncsi voltam arra, hogy ebben az évben vajon hová jutok el? Péntek éjjel értünk le Tusnádfürdőre, és a  reggeli jógám után  már a kirándulást szerveztük. Megbeszéltük, hogy ellátogatunk az Ezeréves határhoz. Útközben megcsodáltuk a Gyimes pompás hegyeit, kóstoltunk faszénen sült fahéjas kürtős kalácsot  és házilag készített füstölt sajtot is.

Az Ezeréves határnál a felújított vasúti őrház és a megkoszorúzott Szent Korona jelzi a hajdani történelmi Magyarország határvonalát. Egy hosszabb meredek lépcsősor vezet fel az őrbódé előtti hegy tetejére, ahonnan pompás kilátás nyílik a körülöttünk lévő tájra. (Ez a lépcsősor nekem sajnos túl meredeknek bizonyult, így kölcsönadtam a pocket gépemet Berninek és ő lefotózta nekem a panorámát.) Hazafelé Csíkszépvizen a Kassay fogadóban ebédeltünk csorba levest és juhtúrós, szalonnás puliszkát. (Erdélyben a szalonna biztosan nem számít húsnak, mert a puliszka az étlapon a húsmentes ételek között szerepelt.)

Másnap délután Sepsiszentgyörgyre mentünk. A Város  közigzgatási határán belül hatalmas birkanyáj fogadott bennünket. (Alig hittünk a szemünknek.) Pont a Székely Mikó Reformtus Kollégium kapujánál sikerült leparkolnunk, ezért egy ugrásra voltunk a város főterétől és csodás parkjától. Séta előtt beültünk a  Mikó Cukrászdába. Helyi specialitásként ajánlom  megkóstolni a kuriózumnak számító Somlói tortát, de finom a kávéjuk, a dobos tortájuk és a limonádéjuk is.

Vasárnap reggel indultunk el  Magyarország felé. Ezután másfél órával megálltunk egy MOL kúton tankolni és reggelizni. Mindannyiunkat meglepett az-az őszinte szeretet és kedvesség, ahogyan a hölgyek a shopban kiszolgálták az utazókat.

A nehezebb mozgásom miatt többször is elnézést kértek tőlem, mert későn vették észre a helyzetemet. Erre én azt mondtam: "higgyék el, semmi probléma egyáltalán nem haragszom". Közben az egyik hölgy segített megcsinálni a kávémat, és kifejtette nekem, hogy ő sem szokott haragudni az emberekre. Inkább a hétköznapi élettel együtt járó helyzetekre haragszik és különben sem egy haragtartó típus. A helyzet megjelenése után néhány perccel általában már el is tűnnek az indulatai, úgy mintha ott sem lettek volna...

Puff neki... A tanítás mindenhol megkapható, még egy MOL kúton is, egy székely fiatalasszony tolmácsolásában. Nem kell feltétlenül egy Guru vagy Tanító lábainál ülni a mindennapi inspirációért. A kulcs tehát a tudatos jelenlétben rejlik. Az a tisztelet és nyílt szívűség, ami ezt az asszonyt jellemezte példaértékű lehet mindenki számára.

Ne feledjük azt sem, hogy mindennek - így a tanításnak is -  eljön az ideje, akár a szalmakalapnak ugye Kinga?

 Ajánlom ezt a bejegyzést Péterfy Kingának és Soós Editnek :-D

(Minden képet én lőttem.//Every pictures is mine.)

(Vaszisthászana - Fotó: Pákozdi Rita)

A Senior Jóga képzés befejezése után szerettem volna további ismerteket szerezni a jógáról mert azt éreztem, hogy belenyaltam egy fagyiba és mégtöbb gombócot kérek belőle. Ezért - Anikó javaslatára - megpályáztam a Sarasvati Alapítvány ösztöndíját és így 2017 márciusában elkezdhettem  a 200 órás Ayurvédikus Jógaterapeuta képzést. A múlt hónapban (június 17-18) befejeztem az első félévemet és most röviden összefoglalom Nektek a tapasztalataimat.

Az első félév végére vitathatatlanná vált számomra az a tény, hogy az Ayurvéda és Jóga két egymással szorosan összefüggő rendszert alkotnak. Az ayurvédikus gyógyászat több ezer éves rendszere három féle testtípusban gondolkodik (Vata, Pitta, Kapha), amiket dósáknak nevezünk. Az egyes dósáknak megvannak a fizikai és lelki jellemzői ezért nem mindegy, hogy - terapeutaként - milyen jógagyakorlatsort álítunk össze az embereknek. Természetesen az sem mindegy, hogy az adott dósához tartozó ember, hogyan táplálkozik és miként éli a mindennapjait.

A jóga és az ayurvéda együtt alkalmazva alkalmas lehet(!) arra, hogy megelőzzük vele bizonyos betegségek illetve hiányállapotok kialakulását.

A félév során megtanultuk elhatárolni egymástól az ayurvédát és a nyugati gyógyászati módszereket. Fontos kiemelni azt is, hogy az ayurvéda nem csak a fizikai testtel foglalkozik, hanem az egész Embert kezeli holisztikus (test, lélek, szellem) szemléletben. Az Ayurvédikus szemlélet részeként megjelenik az úgynevezett finomenergetikai (láthatatlan) test fogalma. A finomenergetikai test főbb vezetékei a nádik és a 3 fő nádi kereszteződésében (Ida, Szusumna, Pingala) található a 7 csakra (erőközpont), amiken kereszttül energiát veszünk fel vagy adunk le a környezetünkbe/az Univerzumba.

A haladó jellegű jóga gyakorlásokon túl a hallgató bepillantást nyerhet, a jógához kapcsolódó filozófiai rendszerbe megismerve annak a legfontosabb alapelveit, amelyek szerint egy jóginak vagy jógininek (gondolok itt a hölgyekre) illik élnie az Életét.

Személyes kedvencem a "Nem ártás vagy erőszak nélküliség elve",amely szerint próbáljunk meg úgy élni, hogy másoknak és magunknak (beleértve a testünket és a lelkünket is) a lehető legkevesebbet kárt okozzuk a létezésünk során. Elgondolkodtató nem? Hiszen sokszor egy meggondolatlanul kiejtett szó hatalmas fájdalmat okozhat a másik ember lelkében...

A félév során egyre jobban megismertük az emberi test felépítését, működését és szükségleteit. Az ayurvéda azt mondja, hogy a test megfelelő működéséhez kiemelten fontos a rendszeres napi vízfogyasztás (20kg./1L/nap). A víz, mint testazonos folyadék az anyagcserefolyamatok nélkülözhetetlen eleme, hiánya a szövetek pl.:porcok kiszáradását eredményezi, ami nagyban megnehezíti az izületek működését vagyis lassíthatja a mozgásunkat. A 21. században sokat beszélünk a folyadékfogyasztás szükségességéről, de vajon azt tudjuk-e, hogy a leves vagy a tea már nem számít igazán testazonos folyadéknak, hiszen energia kell a feldolgozásához vagyis a táp illetve gyógy anyagok kivonásához.

Ezeken túl, mára megismertem és fogyasztom a triphalát (3 féle bogyós növényből készült roboráló szer), amely kiegyensúlyozza az egyes dósákat és kíméletesen kipucolja a vékony és vastagbelet, szeliden kitisztítva ezáltal az egész testet. Sikerült még tovább mélyítenem az egyes ászanákhoz tatrtozó ismereteimet és egyre magabiztosabb vagyok a mindennapi gyakorlásomban is. Mostmár az álló ászanákat is kezdem megkedvelni. :)

(Utkatászana - Fotó : Nagy Bernadett)

Azt érzem, hogy kezdek megtanulni rendszerben gondolkodni. A tanáraim szeretettel motiválnak abban is, hogy folytassam a napi gyakorlást és maradjak azon az úton, amit 2014 novemberében elkezdtem. Jónéhány terápiás javaslatot (lásd triphala, segédeszközök használata) azonnal alkalmazni tudtam  a mindennapokban és ezektől az apró változtatásoktól folyamatosan egyre jobb lesz az életminőségem is.

Az utolsó konzultáción pedig Kopeczni Kata megmutatta az érintés és az intuíció fontosságát. Megtanultuk és felismertük azt, hogy szeretettel és tisztelettel érintsük meg azokat az embertársainkat, akik majd jógára jönnek hozzánk és fontos, hogy ugyanígy bánjunk saját magunkkal is.

Holnap indulok egy jógatáborba Tápiószentmártonba ígérem, hogy erről is beszámolok Nektek vagyis folytatása következik... :)

Megjegyzés: A képzést a leendő oktatókon kívül azoknak is ajánlom, akik jobban meg szeretnék ismerni a test és a lélek működését és egyszerű, de praktikus módszerekkel javítani szeretnének a mindennapi életükön. Higgyétek el, hogy több örömben lesz részetek, mert a jógával és az ayurvédával harmonikusabbak lesznek a hétköznapjaitok. És nem mellesleg egy csomó érdekes embert is megismerhettek. :)

(Mártival gyakoroljuk a jógaheveder használatát.)

Az iskolám honlapja: www.sarasvati.hu

Tegnap este 18:32-kor izgatottan vártam az Astóriánál egy barátomat, mert nála voltak a színházjegyek. Szerencsére időben érkezett... Sam Holcroft Családi Játszmák című kétfelvonásos vígjátékának premierjére ígyekeztünk a Belvárosi Színházba.

Szerintem egy premier mindig más, mint egy hétköznapi előadás. Ilyenkor én is ugyanúgy izgulok akár a szinészek, sőt az is előfordul, hogy még a közönség reakcióit is figyelem. (Vajon tetszik-e az embereknek az új darab?)

Este 7 óra után a nézőtéren szép lassan elsötétültek a fények. "Nini a színpadon karácsony van" - gondoltam. Egy átlagos család készülődik az ünnepre, terítés, borkóstolás, répapucolás, pohár és evőeszköz csörrenés. Semmi extra csak a szokásos menetrend.... Az idős édesanya (Kútvölgyi Erzsébet) karmesterként vezényli az embereket, hogy minden rendben legyen a Szent Estén. Látszólag tényleg semmi különös... Vajon minden rendben van vagy talán mégsem? (Olyan fura, kényelmetlen érzés van bennem...)

Az egész olyan szabályos, közben a légkör mégis feszült, mintha hiányozna  valami vagy valaki. Később megcsörren a telefon és kiderül, hogy a családfőt nemsokára hazahozza a kórházból betegszállító szolgálat. A két felnőtt fiú (Adam -  Szikszai Rémusz és Matthew - Ötvös András) még készülődés közben is vetélkedik egymással. Folyton megpróbálják túllicitálni a másikat. Kinek jobb az állása, kinek csinosabb a nője, kinek sikeresebb az élete. Fiú testvérek között megszokott dolog a rivalizálás nem de bár?

Aztán az első felvonás végére megérkezik a lebénult családfő (Papp János) a híres ügyész, aki ugyan csak artikulálni tud, mégis mindenkit irányít sőt  még Matthew új barátnőjét Carrie-t (Réti Adrienn) is erősen megvizitálja.  :) Valójában minden a családfő akarata szerint történik, hiszen réges-régen Ő rakta le azokat a fontos(?) szabályokat, amik szerint élni kell az életet és ünnepelni kell a karácsonyt is.

Aki közelebbről ismer az tudja rólam, hogy rendszeresen járok Hellinger féle családállításra. A darab második felében, amikor a karácsonyi máz leolvadt és láthatóvá váltak a szereplők a gyengeségeikkel, az esendőségeikkel, a rejtett függőségeikkel (Shenna - alkoholfüggő, Adam pedig épphogy leszkott a cigiről) együtt rájöttem arra, hogy a túlzott elvárások szép lassan mindenki életét megnyomorították.

Az öreg Francis, aki most agyvérzés miatt kiszolgáltatott lett elvárta, hogy a családtagok betartsák az általa kreált szabályokat, miközben ő maga folyton megszegte őket. Lassan kiderült, hogy a vén kujon titkárnőkkel csalta az időközben gyógyszerfüggővé váló feleségét és igencsak habzsolta az életet.

Hát milyen egyenlőtlen helyzet ez kérem szépen? Az egyiknek mindent szabad, a többieknek meg semmit sem? Francisen kívül a család többi tagja szép lassan belefulladt a félelembe és a szabályok tengerébe. Láthatóan az egész abszurd helyzetet mindig a családfő élvezte ki a legjobban mert tudta, hogy még betegen is szigorú istenként uralkodhat a többiek felett.

Az évtizedekig fenálló helyzet minden bizonnyal kezelhető lett volna családállítással. A rendszerállítás  ugyanis megszünteti az egyes családtagok túlzott dominanciáját és fokozatosan beállítja a valódi szereteten és születési sorrenden  alapuló "rangsort" a családtagok között. A darabban bemutatott túlzott dominancia korlátozta a többiek szabad döntését az ÉLET minden további területén. Sötét, nehéz köpönyegként mindent befedett és beárnyékolt, mindent  rideggé és kiszámíthatóvá tett.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy nincs szükség szabályokra és szokásokra mert igenis van, de nem szabad hagyni, hogy a bármilyen rendszer túl merevvé váljon. Normális, hogy minden mikroközösségnek/családnak van saját szabályrendszere, melyen keresztül a szülőknek meg kell mutatniuk a világot az értékeivel és a hibáival együtt a gyerekeiknek. Ebben áll a szülői feladatuk és felelősségük egyaránt.

A darab végét természetesen nem fogom elárulni nektek. Ha szeretnétek jókat nevetni és egyszerre görbe tükröt tartani magatok és saját családotok elé, akkor mindenképpen ajánlom Nektek a Családi Játszákat, mert mindenhol és mindenkor játszmázunk egymással csak az nem mindegy, hogy milyen indítékkal és milyen keretek között tesszük ezt...

(Ezt a bejegyzést sok szeretettel és megbecsüléssel ajánlom Czébely Gabriella családállítónak.)

Kép forrása: www.gottingerpal.com 

Február 27-től április 14-ig böjtöltem életemben először. A természetgyógyászom javasolta mert a februári konzultáción kiderült, hogy még mindig le kell adnom néhány kilót. Ugyanis a súlyfeleslegem miatt  sokszor fájt a baloldali csípőizületem. Abban állapodtam meg Gabival, hogy végig csinálom a 40 napos böjtöt és lemondok a csokoládéról, az alkoholról, a húsról és a kristálycukrot is kerülöm ha lehetséges. 

Először azt gondoltam, hogy ez teljesíthetetlen feladat lesz a számomra hiszen, aki közelebbről ismer az tudja, hogy én bizony nagyon szeretem a hasamat. (Miközben ezt a bejegyzést írom Nektek, épp sajtot eszem sózott kígyóuborkával - Isteni, imádom.)

A böjtre nem csak a testi és lelki megtisztulás miatt volt szükségem hanem azért is, mert a téli hónapokban rákattantam a csokisbanánra meg a gumicukorra és őszintén beismerem előttetek, hogy édességfüggő lettem...A hétvégi csoki és cukor zabálás lelki oka a téli szürkeségre és a szeretethiányra vezethető vissza. A magány az én esetemben teljes mértékben kihúzható az okok listájáról, hiszen az élet minden területén sok ember vesz körül.

A böjt előtti hétvégén vettem a Spárban egy jókora darab sült karajt, egy üveg Teleki száraz vörösbort és egy doboz banános csokoládét és szertatásosan elköszöntem tőlük. Február 26-án (vasárnap) este kissé lassabban fogyott el a szokásosnál nagyobb mennyiségű hús, de azért nem kellett félteni és szép lassan letuszkoltam a falatokat a torkomon. :)

Az első 2-3 hét igazán nehéz volt mert oda kellett figyelnem a tilalmakra, de ahogyan teltek a napok úgy belejöttem a feladatba, mint kiskutya az ugatásba - ahogyan mondani szokás. A hétköznapi bevásárlásnál előtérbe kerültek a különféle sajtok, a purpur kenyér (új kedvenc) és a zöldségek, gyümölcsök is.

Az étrendváltással párhuzamosan a reggeli kávét lassan-lassan felváltotta a zöld vagy kamilla tea szigorúan egy darab barna cukorral. (A barna cukor és a méz nem szerepelt a tiltólistán, csökkentett mennyiségben ehettem ezeket.) A  megszokott délutáni kávé elég sokszor kimaradt és ha nem voltam kifejezetten álmos akkor beláttam, hogy  igazából nincs is  szükségem koffeinre. (Bár megszoktam, hogy az irodában Noémivel meg Lászlóval együtt kávézunk néha.)

Először azt gondoltam, hogy gyümölcsjoghurtokkal fogom pótolni a hiányzó édes ízt de rá kellett jönnöm arra, hogy a krémtúrók és ízesített joghurtok még az úgynevezett "light" kategória is nagyon sok rejtett cukrot pl.: fruktózt, glükózt tartalmaznak, így ezt az ötletet gyorsan elvetettem. Ezzel párhuzamosan elkezdtem  csökkenteni a vacsora mennyiségét és reggel meg este májtisztító teát ittam (májvédő és detoxikáló teakverék a Naturlandtól). 

Vettem egy gyümölcscentrifugát és elég sok gyümölcs és zöldséglevet készítettem, amik a préseléskor felszabadult erős savtartalom miatt szintén elősegítették a bélrendszer kitisztulását. (Aki ilyen gépet vásárol annak ajánlom, hogy márkásabb és nagyobb teljesítményű készüléket vegyen. Én egy Bosch-t választottam, amiről jó kritikákat olvastam a neten és még egy kb. másfél literes kancsó is járt hozzá tartozékként.)

A belső tisztulás mellett elmondható az is, hogy az izületeim mozgékonyabbak lettek, hiszen a böjt során kiürült belőlük a hugysav. Simább lett az arcbőröm és kevesebb negatív gondolat jár a fejemben. Sokkal magasabb lett az életenergia szintem és kevésbbé vagyok fáradékony. Egy kolléganőm hétfőn azt mondta, hogy "olyan keskenyebb lettem" - ezt bizony én is így érzem és higgyétek el, hogy nagyon jó, mert kevesebb súlyt kell cipelnem magamon. Mostanában észrevettem, hogy gyalogláskor vagy bevásárláskor nem izzadok le olyan gyorsan. Szuper! :) A pozitív eredmények miatt azt tervezem, hogy a jövőben  ősszel is beiktatok majd egy másfél hónapos időszakot, amikor ismét megtisztítom/tehermentesítem a szerveztemet.

Elkezdtem kutatni azt is, hogy nagyanyáink milyen ételeket fogyasztottak. Kiderült az is, hogy  többségében hetente egyszer ettek húst - általában vasárnap, az Úr napján. Heti kétszer volt tészta vagy főzelék nap és ha süteményt akartak enni, akkor torta helyett rétest vagy kalácsot sütöttek. Azt is hozzá kell tenni, hogy javarészt a földeken dolgoztak így   jóval  többet mozogtak nálunk. Mivel szükségük volt az energiára, ezért bátrabban ehettek szalonnát, krumplit és tésztaféléket is. A szalonna mellé vörös/lilahagymát ettek, ami köztudottan tisztán tartja az ereket és megakadályozza a cukorbetegség kialakulását is. 

Ahogy mondani szokás "a lónak is négy lába van mégis megbotlik". Én összesen négy-öt alkalommal estem el: egyszer rossz hírt kaptam és bánatomban ettem reggelire egy házikrémest, máskor az unalmas szárazbabfőzelékhez ettem császármorzsát porcukorral, a múlt vasárnap pedig meghívtak ebédre és olyan húsos lasagne-t ettem, hogy csuda - elfelejtettem szólni az Évának, hogy böjtölök ês farkaséhes voltam a másfél óra délelőtti jógázàstól. :-)

Összességében elmondható, hogy 95%-ban sikerült teljestenem kitűzött célokat és a táplálkozásomat tekintve sokkal  tudatosabbá váltam. Az pedig külön öröm, hogy csökkentek a mennyiségek és a gyomrom is összeszűkült. A lényeg, hogy a böjtölés nem lehetelen feladat és tényleg érezhető, hogy a testem megszabadult a lerakódott salakanyagoktól.

A tapasztalataim szerint a böjt igazán hasznos dolog, hiszen ahogyan a házunkat is kitakarítjuk az ünnepi készülődéskor, úgy a testi - lelki nagytakarítás is szükséges évente legalább egy vagy (maximum) két alkalommal.  Jelenleg azt fontolgatom, hogy húsvét után hetenként egyszer, esetleg kétszer visszatérek a hús evéshez. Szeretném tovább csökkenteni a vacsora mennyiségét és a napi kenyér adagomat egyaránt. Eredetileg a csípőfájdalmak miatt kezdtem el böjtölni, de a fájdalom megszűnésén túl sokkal több pozitív tapasztalatom lett. A böjt kezdetekor azt gondoltam, hogy az alkohol lesz számomra a legnagyobb kísértés ám kiderült, hogy az édes íz hiányzott a legjobban.

Azt szeretném kérni Tőletek, hogy aki emlékszik még arra, hogy milyen ételeket ettek nagyanyáink az legyen olyan jó hozzám és írja meg nekem kommentben, mert ez a téma most kifejezetten érdekel...

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

Sok Szeretettel: "M"

Tegnap munka után a Vígszínház mellett egy kis kávézóban volt egy rövid és könnyen felejthető találkozóm. Fél hét körül éppen indultam volna hazafelé, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve, bementem a Vígszínházba és megkérdeztem, hogy milyen darabot játszanak ma este. A Pál utcai fiúk című musical volt épp műsoron, a pénztáros néni pedig kedvesen rábeszélt, hogy nézzem meg az előadást, mert "nagyon jó"... Így lett az enyém az utolsó negyedik sorba szóló pótszékes jegy 2000 forintért. Később kiderült, hogy egy színházjegy akár 6000 forint vagy több is lehet...(No comment.)

Eredetileg arra gondoltam, hogy a Bűn és bűnhődést kéne megnéznem, de ha már úgyis spontán vagyokot játszom és otthon sem várnak sírva a gyerekek akkor legyen az, amit ma este előadnak - gondoltam. A dress code-om pont passzolt a színházi estéhez, úgyhogy a szuperolcsó jeggyel a kezemben, már semmi sem tartott vissza attól, hogy megnézzem A PÁL UTCAIAK kétfelvonásos kalandját.(Amikor beültem a darabra, még azt sem tudtam hány felvonásos, de nyugalom ez később kiderült.)

Az apukám utálja A Pál utcai fiúkat, az iskolában nem igazán akarta elolvasni a regényt. Nagy büszkén máig azt meséli mindenkinek, hogy az édesapja szétverte a fején a könyvet. Nekem sem tartozott a kedvenc olvasmányaim közé, ígyhát vegyes érzelmekkel ültem be a nézőtérre. Annyít mondhatok, hogy a musicalbe bujtatott dráma jó néhány alkalommal könnyeket csalt a szemembe, mert NEMECSEK ERNŐ bátorsága, a 21. század elején is menő dolognak számít még akkor is, ha a mai gyerekek jó része már nem tudja értelmezni azt, hogy mi az GRUND és bizony a szülőknek kell ezt elmagyarázniuk.

Mellettem a nempótszékesek klubjában egy csinos fiatal lány ült a telekommunikáció világából és elmesélte nekem, hogy annyira tetszik neki a darab, hogy ő most látja harmadszorra és viccesen megjegyezte azt is, hogy "ne lepődjek meg, de csak fiúk vannak benne". Én azonban azt hiszem, hogy mégis meglepődtem...

Meglepődtem azért, mert régen láttam már ilyen összeszedett táncos koreográfiát és egyes  - pados és botos  - táncjelenetknél bizony leesett az állam. Köszönet érte Horváth Csaba koreográfusnak.  Az egyszerű, minimalista díszletek nem vonták el az ember figyelmét a dalokról és a cselekményről sem. A vörösingesek jelmezei tükrözték az olyan karakterek, mint a Pásztorok vagy Áts Feri vagányságát és agresszivitását, menő volt Áts Feri Dr Martens bakancsa vagy éppen a piros cipőfűzője. A Pál utcaiak átlagos, kissé vézna de agyafurt fiúk voltak a vörös ingesekhez képest, egyszerű barett sapkát, kalapot vagy mellényt viseltek szürke, kék és mustár színekben megfejelve egy-egy lezser nyakkendővel. Benedek Mari jelmeztervező profi módon öltöztette fel az egyes szereplőket.

A GRUND Bokáék álomvilágának a megtestesítője, ez az a hely, amiért érdemes küzdeniük, helytállniuk és összefogniuk. A végső csatában  a csenevész NEMECSEK ERNŐ segítségével az összhang a PÁL UTCAIAK között is létrejön, ám a darab végén a két csapat kapitánya, ha szimbólikusan is de békét köt egymással. A kulcsfigura Nemecsek Ernő pedig észrevétlenül viszi a hátán az egész csapatot még akkor is, ha a többiek szemében Ő egy barna ruhás kisbetűs közlegény. 

A közel három órás musical izgalmas és dinamikus, a szereplők jellemfejlődése, még így 40 évesen is elgondolkoztató. Fesztbaum Bélához illik a tanár úr szerepe, hiszen egyfajta keretet ad a karaktere a darabnak. Igazán vicces, ahogyan felgöngyöli a GITT EGYLETET és elkobozza a tagdíjat, a gusztustalan gittet és a címert is. "A darab végén azt érzed, hogy te is feltöltődsz energiával."- mondta a bájos beszélgetőpartnerem.

A Dés-Geszti-Grecsó trió hozza a kötelezően - elvárt - magas szintet, mert a szöveg és dallam egységet alkot és mesterien hat az érzelemvilágunkra. Marton László pedig zseniális rendző és pont, ennél többet most nem tudok mondani róla.

A musical végén a közönség alig akarta hazaengedni a színészeket, még egy vastapsos ráadást is sikerült összehoznia tisztelt publikumnak. Zárásként annyit mondhatok, megtekintésre gyerekekkel vagy nélkülük - felnőtteknek is - erősen ajánlott!

Már nem csaodálkozom azon, hogy nem lehet jegyet kapni az előadásra, mert a darab profi munka egy összeszokott csapattól. Én pedig piszok mázlista vagyok, hogy sikerült bejutnom az előadásra. Este  tízkor a Vígszínház ajtaján kilépve Madonna I'LL Remember című számát hallgattam, mert jó volt emlékezni arra, hogy egyszer én is olvastam a Pál utcai fiúkat...

             (Madonna : I'll Remember/ Emlékezni fogok)

 Fotók: Vígszinház szórólapja, a darab fináléja.

Napok óta motoszkál bennem ez a cím, szombat éjjel még aludni sem hagyott... Az elmúlt másfél hónapban nehéz időszakon mentem keresztül a figyelmetlenségem miatt. Nos, azt tudjátok, hogy elmúltam 40 éves, nincs ezzel semmi gond, de bizonyos dolgokra oda kell figyelnem az életem hátralévő részében. Ezek a következők: rendszeres mozgás, egészséges táplálkozás, az izületek - lassú - átmozgatása, bemelegítése, folytonos karbantartása. Azt is megfogadtam, hogy többet fogok gyógyfürdőbe járni.

(A kép Hódmezővásárhelyen készült a termálvizes medencénél február 22-én.)

A jóga hatására ugyan sokat változott a testem, de mivel még így is máshogy megyek, máshol vannak bizonyos terhelések és súlypontok a testemen, mint egy normál járású embernél. A rendszeres mozgás és fogyás ellenére sajnos elindult nálam is bizonyos izületeknek az idő előtti károsodása, kopása. Az elmúlt hetekben a bal csípőizületem ugyanis elkezdett rakoncátlankodni, reggelenként nagyon fájt és néha alig tudtam lábraállni vagy az ágyban a bal oldalamon feküdni. (Vettem ugyan szteroid mentes izületi fájdalomcsillapítót, ami fájdalmat nem csillapított, viszont már egy fél tablettától elszálltam, úgyhogy ezt csak végszükség esetén használtam, mert nem akartam hozzászokni a pirulákhoz, mint Dr. House a Vicodinhoz.)

Ezzel a csípőproblémával egyébként már szembesültem  2014 utolsó három hónapjában, akkor a természetgyógyászom és a  Bükki Füves ember által is ajánlott zselatin kúra segített rajtam. A természetgyógyászom - Czébely Gabriella - azt is javasolta, hogy bizonyos időközönként ismételjem meg ezt a kúrát, akkor is ha tünetmentes vagyok, mert az izületi porcok közötti kocsonyás - kenést biztosító - folyadék nálam hamarabb elhasználódik, tehát ilyenkor azonnal pótolnom kell. :-))

(2014-ben napi fél zacskó zselatint ettem és akkor kezdtem el jógázni, heti egy alkalommal.) Őszintén bevallom Nektek, hogy mivel sokat javultam, ezért az ismétlésre vonatkozó intelmeket jól elfelejtettem. 

A zselatin, mivel állati eredetú anyagokból készül, így a szervezet kollagént tud előállítani belőle, a kollagén+C vitamin kombó pedig elengedhetelen a haj, a bőr, a köröm és az izületi porcok rendszeres épüléséhez. (Ne felejtsük el, hogy a szervezet kollagén termelése 30 éves kor után fokozatosan csökken.)

(Kép:zselatimix)

2014 óta  a mozgás az életem része lett a folyadék termelődött, nem volt semmi gond. De akkor mi történt, hogy mégis előjött a probléma? Nos, csak annyi, hogy kissé többet mozogtam, mint amennyit a jelenlegi fizikumom elbírt  úgyhogy a testem jelzett, hogy kicsit lassítsak a tempómon... A fájdalom pedig a a legjobb tanítómester, mert a problémára irányítja a figyelmet. Ez a tapasztalás azzal járt, hogy reggel lassabban és kicsit kevesebbet jógázok,  könnyítettem a gyakorlatsoromon és többet pihenek savászanában az egyes pozíciók között. Amíg rendbe nem jövök, addig nem gyakorolom a deszka pózt, a plankinget és nincs súlyzózás sem.

A reggeli gyakorlás állandó része lett egy 15-20 perces izületi torna, amit még a Sarasvatiban tanultam. Ezt szerencsére fejből tudom és ha tényleg rászánom az időt, akkor egy széken ülve lassan át tudom mozgatni minden izületemet fentről lefelé haladva körkörös mozdulatokkal és csak ezután jöhet a jógázás.

Álló ászanákkal kezdek, mert azok növelik az erőt és a  stabilitást. Az abszolut kedvenc továbbra is a tádászana, amikor a helyes állás pozícióját gyakorolom, figyelek az erővonalakra és a nyitott mellkasra is. A másik kedvenc az uttanászana, ami egy állásból előrehajlás - ez volt a vizsgatételem is. Már egészen jól megy és biztonságban érzem magam a pozícióban. Egyre jobban közelítenek az ujjaim a bokáimhoz. Ez a póz a hasi zsir ellen is jó, plusz nyújtja a test egész hátsó oldalát az achillestől egészen a nyakig. És persze egy oldalra hajlás is része a törzsön lévő zsír lerakódás elleni küzdelemnek ez pedig a parsha-ardacsandrászana.

Szóval még 3-6 hét és 110%-ig rendbe jövök. Azért elmegyek majd egy állapotfelmérésre Dr. Kotroczó Anikóhoz is, aki az alternatív gyógyászat doktora jóga és ayurvéda szakirányon, hogy átbeszéljük ezt a problémát és találjunk ki közösen egy olyan gyakorlatsort, ami harmonizálja az izületi működést.

De, ahogyan a mondás tartja "minden rosszban van valami jó"... A zselatin+aszkorbinsav kúra hatására lassan kezdem visszanyerni a mozgékonyságomat, nem hullik a hajam  - reggelente 10-15 szál van a fésümben -, az arcom pedig kisimultabb lett és a körmöm sem töredezik. Két barátnőm Edit és Adél meg is jegyezte, hogy láthatóan nem olyan mélyek a ráncaim. Adél szó szerint azt kérdezte, hogy mit csináltam az arcommal? Feltöltettem? - Cuki volt, imádom. (De nem hiszek a szilikonban, viszont a kollagénben igen.)

És a végére hagytam Nektek az abszolút jó hírt! 2017. február 23-án a reggeli ászanázás közben tudtam meg azt, hogy elnyertem a Sarasvati Alapítvány ösztöndíját, így tovább fogok tanulni a jógában és ayurvédikus jógaterapeuta leszek! Alig várom! 

A bejegyzésem azzal a címmel indult, hogy az "Élet nem fenékig tejfel". Igen, néha azt érzi az ember, hogy a tejfölös edény aljára került, de a Jóisten ilyenkor elmegy a boltba hoz egy újabb adag tejfölt és feltölti az edényt, csak bízni kell a Bölcssségében... :-)

Mottó: "A tested nem az ellenséged, csak figyelj oda rá és hálás lesz érte." - ez most ugrott be, ahogy zárni akartam a bejegyzést!

(Megjegyzés: a bejegyzésben leírtak a saját tapasztalataim, ezért erősen ajánlom, hogy mindenki konzultáljon az orvosával vagy a természetgyógyászával mielőtt  belekezd bármilyen kúrába vagy életmódváltásba, mert jó ha a folyamat közben a szakemberek fogják a kezünket.)

Források: Sarasvati iskolai jegyzet, 

Köszönet a www.jogalegzes.hu-nak a Parsa-ardhacsandrászanáért és a kedvenc oldalamnak a www.jogapont.hu-nak is, mert Őket mindíg olvasom.

Azt mondják, hogy az idei esztendő számmisztikai értéke az 1-es, mert ha összeadjuk az egyes számjegyek összegét  (2+0+1+7 = 10) végül 10-et kapunk, a 10-es szám pedig tovább bontható az 1+0 összegére, ami végeredményként pedig 1-et jelent. Az egyes pedig mindenki számára egyenlő a teljes újrakezdéssel. 

Mivel még nem vagyok számmisztikus így ennél bonyolultabb fejtegetésbe nem kívánok bocsátkozni, de elmesélem Nektek, hogy hogyan indult számomra a 2017-es év.

A két ünnep között vállaltam 2 nap ügyeletet az irodában, de már ezalatt az idő alatt készültem a január 7-ei senior jóga oktatói vizsgámra. Azt gondoltam, hogy a nyugodt felkészülés érdekében kiveszem a január első hetét, hogy legyen időm megtanulni az elméletet és felkészülni a szabadon választott gyakorlatsoromra egyaránt.

A szilveszter nyugalomban telt, a barátaimmal a Denevért néztük meg az Operában. Ennek ellenére későn értem haza és másnap délben ébredtem fel. Január elsején délután a hagyomány szerint én is lencselevest főztem, majd hétfőn és kedden annyit gyakoroltam a vizsgára, amennyit kényelmesen elviselt a testem. Kedden délutántól szerda estig kidolgoztam az elméleti és a gyakorlati tételeket is. 

Január 5-én - csütörtökön - délelőtt a jógatanárommal átnéztük a tételeket én pedig megnyugodtam, hogy semmiféle fontos részletet nem hagytam ki és 2-3 egyszerű kérdés is tisztázódott bennem. Estére azonban nagyon megfáztam és egy kád Himalája sós meleg vízben ücsörögve olvasgattam a tételeket. Péntekre a helyzet még rosszabbra fordult, mert bár ki sem dugtam otthonról az orromat, ismét órákat töltöttem a kádban ücsörögve. Az állandó tüsszögéstől és orrfújástól már nagyon fáradt voltam és alig bírtam megmozdítani a végtagjaimat.  A szabadon választott gyakorlatsoromat csak egyszer tudtam elpróbálni  - hangosan, instrukciókkal - mert a végére legyengültem és elment a hangom is...

Január 7-én reggel óracsörgés helyett arra ébredtem fel, hogy rettenetesen fáj a fejem. Bár nem vagyok gyógyszermániás, de ebben az esetben muszáj volt bevennem egy fájdalomcsillapítót és visszabújnom az ágyba. Még olvasgattam a tételeket, de hirtelen elnyomott az álom, végül 9:00-kor másztam ki az ágyból. "Úristen 10:00 órakor kezdődik a vizsgám Újpesten!" - gondoltam, és csendesen pánikolgattam magamban.

Az volt a szerencsém, hogy előző este összepakoltam és előkészítettem a melegítőmet, de még így is 9.35-kor sikerült elindulnom otthonról. Gyenge és fáradt voltam, még az is megfordult a fejemben, hogy feladom a vizsgát, de végül meggyőztem magam, hogyha már ennyit dolgoztam az eredményért igenis meg kell próbálnom levizsgázni ha törik, ha szakad akkor is...

A metróból felhívtam a tanáromat, hogy megyek, de beteg vagyok és késni fogok. Végül fél 11-re sikerült megérkeznem. A csoporttársaim maguk elé engedtek mert látták, hogy tényleg nem vagyok jól. (Ezt ezúton is szeretném megköszönni Andinak és Juditnak.) Az Égi segítségnek Hála, végül olyan gyakorlati tételt húztam, amit sikeresen be tudtam mutatni.

Először be kellett mutatnom az Uttanaszanát, ami egy állásból előrehajlás. Tehát felvettem a Tadaszanát, majd szép lassan átmentem belőle Uttanaszanába. Ezután elmondtam az élettani hatásokat majd megmutattam egy rávezetést a falnál, de megemlítettem azt is, hogy a bordásfal segítségével is lehet rávezetéseket végezni.

A második kérdés a gerinc átmozgatására vonatkozott (széken ülve) ekkor jeleztem, hogy ezt szeretném bemutatni a szabadon választott gyakorlatsorom keretei között és engedélyt is kaptam rá. (A fáradtság miatt improvizálnom kellett, mert egyre jobban fogyott az erőm.)  Ígyhát, hoztam egy széket és bemutattam azt a gyakorlatsort, amit a tanfolyamon sajátítottam el és azóta is minden reggel ezzel indítom a napjaimat.

Széken ülve lassan 15-20-perc alatt fentről-lefelé haladva átmozgatom az izületeimet, átmasszírozom a nyakamat, a vállaimat és a végtagjaimat, majd néhány álló ászana után a szőnyegen folytatom a gyakorlást két féle kobra pozícióval, gerinccsavarásokkal, páros lábemelésekkel és többek között combnyakkőrzéssel is. A tanfolyamnak és Gabi kitartó, szelíd oktatásának hála még jobban megszerettem a jógát és az egyes álló és előrehajló ászanákat is, eddig ugyanis csak fekve vagy a falnál éreztem magam teljesen biztonságban gyakorlás közben.

Na de kissé elkalandoztam a vizsgától... A bemutató végére ismét elment a hangom, de legalább nem fájdult meg a fejem,  vagyis szerencsésen kitartott a fájdalomcsillapító hatása. Majd öltözés és átmenni a másik épületbe szóbelizni. Fáradt és nyűgös voltam, de a szóbelin megint szerencsém volt, mert a vizsgáztató jó tételt osztott ki nekem, így ezt a kérdést még sikerrel meg tudtam válaszolni. Szerencsére senki sem bukott meg közülünk, így végül 6-an vettük át délután a tanusítványt, hogy alkalmasak vagyunk senior jóga oktatására. Ha júniusban valaki azt mondja nekem, hogy jóga tanfolyamra fogok járni, akkor biztosan nem hiszem el neki, amit mond és tutifix, hogy kedvesen kinevetem az illetőt.

Pedig így lett! A kezdeti nehézségek ellenére végig kitartottam és sikerült a vizsgám. Az elmúlt fél évnek hála jobb lett a kapcsolatom a Fizikai Testemmel és a Lelkemmel is. Sokat tanultam arról, hogy meddig terhelhetem magam és hogyan tágíthatom tovább a teljesítőképességem határait. Az egyes segédeszközök biztonságos használatával pedig még több ászanát tudok kombinálni egymással. Magabiztosabb lettem, mert tudom, hogy ismét meghódítottam egy újabb hegycsúcsot. Őszintén bevallom, hogy erre még a legvadabb álmaimban sem gondoltam sohasem. Fontos feladat és újabb kihívás az is, hogy a siker(ek) ellenére megőrizzem a benső békémet és ne váljak gőgös emberré.

Ma január 15-e van, és még mindig náthás vagyok, egy infra lámpa előtt ücsörögve írom nektek ezt a bejegyzést, mert a vizsgám sikerült ugyan, de a náthám azóta is megmaradt... :)

Körülbelüll egy hónapja vagyok 40 éves. Hogy, hogyan is érzem magam az új korcsoportomban? Röviden összefoglalom Nektek : lelkileg ugyanúgy mint a harmincas éveim elején, de most sokkal erősebb és vidámabb vagyok.

Őszintén bevallom, hogy a korcsoport dilemma az elején még zavart, de ma már egyáltalán nem foglalkozom vele. Nem ketyeg a biológiai órám és nem érzem azt, hogy lemaradtam volna valamiről. Sokkal több időt szánok arra, hogy megegyek egy süteményt és igyak mellé egy jó kávét, mint korábban. (Bár a süteményből azért kevesebb fogy, mint régebben.)

De nem csak ebben változtam meg... Az utolsó 3 évben egyre fontosabbá vált számomra az, hogy megőrizzem a testi és lelki egészségemet most és a jövőben egyaránt. Ezért kezdtem el jógázni, ezért járok családállításra és ezért használom a Bach-terápiát is.

2014-ben elindultam egy olyan úton, ami számomra is sok meglepetést tartogat még. Fokoztosan megváltozom,  hiszen sokkal szemlélődőbb vagyok. Most tanulom azt is, hogy nem kell mindig megnyilvánulnom a Térben, sokszor az is elég ha JELEN vagyok valahol.

Ezekkel a változásokkal párhuzamosan az emberi kapcsolataim is átalakultak és letisztultak. (Ennek külön örülök, mert a Sors szétválogatta az ocsut a búzától.)

Nem járok minden héten étterembe, mert unalmas és drága és kinőttem az éjszakai klubok világát is. Szeretek főzni, mert akkor azt eszem, amit éppen megkívánok. A konyhában pedig ki tudom élni a kiváncsiságomat és a bennem rejlő kreativitást, mivel még mindig szeretek új dolgokat kipróbálni.

Egyre jobban értékelem a csendet és a rendet magamban és a környezetemben egyaránt, bár a zene továbbra is meghatározó része az életmnek. Mint mindenben a zenei izlésem tekintetében is megváltoztam. Már nem követem az éppen aktuális trendeket úgy mint régen, de azért a VH1 sajnos még mindig hiányzik a csatornakiosztásomból. :( - Ugye, hogy bonyolult a UPC? :)

Öltözködésben szeretem az egyszerű, kényelmes de kissé dili ruhadarabokat, ezért is szerkáltam egy olyan fekete farmert, ami úgy fest, mintha bőről készült volna. Régen egyáltalán nem kedveltem a fekete színt, ma már ezt is másképp gondolom és teret adok neki a mindennapokban.

Továbbra is szeretek olvasni, de sajnos kevés időm jut rá...

Szeretek tanulni, de már nem diplomák halmozása a legfontosabb, hanem a  mindennapokban használható tudás megszerzése érdekel. Ezért járok jógaiskolába és már újabb tervem is van a folytatást illetően... Jelenleg a munkámon kívül a január 7-ei oktatói vizsgám teljesítése a legfontosabb feladatom. Egyszer benevezek majd egy fotós tanfolyamra is mert erről bizony még nem mondtam le, hiszen a 40 az új 30 vagy mégsem? :)

Még mindig az az egyik legfontosabb célom, hogy a létezésemmel rámutassak arra, hogy a hátrányos megkülönböztetésnek az ég adta világon semmi értelme nincsen, hiszen mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk, álmokkal, vágyakkal és egyéni célokkal... 

A masszázsterápián kívül szeretnék még egy elismert természetgyógyászati módszert kipróbálni a jövőben, hátha ezzel mégtöbbet javíthatok az állapotomon... Még nem találtam ki pontosan azt, hogy ez melyik technika legyen, de az jutott az eszembe, hogy ha valakinek van ötlete vagy javaslata az küldje el nekem és én biztosan fontolóra veszem majd az ajánlatát.

A környezetem szerint sokkal mosolygósabb és jó hangulatú ember lettem, mint korábban. (Őszinte leszek, a tükör is ezt mutatja, hiszen a pozitív változás a külsőben is megnyilvánul.) Egyesek azt mondják, hogy türelmesebb lettem, én azonban tudom azt, hogy ezen a téren még van hová fejlődnöm. Mások szerint a 40. életévvel átléptem egy olyan kapun, hogy tudatosabb, egészségesebb kiegyensúlyozottabb és toleránsabb életet építhessek magamnak. Megint vannak távlati céljaim, és ennek szívből örülök. 

Hogy milyennek látom magam?

Kicsit öregebb, kissé megfontoltabb, kicsit lassúbb, és egy kissé csendesebb vagyok. Van, amiben merészebb és bevállalósabb lettem, hiszen még mindig szeretem feszegetni a határaimat. Már nem érdekel annyira az ismertelen emberek véleménye és nem küzdök azért sem, hogy egyfolytában elismerjenek. 

Egyszer régen egy tanárom azt mondta nekem : "...neked még érettségid sem lesz..." (A nevét nem kívánom felfedni, ez maradjon az én titkom.)

Ehhez képest sikerült túlszárnyallni magam. Mostmár azt is tudom, hogy jópár tálentumot kaptam a Jóistentől és semmimás dolgom nincs, minthogy jól sáfárkodjak velük. A bennem lévő kreativitást arra fogom felhasználni, hogy megmutassam azt, hogy az életben minden lehetséges, mivel a lehetelen  és a véletlen egyáltalán nem létezik.

Az eddigi 40 évem a legmerészebb álmaimat is felülmulta. Köszönöm ezt a Teremtőnek, a szüleimnek, a barátaimnak, a támogatóimnak és azoknak is, akik azt mondták, hogy el fogok tünni, nos nekik azt üzenem, hogy sohasem adom fel és IGEN, még mindig itt Vagyok... :)

Akik inspirálnak:

Horváth Beáta jógaoktató, Czébely Gabriella természetgyógyász, Sarasvati, Gandhi, Martin Luther King, Salvador Dali, Frida Kahlo, Deva Premal, Pilinszky János, Margaret Thatcher, David Mitchell a Felhőatlasz című regényével, Ady Endre, Sting, Mihail Gorbacsov, Robert F. Kennedy és természetesen Madonna.

(Anyu, boldog születésnapot!Hiszen ma van!) 

A hosszú hétvégén volt a második konzultációm a Sarasvati Alapítvány senior jógaoktató képzésén. Egész szombaton gyakoroltunk, így  a nap végére kimondhatatlanul elfáradtam és alig bírtam hazavonszolni magam. Hétfőn délután 1 órakor ébredtem fel... :-)

De mit jelent pontosan a Sarasvati kifejezés? Nos, ahogy mondani szokás a 21. században: "A Google a barátod", ezért néhány kattintás után én is megtudtam, hogy a hindu mitológia szerint kicsoda Sarasvati istennő.

Sarasvatiról úgy tartják, hogy ő a tudás, a művészetek és a tanulás istennője. Az irodalom, a zene és a költészet területe is az ő fennhatósága alá tartozik. Ő felügyeli az emberi beszéd képességét is. Az istennő intelligenciát, bölcsességet és kiváló emlékezetet adományoz a híveinek a tiszteletükért cserébe. Őt tartják az indiai szent iratok a Védák és a szanszkrit nyelv anyjának és egyben ő Brahma - a teremtő isten-  felesége is. Páván, hattyún vagy lótuszvirágon ülve ábrázolják, szitárral vagy könyvvel a kezében. (Már értem, hogy miért ezt a nevet kapta az Alapítvány.)

(kép: Sarasvati)

Szombaton a tanárommal, Gabival az eddigi bemelegítő gyakorlatokat ismételtük át, és többféle páros gyakorlatot is kipróbáltunk. A Senior jóga jóval több segédeszközt használ a foglalkozásokon, tehát mi is használtuk az órákon a széket, a botot, a dynair párnát  és jóga labdát egyaránt.

A segédeszközök használata érthető, hiszen az elsődleges célcsoportok az 50 év feletti korosztály, illetve a segítséggel élő vagy a túlsúllyal küzdő embertársaink. Az órákon különösen fontos a fokozatosság és a  bemelegítés. Az oktatónak jóval több időt kell szánnia az egyes ászanák betanítására, illetve a tanítás során többféle rávezetést kell alkalmaznia, mint egy átlagos jóga órán. Oda kell figyelnie arra is, hogy lassan oldja fel a kissé kopott vagy fáradt ízületek és izmok merevségét is.  A kulcs abban rejlik, hogy adjunk magunknak időt ahhoz, hogy az egész szervezetünk hozzászokjon a rendszeres jógázáshoz. 

(Amikor márciusban - a tanárom segítségével - elkezdtem otthon gyakorolni, körülbelül két-három hónap elteltével már csökkentek a fájdalmaim és a szerveztem is vágyott a napi gyakorlásra és mozgásra.)

Vasárnap délelőtti előadásában  Anikó a pranajama rejtelmeit mutatta be nekünk. Szó volt a prana (életeneregia) egyetemes áramlásáról, meg arról is, hogy légzéstechnikával növelhetjük a prana szintjét a szerveztünkben. A jóga lényege röviden a tudatos légzésben, a rendszeres gyakorlásban és az elme szabályozásában rejlik.

Fontos megjegyezni azt, hogy a jóga mindenki számára egy teljesen egyéni utat kínál fel, amely saját tapasztalatra és önmagunk folyamatos megfigyelésére épít. Ezért ászanázás közben ne hasonlítsuk össze magunkat másokkal, hanem ígyekezzünk kitapasztalni a teljesítőképességünk határait. Higgyétek el, hogy nem az a fontos, hogy minél látványosabb ászanákba préseljük be a testünket, hanem, hogy ráleljünk a saját önfejlesztésünk művészetére.

Végül szeretném Nektek bemutatni néhány szóban a képzés vezetőjét, Király Gabriellát, aki többek között Mentálhigiéniai szakember, valamint mozgás- és jógaterapeuta egyszemélyben. Gabi valóban életfeladatának tekinti azt, hogy az emberi működésben megteremtsen egyfajta összerendeződést (összhangot) az alternatív mozgásformák alkalmazásával. Nagy szeretettel, türelemmel és odafigyeléssel tanít bennünket.

Elhivatott szakemberként hobbiból középiskolai testnevelés órákat is tart, ezáltal bevezetheti a diákokat a jóga, a MediBall és a relaxáció gyakorlásának csodálatos világába. Részt vesz továbbá olyan felnőttek OKJ-s vizsgára való felkészítésében, akik a jövőben mozgás és sportszakemberként az egészséges élet népszerüsítéséért kívánnak munkálkodni.

Gabi azt mondja:

"Hiszem, ha tudatosan változtatunk a mozgásunkon - aminek legfontosabb terméke egy igen mélyreható önismereti munka -, akkor az életünk képessé tesz minket arra, hogy a saját utunkat járjuk. Ez az, amivel önmagunkból a legtöbbet adhatjuk embertársainknak."

Sarasvati szócikk forrása: Wikipédia

Kép: Pinterest

Ha belegondolok az eddigi életembe, akkor így lassan 40 évesen rájöttem arra, hogy mindig is kitűntem a tömegből...Sosem voltam sablonos és szürke egyéniség. Nekem mindig más kellett, mint a többieknek és ha az emberek balra mentek, én tuti, hogy a jobb oldali utat választottam.

Azt hiszem, hogy olyan ember vagyok, akit nem azért vesznek észre, mert biceg,  hanem azért, mert van kisugárzása és belső ereje. Én pedig végre megtaláltam azt, hogy milyen jó cél érdekében használhatom fel  a veleszületett kisugárzásomat és a jógát egyszerre...De erről majd később fogok írni Nektek.

A jóga és a rendszeres gyakorlás segítségével fokozatosan kezdem elfogadni a saját testemet, úgy, ahogyan a Jóisten megteremtette. Minden nap egyre jobban, és jobban látom a  kitartó gyakorlás (apró) eredményeit. Megtapasztaltam már a testem teljesítőképességének a határait is. De szerintem a határok arra valók, hogy átlépjünk rajtuk, nem igaz? Augusztus óta pedig többször is azt éreztem, hogy elkapott a gépszíj, mert ha tehetnémm, órákat töltenék el meditációval és jógázással...

Néhány észrevétel az elmúlt 6-7 hónap eredményeiről:

Vannak olyan lépcsők, ahol már nem kell a korlátot használnom és egyáltalán nem kapaszkodom még a falba sem. Egyszerűbben és gyorsabban kötöm be a cipőmet, és már az sem okoz gondot, ha egyes ászanákból az eddigi szériaszámokat meg kell kétszereznem, vagy - esetleg - háromszoroznom. (Azért 3X10 lefelé néző kobra elég jelentős mennyiség, ezt higgyétek el nekem.) Nemrég Fűzfőn azt is észrevettem, hogy könnyebben szállok fel a camping biciklimre és az egyensúlyérzékem is sokat javult. Jobb lett a koordinációm, és kevesebbet esek-kelek, mert jobban koncentrálok az éppen aktuális feladatomra.

Új célokat is találtam magamnak. Azon kívül, hogy kinyitom a csípőizületemet a jógablokkokon való napi ücsörgéssel és meditálással, el szeretném sajátítani a fontosabb MUDRÁKAT is. Egy kicsit meg szeretném tanulni az  ujjak és a kéz jógájának művészetét.

A kezünkön számtalan akupresszúrás pont található, amellyel pozitívan befolyásolhatjuk egy-egy szervünk, vagy az egész testünk működését. A kínaiak ezt reflexológiának hívják, Indiában pedig kéz-, és ujjtartások segítségével érték el az ősi tudás Mesterei a szervezet hasonló jellegű gyógyulását. Néhány héttel ezelőtt ebbe a tervembe beavattam a jógatanáromat is, aki válaszként megmutatta nekem az 5 elemhez (föld, víz, tűz, levegő, tér) tartozó mudrákat.  Az egyes kéztartásokat lefotóztam és így a helyes tartást otthon is tudom majd gyakorolni.

Szerintem ez azért is jó ötlet, mert mudrázni lehet a villamoson, vagy épp egy parkban ücsörögve, és lefekvés előtt az ágyban is. Vagyis akkor is gyógyulok, ha éppen nem tudok ászanázni. Egyszerre fogom művelni a jógát és a mudrázás művészetét. Ezzel még jobban erősítem majd a szervezetem öngyógyító mechanizmusait.

A nyári szabadságom alatt azon dolgoztam, hogy kitágítsam a testem és a tudatom határait. Sokszor voltam fáradt  a  napi gyakorlások után, de láttam azt is, hogy mennyit változott a testem és néha örömömben el is sírtam magam...

Voltak olyan pillanatok is, amikor gyakorlás helyett inkább fagyit ettem volna, vagy söröztem volna egy jót a barátaimmal, de legszívesebben egész nap csak a strandon ücsörögtem volna. Végül azonban elmagyaráztam magamnak, hogy  a jógázás után jöhet az a bizonyos jutalomsör - mert az sosem maradhatott el a nyári forróságban... :-)

Szeptembertől két hetente újra elkezdtem magánórákat venni a Tanáromtól. Átnéztük az eddig kialakult gyakorlatsort, és néhány helyen pontosítottuk a testtartásomat is. Bea őszintén örült annak, hogy így "rátaláltam a jógázásra" és továbbra is  szeliden motivál a folyamatos fejlődésre.(Köszönöm neki ezúton is.)

Arra is rájöttem, hogy szeretnék többet tudni a jógáról, ígyhát beiratkoztam egy senior jógaoktató (www.sararsvati.hu)  képzésre, ahol elméletet és gyakorlatot is tanulhatok kiscsoportos foglalkozás keretében. Már az első, szeptember végi konzultáció után látszott, hogy megérte az időbeli és anyagi ráfordítás, mert sok új gyakorlatot tanultam, amivel bemelegíthetem az izületeimet, illetve megismerhetem azt is, hogy - például - egy szék segítségével, hogyan lehet az egyes ászanákat könnyebben kivitelezni. (Az egyik kedvencem a pálma tartás lett, ezt a suliban tanultuk - egy kolléganőm szerint "jól néz ki" - ma 2016.10.21-én megmutattam neki.)

Az elmúlt több, mint fél év tapasztalatai alapján őszintén elmondhatom, hogy a napi gyakorlást már kívánja a testem és a lelkem is. Egyáltalán nem fájnak az izmaim és az izületeim sem. Nem kívánom a gyors ételeket, a cigarettát és az alkoholfogyasztásom mértéke is jelentősen lecsökkent. Azért továbbra sem vetek meg egy korsó sört, vagy 1-2 pohár minőségi bort,  vagy a száraz pezsgőt sem hanyagolnám- Hungaria Extra Dry. :-) A kulcs természetesen ebben az esetben is a mértékletesség :-)

Tudom és érzem azt is, hogy egy olyan útra léptem, ami számomra is ismeretlen de az élet még sok meglepetést tartogat nekem és a környezetemnek egyaránt, vagyis az új jövőm mindenképpen elkezdődött...

(Megj: a fotón a jókedv mudrája található.)

Mondhatnám azt is, hogy ez csak egy dal néhány énekessel, egy kórussal meg profi hangszereléssel, de ennél azért többről van szó. A dallam, a videó és a szöveg többszöri meghallgatása után eszembe jutott néhány gondolat, hiszen a segítő foglalkozás mellett hobbi szinten PR-ral is foglalkozom. Noshát vegyük elő a fehér PRnyulat a fekete  cilinderből...

A werkfilm jellegű klip egy profi hangstúdióban játszódik.  A nézőnek az az érzése támad, hogy most (végre) bekukucskálhat a kulisszák mögé. Valóban látjuk a kórus egyes tagjait (főként helyes lányokat, hiszen szépséggel minden eladható), egy pillanatra rálátunk a monitorokra, a keverőpultra, látjuk az AKG mikrofonokat és a karvezetőt ahogyan dirigálja a kórust végül a nyomtatott dalszöveget is megpillantjuk.

Utoljára ilyen jellegű videót Justin Timberlake-től láttam az MTV-n (Can't stop the feeling), amikor szintén többen énekeltek együtt egy hangsúdióban. A dalban Timberlake együtt énekel többek között Gwen No Doubt Stefani-val és az Agymenőkből ismert Kunal Nayyar-ral (RAJESH). Bár Gwen épp autót vezet, Rajesh meg egy asztalon ugrál a klipben,  jaj-jaj ez most mindegy is, mert Magyarországon vagyunk nem Justinnál. (Azok közül az előadók közül egyet sem ismertem fel, akikkel Timberlake együtt bulizik a stúdióban.) 

Elsőre nekem is furcsa volt ez az AMCSI jelleg és még most is kicsit sziruposnak gondolom a klipet a sok ölelkezéssel meg az extraszéles fehér mosolyokkal. Talán lehet, hogy szimplán mosolyirigy vagyok, mert én is ilyet szeretnék, szólok is a fogorvosomnak rögtön.  

A klipnél egyértelmű, hogy nem az én "mindjárt 40-es" korosztályom a fő célcsoport, hanem a mai 16-25 évesek. Desmond pedig Amerikai nem? Akkor viszont már nem is olyan furcsa ez a csillogó cukormáz - legfejebb néhol VASTAG egy kicsit. :-)

A fiatalok megkapják az izmos karú Vastag Csabát jófiú testvérével Tamással együtt, valamint az egyértelműen cuki Radics Gigit, akinek Hála Istennek még mindig kislányosan kacér a nevetése (1.24 mp környéke többször is megnéztem).

A hetvenes évek lázadó generációjának ott van az ikonikus Nagy Feró, aki ugye a Nemzet Csótánya névvel is illeti magát. A nyugdíjas néniknek ott van Molnár Ferenc "Caramel", aki érzékeny lelkivilágával mára elismert zenésszé és dalszövegíróvá nőtte ki magát. Vagyis lefedtük és megcéloztuk a további korcsoportokat, rátérhetünk a rejtettebb üzenetekre.

A videó csúcspontja - nekem legalább is - 2.42-2.52 mp között a várandós Péter Szabó Szilvia (azóta feloszlott NOX Együttes) feltűnése. Egyértelmű, hogy ő énekel a legtisztábban (szerintem) és személyével az Anyaság és Családi értékékek közvetítése is megtörténik a nézők felé.

A dal szövege és poppos stílusa azért is szólhat a fiatal generációnak, mert ők még keresik az útjukat az életben és a  további jövőnk szempontjából nagyon fontos lenne, hogy némi nemzettudatra is szert tegyen ez a korosztály, mielőtt még túlságosan elveszne a fogyasztói társadalom dzsungelében és a kiterjesztett POKEMON GO valóságában. 

A szöveg arra kéri a tiniket és a frissen felnőtteket, hogy ismerkedjenek meg Nemzetünk történelmével. Azokkal az emberekkel, akik ismerve és ismeretlenül bátran új utakra léptek. ("Hány arc és név, ki bátran egy új útra tért...")

Az újítóknak hála "ránk már egy új hajnal kélt...", ahol a mindennapi kihívások ellenére viszonylagos "békében élhetsz". Ennek ellenére tudjuk, hogy  a  21. században is meg kell küzdenünk a népünk szabadságáért, hiszen a jelenlegi globális politikai és gazdasági helyzet új kihívásokkal szembesít minden egyes országot. (Ebbe a  témába most nem  ugrok bele, mert itt most nincs szükség egy komplett politikai és gazdasági elemzésre.)

A dal végső soron EGYSÉGbe hívja az embereket "Küzdünk Egy Emberként egy szabad országért..."és megköszöni az ősök áldozatvállalását.

Néhányan biztosan azt mondják, hogy az Oláh Ibolya által előadott Magyarország című szám szebb volt, mert (a Julcsi szerint is) "azok Mi vagyunk". Ennek a nézőpontnak is van némi igazsága, de a Magyarország sokkal komolyabb és melankólikusabb hangulatú alkotás. A fiatalok ma már nem vevők a sírva vigadás eszméjére, lehetőségeket, dinamizmust és örömet szeretnének kapni az élettől - és milyen igazuk van! Nekünk idősebbeknek nyitottságot és szilárd talapzatot kell biztosítanunk nekik, az ifjak meg hozzáadják a világhoz a friss és egyedi látásmódjukat így a kettő együtt újító egységet alkothat egymással.  

Az "Egy szabad országért" című dalra kis tulzással még táncolni is lehetne, no persze nem a Szűcs Judit féle diszkó stílusban. A ritmus igenis megmozgathat bennünk valamit, ha egy kicsit is átadjuk magunkat a zenének.

Összességében ez egy jól összerakott pop dal, egy fülbemászó sláger egyszerű//könnyen megjegyezhető szöveggel (de miért is várnánk el tőle irodalmi pátoszt). Végső soron a produkciónak hazaszeretetre ösztönző üzenete van és azt remekül közvetíti a világ felé.

Jah a költségekről csak annyit, hogy a stúdió bérlés drága mulatság és percekben mérik a tarifát nem pedig óradíjban. Az meg, hogy Desmond Child meleg jelen esetben nem lényeges, mert a művészvilágban//zeneiparban nem ő az egyetlen ilyen figura és az identitása nem kerül előtérbe, a benne élő kreativitás viszont igen. Aki pedig együtt dolgozik Jon Bon Jovival (Imádom) Cherrel vagy épp megalkotta az Aerosmith Crazy-jét (1993) a pimasz Alicia Silverstonnal a főszerepben nos az csak zseni lehet kérem szépen!

Azoknak pedig, akik félre szeretnék hallani a szöveget, arra szeretném felhívni a  becses figyelmét, hogy ahogyan az operában sem, úgy a popban sem lehetséges minden szót tisztán artikulálni éneklés közben, mert a dallam együttjár hajlításokkal és a rá jellemző egyedi légzéssel, ez pedig sokszor felülírja a Kazinczy féle szép kiejtés szabályait. Tudom miről beszélek hiszen több mint két évtizeddel  ezelőtt kórusban énekeltem és kis ideig énektanárhoz jártam (máig is abszolut hallásom van).

Igen, lehetett volna másféle klipet rendezni több utalással a közelgő 1956-os évfordulóra, de ez most ilyen lett és higgyétek el, hogy megvan a létjogosultsága!

Megjegyzés: A dalszöveg egyszer az egész országnak máskor pedig az egyes embereknek szól, ezért lehet nyelvtanilag kissé szokatlan a hangzása.

www.magyarforradalom1956.hu

Szép volt Fiúk, szívből gratulálok Nektek!  Ennél többet most nem tudok mondani. Aki ismer az tudja rólam, hogy semmiféle sportközvetítést nem szoktam nézni, mert inkább olvasok, strandolok, jógázok vagy biciklizem. Erre a meccsre azonban még én is hazamentem és két doboz Soproni sörrel a kezemben szurkoltam a Mieinknek. (Viberen hármasban kommentáltuk az eseményeket a Vandussal meg a Boros Judittal együtt.)

Az igazat megvallva még egy imát is elmormoltam magamban a Magyar Csapatért.

Ez az eredmény azért fontos Nekem és azért legyen fontos Mindannyiunknak, mert a Magyar Nemzet egészére ráfér már a siker és az egységes pozitív élmény. Az az élmény, hogy Mi Magyarok képesek vagyunk elérni egy rendkívüli és váratlan eredményt. Különleges Nemzet vagyunk egyedülálló anyanyelvvel és kultúrával. A hétköznapok rohanásában és egyhangúságában sajnos elfelejtjük az értékeinket és nem igazán hiszünk magunkban...

Ezután minden nap úgy kell felkelnie minden Magyar Honfitársamnak, hogy tudatosítsa magában azt, hogy különleges nyelvet beszél és egyedülálló szellemi örökséggel rendelkezik. Az ember bármit elérhet, amit csak el tud képzelni mert határtalanok a lehetőségei...Talán most sikerül ezt a gondolatot tudatosítani magunkban mert hihetetlen eredményt értünk el, hiszen szurkoltunk és együtt voltunk. 

Ez igazi foci volt az ANYUKÁM szerint és, mint mindenki más Ő is végigizgulta a meccset. Mindkét nagypapám imádta a focit és erre az eredményre ŐK is büszkék lettek volna. (Tudom, hogy fentről ŐK is szurkoltak a Fiúknak.)

Csak így tovább, jelszó: Egységben a Nemzet!

Kép forrása: youtube

Az elmúlt három és fél hónapban rengeteget változtam. Bátran kijelentem azt, hogy teljesítettem a célkitűzésemet, miszerint június 15-ig beillesztem az életembe a rendszeres meditációt és jógázást.

Tisztelettel jelentem Nektek, hogy a feladatot ma reggel kipipáltam. Minden amit elterveztem sikerült, sőt még túl is szárnyalltam a teljesítőképességemet.  

Az elmúlt 108 napban eljutottam oda, hogy beépült a reggeleimbe a rendszeres mozgás. Biztonsággal megtanultam használni a kézisúlyzót, a gumiszalagot és a jógahevedert. Elsajátítottam azt a 10-15 ászanát, amivel át tudom mozgatni a testem. Jobban odafigyelek a légzésemre, többet tudok állni és gyalogolni - igénylem a rendszeres sétát és az sem gond ha 4-5 megállót (kapaszkodva) végig kell állnom a négyes-hatoson. Nagyobb terheléskor nem lihegek és izzadok annyira, mint egy évvel ezelőtt. Az egyik legfontosabb tapasztalat mégis az, hogy a széktartásnak hála javítottam az egyensúlyérzékemen.

Az otthoni gyakorlás mellett továbbra is eljárok a csütörtök esti csoportos jógaórákra mert, mint minden új terület elsajátításakor a jógában is fontos a csoportélmény és az együttes gyakorlás. Ez motiválja az embert, hiszen követed a tanárod utasításait miközben figyeled a csoporttagokat, hogy ők éppen hol tartanak az egyéni fejlődésükben. Tanulsz a saját és a másik ember hibájából és a páros gyakorlatoknál gyakorolod az embertársadba vetett bizalmat is. 

Több könyvet vettem a jógáról, de végül a Weninger féle könyv első 60 oldalát olvastam el. Aztán becsuktam és azóta sem nyitottam ki. Most a gyakorlásra és saját magam megfigyelésére helyezem a hangsúlyt. Olvasni később is lehet, nem igaz? (Tudom, hogy még csak az ÚT elején járok lesz időm rá bőven.) Az alapokat pedig folyamatosan tanulom a magánórákon. Legközelebb például légzéstechnikát fogunk gyakorolni a tanárommal.

A rendszeres meditációnak hála jobban alszom és kisimultabb lett az arcom is. (Mostmár nem kell gyűjteni botox injekcióra sem.) Lazábbak és erősebbek lettek a kezeim és a karjaim, nőtt a bicepszem is.:) A könyököm hajlásszöge szintén nőtt pár fokot, mert kissé zártabb volt.  A rendszeres fejkörzésnek hála a nyakam is lazult és kevesebbet fájnak a vállaim, pontosabban a csuklyás és fejbiccentő izmaim.  

A háromféle kobra pozíciónak és a rendszeres páros lábemelésnek hála (4x10 hevederrel és 4x10 heveder nélkül) erősödött a hát és hasizmom, jobb lett a tartásom, csökkent a derékbőségem - legalább 1,5 ruhamérettel. Ennek ellenére továbbra sem hiszek a mérlegben.

Hozzá kell tenni az elmondottakhoz azt is, hogy az elmúlt 30 napban közel 25-30 százalékkal csökkentettem a bevitt táplálék mennyiségét is. Nem kívánom annyira az édes/cukros ételeket és kevesebb alkoholt iszom. (Nyugi a sör továbbra sem szerepel a tiltólistámon.)

Egyenesebb és feszesebb lett a tartásom és jobban ki tudom húzni magamat. (Ezt a kollégáim közül Ádám és Csilla is észrevette.) Mindkét lábamat jobban ki tudom nyújtani, nyúlt a lábszárizmom és a két oldali achillesinak is  érezhetően hosszabbak lettek. A rendszeres fal mellett végzett gyakorlás miatt pedig egynesebbé vált a gerincem. (Fa póz, tadaszana változatai és egy könnyített hősi póz.) Összességében izmosabb, feszesebb és kontúrosabb lett a testem valamint keskenyebb lett az arcom is. :)

Most ejtsünk néhány szót a mentális/belső változásokról. Mára lelkileg stabilabb és nyugodtabb lettem. Sokkal megfontoltabb és tudatosabb vagyok. Megpróbálok odafigyelni arra is, hogy az elmémben pozitív gondolatok keringjenek. Ezt azonban még sokat kell gyakorolnOM. Fülön kell csípnem a félelmeket és a negatív indulatokat aztán pedig szembe kell néznem velük, ami azért kemény önismertet igényel. Ám az mindenképpen elmondható, hogy többet mosolygok és vidámabb vagyok - a Noémi szerint is.

Nekem ez különösen fontos mivel segítő szakmában dolgozom, ahol naponta sokféle ember életútjával találkozom. A legtöbb esetben kizárólag negatív információkat tudok meg a kliensekről. Célszerű volt találni egy olyan tevékenységet, ami lelkileg és testileg is feltölt, illetve ellensúlyozza az irodai munkával együttjáró stresszhatásokat. Tapasztalataim szerint a jóga tökéletesen alkalmas erre. Ha rendszeresen jógázunk akkor reggel fitten és jókedvel indíthatjuk a napot.

Hogy miért szárnyalltam túl magam? 

Nos, 108 nappal ezelőtt abban maradtunk a Beával, hogy heti 5 napot fogok gyakorolni (hétfőtől-péntekig), mivel időt  kell hagynom az izmaimnak a pihenéshez. Igen, erre a kezdetekben valóban szükség volt, de az utolsó pár hétben megtörtént az a CSODA, hogy szombat vagy vasárnap reggel csináltam még egy spontán lassúbb és hosszabb gyakorlást, azért mert nagyon hiányzott a jógázás.  Eddigi életemben egyszer sem gondoltam volna azt, hogy a biciklizésen kívül megszeretek majd egy újabb mozgásformát is.

Végül azt is hozzá kell tenni a fenti gondolatsorhoz, hogy a jóga mögött álló elfogadásra és szeretetre épülő Buddhista jellegű filozófia rendszer mindig is közel állt hozzám, mert utat mutat de nem minősít és a döntéseket az egyénre bizza. Az elgondolás szerint az ember a későbbiekben mindenképpen szembesül a döntései következményeivel pozitív vagy negatív karma formájában.

Ez a tanítás azon alapszik, hogyha elindítasz egy gondolatot az elmédből, akkor annak a következménye mindig visszatér hozzád akár a bumeráng. Ha folyamatosan ügyelsz arra, hogy minél kevesebb negatív előjelű gondolati impulzus induljon ki belőled, akkor szép lassan a körülötted lévő világ is egyre pozitívabbá válik majd, miközben a fejlődés és a tapasztalás útjára lépsz és fokozatosan - a neked megfelelő ütemben - előre haladsz...

(Kiváncsian várom azt, hogy mi lesz velem szeptember elején, amikor fél év eredményeit fogom Nektek összefoglalni.)  

Megjegyzés: a buddhista mala 108 szemes, ezért is szerepel a címben ez a szám, mert pont 108 nappal ezelőtt  indultam el a saját utamon. Ez pedig nem véletlen. Az Univerzum nem ismeri azt a fogalmat, hogy véletlen...

Több hónapos kihagyás után a héten megint volt - magán - jógaórám a Beával. Mivel március eleje óta egyedül  is gyakorolok otthon, erre a személyes konzultációra már szükségem volt. Természetesen továbbra is eljárok csütörtökönként a csoportos órákra és a Bea e-mailben, illetve az órák után személyesen is "fogja a kezem" és bíztat, hogy csak így tovább és don't give up :)

Hétfő délután átnéztük az elmúlt két hónapban  kialakult/letisztult gyakorlatsort és tanultam néhány új ászanát is. Mostmár meg tudom csinálni a csónak pózt ülésből meg fekvésből is. (Fekvésből azért kényelmesebb, higgyétek el nekem.) A tádászanámat (hegypóz) is tökéletesítettük, mert eddig én kis terpeszben csináltam, miköben összezárt lábakkal kell gyakorolnom a fal mellett. Ezt a pozíciót felemelt vagy összekulcsolt kézzel is ki lehet tartani, akkor meg már rögtön 3 féle változatot is ismer a hegypózból az emberfia.  

A hasizomra kell még erősíteni a Bea szerint, ezért is van ugye a csónak póz meg a 2x 25 páros lábemelés reggelenként. De csak addig, amig kényelmes, nem szabad eröltetni semmit sem... Azért a kedvencem továbbra is a kobra póz, ennek már 3 féle változatát tudom. A széktartással szoktam zárni a reggeli jógát. Ennek is kétféle változata van, az előre nyújtott kézzel végzett széktartás illetve a fej mellett felemelt karos változat.

A hétfői órán kiszámoltuk, hogy 8 db. jóga blokk kell a keresztbe tett lábbal ülés gyakorlásához és ma megvettem a blokkokat meg egy hevedert is a Yoga Bazaar-nál az Astórián. Napi 10 percet fogok ücsörögni a fal mellett a kis trónomon. Ezzel nyújtom a gericem meg a szabó izmot is terhelem egy keveset - kellő fokozatossággal.

A vásárlás után sushit ettem a Hanami Sushi Bárban (Europeum). Már régen ki akartam próbálni ezt a helyet, mert nincs messze tőlem és amúgy is szeretem a MAKIfalatokat. A kiszolgálás ötös és a rendeléshez  adnak  egy tányérka mizó levest is ajándékba. Tartanak még szakét és japán sört is megfizethető áron. Na jó a szaké itt is drága - dehát ez van. Egyszer úgyis kipróbálom...

Az elmúlt két hétben a  táplálkozásomon is változtattam. Semmiféle ételről nem mondok le, csak csökkentettem az adagokat, például a kenyeret és a köreteket is. Szerintem az evés és a falánkság a legnagyobb kísértések egyike. Harcolunk is egymással rendesen :) mármint a démon meg én! De azt tudom, hogy ezt is ki fogom bírni. Ezzel is csak az önfegyelmet gyakorolom, ezen a téren pedig szeretnék még tovább fejlődni! Azért, aki szereti sushit az feltétlenül próbálja ki a Hanami Bar-t ha éppen arra jár! Lehet, hogy  én is ott leszek? Ki tudja :)

Több, mint négy éve lakom a fővárosban, ezalatt az idő alatt háromszor költöztem. Most éppen a VII. kerületben lakom. Az első lakásom egy garázs volt, amiből minigarzont alakítottak ki a tulajdonosok. Budán volt a Városház utca és a  Francia nagykövetség könyékén, egy gyönyörű parkosított társasház alagsorában. Volt előtte egy kis lépcsőfeljáró, nyáron jó időben ott szívtam el néhány cigit, miközben sünök motoszkáltak a bokrok alján.

A második lakásom egy szálloda 30 m2-es lakrésze volt. A 18m2-es garázshoz képest szinte palotának tűnt rengeteg ablakkal és fénnyel. Itt hatalmas akadálymentes fürdőszobával és egy kissé szűkös gardróbszekrénnyel rendelkeztem. A konyha és a mosókonyha közös használatú volt, de végre tudtam mosni és a ruháim sem voltak penészesek. Most végre egy igazi legénylakásban élek, közel van hozzá az élelmiszerbolt, a drogéria és a patika is.  Előny, hogy sokkal kevesebbet kell cipekednem és mindent  el tudok intézni munka után egy rövid körúti séta beiktatásával.

A BKV-BKK (Nem tudom melyik mit csinál pontosan, de ez nem is annyira  lényeges.)  mindenhová elvisz, ahová el szeretnék jutni, ám az egyes kerületeket még ma sem ismerem igazán, hiszen senki sem szervez túrát Újpalotára, Kőbányára vagy éppen Angyalföldre, hacsak nincs dolga arrafelé.

Amióta itt élek volt néhány hihetetlen kalandom is. Bródy János április 9-edikei koncertjére úgy jutottam be, hogy épp a Népstadionnál jártam és pont hazafelé indultam, amikor egy ismerősöm a kezembe nyomott egy  jegyet, majd jó szórakozást kívánt és eltűnt az egyik bejárat előtti sorban. Egy órával a kezdés előtt még azt sem rudtam, hogy a MOL szektor egyik székén fogok ülni, több ezer másik emberrel együtt és dudorászok meg énekelgetek magamban szigorúan fekete mackóban és kapucnis felsőben. 

A másik kalandom, akkor nem volt ennyire vicces, amikor 2-3 héttel ezelőtt megtörtént. Aznap reggel hatkor ugyanis az ORFK gazdasági rendőrei nálam keresetek valakit, aki tudtommal sohasem lakott ebben a lakásban. Hat órakor megszólalt az ébresztés a telefonomon miközben valaki eszeveszetten nyomta a csengőt, egy másik hústorony pedig az ablakon kopogva azt üvökltözte, hogy : "RENDŐRSÉG, RENDŐRSÉG!" Nos, akkor hirtelen az ágyban fekve azt hittem, hogy ez valamiféle rossz álom, azt sem tudtam pontosan, hogy fiú vagyok-e  vagy lány... Miután kikérdeztek olyan hirtelen elmentek, amilyen hirtelen  rámtörtek, én pedig 15 percig ültem az ágyam szélén és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Bevallom nektek, hogy nagyon megijedtem, mert ekkor fogtam fel azt, hogy  néhány perccel ezelőtt pisztolyos rendőrök álltak velem szemben a konyhában, én pedig pizsamában válaszoltam a kérdéseikre - mindannyiunk szerencséjére éppen nem ruha nélkül aludtam. 

Április 8-án péntek délután Ibolya barátommal a Lónyai utcában voltunk egy kiállítás megnyitón a Gregersen Art Point-ban. A Vesc-Art kiállítására én írtam a megnyitóbeszédet, ami végül csak részletekben hangzott el, mert a Verus folyton improvizált.

Télen kétszer is voltam az Operettszínházban ahol a barátaimmal megnéztem a Sybill-t meg a Mágnás Miskát. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogok szórakozni és megszeretem ezt a -  tőlem kissé idegen - műfajt.

Megtanultam azt is, hogy a városban séta közben érdemes néha fölfelé nézni, mert egy-egy épület homlokzata csodákat rejthet és ha jobban szemügyre vesszük gyönyörű szobrokat és vízköpőket láthatunk a fejünk felett.

Jó volt apával elmenni a Millenáris Parkba, ahol megnéztük az űrhajózás modern kori történetét a Szputnyiktól Gagarin ürruháján át egészen a Challenger-ig. (Természetesen én is lefotóztattam magam a kiállított szkafanderben.)

Közel két éve itt tanulok jógázni egy magántanár segítségével és tavaly november óta önkéntes tanfolyamra is járok az Onkológiai Intézetbe. Ha elvégzem - április 27-én lesz az utolsó foglalkozás - akkor a Magyar Rákellenes Liga önkéntese leszek. Mivel a daganatos megbetegedések sűrűn előfordulnak a környezetemben és a szűkebb családomban, így örülök, hogy tanulhatok erről  a témáról és azt hiszem a jelenlegi segítő munkámban is hasznosítani tudom az új ismereteimet.

Egyszó, mint száz, ha 2011-ben nem hozom meg azt a döntést, hogy a fővárosba költözöm, akkor ezek a dolgok mind nem történtek volna meg velem. Köszönöm az anyukámnak, az apukámnak és a barátaimnak, hogy motiváltak engem és nem hagyták, hogy legyőzzenek a félelmeim. Mostmár tudom, hogy ezzel a lépéssel új lehetőségeket kaptam - és folyamatosan kapok -  a sorstól és azt is tudom,  hogy ezzel a döntéssel a Teremtő is egyet ért.

Megjegyzés: Azért itt sincs kolbászból a kerítés. Ma (április 27-én) kétszer is bőrig áztam, estére közel 5 fokra esett vissza a hőmérséklet rajtam pedig egy kardigán és egy kis ballonkabát volt. Elmentem a Mammutba anyáknapi ajándékot  és egy tavaszi sálat venni, mert addigra már nagyon fázott a mellkasom. Nem kaptam sálat a Mark& Szpenyóban, a H&M-ben, A Berhskában, a Retróban, és a Springfildben sem. Az általam kedvelt Tatuum-ban közel 8000 forint volt egy vékony tavaszi sál, ami elég vékony gézből készült. Végül a Benetton mentett meg egy fekete - fehér kockás sállal 5000 Ft-ért. No comment mert így hónap végén, mintha a FOGAMAT húzták volna, ez egy igen fájdalmas kiadás volt...

Boldog Anyáknapját minden Édesanyának, aki elengedi a gyermekét, hogy az felfedezhesse az élet szépségeit és kiállja a próbatételeket is.

(Ez a bejegyzés több napon át készült április 25-től egészen május elsejéig.)

Közel hét év kihagyás után október elején jelent meg Janet Jackson új albuma az Unberakable (Törhetetlen). Akik pedig szeretik a hölgy stílusát, azok értékelni fogják Miss Jackson új albumát. A második számban (BURNITUP!) maga Missy Eliott is közreműködik. És igen, erre valóban lehetne táncolni. Szuperül koreografált videót találtam a youtube-on Tobias Ellehammer előadásában.

Sajnos magyar nyelven kevés cikket láttam az albumról, dehát kicsi piac vagyunk és a nálunk kissé háttérbe szorul a hip-hop és az R&B zenei kultúra - szerintem.

A régebbi albumok közül máig is kedvelem a Janet-et (1993.) és a Velvet Rope-ot (1997.) Ezekkel a lemezekkel Janet kilépett a családja árnyékából és rálelt a saját stílusára. A Janet című albumon  a kilencvenes évek elején újdonságnak számítottak a dalok közti átkötések - szövegek, hangeffektusok, bevezetések és levezetések.

Ahogy visszaemlékszem a Janet elég formabontóra és fülledtre sikerült (de ez nem baj, SŐT). Az Unbreakable viszont már egy érett és független 49 éves asszony albuma, aki időközben afroamerikaiként Rhythm Nation néven saját lemezkiadót alapított. ((RESPECT!!))

Ezt az albumát már a BMG-vel közösen jelentette meg. Szerencsére a névjegyének számító jellegzetességek - zenei intrók, bevezető szövegek is megmaradtak csak sokkal kiforrottabbak lettek. Janet a fiatalkori önmagához képest itt már egy komoly és egyéni stílust tudhat magáénak, ami inkább a zenére és a társadalmi üzenetek átadására fókuszál. 

A hét év kihagyásra talán azért volt szükség, hogy Janet megtalálhassa a saját útját a változó zenei világban, ezért is hozta létre a saját lemezkiadóját. Elég nagy törés lehetett számára az emlékezetes Super Bowl halftime show Justin Timberlake-kel vagy épp a bátyja Michael elvesztése. Idő kellett hozzá, hogy összeszedje magát.

Több napja hallgatva az albumot, egyre több a személyes kedvencem pl.: Sholulda Know Better, Dammn Baby, Lessons Learned, The Great Forever vagy épp a címadó dal a BURNITUP!. A hangzásban az R&B és HIp-Hop elemeken kívül a Dance és természetesen a pop is jelen van az albumon. 

Az Unbreakable a stílusok keveredésétől illetve az apró részletektől válik különlegessé, frissé, egyedivé. A szövegek miatt pedig elég személyes hangulatú az album.  Az After you fall-ban főként zongora kíséri Janetet ez a ballada megmutatja a rá jellemző lírai énekhangot. A Broken Hearts Heal-ban viszont már a bátyja Michael előtt tiszteleg, felemlegetve a gyerekkori közös énekléseket és azt, hogy ők ketten sokat nevettek együtt. Aki pedig olvasta Michael önéletrajzát az tudja, hogy ők lelkileg igazán közel álltak egymáshoz.

Egyszóval, aki szereti ezt a zenei  stílust, az hallgatni fogja...sokáig...Ezt garantálom. 

PS.:Ezen a hétvégén eljött pár barátom felköszönteni a 39. születésnapom alkalmából. Az Unbreakable tökéletes zenei aláfestés volt a beszélgetéshez. Hajnali fél kettő után mentek haza miután vacsoráztunk és pezsgőztünk egy jót...Én pedig azóta a No Sleep-et hallgatom ISMÉTLŐN és a lábujjamban is érzem a ritmust...Jöttök hozzám táncolni?? Kedves Janet őszintén örülök, hogy újra itt vagy mert az új lemezedtől nem tudok aludni...You are the QUEEN of InSOMNIA!!!!

(2015.11.22. 4:17)

Este 22:00 óra van és ma van születésnapom. Sok ismerőstől és baráttól kaptam köszöntést sms-ben, telefonon vagy  a facebook-on (ezúton is mindenkinek köszönöm a rámgondolást). Volt olyan, aki málnás sütit sütött nekem vagy váratlanul megajándékozott egy Buddha szoborral és még pezsgőztem is.

39 éves lettem...Normális esetben éppen szórakoznék valahol a budapesti éjszakában egy asztal tetején ugrálva, de ez most nem megy...

Úgy érzem, hogy néhány gondolat erejéig meg kell szólalnom! Ki kell írnom magamból a gyászt és a fájdalmat, azt a megfoghatatlan és sötét űrt, amit belül érzek...

Megmagyarázhatatlan és érthetetlen számomra az, ami az elmúlt napokban Párizs utcáin történt. Nem is tudom feldolgozni ezeket az eseményeket. Ha őszintén magamba nézek, akkor napokat tudnék az ágyban tölteni és legszívesebben egyfolytában sirnék...

Zokognék azért mert ennek egyáltalán nem lenne szabad megtörténnie. Véresre verném az öklömet a falba azért, mert tudom, hogy az emberi élet a legdrágább ajándék ezen a földön, és szétrugnám a házak falát azért, mert nemtudom uralni a lelkemből feltörő szomorúságot...

Itt már nincsenek szavak, mert üresen hangzik minden egyes hangosan elmondott gondolat. Hiszem és vallom, hogy az Emberiségnek fel kell ébrednie, mert mindannyian egymás testvérei vagyunk. Nem olthatjuk ki embertársaink életét a saját céljaink érdekében csak úgy egy pillanat alatt ridegen, gombnyomásra.

Jézus azt mondta, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". Igaza volt, mert ebben a helyzeteben csak a szeretet, az ima és az egymás iránt érzett szolidaritás segíthet. De mi emberek tudjuk egyáltalán, hogy milyen is a valódi szeretet? Itt az ideje elgondolkodni ezen. Szerintem most ez a legfontosabb kérdés az egész emberi faj számára ahelyett, hogy a saját önös érdekeinket néznénk.

Ebben a percben mindenkit arra szeretnék kérni Európában és a Világon, hogy gyújtson meg - velem együtt -  egy   mécsest és ki-ki mondja el a saját nyelvén a maga egyszerű imáját a saját Istenéhez. 

Ez az Isten azonban mindenütt ugyanolyan szerető és békés (Maga a Tiszta Tudat és Energia!) csak mi emberek hívjuk másképpen és gondolkodunk a Teremtőről ezerféle képben. Ezért is vagyunk ennyire megosztottak! De az Egy az mindig Egy és ugyanaz a - szent - minőség marad...Ő az, Aki soha nem változik!

Az mostmár egészen biztos, hogy a 39. születésnapomat sosem fogom elfelejteni!

Végezetül ahogyan John Lennon énekelte az Imagine-ben, így legyen: "Nothing to kill or die for, and no religion too, imagine all the people living life in peace..."

Ma este a Nyitott Akadémia keretében egy barátommal meghallgattuk Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus előadását, az önismeretről és az önelfogadásról. A 21. század embere sokmindent tanul és tapasztal, de saját magát igazából még mindig nem ismeri.

Pedig az önismeret és a rendszeres önvizsgálat nagyon fontos a testi//lelki egészség megörzése érdekében. Almási Kitti előadása sok embert vonzott, a nézőtér zsúfolásig megtelt. Sokan jegyzeteket készítettek maguknak talán azért, hogy otthon visszaolvasva memorizálják az önismeretről szóló szaktudást. Az útmutatásra tehát továbbra is  szüksége van az embereknek, de kevés a valódi útmutató.

Almási Kitti rávilágított arra, hogy a mindennapokban többet kell foglalkozni saját magunkkal. Fontos, hogy szeretettel törődjünk a lelkünkkel, a testünkkel és az életünkkel. Bátran vállaljuk fel magunkat - az egyéniségünket - valamint a tetteinket egyaránt.

Folyamatosan vizsgáljuk meg azt, hogy miként reagálunk egy-egy hétköznapi szituációban. Ismerjük meg az alapvető érzelmeinket. Vegyük tudomásul, hogy a cselekedeteink különféle reakciókat válthatnak ki másokban és ennek tudatában éljük a mindennapjainkat.

Kitti szerint - és ebben egyet értek vele - nem kell és nem is lehet minden embert (egyformán) szeretni, de törekedjünk arra, hogy ne ártsunk egymásnak és megfelelő tisztelettel bánjunk az emberekkel.

A mai világban sokan kifelé élnek, ezért nekik csak a külsőségek és mások - IDEGENEK - véleménye a fontos. Ezek az emberek folyamatosan azon stresszelnek a hétköznapokban, hogy a harmadik szomszédjuk vagy a tágabb lakóközösségük mit is gondolhat róluk. Ezért felépítenek egy hamis külső és belső életet, amely telítve van szorongással, mivel egyfolytában arra koncentrálnak, hogy a külvilág felé pozitív képet sugarozzanak önmagukról. Ez a hamis valóság rengeteg energiát von el a személyiségüktől és egy idő után fenntartani sem lehet. 

Ekkor az egész rendszerük összeomlik és újra kell építkezniük. Ebben lehet segítségükre az önismereti módszerek felfedezése illetve a szakemberek által vezetett önismereti csoportokhoz való csatlakozás is.  A csoportmunka során megismerhetik és felfedezhetik a személyiségük rejtett titkait és a fejlődés útjára léphetnek. Fokozatosan elhagyahatják a komplexusaikat és megszabadulhatnak a gyermekkori gátlásaiktól is. A foglalkozások végeztével pedig felismerik majd azt is, hogy "olyanok vagyunk, amilyenek, de mindenkiben vannak egyedi és szerethető tulajdonságok (értékek)".

Tehát ne az egész világ véleménye legyen fontos a számunkra, hanem azé a néhány fős referenciacsoportté (szülők, barátok), akik lelkileg a legközelebb állnak hozzánk. Persze ebben az esetben elengedhetetlen feltétel a csoporttagok közti őszinte, nyílt és kölcsönös visszajelzésen alapuló kommunikáció.

Másfél óra azonban kevés az önismeret alapjainak az elsajátításához, de egy szuggesztív előadás elindíthat bennünket azon az úton, hogy jobban figyeljünk befelé és néha a csendet válasszuk...

Kép forrása: www.ridikulmagazin.hu

Akadálymentes albérletet keres Budapesten egy elektromos kerekesszékkel élő fiatal srác, a pécsi Endrédi Bálint.  Nehéz feladat lehet Zuglóban és környékén ilyen házat/lakóhelyet találni. Elektromos kerekesszék esetén alacsonypadlós busz vagy villamosközlekedés szükséges, illetve liftes ház vagy földszinti lakás - lépcsők nélkül.

Hazánkban 2015-re sem valósult meg a teljes akadálymentesítés. Még mindig nehéz olyan lakásokat találni, ahová könnyen bejuthatunk elektromos kereksszékkel vagy éppen két bottal/könyökmankóval. Ráadásul nem minden emeletes házban van lift, vagy ha van is lift, az sokszor nem akkora, amibe könnyedén elfér egy (elektromos) kerekesszék.

Megoldhatalan feladat? Hiszem  - szeretném hinni -, hogy nem az a mai Magyarországon.

Az emberi társadalom sokféle csoprtból áll össze. Az egyes csoportok különféle jellemzőkre bonthatók kor, nem, vallási hovatartozás, származás, fogyatékosság és egyéb jellemzők pl.: jövedelem vagy politikai hovatartozás szerint.

A fogyatékossággal élők társadalmi csoportja pedig további alcsoportokra bontható aszerint, hogy milyen tipusú fogyatékosságról beszélünk - látás, mozgás, hallás vagy éppen értelmi akadályozottság. Mindegyik csoportnak, csakúgy mint a társadalom többi alcsoportjának más és más körülmény szükséges a komfortérzetéhez. Az egyik akadálymentes közlekedést és lakókörnyezetet szeretne, a másik csoport hangos tájékoztatást, a harmadik egyszerű piktogrammokat, a negyedik pedig több jelnyelvi tolmácsot a közintézményekben.

Napjainkra teljesen természetes, hogy különféle igényekkel élünk a jóléti társadalom egyes alcsoportjain belül. De valóban képsek vagyunk együtt élni és közös érdekeket képviselni? Nos valljuk be néha nagyon NEM. Pedig ha az egyes fogyatéossággal élő csoportok nem tanulnak meg együtt élni és közösen együtt dolgozni, akkor hogyan várhatnak el toleranciát a többségi társadalomtól, ha ők maguk sem fogadják el igazán egymást? Mert ugye minden szentnek magafelé hajlik, a mondás szerint...

Ez itt a nagy kérdés... Ez a kérdés pedig a többi társadalmi csoportra is egyaránt igaz - véleményem szerint. Együtt, közösen kell(ene) dolgozni, alkotni és értékeket teremteni. Olyan ez, mint a bográcsozás. Mindenki tegye hozzá az ételhez a lehető legjobb alapanyagot. Így a főzés végén biztos a siker és pikk-pakk kész is lesz a gulyáslevesünk. Egyes csoportok ne csak követeljenek bizonyos (elő)jogokat és (még)több szolidalitást, hanem a maguk módján és képességeik szerint járuljanak hozzá a nagy egészhez, vagyis a Magyar Nemzet felemelkedéséhez.Ha pedig már segítséget kérek a többségi társadalomtól egy probléma megoldásához vagy egy szükséglet kielégítéséhez, akkor én is járuljak hozzá a társadalom és közösség gazdagodásához, jólétéhez akár tanulással vagy munkával. Itt az idő, hogy egy irányba húzzuk mindannyian a szekeret, mert vannak külső és belső megoldandó feladataink egyaránt.

Szeretném hinni, hogy Bálint megtalálja a számára megfelelő zuglói albérletet és sikerrel megszerzi majd azt a BGF-es diplomát. Bízom benne, hogy pár év múlva olyan értékteremtő munkahelye lesz, ahol kamatoztathatja a megszerzett tudását és színesebbé teheti az őt befogadó munkahelyi kollektíva mindennapjait.

A munkatársai pedig elfogadják, hogy néha egészen apró módosításokkal Bálint számára is megteremthető az ideális munkahelyi környezet, mert van akadálymentes wc, tágas az iroda és az ajtók is küszöb mentesek. Nem az számít majd, hogy hányra ér be dolgozni, hanem az, hogy jól végzi el a feladatát és ezzel öregbíti az őt foglalkoztató cég hírnevét.

Nekem már sikerült és a közösségben, ahol éppen vagyok sokféle támogatást és segítő kezet kaptam...

(Köszönet érte!)

A szeptember mindig szomorú egy kicsit, mert vége van a nyárnak. Augusztusban kivettem végre két hét szabadságot és hazamentem a Balatonra. A hőségben strandoltam, napoztam, söröztem és büfés kajákon éltem. Találtam Fűzfőn egy szuper büfét, ahol finom a lángos meg a hamburger is. És persze eljártam a kedvenc éttermembe somlóit enni meg sörözni.

Rengeteget bicikliztem a piros kempingemmel és találkoztam a régi cimboráimmal. A legjobb barátaim Edit és Péter pedig eljöttek hozzám és végre újra vendégül láthattam őket Fűzfőn. Padlizsános tésztát csináltam és biztosan finom lett, mert még aznap este elfogyott az egész.

Másnap elmentünk Füredre kirándulni és megnéztük a Biedermeyer kiállítást. Majd a Vaszary Villa kertjében ücsörögtünk a kávézóba. Aztán sétáltunk egyet a Tagore sétányon és a végén a Borcsába mentünk ebédelni.

Ebéd után pedig moziztunk. Az ajándék (THE GIFT) című thrillert néztük meg. Szuper volt! És bár egyszer-kétszer nagyon megijedtem, a film végén lévő csattanóért megérte végigizgulni az egészet.

A szabadságom második hetében esett az eső, így angolt tanultam és a mai napig is mindennap gyakorolok 30 percet. Már egész jól megy! Bátran állíthatom, hogy visszajött az elfelejtett angol tudásom. Igen, az emberi agy fura de egyben csodálatos jószág.

Most, hogy ismét visszarázódtam a munkába eldöntöttem, hogy még több időt szeretnék a jógára és angoltanulásra fordítani. Alig várom, hogy elkezdjek jógázni, mert jót tesz az egyensúlyérzékemnek és az izületeimnek egyaránt. Megnyugtatja a lelkemet, a szellememet  és stabilitást nyújt a mindennapokban.

Majd meglátjuk, hogy alakul az életem de az a fő, hogy ismét optimistán tekintek a jövőbe és új célokat is kitaláltam magamnak. Fejlődni fogok és jelenleg erre vágyom a legjobban...

PS.: Aki akar, az már az Instagrammon is követhet, mikulamate néven.

(A fotómon az utólsó nyári naplemente látható.)

Ps2.: A hét múlt hétvégén e-mailben kaptam a hírt, hogy ezen a héten csütörtökön - szeptember 10-én - megint lesz jóga Beával.