Má - té - Ma

2019.jún.19.
Írta: matema Szólj hozzá!

Nézzünk farkasszemet a félelemmel!

"There is no Light without Darkness"

Nemrég megtanultam azt, amiről a jógik beszélnek. Ne hagyd, hogy a múltad vagy a jövőd irányítson. Ez egy nehéz lecke volt. A felismerésig egy gyerekkori traumán keresztül vezetett az Út... A feltárásban persze nem voltam egyedül. Vettem a bátorságot és ismét elmentem rendszer(család)állításra.

Hogy féltem-e? A válaszom erre az egyszerű kérdésre egyértelműen Igen. Féltem az eredménytől. Féltem attól, hogy megint szembesülnöm kell valamivel. De akkor délután azt is megtanultam, hogy a félelem teljesen természetes emberi érzés csak nem szabad hagyni, hogy átvegye az irányítást az életünk felett. Fel kell tárni, megnézni majd szelíden elengedni...

panik_esszerutlen_felelem_1.jpg

Bele kell merülni az érzelmeinkbe és meg kell élni mindent, ami az emberi Léthez tartozik. A lényeg abban rejlik, hogy ki kell tudni emelkedni a félelemből és távolról, kellő objektivitással kell megvizsgálni a helyzetet. Hogy miért mondom azt, hogy meg kell élni a mélységet és a magasságot egyaránt? Mert ezek fontos tapasztalatok a Lélek fejlődése szempontjából, ugyanakkor mélypontok esetén nem szabad hagyni, hogy a rettegés eluralkodjon felettünk. Egyik tapasztalattól haladunk a másikig, miközben levonjuk a szükséges konzekvenciákat. Hiszen minden percben egyénileg és kollektíven is egyaránt tapasztalunk még akkor is, ha éppen nincs tudomásunk róla.

Az Életben nincsenek véletlenek. Semmi sem történik OK nélkül. Sokszor már a születésünk körülményei is előre elrendeltek, csakúgy ahogy a távozásunk ideje is meghatározott, mert a Lélek tudja, mikor kell haza indulnia... Tudom, hogy ezt nagyon nehéz elfogadni, de akkor is így van. Olyan az életünk, amilyen nem tagadhatjuk meg a múltunkat és az Őseinket sem, mert akkor elveszítjük a gyökereinket és jelenünket is.

Én például nem tudom letagadni a mozgáskorlátozottságomat (hiszen mindenki számára látható) és azt sem, hogy emiatt a tényező miatt sokat voltam kórházban és sokféle operáción estem át. Igen az én múltam első hét éve nagyjából erről szólt. Gyerekként túl korán maradtam egyedül és sokszor éreztem magam kiszolgáltatottnak. Kitéve mindannak, amit egy fájdalmas kórházi kezelés jelent. (A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a szüleim még nem aludhattak velem a kórházban. Az egészségügy később kezdett el nyitni ebbe az irányba, de még most is inkább széken vagy a folyosón virrasztanak a szülők a beteg gyermekük mellett. A legtöbb gyermekosztály ágyat sajnos nem tud biztosítani a számukra. Szállodára meg ugye sok embernek nincsen pénze.)

mozg_korl_nyil.jpgMindez nem a szüleim, vagy Isten hibája. Én vállaltam ezt a Sorsot, amikor megérkeztem erre a Világra... Ma már tudom, hogy a leszületésem előtt  is tisztában voltam azzal, amit vállalok máskülönben most nem lennék itt, és nem írnám le ezeket a sorokat sem... Ez vagyok én olyan, amilyen. Tudom, hogy a múltbeli tapasztalataim és választásaim tesznek azzá, aki éppen vagyok és minden választásom továbbformálja a jövőmet is.

És, hogy ki vagyok én? Ember, sokrétű és jelentéktelen egyszerre... Olyan vagyok, aki még közel hét év után is tudja egy kicsit szeretni a hivatali munkáját és minderre hálával tud rátekinteni, hiszen ez is a Gondviselés megnyilvánulása az életében. Ugyanakkor az is én vagyok aki minden reggel mantrázik a jógaszőnyeg szélén gyémánt pózban ülve. Azt is szeretem, amikor megtapasztalok egy új ászanát és érzem, hogy másképp nyúlnak meg az izmaim és felélénkülnek a belső szerveim. 

De az is én vagyok, aki vállalja, hogy jóga ide vagy oda azért szeretem ruhában a szépet, imádom az egyszerű ételeket, úgymint paprikás krumpli vagy túrós csusza és nem vetem meg a jó házipálinkát és a fröccsöt sem (mostanában inkább száraz fehérborból). Vannak hóbortjaim, dehát ebben a korban kinek nincs egy-két különcsége? Ugye milyen kontrasztosan hangzik mindez? Pedig így van, bizony néha szélsőséges és ellentétes vagyok akárcsak az embertársaim nagyrésze, de pszt ezt el ne mondjátok nekik... :) Nekem például teljes egészében bejön az új Madame X lemez és azt is értem és érzem, hogy mit akar mondani, de erről majd legközelebb...

mx_header1555373227.jpg

Az önismeretbe néha bele kell húznunk és vállanunk kell a kockázatát, ha nem szeretnénk megrekedni az Életünkben. Ilyenkor természetes, hogy félünk szembenézni a lelki terheinkkel. Higgyétek el ez teljesen normális. Igy működik az emberi természet. Én nem állítom azt, hogy a félelem a barátunk de azt biztonsággal elmondhatom, hogy a félelem tükörként vagy tanítómesterként megmutatja nekünk az éppen megoldásra váró feladatainkat.

Ha elfogadjuk azt, hogy minden okkal történik az életünkben, akkor a félelmet is jobban megértük. Az én esetemben például, az elmúlt hetekben megrekedt a fejlődésem a vezetésben. Eközben rájöttem arra is, hogy mindez nem azonos a mostani 42 éves énemmel. A problémafeltárásnak hála világossá vált, hogy ez a félelem nem a munkahelyemben, a kollégáimban vagy a családi rendszeremben rejtőzik. Gabinak köszönhetően most már tudom, hogy a kórházban átélt események, vagyis egy orvos szóbeli gorombasága volt az, ami az elmúlt hetekben dolgozott bennem és gátolta a további fejlődésemet. (A Lelkem mindezt abúzusként élte meg.) Ez a félelem mindig akkor kapcsolt be, amikor az életutamon nehezen megoldható feladattal találkoztam. Ilyenkor gyerekként kezdtem el érezni magam és rendszerint átadtam a stafétát a körülöttem lévő felnőtteknek. telezold_rajz.jpgMondván én még kicsi vagyok és sérült, oldjátok meg a helyzetet, mert ti vagytok a felnőttek és biztosan jobban kezelitek a dolgokat nálam. De ez nem jó minta, mert vezetni nem tanulhat meg helyettem senki sem. Ha én gyerekként látom magam ebben a szituációban az azért sem jó, mert a vezetéshez felnőtt, érett gondolkodásmód szükséges. Egy 6-7 éves (benső)gyermek pedig nem tud autót vezetni. Bizonyos közlekedési helyzetekben nem tud logikus döntéseket hozni és hírtelen pánikba esik, ami pedig balesthez vezet.

Hányszor tehetett ez a félelem bizonytalanná a múltban? Biztosan nagyon sokszor...De ezen már nem érdemes keseregni mert eljött az ideje, hogy szembenézzek a negatív élménnyemmel és elbúcsúztassam. Meg kellett bah-csomopont.jpggyógyítanom azt a bennem élő 6-7 éves kisgyermeket, aki 36 évvel ezelőtt május másodikán egyedül maradt a kórházban. Írás közben jutott eszembe, hogy ez elég nagy sokk lehetett, mert idén május másodikán szabályosan rosszul voltam, de minden május másodikán újra és újra átéltem azt, ahogy kocsival a kórház felé robogunk és elfordulunk a BAH csomópontnál. (A mai napig nem szeretek arra menni, amikor arra kellett vezetni Anatollal szabályosan ömlött rólam a veríték és sávomat sem láttam tisztán.)

Ha figyelembe veszzük, hogy a Test és a Lélek minden információt elraktároz a születésünktől a halálunkig, akkor megérthetjük a gyermekkor eseményeinek fontosságát. Én sokszor voltam kórházban és a szüleim sajnos nem lehettek velem. Egyedül voltam és magányosnak éreztem magam, hiszen nem ismertem ott senkit sem, minden hideg és idegen volt a számomra. Ez az egyedüllét érzés pedig a mostani életemre is kihatással volt és van, mert ugyan különleges barátaim és kedves kollégáim vannak, de még most is magányosnak érzem néha a Földi Létet és nem mindig értem egészen, hogy mit keresek itt ebben a furcsa világban. (Ezért találom meg nehezebben a lelki társamat is, pedig nagyon vágynék már a közelségére.)

Azonban a Sors útmutatásának hála mostmár kezdem meglátni a céljaimat. Mindehez megkaptam a megfelelő segítséget is. Köszönet a rendszerállításoknak, a jógának és Neal Donald Walsch Beszélgetések Istennel könyveinek illetve annak is, hogy sokan tanítottak az elmúlt esztendőkben. Szép lassan igyekszem a szükséget szenvedőknek is át/visszaadni mindazt, amit megtanultam a Mestereimtől.korhaz.jpg Tudom, hogy ez a félelmem is szép lassan fel oldódik bennem... Tudom, hogy kisgyerekként akkor kórházban én megpróbáltam bízni az orvosokban annak ellenére, hogy ők bizony fájdalmat okoztak nekem. Átvették az életem felett az irányítást és semmiféle beleszólásom nem volt az eseményekbe. Talán ha lépésről lépésre elmagyarázták volna, hogy mi fog velem történni, akkor most könnyebb lenne. De nem tették, mert akkor nem ez volt a szokásos eljárás. A múlt rendszer orvosi protokolljai nem igazán foglalkoztak a psziché kérdésével és bizony ma is lenne hová fejlődni ezen a területen, mert a betegek sokszor teljes joggal érzik azt, hogy csupán TAJszámok az egészségügy sötét útvesztőjében.

Talán minden megváltozik a 21. század végére és holisztikusan kezdünk el gondolkodni. Feltéve ha túléljük a következő évtizedeket és észre veszzük, hogy az a bizonyos ébresztő hívás megérkezett az életünkbe. Kezdetben elég lesz ha elkezdünk szembenézni a félelmeinkel, a többi jön magától higgyétek el nekem. Az embereknek és a civilizációnknak van mit átgondolnia és rendbetennie bőven. Egyéni és kollektív szinten is félünk a jövőtől, a létbizonytalanságtól, a gazdasági, politikai és egyéni vállsághelyzetektől (kapunyitási és kapuzárási pánik). Félünk attól, hogy eltűnünk a süllyesztőben és nem marad utánunk semmi sem. Félünk a problémáinktól, pedig azok nagyrészét mi teremtettük saját magunknak, ezért nekünk is kell rendet tenni egyénileg és kollektíven egyaránt.

"Wake Up!" Ébresztő!

felkialtojel.jpgFel kell ébrednünk a nihilizmusból, a konzumidiotizmusból és el kell indulnunk a Teremtő felé. Fel kell ismernünk, hogy lehet élni a Teremtő nélkül, de nem érdemes. Mindannyian az ő megnyilvánulásai vagyunk akár elfogadjuk ezt a tényt, akár nem. Tudnunk kell azt is, hogy a legnagyobb bajaink gyógyulása is bennünk rejlik. Tehát ahogy a mondás tartja: "segíts magadon Isten is megsegít". A jógaiskolában Zsolti szerint "tégy egy lépést Isten felé és ő ezret tesz feléd". Itt van a kutya elásva, csak mostmár észre kell venni.

Képek forrása:

1. pánik: www.lelkititkaink.hu

2. mozg.korl piktogramm: www.pannontuzvedelem.hu

3. MadameX: www.madonna.com

4.  korház: www.jakd.hu 

5. telezöld: www.hvg.hu

6. BAH csomópont: www.lokal.hu

7. felkiáltójel: www.konifo.hu

 

 

 

 

 

Végre élvezd is az utazást...

mol_1.jpgAz előző héten csütörtök reggel vezetés órám volt. Mivel éjjel nem tudtam igazán aludni, így fáradtnak éreztem magam. Három és fél óra alvás után vezetni? Azt gondoltam, hogy képtelen leszek rá, de nem így lett...Végül egy MOLkutas kávé után, a 2-es úton Vác felé vettük az irányt. Az oktatóm Anatol jó útvonalat választott nekem, itt sokat lehet majd egyenesen menni gondoltam némi megnyugvással, de alaposan tévedtem. 

Az épülő autópálya miatt volt itt mindenféle nyalánkság, úgymint sávelhúzás, kamionok, az én sávomban frontálisan közlekedő motoros, építő munkások és sokféle sebességkorlátozás. Figyelni kellett nem volt mese. Egyáltalán nem számított, hogy fáradt vagyok... 

Végül szerencsésen visszaértünk a Duna Plázához. Útközben Anatol többször figyelmeztetett arra, hogy a szlalompályán történt ügyetlenkedésemhez képest nagyon messzire jutottunk az elmúlt hónapokban. Ha még egy kicsit pontosabb lenne a kormányzásom finommotorikája, kevesebbet fékeznék, valamint többször hagynám gurulni az autót, akkor lassan-lassan elmehetnék vizsgázni is. De ezeket a területeket még fejleszteni kell. Ez pedig csak további gyakorlással lehetséges.

toyota_muszerfal.jpg

Munka után meglátogattam a jógaMestremet és jógázás helyett a konyhában beszélgettünk a viaszosvászonnal borított asztalnál. A következő időkben a meditáció és a légzéstechnika lesz a legfőbb feladatom. Ezért Bea támogat egy ehhez kapcsolódó kurzust a Sarasvatinál. Azonban a tanulás mellett az lesz a dolgom, hogy a Jóga erejét és hatását kivigyem a hétköznapi életbe. Meditálni, mudrázni és helyesen lélegezni akár a villamoson is lehet.

Ha fáradt vagyok erőt nyerhetek néhány ászanából, de használhatok légző gyakorlatokat (nadi sodana, udijana bandha, uddzsaji) is. És valóban, azóta meditáltam már a metrón is nem egy alkalommal épp vezetés órára menet a Ganésa mantrát ismételve (Ganésa az akadályok elhárítója).

Végül Bea is arra figyelmeztetett, hogy vizsgáljam meg azt, hogy honnan indultam... Elgondolkoztam... Máig emlékszem arra, hogy 2014 novemberében - a 38. születésnapom előtt kettő héttel - majdnem belehaltam az első jógaórámba. Maradjunk annyiban, hogy mindenhonnan folyt rólam az izzadtság, és alig bírtam hazavonszolni a lábaimat a Budai rakparton. Nem vagyok normális - gondoltam -, de Istennek Hála tévedtem... Mára bebizonyosodott, hogy normális vagyok, mert ez volt a legjobb döntés az életemben. A jóga sok ajándékot adott nekem, többek között megtanultam szeretni az én tökéletlen testemet, amiért  roppant hálás vagyok neki.

Vajon tényleg ennyire nem veszem észre, hogy az Útamon lennék végre? Mi a fontosabb az Út, a végcél vagy az utazás maga? És vajon miért nem érzem a haladás sebességét? Egyesek szerint: szorgalmas vagyok a jógában, haladjak tovább ezen az Úton, mert sokan látnak engem. Mélyedjek el amennyire csak tudok a gyakorlásban, mert "Nekem ezt találta ki a Sors." - ugye kedves Béla?

ut.jpg

Én is kezdem már látni, hogy jó az irány és talán-talán arra megyek amerre szükséges...(Végre!) Mindenesetre azt biztosan tudom, hogy nagyon szeretek gyakorolni. De jógikusan élni, az egy kicsit összetettebb feladat. A hétköznapokban is alkalmazni a jógát, ez a valódi kihívás. Jobban bele kell mélyednem a légzéstechnika és a meditáció tudományába, mert azt érzem, hogy csodákat fogok megtapasztalni ezeken a területeken. A lassú, meditatív gyakorlás egyre inkább foglalkoztat. Szeretek egy - egy ászanát, akár 15, 25 vagy 30 légzésig is kitartani, mert egészen más izmokat mozgat meg bennem és ilyenkor mentálisan is új dimenziók nyílnak meg előttem...

Ha 10 évvel ezelőtt azt mondja valaki, hogy vezetni és jógázni fogsz, és lesz majd egy saját Toyotád, nos őt biztosan kinevetem és ittam volna három fényt a Bárkában az egészségére. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy a jóga ennyire belemászik az életembe, és ez lesz az én életen át tartó legszebb utazásom és a legnagyobb megtapasztalásom is egyszerre. Dehát ember tervez, Isten pedig máshogy dönt...

Márciusban elkezdődött a meditációs képzésem a Sarasvatiban. A tanárom Zsolt is utalt rá, hogy vizsgáljam meg, hogy honnan indultam, és hogyan kezdtem el a jóga gyakorlását...Tanulság: Ezennel megfogadom, hogy lelassítok, majd levonom a szükséges konzekvenciákat és közben élvezem az utazást is, amit Életnek hívnak.

Az emberek sokszor mondják nekem, te jógi vagy nem lehetsz dühös, nem káromkodhatsz, nem kiabálhatsz, nem ehetsz húst, nem ihatsz pálinkát, de én ezzel nem igazán foglalkozom, mert nem mások elvárásai szerint szeretnék élni. Azért vagyok itt, hogy a saját szabályaim szerint játszak, ezek pedig a következők:

elet.jpgAmellett, hogy megtapasztalom az emberi Lét örömeit és kihívásait tudom, hogy én csupán egy mozgáskorlátozott ember vagyok, aki szeret jógázni. Nem az a célom, hogy guru legyek, ahogyan az sem, hogy a nyakamba tegyem a lábamat, mert a jóga valójában nem is erről szól. (A jóga segít visszatalálni a Teremtőhöz.)  Nem foglalkoztat már igazán, hogy mit gondolnak rólam mások, én csak szeretnék tanulni, szeretni, örülni és átutazni a következő évtizedeken. A földi idő nagyon kevés, épp ezért túl értékes ahhoz, hogy itthon rágjam a körmöm és folyton csak aggódjak a megoldandó nehézségek miatt. Megpróbálok mégtöbbet mosolyogni és befogadni az Élet Áldásait.

Valamelyik nap is énekelve mentem hazafelé az utcán. Mégpedig azt dúdoltam, hogy "one-two cha-cha-cha" és ez mostmár mindig így marad, mert ha kedvem van hozzá bárhol és bármikor dúdolhatok, ugyanis a vidámság és a jókedv nem törvénybe ütköző cselekedetek...

Kedves Édesanyák, Boldog Anyáknapját nektek...

Ajánlom ezt a bejegyzést: az Édesanyámnak, A jóga Mesteremnek, és Czébely Gabriella írónőnek is.

Képek forrása:

Toyota műszerfal: www.toyota.hu, www.autonavigator.hu

Úttest: www.frisss.hu

Élet öröm képe: www.kaposvarmost.hu

Molkút: www.nrgreport.com, www.mol.hu

 

 

A Kali yugáról és a generációs szakadékról...

img_3907.JPGMi az a Kali yuga? A legrövidebb válasz erre a kérdésre az lenne, hogy: az a kor, amiben manapság élünk. A hindu világkorszakok témája mindenképpen megérdemli, hogy eltöprengjünk rajtuk egy keveset. Tegyük ezt azért, mert ha körülnézünk a bolygón azt érezhetjük, hogy az élet minden területén értékválság (és anómia) uralkodik.

Tisztán látható, hogy nem tudjuk milyen vezérfonal mentén neveljük a kisgyermekeket és a kamaszokat. A szülők mára (sokszor) gyermekeik által irányított kiszolgáló személyzetté váltak, a fiatalok pedig mindent elvárnak/természetesnek vesznek és nem igazán értékelik szüleik erőfeszítéseit. Mielőtt még paradicsommal dobálnátok meg leszögezem, hogy kivételek szép számmal akadnak, de a mamahotel is sokáig nyitvatart. Sajnos a családon belül és azon kívül is, az idősebb és a fiatalabb generáció elvesztette egymással a  kapcsolatot. Hiányzik a kölcsönös tisztelet a hétköznapok kontextusából. Divatos szó lett a generációs gap (gap=szakadék, űr, hiány).

Szintén a jelen kor egyik ismertetője, hogy az internet álarca mögé bújva szeretjük megítélni mások életvitelét még akkor is, ha ezzel megsértjük Jézus azon intelmét, ami így hangzik: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess". Elfelejtkezünk arról az egyszerű tényről, hogy amit másnak adunk azt a Sors által mi is vissza fogjuk kapni valakitől - általában nem pontosan ugyanattól a személytől... Vagyis ha pálcát törünk mások feje felett akkor ne csodálkozzunk azon, ha később a mi fejünk felett is eltöri valaki azt a bizonyos pálcát. Sokszor trágár szavakkal, indulatosan, fröcsögve véleményezzük embertársainkat, miközben nem ismerjük valójában az illetőt. Gyakran elborzaszt a hazai közbeszéd állapota, melynek fő jellemzője az egymás iránt érzett irígység, a düh és mindezt átitatja a  "dögöljön meg a szomszéd tehene"  című attitűd is. 

img_3908.JPG

Úton útfélen hallani azt az elcsépelt mondatot, hogy az emberi viszonyainkban a szeretet helyett túlsúlyba került a hatalom és a pénz iránti kóros ragaszkodás. Megállapítható, hogy mindannyiunkból kiveszett a tolerancia és a gyengédség. Beszélünk róluk és elvárjuk egymástól, ám mégsem sikerül megvalósítani... Most azonban térjünk vissza a világkorszakokhoz.

Egyesek szerint a világkorszakok az emberek Isten tudatának kivetülését mutatják meg nekünk.

Az első korszak a Szatja yuga vagyis az aranykor. Ez az igazság kora, melyben a külső és belső igazság mellett az egység és a harmónia jellemző. Minden ember tisztán látja Istent és embertársait egyaránt, mindenütt ugyanaz a szertartásrend használatos. Az emberek elégedettek, bölcsességgel megáldottak és nagyon hosszú életet élnek. Nem létezik irígység, hiánytudat, betegségek ahogy testi vagy lelki fájdalom sem. A korszakok közül ez a leghosszabb vagyis 1,7 milliárd emberi év.

A következő korszak az ezüstkor vagyis a Tréta yuga, melynek hossza 1,2 milliárd év. Ekkor megjelenik a bűn, mint magatartásforma és elkezdődik az erkölcsi romlás folyamata. Az emberek ragaszkodni kezdenek a haszon valamilyen formájához, cselekedeteik már nem tiszták és önzetlenek. Az erkölcs aránya 75%, a bűnöké pedig 25% lesz.

A harmadik korszak a Dvapara yuga vagyis a bronzkor. Hossza 864000 esztendő. Ebben az időintervallumban már  ténylegesen az élet részévé válik a betegség és a hétköznapi szenvedés. A cselkedetekben 50-50% az erkölcs és a bűn aránya. Az emberek nem ragaszkodnak már az igazsághoz, az erkölcs hanyatlani kezd, erősödnek az anyagi vágyak és a sors okozta szenvedés egyre jobban érezhető.

A negyedik korszak hossza 432000 esztendő, ez a Kali istennő ideje vagyis a Kali yuga. A vaskorban Kali Istennő uralkodik. Ezalatt az időszak alatt az emberek szép lassan erőszakossá, képmutatóvá és materailistává válnak. A Lélek megéli a sötétség és a tudatlanság dimenzióit, hiszen sokan annyira az anyagba kapaszkodva élik a napjaikat, hogy még a saját Lelkük létezéséről is megfelejtkeznek. Isten ekkor teljes mértékben távolivá válik az emberek számára. Sokan nehezen vagy egyáltalán nem tudják elképzelni Teremtőt létezését, ezért szép lassan istentagadóvá válnak, amit ráadásul büszkén hirdetnek mindenfelé.

Az emberi élethossz jelentősen lerövidül a bolygón a sokféle nyavaja miatt. Viszálykodás, nyugtalanság, türelmetlenség és bánat uralkodik mindenütt. Az emberek tönkre teszik a környezetüket, állatokat ölnek táplálkozási és kedvtelési céból egyaránt. Eluralkodik a bujaság és az erkölcstelenség, mert lebomlanak a szexuális korlátok. Egyre gyakoribb az egymás iránti agresszió az egyének és az országok között is. Mindenki kihasználja a másikat a hétköznapokban. Az egymás utáni generációk pedig egyre degeneráltabbá válnak. A hagyományok  elveszítik jelentőségüket, ezért az emberek lerombolják az évszázados értékrendszereket, amik addig (az előző korszakokban) az élet stabil alapköveit képezték. A földön elterjednek a szélsőséges magatartásformák, lásd gyűlölködés,  rasszizmus, terrorizmus és vallási alapú fanatizmus.

800px-kali_by_raja_ravi_varma.jpg

(Kali Istennő : Raja Ravi Varma (1848-1906) alkotása.)

Hiányzik az igazmondás, a tisztaság, a tisztelet, a tolerancia és a Kegyelem. Általánossá válik a kapzsiság, az önérdek (túlzott egó) és az istenkáromlás. Az életben csupán a törvény és a jog rendszere határozza meg a társadalom kereteit. Az embereket kizárólag a jogrendszer büntető jellege tartja vissza attól, hogy egymás farkasává legyenek. Sok a szegény ember, miközben az uralkodó osztály egyre jobban gyarapszik. Terjed a koldulás és a munkanélküliség. A szenteket, bölcseket és valódi tanítókat elüldözik és akár keresztre is feszítik! A Visnu purána szövege szerint a mezők kopárrá válnak, az éhinség általánossá válik, ezért sokan más országokba vándorolnak, oda ahol több az élethez szükséges erőforrás. A család, mint társadalom alapegysége felbomlik és elveszíti kiemelt szerepét. A tisztesség és a(z) (erkölcsi)tisztaság már egyáltalán nem számít erénynek.

Tegyük a szívünkre a kezünket és válaszoljunk őszintén a kérdésre: melyik korszakban is élünk? Ugye ismerősen csengenek a Kali yugát bemutató gondolatok?

Számomra nagyon fájdalmas felismerni, hogy a Kali yugában éljük a mindennapjainkat. Ha körülnézünk látható, hogy a Földet elborították a romlás virágai. Mindenütt terjed a dudva és a gaz. Kevés az igazi szépség, nehéz megélni a külső és a belső harmóniát egyszerre. A (lét)bizonytalanság átszövi a hétköznapjainkat. Nincs már becsülete a korral együttjáró bölcsességnek és tapasztalatnak, nem fontos a tudás és a lojalitás sem. Felszínesek lettünk, miközben szebb és tisztább világról álmodozunk. Legyünk őszinték önmagunkhoz mert látható, hogy a szép jövő megvalósításban nem állunk valami fényesen.

Keveset teszünk a változásért, jobbára csak otthon a fotelban gondolkodunk el a dolgainkon (vagy még akkor sem). Az utakon, a boltokban, a munkahelyeken, a műhelyekben, az orvosnál vagy épp a hivatalokban sokszor türelmetlenek és tiszteletlenek vagyunk egymással. Hogy lássátok mire gondolok, elmesélek nektek egy ehhez kapcsolódó történetet:

helyijarat.jpgA minap a munkahelyemnél épphogy leszálltam a helyijáratos buszról, amihez a tömeg miatt az első ajtót vettem igénybe. Ekkor egy hatvanas jól szituállt úr hangosan "baszdmegelve" rám üvöltött, hogy mit  képzelek magamról... Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, mert nem értettem a helyzetet. Elnézést Hozzám beszél? - Kérdeztem...

(Tudnotok kell, hogy egy mozgáskorlátozott embernek jobb ha az első ajtón száll le azért, hogy a vezető láthassa, hogy nehezbben közlekedik. Nekem ez biztonságot ad és minden esetben igyekszem megköszönni a sofőrök és az utasok türelmét.) Mikor tudatosult bennem, hogy emberünk mégis hozzám beszél, akkor az úr vállára tettem a kezem és csak  annyit mondtam: "elnézést mozgáskorlátozott vagyok, és nem szoktam sem Önnel, sem másokkal így beszélni". Erre persze a hatvanas elkezdett  sűrű elnézéseket kérni tőlem, hogy: nem látta és, hogy bocsássak meg neki... De sajnos emberből vagyok én is és ezzel a megbocsájtással nem igazán tudok mit kezdeni... A legtöbb esetben ezek pusztán üres szavak, melyek mögött nincs valódi lelki tartalom. Tapasztalataim szerint ritka az igazi, szívbéli megbánás. Az eset után a bennem keletkezett tüskét nekem kell  kigyomlálni magamból...No Komment. Megtörtént. 

De akkor mit tegyünk?

Globálisan minél előbb fontos lenne új értékeket megfogalmazni, definiálni és be is tartatni/tartani azokat, a család, a munkahely, a gyógyítás, az üzleti szféra, az oktatás és a gazdasági élet területein. Teljesen nyilvánvaló, hogy a fogyasztói társadalom illetve az úgynevezett kapitalista szabad verseny csupán felszínesen foglalkozik az erőforrások (újra)elosztásának kérdésével és a Bolygó védelmével.

Szomorú tény, hogy amíg az egyik országban kidobják a zárás után megmaradt pékárút a boltban, addig a bolygó másik felén naponta több ezer gyermek hal meg a tiszta ivóvíz és az élelmiszerhiány következtében. (A megmaradt pékárút hajléktalan szállóknak lehetne adományozni társadalmi felelősségvállalás keretei között.) A Kali yugában már  a kenyérnek, mint Krisztus testének és a víznek sincs becsülete, pedig a víz és kenyér (sőt maga a búza) az Élet Forrása.

img_3848.jpg

(A képen látható törött kiflit, kidobták volna záráskor az "S" betűs boltban, inkább megvettem, hogy elkerüljük a pazarlást.)

Lehet egymásra mutogtani és a másikat hibáztatni azért, mert úgy alakult, hogy a fogyasztói társadalomnak nevezett álvalóságban élünk, de az igazság az, hogy mindannyian hozzájárultunk ahhoz, hogy ez az idejét múlt rendszer ilyen sokáig fennmaradjon. Csilli-villi gyorsan elavuló fogyasztási cikkekért és egyéb csecsebecsékért cserébe hagytuk, hogy a politikai, banki és globális nagyvállalati szektor átvegye a fejünk és a bolygónk erőforrásai felett az uralmat és az irányítást. Hatalom és pénz orientált világunk pedig értékválságba torkollott és most itt állunk a semmi közepén és nem tudjuk, hogy merre menjünk és mitévők legyünk valójában.

Olyannyira egyedül érezzük magunkat, hogy kollektíven éppen azon fáradozunk, hogy a nagynehezen kivívott szabadságjogainkat tálcán kínáljuk fel a banki és nagyvállalati szektor számára. Gondolok itt a Google, az Apple, a Facebook, az Amazon a banki és egyéb szektorok fél-legális felhasználói szokásokat érintő adatgyűjtéseire, a közbiztonság romlása miatt felszerelt kamerarendszerekre és az érintőkártyás fizetések propagálására valamint a hűségprogramok és pontgyűjtő kártyák bevezetésére is. Ezekkel a módszerekkel nyomon követhető a fogyasztásunk és az életünk. A marketing szakemberek fogyasztói állattá minősítettek mindannyiunkat, aki csak arra jó, hogy fogyasztási cikkeket állítson elő a leggazdagabbak számára.

Lehet morogni, zúgolódni az általános morális állapotokon (közbiztonság, közbeszéd, egymáshoz való viszony) de nem érdemes. Mi alakítottuk ilyenné a civilizációnkat, nekünk is kell változtatni rajta. Nem Isten vagy a Kintiek (fejlettebb civilizációk lakói) feladata rendet rakni az Emberiség fejében és szívében. Nekünk kell kialakítanunk azokat az újfajta együtműködési kereteket, amelyek szerint  a jövőben élni kívánunk.  

Tisztelettel és szeretettel javaslom mindenkinek, hogy első lépésként állítsuk vissza az idősek tiszteletét, hiszen így megtapasztalhatjuk a szeretetüket és bölcsességüket. Jegyezzük fel a régi történeteket és őrizzük meg a hagyományainkat.  Ne higgyünk ennyire vakon a technikai haladás sötét, rideg, virtuális valóságában. (Kezdetben bőven elég ha 3 évente cseréljük le az Iphone-unkat.) Kezdjük el kitakarítani a bolygót, amit az otthonunknak kellenne tekintenünk végre és ne pazaroljuk el az erőforrásait. Tudom, hogy az Emberiség rendelkezik a takarításhoz szükséges tudással és technológiával. Tanusítsunk több együttérzést és tiszteletet az állat és növényvilág valamint egymás iránt is. Ne ítéljünk elsőre, inkább vizsgáljuk meg többféle nézőpontból a történéseket.

Először a saját otthonunkban a családok szintjén kezdjük el a rendrakást. Majd folytassuk a rendezgetést és haladjunk tovább az egyre tágabb közösségek, végül pedig a legnagyobb természeti csoportosulások felé. Befejezésként összegyűjthetnénk a bolygó körül keringő űrszemetet is.

Ha rendet raknánk a Föld összes szférájában, akkor tiszta gondolatok, érzések (impulzusok) áramolnának az élőlények egyes csoportjai között és létrejöhetne végre a hőn áhított Egységtudat is. (Halkan megjegyzem, hogy ez nem egyenlő a kommunista egyenlőség eszméjével.) Tiszta udvar rendes ház, ahogy a mondás tartja. Ha pedig civilizációként megszületett az Egységtudatunk, akkor utolsó lépésként visszatalálhatnánk Istenhez és rájönnénk végre arra is, hogy a Teremtő nem a felhők szélén ülve figyel bennünket, hanem Jézus Krisztussal karöltve szerető kapcsolatra vágyik az általa megálmodott Emberiséggel. Zárásként tudatosítsuk magunkba, hogy szívből imádkozni még a legsötétebb korban és órában is lehetséges, Jézushoz, Buddhához vagy épp az Atyához kinek-kinek a maga hite szerint :)

lambandlion_glenda.jpg

(Az egyik legszebb kortárs Jézus portrét Glenda Green festette a Bárány és az Oroszlán címmel.

Painter: Glenda Green - The lamb and the Lion.)

 

Képek jegyzéke/source pictures:

1. - Kali yuga: www.wotansvolk.com

2. - Internet: www.bilkulonline.com

3. - helyijárat: www.berettyohir.hu

4. - Lambandlion : www.lovewithoutend.com

5. - Kali : www.wikipedia.com/KalibyRajaRaviVarna

Hindu világkorszakok forrása: www.wikipedia.org több szócikke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Élet az egó zónában

earth-e1475149569663.jpgA Föld nem hétköznapi égitest, bonyolult de mégis gyönyörű hely. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert amikor megérkezünk erre a bolygóra, abban a pillanatban elfelejtjük, hogy valójában honnan jöttünk és hová tartozunk. Megfeledkezünk az igazi Önvalónkról, ami tiszta, isteni és örökké létező. 

Földi létünk első és utolsó lélegzetvétele között, villanásnyi életünk általában azzal telik, hogy jobb esetben megpróbáljuk megfejteni, hogy kik vagyunk valójában. Milyen céllal jöttünk a Földre? Mit szeretnénk megtapasztalni? Van-e kiút abból, ha az életünk megrekedt egy ponton?

Az is előfordul, hogy egyik évet éljük a másik után és nem tesszük fel (ön)magunknak ezeket a fontos kérdéseket. Ilyenkor tudattalanul átrohanunk a megadatott évtizedeken, legtöbbször a körülmények áldozataiként tekintve magunkra. De az is lehetséges, hogy éberen végig álmodjuk az egészet mert elmerülünk a földi világ csábításaiban.

Amikor egy ember eljut odáig, hogy az említett kérdések közül néhányat, - vagy még többet - csendben feltesz magának, az azt jelenti, hogy a belső világa - érzések, gondolatok, vágyak összessége - nem elégedett azzal, amit a hétköznapokban megtapasztal maga körül.

Ilyenkor a külső és a belső mező nincs harmóniában egymással, vagyis egyáltalán nem fedi le egyik a másikat. Még közös metszetet sem alkotnak, mert a két tartomány között nincs még részleges hasonlóság sem. Ekkor kezdődik el az útkeresés időszaka, vagyis elindulunk vándorútra akár a mesebeli legkisebb fiú, hogy megtaláljuk önmagunkat. 

Optimális esetben ezekkel a létkérdésekkel nagyjából 40 éves kor felé haladva, de legkésőbb 45 éves korig mindenképp foglalkozik az ember. Az útkeresés időszakában gyakran váltunk hivatást, munkahelyet, párkapcsolatot, családot, lakóhelyet néha még országot is. Gyakori eset, hogy ismét iskolapadba ülünk és új szakmát tanulunk, olyan jellegűt, ami sokkal inkább együtt rezonál velünk. Mindezen tényezőket összességében ma divatos szóval életközépi válságként emlegetjük. Emlékszem, én is ezért mentem el kommunikáció szakra, mert mindig érdekelt ez a terület és legbelül tudtam, hogy van érzékem hozzá. Az egyik tanáromtól meg is kaptam a kellően fontos megerősítéseket. (Utólag is köszönöm neked Gyöngyi.)img_3065.JPG

Születésünk után betagozódunk a családunkba. Az első hét éves időszak alatt megtanuljuk a legalapvetőbb mintákat és igyekszünk megvetni a lábunkat a bolygón. Még nem értünk mindent, de már megvan a hely ahol élünk, tudjuk kik a szüleink, megismerjük szükségleteinket, - még ha pontosan nem is értjük a működésüket - úgymint: evés, ivás, ürítés, ruházkodás. Máig emlékszem  arra, hogy kisgyerekként sokat gondolkoztam arról, hogy miért kell enni vagy üríteni egyáltalán. Akkor még nem tudhattam, hogy itt bizony fenn kell tartani azt a testet, amit egy időre kaptunk. Jóval később a saját káromon jöttem rá arra, hogy vigyázni is kell rá, de erről majd egy későbbi időpontban fogok írni nektek.

Gyerekkorban már nagyon korán megtapasztaljuk az örömöt és a bánatot is. Gondoljunk arra, hogy milyen szomorúak voltunk ha nem azt hozta a Jézuska, amit kértünk tőle vagy ha virgácsot kaptunk a Mikulás bácsitól. Máskor egy olyan apróságnak, mint egy kagylóhéj vagy egy üres csigaház napokig szívből tudtunk örülni. Három éves korunk után már próbálunk beilleszkedni a családon kívüli  tágabb közösségekbe, úgymint az ovis csoportba vagy az iskolai első osztályba.

Jóval később kiskamaszként, aztán pedig serdülőként szembesülünk azzal a ténnyel, hogy érvényesülnünk kell a világban. Ekkor valamilyen formában megpróbáljuk definiálni önmagunkat. Komolyan elkezdjük leválasztani magunkat a családunktól és a többi embertől egyaránt. Ebben az időszakban néha olyan kihívást jelentő kortárscsoportokhoz is csatlakozhatunk, amelyek normáit azonosnak érezzük a magunkéval. Szélsőséges esetben a serdülőkorunk akár magányos is lehet.

Az emberi társadalom születésünktől kezdve az oktatási és politikai rendszeren keresztül rejtetten kondícionál bennünket arra, hogy tanuljunk, dolgozzunk, legyünk jó polgárok és lehetőleg ne sértsük meg a szabályokat.(Kivételek persze itt is akadnak bőven.) Mi pedig felnőttként "boldogan" éljük az életünket egy adott ország vallási, kultúrális és egyéb keretei között. 40 esztendősen már végképp elfelejtjük, hogy milyen az igazi lényünk. Nem tartjuk már fontosnak az álmainkat és a gyerekkori vágyainkat sem emlegetjük. Megfeledkezünk a saját értékeinkről, mert kiölték belőlünk a ránk jellemző látásmódot. Sajnos nem használjuk a tálentumainkat vagy ha használjuk azokat, a legtöbbször nem jól sáfárkodunk velük. Ekkor arra a kérdésre, hogy  Ki vagyok én igazából nem is tudunk válaszolni. És itt a csavar az egészben, mert ezen a bolygón mindenki elfelejtette, hogy milyen egyéni is valójában.

Az érvényesüléshez szükségünk van egóra, mert ennek segítségével választjuk el magunkat a többi embertől. (Az egó teljes kialakulása a kis és nagy kamaszkor környékére tehető.) Az egó azonban mulandó, mert az itteni élet nem azonos az isteni énünkkel és halálunk után megszűnik létezni. Ellentétben az örökké létező tudattal és lélekkel, akik nem felejtik el a tapasztalataikat és szoros egységet alkotnak egymással. Az egó tisztában van a saját mulandóságával, ezért elkezd ragaszkodni bizonyos szokásokhoz, tárgyakhoz, helyekhez, személyekhez, szerepekhez és pozíciókhoz. Ezek azonban egyáltalán nem azonosak a valódi Önvalónkkal. Az egó félelem és öröm programjai nem jelentenek semmit az isteni én számára. Az Önvaló teljesen külön áll a mi játékterünktől és egy magasabb perspektívából szemléli az eseményeket. Nem azonosul a programokkal, nem ítélkezik senki és semmi felett sem. Számára ez csak egy "játék",ami arról szól, hogy rájövünk-e  mi itt lent arra, hogy kik vagyunk valójában?

Az egóm az ellenségem?

warning-ego-1-786x436.jpgVégső soron az egó nem ellenség, hanem egy kiváló eszköz az élethez. Csupán a biztonságos működése érdekében futtatja a különféle pozitív és negatív programjait, úgymint  nemi szerepek, név, életkor, családi állapot, identitás, szokások és a többi. Azonosul a világban elfoglalt hellyel  vagyis a lakóhelyünkkel, a munkahellyel és az országunkkal. Ezek a programok a tudatunkban nyíltan és mélyen a tudatalattiba  ágyazva párhuzamosan futnak egymással. A probléma akkor jön létre, ha az életünk során túlságosan azonosulunk velük és általuk határozzunk meg ÖNmagunkat. 

Az egó a ragaszkodás mestere, szeret játszani a külvilág színes, csillogó dolgaival, elvonva a figyelmünket a tudat és a lélek birodalmaitól. Teszi mindezt azért, mert tudja, hogy tudat és a lélek örök, a saját léte pedig Földhöz kötött. Ezért féltékeny rájuk, akár egy irigy kövér kisgyerek az ovistársaira.

A csapda abban rejlik, hogy a programok életünk végéig futnak. Például: miközben ezt a bejegyzést írom, a kedvenc Teekanne Love teámat iszom, egy Apple laptopon dolgozom és egy Adidas melegítő van rajtam. Ezek a dolgok - rövid algoritmusokként -  igenis meghatároznak engem, mert információkat közölnek rólam mások - sőt a társadalom - számára. 

Akkor mit tegyünk? 

Lépjünk hátrébb egy keveset és ne azonosuljunk túlzottan az egó(nk) félelem és öröm programjaival, mert elfedik előlünk az Önvalónkat és a tiszta tudat birodalmát.

Ne ragaszkodjunk túlzottan senkihez és semmihez sem. Használjuk a dolgokat, de ne kötődjünk hozzájuk. Az életben a tárgyak és egyéb erőforrások folyamatos áramlásban, illetve körforgásban vannak.  Ne ragadjunk le sokáig semmilyen hétköznapi helyzetben sem. Élvezzük a földi létezést és áramlást, de közben ígyekezzünk tapasztalni, fejlődni és tanulni. Bizonyos tevékenységek, mint a művészi önkifejezés, a jóga, a thai-chi, a meditáció, a harcművészetek, a futás, az önfeledt játék, a mantrázás vagy akár a szívbéli imádkozás tanulással és kitartó gyakorlással elvezethetnek Önmagunkhoz. (Ezért választottam a jógát, vagy lehet, hogy a jóga választott engem, ki tudja...)

Ekkor néhány pillanatig megtapasztaljuk létezésünk célját és lehetőséget kapunk arra, hogy újra értelmezzük a valóságunkat.  Ezután végre elindulhatunk afelé a cél vagy küldetés felé, amiért a Földre érkeztünk. Ekkor a saját utunkat járjuk majd, nem pedig az egó vagy társadalom által kijelölt sávokban haladunk. Fontos leszögezni azt is, hogy az egó és a társadalom nem az ellenségünk, mert a földi játékban ők biztosítják számunkra a szükséges kereteket. Olyan ez, mint egy számítógépes szimulációban, ahol mi vagyunk a főszereplők, de körülöttünk is vannak mellékszereplők, akik jobb esetben segítik, rosszabb esetben gátolják az általunk vezérelt avatart, hogy az sikerrel befejezhesse küldetését.

Ne hagyjunk túl nagy teret a mellékszereplőknek - ego és társadalom.  DE ne legyünk figyelmetlenek sem, mert akkor a mellékszereplők "elpusztítanak" bennünket.  Tudnunk kell azt is, hogy ha elveszítjük a játszmát, akkor sem fogunk igazából meghalni, mert ilyenkor átmenetileg elcsábulunk az illúziók világába és végigálmodjuk az életünket. Később a szükséges tanulságok levonása után, egy másik pályán újra kezdjük majd az egészet.

Folyamatosan tartsuk tehát szem előtt, hogy a felejtés miatt mindig lesznek kitérők, de ha kitartóan kutatunk, akkor megtaláljuk a kincset és lassan rájövünk arra, hogy mi a feladatunk  itt a Földön. Sohasem késő rálépni az útra, ezt higgyétek el nekem. 38 éves korom előtt néhány héttel kezdtem el jógázni és ez volt a legjobb döntés, amit valaha is meghoztam, pedig kezdetben minden órán fájdalmaim voltak és alig tudtam haza sétálni a rakparton.

szj1.jpgZárásként tudnotok kell azt is, hogy "aki keres az talál, aki zörget, annak pedig megnyittatik". Sosem vagyunk magunkra hagyva, mert még a legnehezebb helyzetből is van kiút.  A Teremtő bármilyen segítséget megadhat nekünk a kegyelem által. Ez a segítségnyújtás legtöbbször emberek, események, erőforrások és élethelyzetek formájában érkezik el hozzánk. Az univerzumban nem léteznek véletlenek. Minden okkal történik és semmi sem cél nélkül való vagy felesleges.

Kik vagyunk mi?

Isteni Önvalók, akik mindig voltak és örökké lesznek. Akik arra születtek, hogy Isten apró szentjánosbogaraiként, bevilágítsák a Teremtés folyton megújuló egészét. 

Megjegyzés: nem kell mindent értenünk, mert emberi szemszögből nézve a Teremtés leírhatatalan és felfoghatatlan egységet alkot.

(Ezt a bejegyzést a Kulcsár Zitának ajánlom, mert a múlt heti telefonbeszélgetésünk alapján kezdtem el gondolkodni az egóról és az Önvalóról.)

Képek forrása: www.filosz.hu, www. termeszettar.hu, www.thebossshow.com.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Értekezés a gyógyulásról és az elengedésről...

Úgy tűnik, hogy az idei szeptember a változásról és az elengedésről szól. Nemcsak azért, mert a nyárból egy szempillantás alatt ősz lett, hanem mert az elmúlt két hétben lezrárult egy korszak az életemben.

De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a bejegyzést egy egészen friss történettel:

Tegnap munka után az Oktogonon elköszöntem a kolléganőmtől  - aki egyben a barátom is - és a hűvös idő ellenére elmentem az Akácfa utcai Ruhaklinikára felvarratni a farmernadrágomat. Az ajtón belépve a hölgy kedvesen üdvözölt, és a keresztnevemen szólított. Szervusz Máté, rég láttunk, mit hoztál? (Nekem sajnos elég rossz a névmemóriám, így nem tudom a keresztnevét.)

ruhaklinika.jpg

Elővettem a táskámból a farmert és megmutattam neki, hogy ezt a nadrágot szeretném felhajtatni. Majd viccesen elszóltam magam, hogy fáradt vagyok, nincs kedvem átöltözni, ha lehetséges a méretrevételezést oldjuk meg ezúttal anélkül. Ezen persze jót mosolyogtak a lányok, de készséggel segítettek és néhány percen belül Jimmy - aki szerintem a legügyesebb szabómester a városban -  már le is vette a méreteimet. 

A procedúra után az eladó kedvesen megjegyezte, hogy nagyon régen látott (Nagyjából egy éve nem jártam náluk.) szerinte sokkal könnyebb lett a mozgásom, láthatóan lefogytam és pozitív irányba változott a kisugárzásom. Észrevehetően más lettél jegyezte meg halkan. Hogy csináltad? - kérdezte leplezetlen érdeklődéssel.

Mivel visszatérő kuncsaft vagyok és látásból ismerjük egymást, így őszintén elmeséltem, hogy reggelenként 70-80 percet jógázom és az elmúlt évek alatt terápiás jógaoktatóvá varázsoltam magam a Sarasvati Alapítványnál - ide jártam jógaiskolába.

 bach-viragterapia-01.jpgRöviden megemlítettem azt is, hogy a jóga mellett 2015 januárjától egészen 2018 szeptemberéig BACH terápiára és család vagy  hivatalos  nevén rendszerállításra jártam.

Szeptember elején volt az utolsó BACH virágterápiás konzultációm Gabival, amikor egyszerre mondtuk ki azt, hogy nincs szükség több családállításra és egyéni konzultációra, mivel sokmindent feltártunk és, amit lehet orvosoltunk a családi mintáimat illetően. Eljött az ideje, hogy  profi segítőm nyugodt szívvel elengedje a kezemet. Én pedig megértem arra, hogy végre a saját utamat járjam...

Beszéltem arról is, hogy változást érzek a személyes életemben, de ahhoz, hogy ez megtörténhessen el kell engednem valami régit, hogy helyébe léphessen végre az új. Ebben a meglátásomban kölcsönösen egyetértettünk és én újabb szelíd megerősítést kaptam az elengedésről. (Hála érte.)

Később, miközben hazafelé bandukoltam a körúton, az járt a fejemben, hogy az elmúlt két hétben sokmindentől és sokmindenkitől  búcsút vettem. Hazaérve esténként mécsest gyújtottam és hálát adtam azért, hogy megismerhettem és együtt dolgozhattam a terapeutámmal. Bölcs asszony, aki egy-egy határozott mondatával sokmindenre megtanított engem. Megköszöntem és elengedtem azokat az embereket, akikkel együtt jártam gyógynövény ismeret órákra és rendszerállításra. Őszintén elmondhatom  - a nevek megemlítése nélkül - , hogy szerencsésnek érzem magam, mert tagja lehettem egy valódi a gyógyító közösségnek. Sokat tapasztaltam és tanultam az egyes  tagok életeseményeiből és rájöttem arra is, hogy a SORS sokkal hatalmasabb erő, mint ahogyan eddig gondolkodtam róla. Bizony-bizony megérdemli, hogy naponta fejethajtsunk előtte.

A családunk és nemcsak a szüleink vagy a testvéreink, hanem a nagy- déd- és ük szüleink révén hatással vagyunk egymás életére. Mindannyian egy közös családi tudatmezőt alkotunk. Ennek a tudatmezőnek minden valaha élt és jelenleg élő családtagunk a részét képezi. Mind olyanok vagyunk, mint egy hatalmas fa közös ágakkal és levelekkel együtt.

img_0443.jpgA generációról - generációkra átörökített viselkedésminták kapcsán befolyással vagyunk egymás életére akár elfogadjuk ezt a tényt, akár elutasítjuk azt. Ezért fordulhat elő az, hogy nemcsak pozitív viselkedésmintákat adunk át a gyermekeinknek, hanem a traumatikus életesemények és az egyéni félelmek (komplexusok) kapcsán sajnos negatív viselkedésminták is átörökíthetők az utódokra Hellinger szerint. (A rendszerállítás atyja.)

A jó hír az, hogy ezeket a mintákat fel lehet tárni, és ha feltártuk őket, akkor be lehet gyógyítani a (régi) sebeket. Ekkor az évtizedek óta hurcolt lelki traumák idővel megggyógyulnak bennünk. Mindehhez persze kellően intuitív szellemileg és lelkileg erős, tapasztalt terapeutára van szükségünk. Olyan szakemberre, aki képes egybetartani, irányítani a csoportot és kezelni tudja a váratlan helyzeteket is. Gabi pedig kiváló terapeuta volt. :) Tegnap este - írás közben -  tisztán láttam, hogy az elmúlt években a lehető legjobb kezekben voltam Nála. Már tudom, hogy ezt az Isteni Gondviselésnek és személy szerint Gabi hatalmas türelmének egyaránt megköszönhetem - nem voltam könnyű eset, ezt higgyétek el.

Mindezek ellenére nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy elvakult rendszerállítás hívő lettem. Ez a terápiás módszer nem való mindenkinek, mivel lelkileg erősnek és felkészültnek kell lenni hozzá.

Véleményem szerint a személyes traumáink nem csak rendszerállítással oldhatók fel, hiszen feszültséget old a jóga, a thai csí, a shiatsu, a BACH virágterápia vagy éppen a kineziológia is. Ugyan másképp működnek ezek a módszerek, mint a rendszereállítás, de a lényeg ezeknél is a test és lélek görcseinek feloldásában rejlik. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy megszületésünktől kezdve egészen a halálunkig, minden életesemény lenyomatot hagy bennünk és a fizikai testünkön, akkor érthetővé válik a testi és lelki fájdalmak, izomgörcsök, hangulati zavarok keletkezésének egyik legfőbb oka is. 

Személyes kedvencem a hatha jóga azáltal végez oldásokat bennünk, hogy az ászanák felvételekor kibillenti a gyakorlót a komfortzónájából és egy újfajta, eddig ismeretlen mozgástartományba és dinamikába helyezi bele az embert. Mindeközben stimulálja az energetikai vagy másnéven marmapontokat is. Ezért az intenzív gyakorlásom első időszakában nagyon változékony volt a hangulatom. A napi jógázás közben néha sírtam máskor pedig önfeledten nevettem. :)

A lélek és a test sebeinek orvoslásához bármilyen - nekünk szimpatikus - módszer választható. A legfontosabb az, hogy készen álljunk arra, hogy szembenézzünk a dolgainkkal és szilárdan elhatározzuk, hogy bármi történjék is mindenképpen végig járjuk a ránk szabott utat.  Közben folyamatosan tartsuk szem előtt azt a tényt, hogy minden ember annyi terhet kap a vállára, amennyit elviselni képes. Ha a felmerülő nehézségek miatt néha-néha elcsüggednénk, akkor rögtön emlékeztessük magunkat az előbbi gondolatra. Olyan ez az egész folyamat, mint egy zarándok út, csak mi nem a külvilágban, hanem a Lélek ösvényén és bugyraiban barangolunk.

prismatic-yoga-heart.jpg

Türelemmel szánjunk időt arra, hogy felkutassuk a számunkra megfelelő gyógyítót és terápiás módszert. Ha készen állunk a változtatásra a szakember kellő időben belép az életünkbe. Addig is járjunk a világban nyitott szemmel és füllel, tanuljunk meg figyelni az Élet jelzéseire és a megérzéseinkre egyaránt. (Ez nekem sem megy mindig. Naponta gyakorolnom kell a figyelmet, ez nem egyszerű feladat a fogyasztói társadalomban.)

Összességében a családállításon megszerzett éléményeimet soha nem cserélném el semmiért sem. Őszintén bevallom nektek azt, hogy megérte lemondani a pihenésről, a szórakozásról vagy éppen a családi és baráti találkozókról. Előfordult az is, hogy nehéz volt kigazdálkodni egy-egy állítás díját az albérlet mellett. (Pedig Gabi egyáltalán nem drága árakon dolgozik.)

Azt gondolom, hogy a lemondás mindig alázatra tanít bennünket és a sikerért minden esetben áldozatokat kell hozni. Hiszem és vallom, hogy a befektetett energia még ha lassan is, de mindig megtérül. Bármihez fogjatok hozzá, azt Szívvel, Lélekkel és Figyelemmel tegyétek meg. :)  

Remélem, hogy a saját példámmal érzékelhető a gondolat, hogy megéri időt szánni önmagunk folyamatos művelésére. (Aki komolyan gondolja az önmunkát az tudja, hogy ez élethosszig tartó cselekedet.) A folyamat végén azonban minden fa meghozza  gyümölcsét még akkor is, ha látszólag hosszú idő, sok szeretet és türelmes gondoskodás árán fordul termőre.

Könyv ajánló:

Mark Wollynn : Örökölt családminták

Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve a betegség

Kép forrása/ source picture: energy.hu, iconspng.com, terakademia.hu

Mottó: "Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az Ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak. Ideje van az ültetésnek és ideje van annak kiszaggatásának, mi ültetett." Prédikátorok könyve 3. rész, Károli Biblia.

P.S.: Ezt a bejegyzést Czébely Gabriellának a csoportomnak, a jóga oktatóimnak és a szüleimnek is ajánlom, hiszen szülők nélkül mi sem Léteznénk.

 

 

 

SzabadságOM

Nyáron sosem viszem túlzásba az írást mert szeretek csavarogni és strandolni, így kevés időt töltök a lakásban. Az idei nyaram pedig különleges és eseménydús volt. De vegyük szép sorjában a fontosakat és a frisseket.

Minden azzal kezdődött, hogy június 6-án sikeres KRESZ vizsgát tettem. Állítólag nagyon jó dolog, ha ez elsőre sikerül... Nos úgy tűnik, hogy ezt a feladatot kipipálhatom - Hála Istennek - de a vezetés órák meg az elsősegély vizsga még előttem állnak. Tehát azt gondolom, hogy ez lesz az idei ősz legnagyobb kihívása...

Ezután kétszer is voltam kirándulni Tiszafüreden egy-egy hétvégén. Csodás hely, nagyon-nagyon megtetszett a Tisza-tó vadregényes hangulata, változatos élővilága, amit alaposan bejártunk egy szuper kis motorcsónakkal.

img_1555.jpg

img_1331.jpg

 

 

 

Később fagyiztam Pozsonyban és többször kirándultam a Balatonfelvidéken is. Még mindig a Balaton a legnagyobb szerelmem. Sosem tudom megunni, ahogyan a strandolást sem a fűzfői Fövenyen.


img_2234.jpgPersze már nem bírok órákig aszalódni a napon, de hétvégenként és az augusztusi szabadságom alatt minden nap lejártam a partra fürdeni, relaxálni, halat  és pizzáscsigát enni vagy épp sörözni egy jót délutánonként.

 

 
img_e2160.JPGTermészetesen amikor csak tudtam, akkor jógáztam is. Egész nyáron egy hasizom fejlesztő gyakorlatsor volt a feladatom és mostmár azt is elmondhatom, hogy bizonyos hétköznapi mozdulatok, úgymint felállni guggolásból sokkal jobban mennek, mint eddig mert sikerül végre megtartani magam. Ha szép lassan is, de egyre erősebb lesz a hasizmom a napi 100-120 kobra póz dinamikus jellegű gyakorlásától.

De tanultam egy új ászanát is, mert néha akadnak érzések és belső felismerések arra vonatkozóan, hogy ideje lenne már kipróbálni egy-egy eddig ismeretelen jógapózt. Ekkor a cselekvést szerintem nem szabad tovább halogatni. Mindenképpen - ha óvatosan is - de próbálkozni kell. Mostanra a könnyített ardha-matsyendrasana már egészen jól megy és finoman oldja a csípőtájéki izmaim feszességét, ezzel segítve a csípőizület fokozatos kinyílását.

ardha-matsyendrasana-pose_1163-1298.jpg

(Ha jobban megy majd ez a pozíció, akkor saját fotóval is be fogom mutatni Nektek.) A mindennapi gyakorlás során arra is rájöttem, hogy ősszel inkább a pranayamára (légzőgyakorlatok) és a meditációra kell helyeznem a hagsúlyt. Ebben mindenképp a jógaoktatóm és egyben Mesterem segítségét kell kérnem. Azt gondolom, hogy ettől a döntéstől a tapasztalások új dimenziója fog megnyílni előttem. Bár jó hír az is, hogy kezdem megkedvelni a számomra kihívást jelentő álló ászanákat is.


b003-2.jpgA szabadságom alatt tanulmányoztam a Hatha jóga pradipikát. Ez mégjobban megerősítette bennem a fent említett elhatározásomat, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetnem a légzés szabályozására, mivel a tankönyv szerint így lehet megtisztítani a test természetes finomenergetikai hálózatát, az úgynevezett NADI-kat és ezzel növelni tudjuk az életerőnk szintjét is.

A két hetes vidéki Létezésem alkalmával felismertem, hogy az ember egyszerűbb dolgokkal is beéri a táplálkozásban és az öltözködésben egyaránt. Elmondható, hogy sokféle igényünk és szükségletünk csupán profi marketing szakemberek agyszüleménye. A városi lét sokkal bonyolultabb és mesterségesebb, mint ahogyan azt eddig gondoltam, mert Fűzfőn nem számított igazán, hogy hogy nézek ki reggel és, hogy milyen ruha van rajtam. Itt az emberek a megfelelési kényszer helyett még köszönnek egymásnak és ha valakit régen láttak, - úgy mint engem is - akkor gyakran megkérdezik tőle azt is, hogy jól van-e. Az Ember közösségi Lény, és én büszke vagyok arra, hogy ennek a kis közösségnek a tagja lehetek. (A jógi létezésének alapköve tehát mindenképpen az egyszerűségben és a mértékletességben rejlik. És igen, a jelenlegi világunkban ezt a kettő feladatot a legnehezebb megvalósítani.)

És, hogy mi volt még jó a nyáron? Hát az, hogy az elmúlt kettő hétben sikerült kikapcsolnom és lazítanom. Nem voltak elvégzendő feladatok és nem szorított a munkahelyi határidő sem. Ha felkeltem, akkor elbicikliztem a kisboltba némi növényi tejért a kávémba és néha vettem pár doboz barna sört meg egy kis csokit is. Ha mód volt rá, akkor találkoztam a barátaimmal és Zitával még az augusztus eleji Gombóc fesztiválra is kisétáltunk, hogy megkóstoljuk a szilvás, a túrós és a húsgombócokat.

img_2037.JPGEgy szó, mint száz pihenni, megállni sokkal fontosabb néha, mint ahogyan azt eddig gondoltam. Így még az is előfordulhatott, hogy két alkalommal a napi gyakorlásomat is kihagytam...

Megj.: a nyaralás alatt a nagynéném készített rólam jógázás közben néhány fotót, amiket  szép lassan feltöltögetek majd az Instagram oldalamra, így Ti is megnézhetitek a képeket.

Nickname: the_disabled_yogi1


img_3906.jpg

(Source pic.: A hatha yoga pradipika borítóképe a shakticom.org-ról származik. Ardha-matsyendrasana forrása:image.freepik.com)

 

 

 

 

 

Öröm, zene, nosztalgia...

Tegnap sikeres gerincjóga oktató vizsgát tettem a Sarasvatiba. Mostmár jobban értem az emberi test működését és a gerinc szerepét a testtartásban. Összességében magabiztosabb lett a tudásom és a gyakorlásom egyaránt. Hála Istennek.

Pihenésképp 13:00 óráig lustálkodtam és közben félálomban tévét néztem. Délután egykor nekiálltam gyakorolni. Az ászanázás után a Westend felé vettem az irányt. A sikeres vizsgám miatt szerettem volna meglepni magam valami különleges dologgal, de nem igazán tudtam pontosan mit szeretnék. Végigjártam néhány üzletet és megnéztem a GAS-ban a piké pólókat is. Nem vettem semmit, mert nem tudtam választani a szinek közül...Viszont meghívtak május 16-án 17:00 órára az üzletbe egy koktélpartira. Mivel szeretem ezt a brandet, így elhatároztam, hogy mindenképpen elmegyek.

Ezután bementem a Média Markt-ba cédéket nézegetni. Több, mint egy óra keresgélés után valódi kincsekkel távoztam az üzletből. Találtam egy Queen és egy Shania Twain Greatest Hits cd-t, Massive Attack Mezzanine albumát, Seal 7 című cd-jét, és végül Madonnától az MDNA-t. A kincseim néhány ezresbe kerültek, a Queen volt a legdrágább 2990 forintért, higgyétek el nem volt szívem otthagyni.

Nemrég félfüllel azt hallottam, hogy a mai gyerekek közül sokan nem tudják leolvasni az analóg órákat. Értem én, szuper ez a digitális világ az internet, a bluetooth, az SSD meg az MP3, de azért bizonyos dolgokat nem kellene elfelejteni. Nem jó a végletekig rátámaszkodni a technológiára és az internetre, mert akkor nem kell olvasni és tanulni, hiszen a Google úgyis megadja a választ a kérdéseinkre. Tudom, hogy lesz majd SMART autó és SMART city is, de ne hagyjuk, hogy mindez átvegye az uralmat a civilizációnk felett. Jó lenne ha még 100 év múlva is létezne néhány újság, hanglemez, lexikon vagy akár postahivatal. 

Sajnos az üzletek cd pultjai egyre kisebbek lesznek, mert mostanában kevesen vásárolnak CD lemezt. A vinyl éppen virágkorát éli és divat lett bakelitet gyűjteni...Emlékszem 1995-ben vásároltam meg az első cédéimet egy INXS Greatest Hits albumot és Madonnától az Eroticát. Mindkettő a mai napig személyes kedvencem. A CD az 1980-as évek elején robbant be az életünkbe, megalkotása a Sony és Philips kollaborációjának köszönhető. Az első valóban megjelent műsoros CD az ABBA The Visitors című albuma volt. (Ezen már meg sem lepődöm igazán.) Máig élénken emlékszem George Michael 1990 oktróberében debütált klippjére a Freedom-ra, ami azzal a képsorral indult, hogy Linda Evangelista bekapcsolt egy menő CD lejátszót majd George énekelni kezdett. Az első másodpercekben látni lehetett egy kék lézersugarat, amint a Compact Disc-ről beolvassa az adatokat... Az MTV teljes erővel nyomta a klippet, engem pedig örökre elbűvölt a lézer fénye és Linda Evangelista, Naomi Campbell, Tatjana Patitz, valamint Cindy Crawford szépsége. (A klippet David Fincher rendezte.)

Az első CD lejátszóm SONY volt, a mai napig ezt a márkát preferálom. Igyekszem ragaszkodni a bevált dolgaimhoz és nem szívesen váltok lovat a témában. Szeretem a minőségi lejátszókat, a jó hangfalakat, de a kompakt rendszerek híve vagyok, mert sokat költöztem az életben és tudom, hogy egy mini hifit bizony egyszerűbb szállítani.

Este hatra értem haza, és azonnal kibontottam a kincseimet. A Queennel kezdtem, jött a Bohemian Rhapsody, a Bicycle Race, a Don't Stop Me Now, a Flash és így tovább. Később Shania Twain-nel folytattam, majd a Massive Attack került sorra. Egy fél óra múlva Madonna a rádió feltekerésére bíztatott. Ma este ugyanazt éreztem, mint tinédzser koromban. Kívülről láttam, ahogy egy szent rituálé részese vagyok azzal, hogy odamegyek a lejátszóhoz és ráhelyezem a lemezt a tálcára. Ezután a tálca lassan behúzódik és néhány perc múlva elindul a zene. Ilyenkor a valóságérzékelésem megváltozik, mert a muzsika áthatja minden egyes porcikámat, mivel régi emlékeket idéz fel bennem. A Queen-ről eszembe jut, hogy egyre kevesebb igazi legenda él közöttünk, hiszen Prince már a mennyben énekli a Purple Rain-t. Emlékszem a Massive Attack 1998-as Teardrop című klippjére nagy port kavart az ügy, mert a múlhatalan szeretetről szóló dalt egy magzat énekelte az anyaméhben.

Egyszerűen csak Léteztem és zenét hallgattam. Nem olvastam, nem interneteztem, tévét sem néztem közben, vagyis nem multitaskingoltam. Meglepett, hogy milyen szépen szólnak a dalok - műfajtól függetlenül - a diszkekről. Jól hallottam a magas és a mély hangokat egyaránt és azt is megállapítottam, hogy az MP3 a CD-hez képest igen-igen fátyolosnak tűnik. Örültem annak, hogy egyik dal követi a másikat, én pedig megismétlek egy-egy régi számot miközben a lemezeket cserélgetem. Ma este sikerült lelassítanom a rohanásból. Megállítottam magam néhány órára és boldog voltam, mert nem gondoltam a feladataimra és igazából a jövőm sem foglalkoztatott.

Tudom, hogy az analóg korban születettem használom ugyan a modern technológiát, de bevándorlónak érzem magam a digitális világban. Olyan vagyok, aki szeret cd-ről zenét hallgatni nemcsak a Youtube-ot ismeri, aki szereti az új könyv friss illatát és a naplóját is kézzel írja.

Hogy mit szeretnék mondani Neked ezzel a bejegyzéssel? Szerintem már Te is rájöttél...Ha vannak gyermekeid, mesélj nekik arról, milyen érzés felrakni egy lemezt majd felkérni a szerelmedet egy táncra. Mutasd meg nekik, hogy a képeslap írás nem ciki azért mert nem GIF-es. Nem vagyunk elavultak azért, mert szeretünk néhány régi dolgot úgy, mint én a cd-ket pedig tudom, hogy van Apple music vagy Spotify. Amíg lehet néha veszek majd pár lemezt.

Válogatás közben tudjátok mit láttam? Kylie Minogue legújabb albuma a Golden kazettán is kapható volt kb. 2400 forintért. Ezer meg egy éve nem láttam már műsoros kazettát, de ma délután nagyon megörültem neki. Azt hiszem ezután vannak még bíztató előjelek és nem tűnik el minden, ami manapság ódivatúnak számít... OM TAT SAT

Forrás: 

A Freedom klippről és Compact Disc történetéről a Wikipédián olvastam. :) 

 

 

Ez történik most...

Idén hamvazószerda napja február 14-ére esett. Nagyjából én is ekkor kezdtem el a húsvétig tartó böjti időszakomat, ilyenkor nem eszem húst, csokoládét, kristálycukrot - vagy másnéven fehér mérget - és nem iszom alkoholt sem. Ez a harmadik ilyen időszak az életemben, hiszen a negyven napos böjtöt tavaly csináltam végig először. Aztán annyira rákaptam az ízére, hogy októberben egy nyár utáni rövidebbet is beiktattam ugyanezekkel a tilalmakkal.

A böjt során egyszerű ételeket eszem, úgymint főzelékeket, zabkását, rizottót, tejbegrízt, tészta féléket,  gyümölcsöket és nyers zöldségeket. (Mindent én készítek el sajátkezüleg, mert így átélhetem az alkotás örömét. A főzés alapjait mellesleg édesanyámtól lestem el, aki a mai napig kitűnő szakács.) Az étkezések mellé sok vizet különféle gyógy, zöld- és gyümölcs teákat is fogyasztok. Mostmár elmondhatom Nektek azt is, hogy eddig egyszer sem estem kísértésbe, de a csoki meg a vörösbor azért hiányzik, persze nem annyira, hogy kínomban a falat kaparjam értük. Néha egy-egy röpke gondolat erejéig konstatálom a bennem felbukkanó sóvárgást az efféle élvezetek iránt, de aztán gyorsan elhessegetem a vágyaimat.

Még február utolsó hetében elkezdtem az orvos által felírt gyógykezeléseket, masszázs, tangentor, fürdés kombinációban hetente kettő vagy több alkalommal. Április közepéig 56 napom van arra, hogy TB támogatással igénybevehessem ezt a terápiát. Sajnálattal állapítottam meg azt, hogy az úgynevezett TB támogatás ma már csak névleges, mert a Gellértbe egy masszázs egy magisztrális belépővel együtt 3400 forintba kerül és csupán 3 órán keresztül tartózkodhatok a fürdőben. Ez az ostoba előírás kezdetben nagyon bosszantott, mert nem szeretem ha korlátok közé szorítanak, de mostmár egyáltalán nem foglalkozom vele. Az első hét végén miután kialakult a biztonságos helyismeretem, pontosan megtervezetem a kezeléseim menetét. Rájöttem ugyanis arra, hogy a gőzkabin amellett, hogy kitisztítja a bőr pórusait, az izmaimat is kiválóan ellazítja. Megérkezés után megkapom a kabinomat és sietve átöltözöm, majd nagyjából 15 percet töltök a gőzben, aztán belemegyek a 10 fokos merülőmedencébe. Ezután még hideg vízzel is alaposan lezuhanyozok. Majd a 40 fokos gyógyvízben tornáztatom a lábujjaimat. Ilyenkor fentről lefelé haladva apró kőrzéseket végzek a kezemmel és lábammal, miközben igyekszem alaposan átmozgatni a fontosabb izületeimet is.

Imádom ezt az egészet! Ahogy a vérkeringés hirtelen felgyorsul a testemben, én is felélénkülök és egészen felfokozott, bizsergető állapotba kerülök. A fejem rögtön kiüresedik, a gondjaim a múlt ködébe vesznek, az idegeim pedig a ráncaimmal együtt kisimulnak. De óvatosnak kell lennem, mert három ilyen gőz- merülés- gyógyvíz kör után nagyon elfáradok és könnyen túlterhelhetem magam fizikailag és idegileg egyaránt. Ezután haza kell mennem aludni és pihenni. A kezeléssorozat abban is segít, hogy jobban megismerjem a tűrőképességemet. Mielőtt még megkérdeznétek nem, nem fogok szívinfarktust kapni a 10 fokos hideg víztől sem...

A mindennapi jógázásom továbbra is az álló és stabilitást bíztósító ászanákra épül. Már egészen jól megy a druvászana (a faállás egy változata). Persze a talpamat még nem tudom a belsőcombomhoz szorítani, de bőven elégedett vagyok azzal is, ha a sarkamat a lábszáramhoz érintem és testsúlyáthelyezéssel egylábon állok nagyjából 2-4 másodpercig.

251.jpg

Az elmúlt hónapban egyfajta belső késztetést és elhívást éreztem a mindennapi meditálásra is. Ezért elkezdtem komolyabban foglalkozni a meditációval. A tanárommal közösen megtaláltuk azt a számomran kényelmes, de enyhén feszes ülő pozíciót, amiben lehet meditálni és közben nem fogok elaludni sem. A testtartás maga elősegíti a tudat éberségének megőrzését. Eközben oda kell figyelnem a helyes kéztartásra, ezért a kezeimet egy speciális mudrában az ölembe helyezem és a köldök alatti területre az úgynevezett "Tan Tien-re" koncentrálok.  (A Tan Tien a köldök alatt három ujjnyira található, ez  központ irányítja a testi erőt, gondolati és érzelmi nyugalmunk kapuja, egyensúlyi pont. Az Univerzum felé energetikai és tudati kapcsolatot biztosít, elősegíti testünk és tisztulását, aktiválja a velünk született öngyógyító képességünket.) Először kettő hétig napi 5 percet meditáltam, az elmúlt 10 napban pedig sikeresen 8-10 percre növeltem a reggeli meditáció idejét. 

Sokan kérdezik, hogy mi történik ilyenkor az elmémben? Nos a gondolatok jönnek mennek akár a felhők a nyári égbolton én pedig arra törekszem, hogy megfigyeljem őket, de semmiképpen se azonosuljak velük. Nincs jelentősége annak sem, hogy egyes gondolatok negatív vagy pozitív előjelűek, mert a lényeg a megfigyelésben és a koncentrációban rejlik. Mostanában inkább egy gondolatcsoportra vagy pozitív állításokra fókuszálok. De azt is tudom, hogy egyszer ez a vágy is elillan belőlem és újfajta elme- és lelkiállapotokat fogok megtapasztalni. Konkrét célom nincsen mert tudom, hogy minden élmény magától eljön hozzám amikor igazán készen állok rá.

A jóga, a meditáció és a kezelések mellett még KRESZT is tanulok. A kiváló monotóniatűrésemnek és fotografikus memóriámnak Hála nagyon-nagyon élvezem ezt a folyamatot. Őszintén bevallom Nektek, hogy számomra ez egy teljesen új típusú információ és egyáltalán nem hasonlítható össze azokkal az ismeretekkel, amiket eddig elsajátítottam. Talán a magas újdonságértéke miatt is szeretem annyira a KRESZ tanulást, ki tudja? :) (Irás közben épp ezen morfondíroztam...)

img_0442.jpg

Hétfő esténként továbbra is járok kreatív írásra a Marczibányi térre, ahol nagy élvezettel hallgatom Lackfi János előadásait. Igyekszem elkészíteni a füzetembe a feladatokat és az a célom, hogy minnél jobban megmozgassam a képzelőerőmet, hiszen ebben az évben szeretnék könyvet írni az Utamról. Szeretek megmártózni János írói szemléletében, a pikirt és vicces eszmefuttatásaiban, miközben apró információmorzsákat és tapasztalatokat gyűjtök az írás lelki és kreatív folyamatairól. 

Ha végre otthon vagyok, akkor igyekszem annyit olvasni, amennyit csak tudok. Bár időnként belealszom de, mint mindig most is több könyvet olvasok egyszerre úgymint Murakamitól a Miről beszélek, amikor a futásról beszélek című memoárt vagy Mark Wolynntól az Örökölt családmintákat. Egy ismeretlen antikváriumból sikerült megszereznem Mario Vargas Llosa Levelek egy ifjú regényíróhoz című könyvét, de ezt időhiány miatt még nem olvastam el. Murakamit és Mario Vargas Llosa-t is János javasolta nekem, amit külön köszönök neki. Már ezért a két könyvcímért megérte kreatív írásra járni. :) Murakamiba szinte szerelmes lettem... Inspirál, ahogy kendőzetlenül megírja a belső vívódásait, a kicsinységét, a nagyságát és a futás iránt érzett alázatos elkötelezettségét. Ebből a szempontból Murakami akár a példaképem is lehetne, hiszen a jóga és az írás alapvető követelménye az alázat és az elkötelezettség.

img_0443.jpg

Mindezek ellenére az az igazság, hogy néha nagyon nehezen bírom fizikailag azt, hogy hétfőnként késő estig kényelmetlen székeken kell ülnöm hosszú órákon át. A nap végére általában rettenetesen fáj a hátam és a gerincem. Sokszor alig várom, hogy elnyúlhassak az ágyamon. Dehát áldozatok, erőfeszítések és fájdalmak nélkül nem létezik siker sem, így továbbra is a valamit-valamiért elvét kívánom követni. :)

(Megjegyzés: most mennem kell aludni mert elálmosodtam. Később jógázok, és talán elmegyek Gellértbe fürdeni. Hajnali fél négy óta olvasok és írok, most 8:55 van. Itt az  ideje a feltöltődésnek, hiszen mégiscsak vasárnap van. Ez a hajnali időszak egészen új tapasztalással szolgált. Élveztem a szabadon áramló gondolatokat, a csendet, az írás folyamatát, Köszönet érte...)

Buddha kép forrása: www.azuton.hu

Ajánlott könyvek:

Mark Wollynn : Örökölt családminták (2017 Budapest, Édesvíz kiadó)

Murakami Haruki : Miről beszélek, amikor a futásról beszélek? (2017 Geopen könyvkiadó) 

Az én személyes csodám...

A múlt héten napokig arról elmélkedtem, hogy a Teremtő mindennap ad nekünk apró csodagyöngyöket. Mostanában mintha jobban be tudnám fogadni a Lelkembe ezeket a színes, szalagos kis ajándékcsomagokat.

Szerintem vannak kisebb, nagyobb meg egyéni csodák is. Ha elkezded a saját Utadat járni, akkor legeslegelőször az apró csodákat fogod megtapasztalni. Ez lehet egy kedves gesztus egy utastársadtól a BKV-n vagy váratlan segítségnyújtás vészhelyzetben. A múlt héten több ilyen meglepetést tartogatott nekem az élet. Reggel többen átadták a helyüket a négyes-hatoson, egyszer pedig a vásárlás végeztével segítettek összepakolni a LIDL-ben.

Csoda volt az is, amikor múlt csütörtökön vidáman hullahoppkarikáztunk jóga óra végén a tanárommal, mert erre aztán még álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is közöm lesz egy piros hullahopp karikához... De a Teremtő szereti néha látni, ahogyan kilépünk a megszokott biztonsági zónáinkból, az Ő humora a váratlan helyzetekben rejlik. :) Lebukott, mert rájöttem a titkára... :) Még csak a kezemmel meg a nyakammal tudom pörgetni a karikát, de később pont jó lesz arra, hogy mobilizáljam vele a beszűkült csípőizületemet.

img_0134.jpg

Ma délután visszamentem a Kútvölgyibe feliratni az újabb masszázs és fürdő kezeléseket az orvosommal Dr. Laczkó Tiborral. Végül a Gellért fürdő mellett döntöttünk, mert ott egyszerre lehet igénybe venni minden szükséges kezelést. A doktor úr és aszisztense Enikő most is nagyon kedvesek voltak, pedig én voltam az utolsó előtti beteg a  műszak végén. Elmondtam azt is, hogy továbbra is egy órát gyakorolok átlagban hatszor egy héten. Most főként álló - erőt és stabilitást adó - ászanákat végzek és SMR hengerezek is. A fókuszom többek között a külső talpéleim a mobilizálására terjed ki, mert  ha kitartó vagyok, akkor tovább csökken majd a terhelés a belső talpélekről és a nagy lábbujjakról egyaránt.

Farmerban és bakancsban rögvest be is mutattam nekik egy könnyített faállást és egy terpeszállást oldalsó középtartásban, mert ez előkészíti a vhiradhadrászana 1-es harcospózt. Megemlítettem továbbá, hogy egy héten kétszer vízben tornáztatom a lábujjaimat. (Képzeljétek az elmúlt 10 napban kétszer is bemozdult a bal nagylábujjam, ami eddig sosem akart megmoccanni. Aki nem tudná a testem bal oldala gyengébb, mint a jobb.)

Az orvosom szerint láthatóan javultam és fogytam is. Ennek nagyon-nagyon örülök, mert  ilyet én még nem hallottam orvosembörnek az ő szájából. :) Azt érzem, hogy a gyakorlásom egyre fókuszáltabbá és stabilabbá válik. A lefelé néző kutya már annyira jól megy, hogy közben az egyik lábamat fel tudom emelni úgy 40-50 cm magasra és ezt a pozíciót 7-10 légzésig tartani tudom. (Imádom!) Márciusban - a kezelések után - csinálunk egy újabb teljeskörű állapotfelmérést és összehasonlítjuk a 2017 novemberi értékeimmel. 

Végül, de nem utolsó sorban:

A vizsgálat után a 156-os busz megállójában álltam, amikor a doktor úr meglátott és elvitt kocsival a Blaháig, mert éppen ügyeletbe igyekezett. Megtudtam, hogy szereti a Bartók Rádiót hallgatni és a színházat is kedveli, meg már unokái is vannak. Mostanában főleg traumás eseteket és protézis műtéteket végez. Azt is elmondta, hogy ha most leállnék a jógával, akkor 2-3 hónapon belül újra visszatérnének azok a izom és izületi kontraktúrás állapotok, amik 3,5 évvel ezelőtt még láthatóak voltak. Hogy ezt megelőzzük, ezért szükséges a lerövidült izmoknak és beszűkült izületeknek a folyamatos és szelíd nyújtása. Ehhez pedig remek módszer a jóga. Mostmár biztosan tudom: Isten a jógán keresztül gyógyít engem ez pedig az én személyes csodám. Namaste :)

(Az izületi kontraktúrákról bővebben a www.drdiag.hu-n olvastam.) 

 

 

 

 

Gondolatok a ghí-ről...

A Ghí - vagy más néven tisztított vaj - az ayurvédikus konyha alapját képezi. A tehén vagy bivajtejből készült vajat  régen sütéssel tartósították, így a vaj trópusi hőmérsékleten is hosszan eltartható volt. Érdekességként jegyezném meg, hogy Magyarországon a Jászságban is ismerték a vaj ezen tartósítási módját, ott sült vajnak nevezték. Mivel a vaj drága mulatság, ezért Indiában a Ghí-t máig a gazdagság szinbólumának tekintik.

A Ghí mind a három testtípus (vata, pitta, kapha) számára tápláló, egészséges zsíradék. Mindig érdemes használni egy-egy evőkanálnyit főzéshez és sütéshez egyaránt. Én nagyon szeretem pirítóssal sóval, csak úgy simán vacsorára. Az ayurvéda szerint az ételek három féle minőségbe sorolhatók. A szattvikus élelmiszerek tiszták, egészségesek, frissek, fényesek. A radzsasztikus élelmiszerek szenvedélyesek és tüzesek, csípősek, szárazak, égetőek. A tamasztikus élelmiszerek fogyasztását az ayurvéda nem ajánlja ilyen például a gomba, a hús, a hal vagy a fagyasztott és újramelegített ételek.

A Ghí a szattvikus ételek kategóriájába tartozik, hiszen jó minőségű, fényes, selymes, áttetsző és aranysárga színű. Tele van omega-3-mal, K és A vitaminnal, elősegíti az izületek hajlékonyságát, jobbá teszi az emésztést,  növeli az általános vitalitást, kiváló vivőanyag kenőcsökhöz, sőt még bőrápoláshoz is felhasználható.

Már sokat hallottam a Ghí jótékony hatásairól, ezért szombat délután úgy döntöttem belevágok és elkészítem magamnak. Vettem kb. 650 gramm 82%-os vajat, egy vastagfalú fazekat és legkissebb gázrózsán - takaréklángon - elkezdtem szép lassan felolvasztani az egészet. Azt mondják a Ghí készítéséhez tiszta tudat és türelem szükséges. Ez valóban igaz, mert ha nem vigyázunk és figyelmetlenek vagyunk, akkor a vaj könnyen odaéghet. (Sokszor azt gondolom, hogy nekem a főzés a valódi meditáció, mert kiüríti a felesleges gondolatokat a fejemből és lelassít ebben a rohanó világban.)

Néhány perc múlva a vaj szép lassan felforrt, a tetején keletkező habot időnként lekanalaztam róla. Egy idő után az edény alján egyre több barna színű kicsapódás jelent meg, ami szép lassan az egész edényt kitöltötte. Ekkor már folyamatosan az edény mellett álltam és kincsként őriztem a készülő Ghímet, mivel nem akartam túlsütni.

aa0cb46e-3a50-4389-b4f8-1bcfcfa723bc.jpg

Nagyjából egy óra elteltével már nem képződött több hab a Ghí tetején és az egész vaj fényesen csillogó arany olajjá változott... Csodás volt, akár egy vidám tavaszi napsugár...Ekkor egy papírtörlő és egy szűrő segítségével az egészet egy tiszta csattos üvegbe öntöttem és szép lassan hagytam kihülni. Amikor kihült, akkor lezártam az üvegemet. Tegnap este már Ghí-t ettem vacsorára, pirítóssal és pritamin paprikával. A Mennyországban éreztem magam. A sült vajat nem szükséges hűteni, de az üvegbe csak száraz és tiszta eszközzel nyúljunk bele, mert ha belekerül egy kenyérmorzsa, akkor könnyen megromlik az egész.

Akit érdekel az ayurvédikus konyha és Ghí készítés rejtelmei, annak szeretettel ajánlom az Ayurvédikus konyha nyugatiaknak című könyvet, amit a szüleimtől kaptam karácsonyra és Amadea Morningstar írta, aki több, mint 20 éve foglalkozik terápiás táplálkozási tanácsadással. Én is ebből tanulom az ayurvédikus konyha alapjait.  Az ételek itthon elérhető alapanyagokból elkészíthetők, és nem csak indiai fogásokat, hanem kása féléket, tésztákat, leveseket és süteményeket is találunk a receptek között. Mindenkinek jó főzőcskézést kívánok... :)

Cikk: Ghí superfood az Ájurvédábó (forrás: www.krisna.hu) 

 

Számadás 2017

December 31-e van, nemrég ébredtem fel. A laptopom előtt ülve az a kérdés foglalkoztatott, hogy milyen volt a 2017-es évem? Hogyan éreztem magam a bőrömben az utazásom során?

2017 legfontosabb feladata a tanulás volt. Márciusban elkezdtem az Ayurvédikus Jógaterapeuta képzést a Sarasvatiban és december elején volt az utolsó konzultációm. A tanfolyamon és a jógatáborban sok új embert ismertem meg és volt olyan is, akivel maradandó, napi szintű baráti jellegű kapcsolatot sikerült kialakítanom - ugye Zita? :-)

Lelkileg és fizikailag egyaránt tovább fejlődtem a napi jógagyakorlások alkalmával. Azt gondolom, hogy a több, mint három éve tartó folyamat lassan-lassan mindenki számára látható formát ölt nem is olyan sokára. Bea a jógatanárom továbbra is szeretettel kísér az Utamon és a köztünk lévő kapcsolat egyre mélyebbé és őszintébbé válik.

Az év másik legfontosabb feladata az volt, hogy a fizikai testem mellett a Lelkemmel és annak gyógyításával is foglalkozzak. Még mindig szeretnék rendet tenni magamban és a környezetemben egyaránt. A rendszeres családállítások által - Hála Gabinak - sokkal jobban megértettem az életem eddigi történéseit, ezért az év végén bátran ki tudom jelenteni azt, hogy az elmúlt 41 évben minden úgy történt, ahogyan történnie kellett. Látom, hogy tovább folytatom a megkezdett Utamat és mára letisztultak a végső céljaim is.

Sokan persze még mindig nem értik egészen pontosan ezt a hírtelen szemléletváltást de szívből remélem, hogy el tudják fogadni, hiszen testi és lelki értelemben jobban érzem magam, mint 30 éves koromban. Novemberben ortopéd sebésznél is jártam, aki egyértelműen tudatosította bennem, hogy életem végéig jógáznom kell és azt is elmondta, hogy látja azt, hogy foglalkozom a testemmel, ezért műtéti beavatkozásra jelenleg nincs szükség. (Ez egy fontos visszaigazolás volt a számomra. Hiszem és vállalom, hogy jó úton haladok.)

A jóga mellett az elmúlt két hónapban gyógymasszázsra és gyógytornára is jártam. Örülök annak, hogy megtanultam az SMR henger használatát, mert ezzel tovább tudom lazítani a fájó, feszes izmaimat.

2017 arra is jó időszak volt, hogy új terveket kovácsoljak magamnak. Az elmúlt években rengeteg jegyzetet és fotót készítettem a tapasztalataimról, remélem lesz hozzá elég erőm és időm, hogy ezeket végre egy könyv formájában összegezhessem. Voltam orvosnál a jogosítvány ügyében, és jövőre elkezdhetem a kresz tanulást. (Simán vezethetek autómataváltós gépkocsit, Istennek Hála nincs szükség különösebb átalakításokra.) Azt is biztosan tudom, hogy a jógában szeretnék még tovább tanulni, ezért februárban újabb terápiás képzésre szeretnék jelentkezni.

De nem csak komoly dolgokkal töltöttem az elmúlt évemet. Amikor lehetősegem volt rá, a barátaimmal színházba jártam és láttam a Lóvá tett lovagokat, a Csárdáskirálynőt, a Pál utcai fiúkat, vagy a Családi játszmákat is. Voltam egy-két jó buliba is, mert nem jógázhatok örökké. Néha nekem is szükségem van arra, hogy kikapcsolódjak azokkal, akiket szeretek. Csendben megjegyzem azt is, hogy még mindig ugyanúgy szeretem a pálinkát, a száraz pezsgőt, a szivart és a finom ételeket is, de mértékkel. Nyáron megint jártam Erdélyben, láttam az Ezeréves határt és Sepsiszentgyörgy utcáin sétáltam. (Köszi a fuvart Csabi, még mindig jól vezetsz.)

Ugyanúgy szeretek biciklizni és a Balatonra járni, mint eddig. Némi bizonytalankodás után sikerrel rávettem magam arra, hogy a szabadban gyakoroljak. Ez nagyon jó érzés volt, hiszen közelebb kerültem a Természethez, ezért bizony alig várom a tavaszt.

Hogy milyen volt a 2017-es évem? Mozgalmas, tapasztalásokban, tanulásban és felismerésekben gazdag. Hálás vagyok az Isteni Gondviselésért, mert napi szinten megtapasztalhattam a Kegyelem állapotát. A szívemben azt érzem, hogy a 2018-as évem még eseménydúsabb lesz. Meglátjuk, ahogyan mondani szokás: "nyugtával dícsérd a napot".

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki formált és támogatott engem az elmúlt 365 napban.

Most megyek jógázni, aztán tanulok egy kicsit a terapeuta vizsgámra, 5 óra után pedig készülődnöm kell, mert szilveszteri buliba megyek Ibolyával és Nórával a rég nem látott barátaimmal. (Már nagyon várom az estét.) Őszintén kívánom Nektek, hogy 2018-ban váljon valóra minden álmotok. Legyetek Áldottak és Egészségesek, Éljetek Bőségben és Boldogságban. Namaste. :-)

szerencsemalac_2017.jpg

 

 

 

 

 

A télapó hozta...

Már egy ideje gyógytornára meg gyógymasszázsra járok a Kútvölgyi kórházba. Ma délután ismét útnak eredtem a szokásos terápiámra. Az elmúlt három foglalkozás óta az SMR henger egyéni használatát tanulom a gyógytornászomtól Katalintól.

A masszírozó hengert a teljes testsúly segítségével átgörgetjük a problémás izmokon, így a kifejezetten lassú görgetés hatására a letapadt izmok fokozatosan ellazulnak. Mindeközben pedig az izmokban lévő csomók szép lassan megszünnek létezni. De nem akarok hazudni senkinek sem...Ez a terápia, ami a merev izmot és az izmpólyát egyaránt regenerálja/puhítja nagyon-nagyon fájdalmas. Ma megint azt éreztem a 25 perces gyógytorna végén, hogy én bizony nem fogok tudni hazamenni sem. (Szerencsére ez nem így történt.) Őszintén bevallom Nektek, hogy a múlt pénteken és most is kicsordultak a könnyeim....

 img_9224.jpg

Az előző alkalommal rájöttünk arra, hogy az elülső és az oldalsó combizmom van a legjobban összehúzódva, mert a hátsó combizmom, meg a vádlim egyáltalán nem fájt a hengerterápia után, ellentétben a combom többi részével. Az elülső combizmom tehát összehúzódik és egymáshoz húzza a térdeimet befelé, ezért járok olyan speciálisan. Meg kell nyújtani ezt az izmot még jobban, nincs mese. Le kell küzdenem a fájdalmamat.

A hengerezés után elmentem masszázsra, amibe ismét sikerült kicsit belealudnom, annyira, hogy még a nyálam is kifolyt. Végül levezetésként sétáltam egy megállót hazafelé a Kútvölgyi lejtön. De már megint nem bírtam magammal. A fájdalom és a csigatempó ellenére úgy döntöttem, hogy elmegyek a Decathlonba és megveszem magamnak a saját  hengeremet, hogy végre otthon is tudjam kínozni magamat. :) Jót fog tenni a hátamnak is, ami szintúgy tele van izomcsomókkal.

Este fél 8-ra értem haza. (No comment.) Vacsora után pedig vettem egy hosszabb forró zuhanyt. Ekkor azt is észrevettem, hogy a  combizmom olyan puha lett, mint a vaj... :)

Alig várom, hogy reggel legyen... :) A henger a láb mellett a felső test és a karok erősítésére is jó, hiszen görgetni és tartani kell magunkat rajta, akár a planking-nél. A lila a kórházi változat, a fekete a sajátom, ami még jobban átgyúrja az izmokat, mert egyenetlen a felszíne -  könnyen lehet, hogy sírni fogok? :) Erről mindenképen beszámolok Nektek...

img_9362.jpg

 

 

 

Három évvel ezelőtt...

img_8133.jpg

 

Három évvel ezelőtt, ezen a napon voltam életem első jógaóráján. Egy barátom beszélt rá, hogy menjek el vele jógázni. Persze, akkor még nem sejtettem, hogy ezen a csütörtökön az egész életem megváltozik majd... Az első órákon majdnem meghaltam, folyt rólam a víz és alig kaptam levegőt. (Akkor még dohányoztam.) De azt éreztem, hogy a szenvedés és a fizikai fájdalom ellenére jó ez nekem testi és lelki értelemben egyaránt. Így amikor tudtam elmentem jógázni egy héten egyszer. 2015 végétől pedig már heti két órám volt, egy csoportos és egy egyéni fejlesztés.

Aztán tavaly március 25-től azt a célt tűztem ki magam elé, hogy naponta elkezdek otthon gyakorolni. Kb. 3 hónap alatt a jóga beépült a hétöznapjaimba. 2016 szeptemberében beiratkoztam a Sarasvatiba életem első jógatanfolyamára és 2017 januárjában seniorjóga oktató képesítést szereztem. Most pedig ugyanitt a 200 órás jógaterápia kurzus befejező konzultációjára készülök...

Minnél többet tanulok és gyakorolok, annál jobban érzem azt, hogy még mindig van mit tanulnom a jógáról, ezért vannak további terveim... Ha jól látom ez a folyamat egy egész életen át tartó munka lesz. A tapasztalataimat naplókban próbáltam meg rögzíteni és  nemsokára szeretnék írni erről az Útról egy könyvet is. A címe már megvan. De, hogy pontosan mi az, az egyenlőre maradjon még TITOK.

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék köszönetet mondani a tanáraimnak és a  jógaoktatómnak, aki három éve türelmes szeretettel foglalkozik velem. Most éppen járni tanulunk a Beával... 

NAMASTE

És egy kis zene a végére:

 

A kaotikus 41-es...(vagy 14-es)

Ma - november 14-én - 41 éves lettem. Egyáltalán nem érzem ezt, semmilyen szinten sem. De azt le kell szögeznem, hogy ez volt az eddigi legfurcsább születésnapom. Röviden elmesélem Nektek, hogy miért gondolom ezt...

Reggel az irodai munkám után el kellett mennem a Kútvölgyi Rendelőbe, délután 14:00 órára, egy ortopédiai kivizsgálásra. Ezer meg egy éve nem voltam már orvosnál és jóga ide meg oda utólag úgy gondolom, hogy néha jó ránézni a dolgokra, még akkor is, ha azt érzed, hogy minden rendben van veled. Szerencsére Zita felajánlotta, hogy elkísér, így nem kellett egyedül belépnem az oroszlán barlangjába. A közvetlen munkatársaim is cukik voltak és drukkoltak nekem, és ezt utólag is Köszönöm Nekik - meg a Julinak is.

A Kútvölgyi meg még mindig olyan, ahogyan kettő éve otthagytam. Kissé lepusztult és folyton eltévedek benne. Most is nehezen találtam meg a gyógytornász és gyógymasszázs részleget, de a kaotika ezután még tovább fokozódott...

13:00 órára már megérkeztünk és Mi voltunk az első betegek, szuper, legalább hamar túl leszek rajta - gondoltam, de végül fél 4 után végeztünk...Az ortopédsebész fél 3 után hívott be, megnézte a leleteimet és felvett egy teljes státuszjelentést is. Azt kértem, hogy a karokat, a csípőt, a térdeket meg a bokát is nézzük meg jó alaposan. Elmondtam neki, hogy naponta 1 órát jógázom, és nyújtásokat is csinálok, és megkérdeztem azt is, hogy lenne-e esély egy esetleges operációra... A kérdésekre a következő választ kaptam:

Bár negyvenegy évesen inkább harmincegy évesnek érzem magam fizikailag és mentálisan is, ám a születési dátumomat még én sem tudom megváltoztatni. Pedig van egy titkos varázs mantrám: az AUM. Az én koromban viszont drasztikus operációk egyáltalán nem javasoltak. Egyenlőre az orvosi masszázsnál és a kontraktúra nyújtásnál maradtunk, ami hatásos, de fájdalmas művelet. Januárban pedig balneoterápiát is felírnak nekem, meg persze ortopéd cipőt is, ha szeretném. Tehát majd vissza kell menni a rendelőbe...Puff neki. Viszont, a terápiáért minimális térítési díjat kell fizetnem, hiszen tőlem is vonnak le TB járulékot...(Így minden herce-hurca ellenére megéri a dolog nem?) Azt is megerősítette a doktor úr, hogy látszik, hogy foglalkozom a testemmel, mert fejlett a combizmom ésatöbbi...(Szóval legyetek test-tudatosak, de ezért sokat kell majd dolgoznotok magatokon.)

Addig pedig semmi más dolgom nincsen, mint Nyújtani, Nyújtani és Nyújtani... A végén nehogy olyan hajlékony legyek, mint egy balett táncos.... Jó ez nem biztos, hogy megtörténik, de az tuti, hogy egy év múlva fejen fogok állni a fal mellett, csak a hasizomra kell gyúrni még egy keveset, a fejenállás előkészítő ászana már egészen jól megy, Hála a Beának :) A vizsgálatok után az indiai Indigó Étteremben kötöttünk ki az Oktogonnál és Zitával végig ettük az egész Étlapot. Közben persze egy csomót humorizáltunk, mert csak nekem lehet olyan szülinapom, amikor ahelyett, hogy az asztal tetejéről rugdosnám le a pálinkás poharakat, inkább egy orvosi rendelőben töltöm az időmet. Kissé morbid nem?

Szóval, az, hogy miről beszélgettünk maradjon a Mi titkunk de lehet, hogy egyszer még felkapjátok a fejeteket az tuti... :) Este 10 után hazakísértem a barátomat, és ekkor megtörtént a baj...:( Visszafelé a villamoson jöttem rá, hogy a kesztyűmet és az ajándékomat az INDIGÓBAN hagytam, így mit volt, mit tenni, visszarohantam a szatyromért. Legközelebb persze majd az eszemet és a fejemet fogom elhagyni valahol, mondaná a Kemény tanárnéni, úgy alsó tagozat harmadik osztályában Balatonfűzfőn... Dehát oda járok nem, hisz még csak 41 vagyok. :)

Az Étteremben elrakták a csomagomat, és persze Ők is megmosolyogtak, mikor zihálva beesetem az  ajtón úgy zárás előtt 10 percel. Mondtam is távozáskor: "Nyugi, röhögni ér...." Viszont abban is biztos vagyok, hogy visszamegyünk még hozzájuk, mert Isteni volt a kaja és sokat nevettünk. Egyszóval JAJ AZ INDIGÓNAK, de most komolyan :) És köszönöm az ajándék pálinkát is. Mert a pálinka jó, a pálinka finom, a pálinka megszépít mindent és az idegeknek is jót tesz. És mivel hivatosan is még öregebb lettem, mint voltam, így az ISTENI GEORGE-dzsal köszönném meg Mindenkinek, aki írt nekem viberen, sms-ben, személyesen felhívott, élőben gratulált -, mint például a kollégáim, Ádám, Lia, Edit,  Ágika Tünde és az Erna is az 1-es kapunál. De Tényleg Mindenkinek, Mindent köszönök, Tiszta Szívből... Jó, hogy Vagytok Nekem így mindannyian Együtt. (Csak halkan mondom, hogy nagyon SZERETLEK TITEKET.)

No meg persze a Wham is itt van, és, hogy miért nem Madonna? Nos ez maradjon az én titkom, de a Wham nosztalgikus, cuki meg minden, én pedig imádom Őket.  A jóga jobban fiatalít, mint a botox ezt ne felejtéstek el, az UTTÁNÁSZANA pedig az arcbőrráncok ellen is hatásos, a Lefelé néző kutya meg a lábaimat, a bokáimat és a csuklóimat is erősíti és az egyik kedvencem lett, pedig tavaly még utáltam.... Szóval jógázzatok egy kicsit minden nap :) Én pedig szívesen tanítok bárkit, akit ez érdekel :)

 

Köszönettel tartozom Dr. Laczkó Tibor ortopédsebésznek is, aki minden kérdésemre válaszolt, lelkiismeeretesen kivizsgált és a továbbiakban is támogatja a céljaimat :)

Most megyek, aludni, Freedom :)

Máté ingét a GAS biztosította :) Buddhafejes Karkötö: Nympha Jewellery - ami mindig rajtad van :) Az örök mosolyt dr. Varga Réka fogorvos garantálja, Jógaterapeuta: Horváth Beáta, Jógaiskola: Sarasvati Alapítvány :) Ennyi...

Erdély mindig visszavár...

A jóga mellett ha alkalmam nyílik rá szeretek kirándulni és ismeretlen tájakat felfedezni. Harminc éves korom tájékán jártam először Erdélyben. A legjobb barátaimmal mentem el a csíksomolyói zarándoklatra. Ekkor láttam életemben először a Szent Anna tavat, de jártam a Békás szorosnál, a Gyilkos tónál és megnéztem az Orbán Balázs sírjához vezető székelykapukat is.

Az első kirándulásom után több, mint 8 esztendővel később jutottam vissza Erdélybe. Nosztalgikus érzés volt újra ezen a földön járni.

Július egyik csütörtökén megint - immár harmadszor -  Erdély felé vitt az utam. Kíváncsi voltam arra, hogy ebben az évben vajon hová jutok el? Péntek éjjel értünk le Tusnádfürdőre, és a  reggeli jógám után  már a kirándulást szerveztük. Megbeszéltük, hogy ellátogatunk az Ezeréves határhoz. Útközben megcsodáltuk a Gyimes pompás hegyeit, kóstoltunk faszénen sült fahéjas kürtős kalácsot  és házilag készített füstölt sajtot is.

gyimes_kicsi.jpg

Az Ezeréves határnál a felújított vasúti őrház és a megkoszorúzott Szent Korona jelzi a hajdani történelmi Magyarország határvonalát. Egy hosszabb meredek lépcsősor vezet fel az őrbódé előtti hegy tetejére, ahonnan pompás kilátás nyílik a körülöttünk lévő tájra. (Ez a lépcsősor nekem sajnos túl meredeknek bizonyult, így kölcsönadtam a pocket gépemet Berninek és ő lefotózta nekem a panorámát.) Hazafelé Csíkszépvizen a Kassay fogadóban ebédeltünk csorba levest és juhtúrós, szalonnás puliszkát. (Erdélyben a szalonna biztosan nem számít húsnak, mert a puliszka az étlapon a húsmentes ételek között szerepelt.)

1000_eves_hatar.jpg

Másnap délután Sepsiszentgyörgyre mentünk. A Város  közigzgatási határán belül hatalmas birkanyáj fogadott bennünket. (Alig hittünk a szemünknek.) Pont a Székely Mikó Reformtus Kollégium kapujánál sikerült leparkolnunk, ezért egy ugrásra voltunk a város főterétől és csodás parkjától. Séta előtt beültünk a  Mikó Cukrászdába. Helyi specialitásként ajánlom  megkóstolni a kuriózumnak számító Somlói tortát, de finom a kávéjuk, a dobos tortájuk és a limonádéjuk is.

miko_cuki.jpg

Vasárnap reggel indultunk el  Magyarország felé. Ezután másfél órával megálltunk egy MOL kúton tankolni és reggelizni. Mindannyiunkat meglepett az-az őszinte szeretet és kedvesség, ahogyan a hölgyek a shopban kiszolgálták az utazókat.

A nehezebb mozgásom miatt többször is elnézést kértek tőlem, mert későn vették észre a helyzetemet. Erre én azt mondtam: "higgyék el, semmi probléma egyáltalán nem haragszom". Közben az egyik hölgy segített megcsinálni a kávémat, és kifejtette nekem, hogy ő sem szokott haragudni az emberekre. Inkább a hétköznapi élettel együtt járó helyzetekre haragszik és különben sem egy haragtartó típus. A helyzet megjelenése után néhány perccel általában már el is tűnnek az indulatai, úgy mintha ott sem lettek volna...

Puff neki... A tanítás mindenhol megkapható, még egy MOL kúton is, egy székely fiatalasszony tolmácsolásában. Nem kell feltétlenül egy Guru vagy Tanító lábainál ülni a mindennapi inspirációért. A kulcs tehát a tudatos jelenlétben rejlik. Az a tisztelet és nyílt szívűség, ami ezt az asszonyt jellemezte példaértékű lehet mindenki számára.

Ne feledjük azt sem, hogy mindennek - így a tanításnak is -  eljön az ideje, akár a szalmakalapnak ugye Kinga?

szalmakalap_kicsi.jpg

 

 Ajánlom ezt a bejegyzést Péterfy Kingának és Soós Editnek :-D

(Minden képet én lőttem.//Every pictures is mine.)

 

 

 

 

A jóga, mint terápiás módszer

img_7197.jpg

(Vaszisthászana - Fotó: Pákozdi Rita)

A Senior Jóga képzés befejezése után szerettem volna további ismerteket szerezni a jógáról mert azt éreztem, hogy belenyaltam egy fagyiba és mégtöbb gombócot kérek belőle. Ezért - Anikó javaslatára - megpályáztam a Sarasvati Alapítvány ösztöndíját és így 2017 márciusában elkezdhettem  a 200 órás Ayurvédikus Jógaterapeuta képzést. A múlt hónapban (június 17-18) befejeztem az első félévemet és most röviden összefoglalom Nektek a tapasztalataimat.

Az első félév végére vitathatatlanná vált számomra az a tény, hogy az Ayurvéda és Jóga két egymással szorosan összefüggő rendszert alkotnak. Az ayurvédikus gyógyászat több ezer éves rendszere három féle testtípusban gondolkodik (Vata, Pitta, Kapha), amiket dósáknak nevezünk. Az egyes dósáknak megvannak a fizikai és lelki jellemzői ezért nem mindegy, hogy - terapeutaként - milyen jógagyakorlatsort álítunk össze az embereknek. Természetesen az sem mindegy, hogy az adott dósához tartozó ember, hogyan táplálkozik és miként éli a mindennapjait.

A jóga és az ayurvéda együtt alkalmazva alkalmas lehet(!) arra, hogy megelőzzük vele bizonyos betegségek illetve hiányállapotok kialakulását.

A félév során megtanultuk elhatárolni egymástól az ayurvédát és a nyugati gyógyászati módszereket. Fontos kiemelni azt is, hogy az ayurvéda nem csak a fizikai testtel foglalkozik, hanem az egész Embert kezeli holisztikus (test, lélek, szellem) szemléletben. Az Ayurvédikus szemlélet részeként megjelenik az úgynevezett finomenergetikai (láthatatlan) test fogalma. A finomenergetikai test főbb vezetékei a nádik és a 3 fő nádi kereszteződésében (Ida, Szusumna, Pingala) található a 7 csakra (erőközpont), amiken kereszttül energiát veszünk fel vagy adunk le a környezetünkbe/az Univerzumba.

A haladó jellegű jóga gyakorlásokon túl a hallgató bepillantást nyerhet, a jógához kapcsolódó filozófiai rendszerbe megismerve annak a legfontosabb alapelveit, amelyek szerint egy jóginak vagy jógininek (gondolok itt a hölgyekre) illik élnie az Életét.

Személyes kedvencem a "Nem ártás vagy erőszak nélküliség elve",amely szerint próbáljunk meg úgy élni, hogy másoknak és magunknak (beleértve a testünket és a lelkünket is) a lehető legkevesebbet kárt okozzuk a létezésünk során. Elgondolkodtató nem? Hiszen sokszor egy meggondolatlanul kiejtett szó hatalmas fájdalmat okozhat a másik ember lelkében...

A félév során egyre jobban megismertük az emberi test felépítését, működését és szükségleteit. Az ayurvéda azt mondja, hogy a test megfelelő működéséhez kiemelten fontos a rendszeres napi vízfogyasztás (20kg./1L/nap). A víz, mint testazonos folyadék az anyagcserefolyamatok nélkülözhetetlen eleme, hiánya a szövetek pl.:porcok kiszáradását eredményezi, ami nagyban megnehezíti az izületek működését vagyis lassíthatja a mozgásunkat. A 21. században sokat beszélünk a folyadékfogyasztás szükségességéről, de vajon azt tudjuk-e, hogy a leves vagy a tea már nem számít igazán testazonos folyadéknak, hiszen energia kell a feldolgozásához vagyis a táp illetve gyógy anyagok kivonásához.

Ezeken túl, mára megismertem és fogyasztom a triphalát (3 féle bogyós növényből készült roboráló szer)amely kiegyensúlyozza az egyes dósákat és kíméletesen kipucolja a vékony és vastagbelet, szeliden kitisztítva ezáltal az egész testet. Sikerült még tovább mélyítenem az egyes ászanákhoz tatrtozó ismereteimet és egyre magabiztosabb vagyok a mindennapi gyakorlásomban is. Mostmár az álló ászanákat is kezdem megkedvelni. :)

img_6651.jpg

(Utkatászana - Fotó : Nagy Bernadett)

Azt érzem, hogy kezdek megtanulni rendszerben gondolkodni. A tanáraim szeretettel motiválnak abban is, hogy folytassam a napi gyakorlást és maradjak azon az úton, amit 2014 novemberében elkezdtem. Jónéhány terápiás javaslatot (lásd triphala, segédeszközök használata) azonnal alkalmazni tudtam  a mindennapokban és ezektől az apró változtatásoktól folyamatosan egyre jobb lesz az életminőségem is.

Az utolsó konzultáción pedig Kopeczni Kata megmutatta az érintés és az intuíció fontosságát. Megtanultuk és felismertük azt, hogy szeretettel és tisztelettel érintsük meg azokat az embertársainkat, akik majd jógára jönnek hozzánk és fontos, hogy ugyanígy bánjunk saját magunkkal is.

Holnap indulok egy jógatáborba Tápiószentmártonba ígérem, hogy erről is beszámolok Nektek vagyis folytatása következik... :)

Megjegyzés: A képzést a leendő oktatókon kívül azoknak is ajánlom, akik jobban meg szeretnék ismerni a test és a lélek működését és egyszerű, de praktikus módszerekkel javítani szeretnének a mindennapi életükön. Higgyétek el, hogy több örömben lesz részetek, mert a jógával és az ayurvédával harmonikusabbak lesznek a hétköznapjaitok. És nem mellesleg egy csomó érdekes embert is megismerhettek. :)

img_6679.jpg

(Mártival gyakoroljuk a jógaheveder használatát.)

Az iskolám honlapja: www.sarasvati.hu

 

 

Vígjáték a színházban...

csaladi-jatszmak-original-93274.jpg

 

Tegnap este 18:32-kor izgatottan vártam az Astóriánál egy barátomat, mert nála voltak a színházjegyek. Szerencsére időben érkezett... Sam Holcroft Családi Játszmák című kétfelvonásos vígjátékának premierjére ígyekeztünk a Belvárosi Színházba.

Szerintem egy premier mindig más, mint egy hétköznapi előadás. Ilyenkor én is ugyanúgy izgulok akár a szinészek, sőt az is előfordul, hogy még a közönség reakcióit is figyelem. (Vajon tetszik-e az embereknek az új darab?)

Este 7 óra után a nézőtéren szép lassan elsötétültek a fények. "Nini a színpadon karácsony van" - gondoltam. Egy átlagos család készülődik az ünnepre, terítés, borkóstolás, répapucolás, pohár és evőeszköz csörrenés. Semmi extra csak a szokásos menetrend.... Az idős édesanya (Kútvölgyi Erzsébet) karmesterként vezényli az embereket, hogy minden rendben legyen a Szent Estén. Látszólag tényleg semmi különös... Vajon minden rendben van vagy talán mégsem? (Olyan fura, kényelmetlen érzés van bennem...)

Az egész olyan szabályos, közben a légkör mégis feszült, mintha hiányozna  valami vagy valaki. Később megcsörren a telefon és kiderül, hogy a családfőt nemsokára hazahozza a kórházból betegszállító szolgálat. A két felnőtt fiú (Adam -  Szikszai Rémusz és Matthew - Ötvös András) még készülődés közben is vetélkedik egymással. Folyton megpróbálják túllicitálni a másikat. Kinek jobb az állása, kinek csinosabb a nője, kinek sikeresebb az élete. Fiú testvérek között megszokott dolog a rivalizálás nem de bár?

Aztán az első felvonás végére megérkezik a lebénult családfő (Papp János) a híres ügyész, aki ugyan csak artikulálni tud, mégis mindenkit irányít sőt  még Matthew új barátnőjét Carrie-t (Réti Adrienn) is erősen megvizitálja.  :) Valójában minden a családfő akarata szerint történik, hiszen réges-régen Ő rakta le azokat a fontos(?) szabályokat, amik szerint élni kell az életet és ünnepelni kell a karácsonyt is.

Aki közelebbről ismer az tudja rólam, hogy rendszeresen járok Hellinger féle családállításra. A darab második felében, amikor a karácsonyi máz leolvadt és láthatóvá váltak a szereplők a gyengeségeikkel, az esendőségeikkel, a rejtett függőségeikkel (Shenna - alkoholfüggő, Adam pedig épphogy leszkott a cigiről) együtt rájöttem arra, hogy a túlzott elvárások szép lassan mindenki életét megnyomorították.

Az öreg Francis, aki most agyvérzés miatt kiszolgáltatott lett elvárta, hogy a családtagok betartsák az általa kreált szabályokat, miközben ő maga folyton megszegte őket. Lassan kiderült, hogy a vén kujon titkárnőkkel csalta az időközben gyógyszerfüggővé váló feleségét és igencsak habzsolta az életet.

Hát milyen egyenlőtlen helyzet ez kérem szépen? Az egyiknek mindent szabad, a többieknek meg semmit sem? Francisen kívül a család többi tagja szép lassan belefulladt a félelembe és a szabályok tengerébe. Láthatóan az egész abszurd helyzetet mindig a családfő élvezte ki a legjobban mert tudta, hogy még betegen is szigorú istenként uralkodhat a többiek felett.

Az évtizedekig fenálló helyzet minden bizonnyal kezelhető lett volna családállítással. A rendszerállítás  ugyanis megszünteti az egyes családtagok túlzott dominanciáját és fokozatosan beállítja a valódi szereteten és születési sorrenden  alapuló "rangsort" a családtagok között. A darabban bemutatott túlzott dominancia korlátozta a többiek szabad döntését az ÉLET minden további területén. Sötét, nehéz köpönyegként mindent befedett és beárnyékolt, mindent  rideggé és kiszámíthatóvá tett.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy nincs szükség szabályokra és szokásokra mert igenis van, de nem szabad hagyni, hogy a bármilyen rendszer túl merevvé váljon. Normális, hogy minden mikroközösségnek/családnak van saját szabályrendszere, melyen keresztül a szülőknek meg kell mutatniuk a világot az értékeivel és a hibáival együtt a gyerekeiknek. Ebben áll a szülői feladatuk és felelősségük egyaránt.

A darab végét természetesen nem fogom elárulni nektek. Ha szeretnétek jókat nevetni és egyszerre görbe tükröt tartani magatok és saját családotok elé, akkor mindenképpen ajánlom Nektek a Családi Játszákat, mert mindenhol és mindenkor játszmázunk egymással csak az nem mindegy, hogy milyen indítékkal és milyen keretek között tesszük ezt...

(Ezt a bejegyzést sok szeretettel és megbecsüléssel ajánlom Czébely Gabriella családállítónak.)

Kép forrása: www.gottingerpal.com 

 

Húsvéti gondolatok a böjtről...

husvet_2017.jpg

 

Február 27-től április 14-ig böjtöltem életemben először. A természetgyógyászom javasolta mert a februári konzultáción kiderült, hogy még mindig le kell adnom néhány kilót. Ugyanis a súlyfeleslegem miatt  sokszor fájt a baloldali csípőizületem. Abban állapodtam meg Gabival, hogy végig csinálom a 40 napos böjtöt és lemondok a csokoládéról, az alkoholról, a húsról és a kristálycukrot is kerülöm ha lehetséges. 

Először azt gondoltam, hogy ez teljesíthetetlen feladat lesz a számomra hiszen, aki közelebbről ismer az tudja, hogy én bizony nagyon szeretem a hasamat. (Miközben ezt a bejegyzést írom Nektek, épp sajtot eszem sózott kígyóuborkával - Isteni, imádom.)

A böjtre nem csak a testi és lelki megtisztulás miatt volt szükségem hanem azért is, mert a téli hónapokban rákattantam a csokisbanánra meg a gumicukorra és őszintén beismerem előttetek, hogy édességfüggő lettem...A hétvégi csoki és cukor zabálás lelki oka a téli szürkeségre és a szeretethiányra vezethető vissza. A magány az én esetemben teljes mértékben kihúzható az okok listájáról, hiszen az élet minden területén sok ember vesz körül.

A böjt előtti hétvégén vettem a Spárban egy jókora darab sült karajt, egy üveg Teleki száraz vörösbort és egy doboz banános csokoládét és szertatásosan elköszöntem tőlük. Február 26-án (vasárnap) este kissé lassabban fogyott el a szokásosnál nagyobb mennyiségű hús, de azért nem kellett félteni és szép lassan letuszkoltam a falatokat a torkomon. :)

Az első 2-3 hét igazán nehéz volt mert oda kellett figyelnem a tilalmakra, de ahogyan teltek a napok úgy belejöttem a feladatba, mint kiskutya az ugatásba - ahogyan mondani szokás. A hétköznapi bevásárlásnál előtérbe kerültek a különféle sajtok, a purpur kenyér (új kedvenc) és a zöldségek, gyümölcsök is.

Az étrendváltással párhuzamosan a reggeli kávét lassan-lassan felváltotta a zöld vagy kamilla tea szigorúan egy darab barna cukorral. (A barna cukor és a méz nem szerepelt a tiltólistán, csökkentett mennyiségben ehettem ezeket.) A  megszokott délutáni kávé elég sokszor kimaradt és ha nem voltam kifejezetten álmos akkor beláttam, hogy  igazából nincs is  szükségem koffeinre. (Bár megszoktam, hogy az irodában Noémivel meg Lászlóval együtt kávézunk néha.)

Először azt gondoltam, hogy gyümölcsjoghurtokkal fogom pótolni a hiányzó édes ízt de rá kellett jönnöm arra, hogy a krémtúrók és ízesített joghurtok még az úgynevezett "light" kategória is nagyon sok rejtett cukrot pl.: fruktózt, glükózt tartalmaznak, így ezt az ötletet gyorsan elvetettem. Ezzel párhuzamosan elkezdtem  csökkenteni a vacsora mennyiségét és reggel meg este májtisztító teát ittam (májvédő és detoxikáló teakverék a Naturlandtól). 

Vettem egy gyümölcscentrifugát és elég sok gyümölcs és zöldséglevet készítettem, amik a préseléskor felszabadult erős savtartalom miatt szintén elősegítették a bélrendszer kitisztulását. (Aki ilyen gépet vásárol annak ajánlom, hogy márkásabb és nagyobb teljesítményű készüléket vegyen. Én egy Bosch-t választottam, amiről jó kritikákat olvastam a neten és még egy kb. másfél literes kancsó is járt hozzá tartozékként.)

A belső tisztulás mellett elmondható az is, hogy az izületeim mozgékonyabbak lettek, hiszen a böjt során kiürült belőlük a hugysav. Simább lett az arcbőröm és kevesebb negatív gondolat jár a fejemben. Sokkal magasabb lett az életenergia szintem és kevésbbé vagyok fáradékony. Egy kolléganőm hétfőn azt mondta, hogy "olyan keskenyebb lettem" - ezt bizony én is így érzem és higgyétek el, hogy nagyon jó, mert kevesebb súlyt kell cipelnem magamon. Mostanában észrevettem, hogy gyalogláskor vagy bevásárláskor nem izzadok le olyan gyorsan. Szuper! :) A pozitív eredmények miatt azt tervezem, hogy a jövőben  ősszel is beiktatok majd egy másfél hónapos időszakot, amikor ismét megtisztítom/tehermentesítem a szerveztemet.

Elkezdtem kutatni azt is, hogy nagyanyáink milyen ételeket fogyasztottak. Kiderült az is, hogy  többségében hetente egyszer ettek húst - általában vasárnap, az Úr napján. Heti kétszer volt tészta vagy főzelék nap és ha süteményt akartak enni, akkor torta helyett rétest vagy kalácsot sütöttek. Azt is hozzá kell tenni, hogy javarészt a földeken dolgoztak így   jóval  többet mozogtak nálunk. Mivel szükségük volt az energiára, ezért bátrabban ehettek szalonnát, krumplit és tésztaféléket is. A szalonna mellé vörös/lilahagymát ettek, ami köztudottan tisztán tartja az ereket és megakadályozza a cukorbetegség kialakulását is. 

Ahogy mondani szokás "a lónak is négy lába van mégis megbotlik". Én összesen négy-öt alkalommal estem el: egyszer rossz hírt kaptam és bánatomban ettem reggelire egy házikrémest, máskor az unalmas szárazbabfőzelékhez ettem császármorzsát porcukorral, a múlt vasárnap pedig meghívtak ebédre és olyan húsos lasagne-t ettem, hogy csuda - elfelejtettem szólni az Évának, hogy böjtölök ês farkaséhes voltam a másfél óra délelőtti jógázàstól. :-)

Összességében elmondható, hogy 95%-ban sikerült teljestenem kitűzött célokat és a táplálkozásomat tekintve sokkal  tudatosabbá váltam. Az pedig külön öröm, hogy csökkentek a mennyiségek és a gyomrom is összeszűkült. A lényeg, hogy a böjtölés nem lehetelen feladat és tényleg érezhető, hogy a testem megszabadult a lerakódott salakanyagoktól.

A tapasztalataim szerint a böjt igazán hasznos dolog, hiszen ahogyan a házunkat is kitakarítjuk az ünnepi készülődéskor, úgy a testi - lelki nagytakarítás is szükséges évente legalább egy vagy (maximum) két alkalommal.  Jelenleg azt fontolgatom, hogy húsvét után hetenként egyszer, esetleg kétszer visszatérek a hús evéshez. Szeretném tovább csökkenteni a vacsora mennyiségét és a napi kenyér adagomat egyaránt. Eredetileg a csípőfájdalmak miatt kezdtem el böjtölni, de a fájdalom megszűnésén túl sokkal több pozitív tapasztalatom lett. A böjt kezdetekor azt gondoltam, hogy az alkohol lesz számomra a legnagyobb kísértés ám kiderült, hogy az édes íz hiányzott a legjobban.

Azt szeretném kérni Tőletek, hogy aki emlékszik még arra, hogy milyen ételeket ettek nagyanyáink az legyen olyan jó hozzám és írja meg nekem kommentben, mert ez a téma most kifejezetten érdekel...

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

Sok Szeretettel: "M"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Spontán színház, mert ez is én vagyok

 puf.jpg

Tegnap munka után a Vígszínház mellett egy kis kávézóban volt egy rövid és könnyen felejthető találkozóm. Fél hét körül éppen indultam volna hazafelé, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve, bementem a Vígszínházba és megkérdeztem, hogy milyen darabot játszanak ma este. A Pál utcai fiúk című musical volt épp műsoron, a pénztáros néni pedig kedvesen rábeszélt, hogy nézzem meg az előadást, mert "nagyon jó"... Így lett az enyém az utolsó negyedik sorba szóló pótszékes jegy 2000 forintért. Később kiderült, hogy egy színházjegy akár 6000 forint vagy több is lehet...(No comment.)

Eredetileg arra gondoltam, hogy a Bűn és bűnhődést kéne megnéznem, de ha már úgyis spontán vagyokot játszom és otthon sem várnak sírva a gyerekek akkor legyen az, amit ma este előadnak - gondoltam. A dress code-om pont passzolt a színházi estéhez, úgyhogy a szuperolcsó jeggyel a kezemben, már semmi sem tartott vissza attól, hogy megnézzem A PÁL UTCAIAK kétfelvonásos kalandját.(Amikor beültem a darabra, még azt sem tudtam hány felvonásos, de nyugalom ez később kiderült.)

Az apukám utálja A Pál utcai fiúkat, az iskolában nem igazán akarta elolvasni a regényt. Nagy büszkén máig azt meséli mindenkinek, hogy az édesapja szétverte a fején a könyvet. Nekem sem tartozott a kedvenc olvasmányaim közé, ígyhát vegyes érzelmekkel ültem be a nézőtérre. Annyít mondhatok, hogy a musicalbe bujtatott dráma jó néhány alkalommal könnyeket csalt a szemembe, mert NEMECSEK ERNŐ bátorsága, a 21. század elején is menő dolognak számít még akkor is, ha a mai gyerekek jó része már nem tudja értelmezni azt, hogy mi az GRUND és bizony a szülőknek kell ezt elmagyarázniuk.

Mellettem a nempótszékesek klubjában egy csinos fiatal lány ült a telekommunikáció világából és elmesélte nekem, hogy annyira tetszik neki a darab, hogy ő most látja harmadszorra és viccesen megjegyezte azt is, hogy "ne lepődjek meg, de csak fiúk vannak benne". Én azonban azt hiszem, hogy mégis meglepődtem...

Meglepődtem azért, mert régen láttam már ilyen összeszedett táncos koreográfiát és egyes  - pados és botos  - táncjelenetknél bizony leesett az állam. Köszönet érte Horváth Csaba koreográfusnak.  Az egyszerű, minimalista díszletek nem vonták el az ember figyelmét a dalokról és a cselekményről sem. A vörösingesek jelmezei tükrözték az olyan karakterek, mint a Pásztorok vagy Áts Feri vagányságát és agresszivitását, menő volt Áts Feri Dr Martens bakancsa vagy éppen a piros cipőfűzője. A Pál utcaiak átlagos, kissé vézna de agyafurt fiúk voltak a vörös ingesekhez képest, egyszerű barett sapkát, kalapot vagy mellényt viseltek szürke, kék és mustár színekben megfejelve egy-egy lezser nyakkendővel. Benedek Mari jelmeztervező profi módon öltöztette fel az egyes szereplőket.

fullsizerender_1.jpg

A GRUND Bokáék álomvilágának a megtestesítője, ez az a hely, amiért érdemes küzdeniük, helytállniuk és összefogniuk. A végső csatában  a csenevész NEMECSEK ERNŐ segítségével az összhang a PÁL UTCAIAK között is létrejön, ám a darab végén a két csapat kapitánya, ha szimbólikusan is de békét köt egymással. A kulcsfigura Nemecsek Ernő pedig észrevétlenül viszi a hátán az egész csapatot még akkor is, ha a többiek szemében Ő egy barna ruhás kisbetűs közlegény. 

A közel három órás musical izgalmas és dinamikus, a szereplők jellemfejlődése, még így 40 évesen is elgondolkoztató. Fesztbaum Bélához illik a tanár úr szerepe, hiszen egyfajta keretet ad a karaktere a darabnak. Igazán vicces, ahogyan felgöngyöli a GITT EGYLETET és elkobozza a tagdíjat, a gusztustalan gittet és a címert is. "A darab végén azt érzed, hogy te is feltöltődsz energiával."- mondta a bájos beszélgetőpartnerem.

A Dés-Geszti-Grecsó trió hozza a kötelezően - elvárt - magas szintet, mert a szöveg és dallam egységet alkot és mesterien hat az érzelemvilágunkra. Marton László pedig zseniális rendző és pont, ennél többet most nem tudok mondani róla.

A musical végén a közönség alig akarta hazaengedni a színészeket, még egy vastapsos ráadást is sikerült összehoznia tisztelt publikumnak. Zárásként annyit mondhatok, megtekintésre gyerekekkel vagy nélkülük - felnőtteknek is - erősen ajánlott!

Már nem csaodálkozom azon, hogy nem lehet jegyet kapni az előadásra, mert a darab profi munka egy összeszokott csapattól. Én pedig piszok mázlista vagyok, hogy sikerült bejutnom az előadásra. Este  tízkor a Vígszínház ajtaján kilépve Madonna I'LL Remember című számát hallgattam, mert jó volt emlékezni arra, hogy egyszer én is olvastam a Pál utcai fiúkat...

             (Madonna : I'll Remember/ Emlékezni fogok)

 Fotók: Vígszinház szórólapja, a darab fináléja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az élet nem fenékig tejfel...

Napok óta motoszkál bennem ez a cím, szombat éjjel még aludni sem hagyott... Az elmúlt másfél hónapban nehéz időszakon mentem keresztül a figyelmetlenségem miatt. Nos, azt tudjátok, hogy elmúltam 40 éves, nincs ezzel semmi gond, de bizonyos dolgokra oda kell figyelnem az életem hátralévő részében. Ezek a következők: rendszeres mozgás, egészséges táplálkozás, az izületek - lassú - átmozgatása, bemelegítése, folytonos karbantartása. Azt is megfogadtam, hogy többet fogok gyógyfürdőbe járni.

img_5972.JPG (A kép Hódmezővásárhelyen készült a termálvizes medencénél február 22-én.)

A jóga hatására ugyan sokat változott a testem, de mivel még így is máshogy megyek, máshol vannak bizonyos terhelések és súlypontok a testemen, mint egy normál járású embernél. A rendszeres mozgás és fogyás ellenére sajnos elindult nálam is bizonyos izületeknek az idő előtti károsodása, kopása. Az elmúlt hetekben a bal csípőizületem ugyanis elkezdett rakoncátlankodni, reggelenként nagyon fájt és néha alig tudtam lábraállni vagy az ágyban a bal oldalamon feküdni. (Vettem ugyan szteroid mentes izületi fájdalomcsillapítót, ami fájdalmat nem csillapított, viszont már egy fél tablettától elszálltam, úgyhogy ezt csak végszükség esetén használtam, mert nem akartam hozzászokni a pirulákhoz, mint Dr. House a Vicodinhoz.)

Ezzel a csípőproblémával egyébként már szembesültem  2014 utolsó három hónapjában, akkor a természetgyógyászom és a  Bükki Füves ember által is ajánlott zselatin kúra segített rajtam. A természetgyógyászom - Czébely Gabriella - azt is javasolta, hogy bizonyos időközönként ismételjem meg ezt a kúrát, akkor is ha tünetmentes vagyok, mert az izületi porcok közötti kocsonyás - kenést biztosító - folyadék nálam hamarabb elhasználódik, tehát ilyenkor azonnal pótolnom kell. :-))

(2014-ben napi fél zacskó zselatint ettem és akkor kezdtem el jógázni, heti egy alkalommal.) Őszintén bevallom Nektek, hogy mivel sokat javultam, ezért az ismétlésre vonatkozó intelmeket jól elfelejtettem. 

A zselatin, mivel állati eredetú anyagokból készül, így a szervezet kollagént tud előállítani belőle, a kollagén+C vitamin kombó pedig elengedhetelen a haj, a bőr, a köröm és az izületi porcok rendszeres épüléséhez. (Ne felejtsük el, hogy a szervezet kollagén termelése 30 éves kor után fokozatosan csökken.)

img_5988_1.JPG

(Kép:zselatimix)

2014 óta  a mozgás az életem része lett a folyadék termelődött, nem volt semmi gond. De akkor mi történt, hogy mégis előjött a probléma? Nos, csak annyi, hogy kissé többet mozogtam, mint amennyit a jelenlegi fizikumom elbírt  úgyhogy a testem jelzett, hogy kicsit lassítsak a tempómon... A fájdalom pedig a a legjobb tanítómester, mert a problémára irányítja a figyelmet. Ez a tapasztalás azzal járt, hogy reggel lassabban és kicsit kevesebbet jógázok,  könnyítettem a gyakorlatsoromon és többet pihenek savászanában az egyes pozíciók között. Amíg rendbe nem jövök, addig nem gyakorolom a deszka pózt, a plankinget és nincs súlyzózás sem.

A reggeli gyakorlás állandó része lett egy 15-20 perces izületi torna, amit még a Sarasvatiban tanultam. Ezt szerencsére fejből tudom és ha tényleg rászánom az időt, akkor egy széken ülve lassan át tudom mozgatni minden izületemet fentről lefelé haladva körkörös mozdulatokkal és csak ezután jöhet a jógázás.

Álló ászanákkal kezdek, mert azok növelik az erőt és a  stabilitást. Az abszolut kedvenc továbbra is a tádászana, amikor a helyes állás pozícióját gyakorolom, figyelek az erővonalakra és a nyitott mellkasra is. A másik kedvenc az uttanászana, ami egy állásból előrehajlás - ez volt a vizsgatételem is. Már egészen jól megy és biztonságban érzem magam a pozícióban. Egyre jobban közelítenek az ujjaim a bokáimhoz. Ez a póz a hasi zsir ellen is jó, plusz nyújtja a test egész hátsó oldalát az achillestől egészen a nyakig. És persze egy oldalra hajlás is része a törzsön lévő zsír lerakódás elleni küzdelemnek ez pedig a parsha-ardacsandrászana.

Szóval még 3-6 hét és 110%-ig rendbe jövök. Azért elmegyek majd egy állapotfelmérésre Dr. Kotroczó Anikóhoz is, aki az alternatív gyógyászat doktora jóga és ayurvéda szakirányon, hogy átbeszéljük ezt a problémát és találjunk ki közösen egy olyan gyakorlatsort, ami harmonizálja az izületi működést.

De, ahogyan a mondás tartja "minden rosszban van valami jó"... A zselatin+aszkorbinsav kúra hatására lassan kezdem visszanyerni a mozgékonyságomat, nem hullik a hajam  - reggelente 10-15 szál van a fésümben -, az arcom pedig kisimultabb lett és a körmöm sem töredezik. Két barátnőm Edit és Adél meg is jegyezte, hogy láthatóan nem olyan mélyek a ráncaim. Adél szó szerint azt kérdezte, hogy mit csináltam az arcommal? Feltöltettem? - Cuki volt, imádom. (De nem hiszek a szilikonban, viszont a kollagénben igen.)

És a végére hagytam Nektek az abszolút jó hírt! 2017. február 23-án a reggeli ászanázás közben tudtam meg azt, hogy elnyertem a Sarasvati Alapítvány ösztöndíját, így tovább fogok tanulni a jógában és ayurvédikus jógaterapeuta leszek! Alig várom! 

A bejegyzésem azzal a címmel indult, hogy az "Élet nem fenékig tejfel". Igen, néha azt érzi az ember, hogy a tejfölös edény aljára került, de a Jóisten ilyenkor elmegy a boltba hoz egy újabb adag tejfölt és feltölti az edényt, csak bízni kell a Bölcssségében... :-)

Mottó: "A tested nem az ellenséged, csak figyelj oda rá és hálás lesz érte." - ez most ugrott be, ahogy zárni akartam a bejegyzést!

(Megjegyzés: a bejegyzésben leírtak a saját tapasztalataim, ezért erősen ajánlom, hogy mindenki konzultáljon az orvosával vagy a természetgyógyászával mielőtt  belekezd bármilyen kúrába vagy életmódváltásba, mert jó ha a folyamat közben a szakemberek fogják a kezünket.)

Források: Sarasvati iskolai jegyzet, 

Köszönet a www.jogalegzes.hu-nak a Parsa-ardhacsandrászanáért és a kedvenc oldalamnak a www.jogapont.hu-nak is, mert Őket mindíg olvasom.

 

 

 

 

 

 

 

2017 az újrakezdés éve...

oklevelell_senior_2017.jpg

Azt mondják, hogy az idei esztendő számmisztikai értéke az 1-es, mert ha összeadjuk az egyes számjegyek összegét  (2+0+1+7 = 10) végül 10-et kapunk, a 10-es szám pedig tovább bontható az 1+0 összegére, ami végeredményként pedig 1-et jelent. Az egyes pedig mindenki számára egyenlő a teljes újrakezdéssel

Mivel még nem vagyok számmisztikus így ennél bonyolultabb fejtegetésbe nem kívánok bocsátkozni, de elmesélem Nektek, hogy hogyan indult számomra a 2017-es év.

A két ünnep között vállaltam 2 nap ügyeletet az irodában, de már ezalatt az idő alatt készültem a január 7-ei senior jóga oktatói vizsgámra. Azt gondoltam, hogy a nyugodt felkészülés érdekében kiveszem a január első hetét, hogy legyen időm megtanulni az elméletet és felkészülni a szabadon választott gyakorlatsoromra egyaránt.

A szilveszter nyugalomban telt, a barátaimmal a Denevért néztük meg az Operában. Ennek ellenére későn értem haza és másnap délben ébredtem fel. Január elsején délután a hagyomány szerint én is lencselevest főztem, majd hétfőn és kedden annyit gyakoroltam a vizsgára, amennyit kényelmesen elviselt a testem. Kedden délutántól szerda estig kidolgoztam az elméleti és a gyakorlati tételeket is. 

Január 5-én - csütörtökön - délelőtt a jógatanárommal átnéztük a tételeket én pedig megnyugodtam, hogy semmiféle fontos részletet nem hagytam ki és 2-3 egyszerű kérdés is tisztázódott bennem. Estére azonban nagyon megfáztam és egy kád Himalája sós meleg vízben ücsörögve olvasgattam a tételeket. Péntekre a helyzet még rosszabbra fordult, mert bár ki sem dugtam otthonról az orromat, ismét órákat töltöttem a kádban ücsörögve. Az állandó tüsszögéstől és orrfújástól már nagyon fáradt voltam és alig bírtam megmozdítani a végtagjaimat.  A szabadon választott gyakorlatsoromat csak egyszer tudtam elpróbálni  - hangosan, instrukciókkal - mert a végére legyengültem és elment a hangom is...

Január 7-én reggel óracsörgés helyett arra ébredtem fel, hogy rettenetesen fáj a fejem. Bár nem vagyok gyógyszermániás, de ebben az esetben muszáj volt bevennem egy fájdalomcsillapítót és visszabújnom az ágyba. Még olvasgattam a tételeket, de hirtelen elnyomott az álom, végül 9:00-kor másztam ki az ágyból. "Úristen 10:00 órakor kezdődik a vizsgám Újpesten!" - gondoltam, és csendesen pánikolgattam magamban.

Az volt a szerencsém, hogy előző este összepakoltam és előkészítettem a melegítőmet, de még így is 9.35-kor sikerült elindulnom otthonról. Gyenge és fáradt voltam, még az is megfordult a fejemben, hogy feladom a vizsgát, de végül meggyőztem magam, hogyha már ennyit dolgoztam az eredményért igenis meg kell próbálnom levizsgázni ha törik, ha szakad akkor is...

A metróból felhívtam a tanáromat, hogy megyek, de beteg vagyok és késni fogok. Végül fél 11-re sikerült megérkeznem. A csoporttársaim maguk elé engedtek mert látták, hogy tényleg nem vagyok jól. (Ezt ezúton is szeretném megköszönni Andinak és Juditnak.) Az Égi segítségnek Hála, végül olyan gyakorlati tételt húztam, amit sikeresen be tudtam mutatni.

Először be kellett mutatnom az Uttanaszanát, ami egy állásból előrehajlás. Tehát felvettem a Tadaszanát, majd szép lassan átmentem belőle Uttanaszanába. Ezután elmondtam az élettani hatásokat majd megmutattam egy rávezetést a falnál, de megemlítettem azt is, hogy a bordásfal segítségével is lehet rávezetéseket végezni.

A második kérdés a gerinc átmozgatására vonatkozott (széken ülve) ekkor jeleztem, hogy ezt szeretném bemutatni a szabadon választott gyakorlatsorom keretei között és engedélyt is kaptam rá. (A fáradtság miatt improvizálnom kellett, mert egyre jobban fogyott az erőm.)  Ígyhát, hoztam egy széket és bemutattam azt a gyakorlatsort, amit a tanfolyamon sajátítottam el és azóta is minden reggel ezzel indítom a napjaimat.

Széken ülve lassan 15-20-perc alatt fentről-lefelé haladva átmozgatom az izületeimet, átmasszírozom a nyakamat, a vállaimat és a végtagjaimat, majd néhány álló ászana után a szőnyegen folytatom a gyakorlást két féle kobra pozícióval, gerinccsavarásokkal, páros lábemelésekkel és többek között combnyakkőrzéssel is. A tanfolyamnak és Gabi kitartó, szelíd oktatásának hála még jobban megszerettem a jógát és az egyes álló és előrehajló ászanákat is, eddig ugyanis csak fekve vagy a falnál éreztem magam teljesen biztonságban gyakorlás közben.

Na de kissé elkalandoztam a vizsgától... A bemutató végére ismét elment a hangom, de legalább nem fájdult meg a fejem,  vagyis szerencsésen kitartott a fájdalomcsillapító hatása. Majd öltözés és átmenni a másik épületbe szóbelizni. Fáradt és nyűgös voltam, de a szóbelin megint szerencsém volt, mert a vizsgáztató jó tételt osztott ki nekem, így ezt a kérdést még sikerrel meg tudtam válaszolni. Szerencsére senki sem bukott meg közülünk, így végül 6-an vettük át délután a tanusítványt, hogy alkalmasak vagyunk senior jóga oktatására. Ha júniusban valaki azt mondja nekem, hogy jóga tanfolyamra fogok járni, akkor biztosan nem hiszem el neki, amit mond és tutifix, hogy kedvesen kinevetem az illetőt.

Pedig így lett! A kezdeti nehézségek ellenére végig kitartottam és sikerült a vizsgám. Az elmúlt fél évnek hála jobb lett a kapcsolatom a Fizikai Testemmel és a Lelkemmel is. Sokat tanultam arról, hogy meddig terhelhetem magam és hogyan tágíthatom tovább a teljesítőképességem határait. Az egyes segédeszközök biztonságos használatával pedig még több ászanát tudok kombinálni egymással. Magabiztosabb lettem, mert tudom, hogy ismét meghódítottam egy újabb hegycsúcsot. Őszintén bevallom, hogy erre még a legvadabb álmaimban sem gondoltam sohasem. Fontos feladat és újabb kihívás az is, hogy a siker(ek) ellenére megőrizzem a benső békémet és ne váljak gőgös emberré.

Ma január 15-e van, és még mindig náthás vagyok, egy infra lámpa előtt ücsörögve írom nektek ezt a bejegyzést, mert a vizsgám sikerült ugyan, de a náthám azóta is megmaradt... :)

senior_joga_oktato_tanusitvany_2017.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyhónapos 40-es...

dsc_0806.jpgKörülbelüll egy hónapja vagyok 40 éves. Hogy, hogyan is érzem magam az új korcsoportomban? Röviden összefoglalom Nektek : lelkileg ugyanúgy mint a harmincas éveim elején, de most sokkal erősebb és vidámabb vagyok.

Őszintén bevallom, hogy a korcsoport dilemma az elején még zavart, de ma már egyáltalán nem foglalkozom vele. Nem ketyeg a biológiai órám és nem érzem azt, hogy lemaradtam volna valamiről. Sokkal több időt szánok arra, hogy megegyek egy süteményt és igyak mellé egy jó kávét, mint korábban. (Bár a süteményből azért kevesebb fogy, mint régebben.)

De nem csak ebben változtam meg... Az utolsó 3 évben egyre fontosabbá vált számomra az, hogy megőrizzem a testi és lelki egészségemet most és a jövőben egyaránt. Ezért kezdtem el jógázni, ezért járok családállításra és ezért használom a Bach-terápiát is.

2014-ben elindultam egy olyan úton, ami számomra is sok meglepetést tartogat még. Fokoztosan megváltozom,  hiszen sokkal szemlélődőbb vagyok. Most tanulom azt is, hogy nem kell mindig megnyilvánulnom a Térben, sokszor az is elég ha JELEN vagyok valahol.

Ezekkel a változásokkal párhuzamosan az emberi kapcsolataim is átalakultak és letisztultak. (Ennek külön örülök, mert a Sors szétválogatta az ocsut a búzától.)

Nem járok minden héten étterembe, mert unalmas és drága és kinőttem az éjszakai klubok világát is. Szeretek főzni, mert akkor azt eszem, amit éppen megkívánok. A konyhában pedig ki tudom élni a kiváncsiságomat és a bennem rejlő kreativitást, mivel még mindig szeretek új dolgokat kipróbálni.

Egyre jobban értékelem a csendet és a rendet magamban és a környezetemben egyaránt, bár a zene továbbra is meghatározó része az életmnek. Mint mindenben a zenei izlésem tekintetében is megváltoztam. Már nem követem az éppen aktuális trendeket úgy mint régen, de azért a VH1 sajnos még mindig hiányzik a csatornakiosztásomból. :( - Ugye, hogy bonyolult a UPC? :)

Öltözködésben szeretem az egyszerű, kényelmes de kissé dili ruhadarabokat, ezért is szerkáltam egy olyan fekete farmert, ami úgy fest, mintha bőről készült volna. Régen egyáltalán nem kedveltem a fekete színt, ma már ezt is másképp gondolom és teret adok neki a mindennapokban.

Továbbra is szeretek olvasni, de sajnos kevés időm jut rá...

Szeretek tanulni, de már nem diplomák halmozása a legfontosabb, hanem a  mindennapokban használható tudás megszerzése érdekel. Ezért járok jógaiskolába és már újabb tervem is van a folytatást illetően... Jelenleg a munkámon kívül a január 7-ei oktatói vizsgám teljesítése a legfontosabb feladatom. Egyszer benevezek majd egy fotós tanfolyamra is mert erről bizony még nem mondtam le, hiszen a 40 az új 30 vagy mégsem? :)

Még mindig az az egyik legfontosabb célom, hogy a létezésemmel rámutassak arra, hogy a hátrányos megkülönböztetésnek az ég adta világon semmi értelme nincsen, hiszen mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk, álmokkal, vágyakkal és egyéni célokkal... 

A masszázsterápián kívül szeretnék még egy elismert természetgyógyászati módszert kipróbálni a jövőben, hátha ezzel mégtöbbet javíthatok az állapotomon... Még nem találtam ki pontosan azt, hogy ez melyik technika legyen, de az jutott az eszembe, hogy ha valakinek van ötlete vagy javaslata az küldje el nekem és én biztosan fontolóra veszem majd az ajánlatát.

A környezetem szerint sokkal mosolygósabb és jó hangulatú ember lettem, mint korábban. (Őszinte leszek, a tükör is ezt mutatja, hiszen a pozitív változás a külsőben is megnyilvánul.) Egyesek azt mondják, hogy türelmesebb lettem, én azonban tudom azt, hogy ezen a téren még van hová fejlődnöm. Mások szerint a 40. életévvel átléptem egy olyan kapun, hogy tudatosabb, egészségesebb kiegyensúlyozottabb és toleránsabb életet építhessek magamnak. Megint vannak távlati céljaim, és ennek szívből örülök. 

Hogy milyennek látom magam?

Kicsit öregebb, kissé megfontoltabb, kicsit lassúbb, és egy kissé csendesebb vagyok. Van, amiben merészebb és bevállalósabb lettem, hiszen még mindig szeretem feszegetni a határaimat. Már nem érdekel annyira az ismertelen emberek véleménye és nem küzdök azért sem, hogy egyfolytában elismerjenek. 

Egyszer régen egy tanárom azt mondta nekem : "...neked még érettségid sem lesz..." (A nevét nem kívánom felfedni, ez maradjon az én titkom.)

Ehhez képest sikerült túlszárnyallni magam. Mostmár azt is tudom, hogy jópár tálentumot kaptam a Jóistentől és semmimás dolgom nincs, minthogy jól sáfárkodjak velük. A bennem lévő kreativitást arra fogom felhasználni, hogy megmutassam azt, hogy az életben minden lehetséges, mivel a lehetelen  és a véletlen egyáltalán nem létezik.

Az eddigi 40 évem a legmerészebb álmaimat is felülmulta. Köszönöm ezt a Teremtőnek, a szüleimnek, a barátaimnak, a támogatóimnak és azoknak is, akik azt mondták, hogy el fogok tünni, nos nekik azt üzenem, hogy sohasem adom fel és IGEN, még mindig itt Vagyok... :)

Akik inspirálnak:

Horváth Beáta jógaoktató, Czébely Gabriella természetgyógyász, Sarasvati, Gandhi, Martin Luther King, Salvador Dali, Frida Kahlo, Deva Premal, Pilinszky János, Margaret Thatcher, David Mitchell a Felhőatlasz című regényével, Ady Endre, Sting, Mihail Gorbacsov, Robert F. Kennedy és természetesen Madonna.

(Anyu, boldog születésnapot!Hiszen ma van!) 

 

 

 

 

Sarasvati

A hosszú hétvégén volt a második konzultációm a Sarasvati Alapítvány senior jógaoktató képzésén. Egész szombaton gyakoroltunk, így  a nap végére kimondhatatlanul elfáradtam és alig bírtam hazavonszolni magam. Hétfőn délután 1 órakor ébredtem fel... :-)

De mit jelent pontosan a Sarasvati kifejezés? Nos, ahogy mondani szokás a 21. században: "A Google a barátod", ezért néhány kattintás után én is megtudtam, hogy a hindu mitológia szerint kicsoda Sarasvati istennő.

Sarasvatiról úgy tartják, hogy ő a tudás, a művészetek és a tanulás istennője. Az irodalom, a zene és a költészet területe is az ő fennhatósága alá tartozik. Ő felügyeli az emberi beszéd képességét is. Az istennő intelligenciát, bölcsességet és kiváló emlékezetet adományoz a híveinek a tiszteletükért cserébe. Őt tartják az indiai szent iratok a Védák és a szanszkrit nyelv anyjának és egyben ő Brahma - a teremtő isten-  felesége is. Páván, hattyún vagy lótuszvirágon ülve ábrázolják, szitárral vagy könyvvel a kezében. (Már értem, hogy miért ezt a nevet kapta az Alapítvány.)

sarasvati.jpg

(kép: Sarasvati)

Szombaton a tanárommal, Gabival az eddigi bemelegítő gyakorlatokat ismételtük át, és többféle páros gyakorlatot is kipróbáltunk. A Senior jóga jóval több segédeszközt használ a foglalkozásokon, tehát mi is használtuk az órákon a széket, a botot, a dynair párnát  és jóga labdát egyaránt.

A segédeszközök használata érthető, hiszen az elsődleges célcsoportok az 50 év feletti korosztály, illetve a segítséggel élő vagy a túlsúllyal küzdő embertársaink. Az órákon különösen fontos a fokozatosság és a  bemelegítés. Az oktatónak jóval több időt kell szánnia az egyes ászanák betanítására, illetve a tanítás során többféle rávezetést kell alkalmaznia, mint egy átlagos jóga órán. Oda kell figyelnie arra is, hogy lassan oldja fel a kissé kopott vagy fáradt ízületek és izmok merevségét is.  A kulcs abban rejlik, hogy adjunk magunknak időt ahhoz, hogy az egész szervezetünk hozzászokjon a rendszeres jógázáshoz. 

(Amikor márciusban - a tanárom segítségével - elkezdtem otthon gyakorolni, körülbelül két-három hónap elteltével már csökkentek a fájdalmaim és a szerveztem is vágyott a napi gyakorlásra és mozgásra.)

Vasárnap délelőtti előadásában  Anikó a pranajama rejtelmeit mutatta be nekünk. Szó volt a prana (életeneregia) egyetemes áramlásáról, meg arról is, hogy légzéstechnikával növelhetjük a prana szintjét a szerveztünkben. A jóga lényege röviden a tudatos légzésben, a rendszeres gyakorlásban és az elme szabályozásában rejlik.

Fontos megjegyezni azt, hogy a jóga mindenki számára egy teljesen egyéni utat kínál fel, amely saját tapasztalatra és önmagunk folyamatos megfigyelésére épít. Ezért ászanázás közben ne hasonlítsuk össze magunkat másokkal, hanem ígyekezzünk kitapasztalni a teljesítőképességünk határait. Higgyétek el, hogy nem az a fontos, hogy minél látványosabb ászanákba préseljük be a testünket, hanem, hogy ráleljünk a saját önfejlesztésünk művészetére.

Végül szeretném Nektek bemutatni néhány szóban a képzés vezetőjét, Király Gabriellát, aki többek között Mentálhigiéniai szakember, valamint mozgás- és jógaterapeuta egyszemélyben. Gabi valóban életfeladatának tekinti azt, hogy az emberi működésben megteremtsen egyfajta összerendeződést (összhangot) az alternatív mozgásformák alkalmazásával. Nagy szeretettel, türelemmel és odafigyeléssel tanít bennünket.

Elhivatott szakemberként hobbiból középiskolai testnevelés órákat is tart, ezáltal bevezetheti a diákokat a jóga, a MediBall és a relaxáció gyakorlásának csodálatos világába. Részt vesz továbbá olyan felnőttek OKJ-s vizsgára való felkészítésében, akik a jövőben mozgás és sportszakemberként az egészséges élet népszerüsítéséért kívánnak munkálkodni.

Gabi azt mondja:

"Hiszem, ha tudatosan változtatunk a mozgásunkon - aminek legfontosabb terméke egy igen mélyreható önismereti munka -, akkor az életünk képessé tesz minket arra, hogy a saját utunkat járjuk. Ez az, amivel önmagunkból a legtöbbet adhatjuk embertársainknak."

fullsizerender_masolat.jpg

Sarasvati szócikk forrása: Wikipédia

Kép: Pinterest

Egy szebb jövő ígérete...

fullsizerender.jpg

Ha belegondolok az eddigi életembe, akkor így lassan 40 évesen rájöttem arra, hogy mindig is kitűntem a tömegből...Sosem voltam sablonos és szürke egyéniség. Nekem mindig más kellett, mint a többieknek és ha az emberek balra mentek, én tuti, hogy a jobb oldali utat választottam.

Azt hiszem, hogy olyan ember vagyok, akit nem azért vesznek észre, mert biceg,  hanem azért, mert van kisugárzása és belső ereje. Én pedig végre megtaláltam azt, hogy milyen jó cél érdekében használhatom fel  a veleszületett kisugárzásomat és a jógát egyszerre...De erről majd később fogok írni Nektek.

A jóga és a rendszeres gyakorlás segítségével fokozatosan kezdem elfogadni a saját testemet, úgy, ahogyan a Jóisten megteremtette. Minden nap egyre jobban, és jobban látom a  kitartó gyakorlás (apró) eredményeit. Megtapasztaltam már a testem teljesítőképességének a határait is. De szerintem a határok arra valók, hogy átlépjünk rajtuk, nem igaz? Augusztus óta pedig többször is azt éreztem, hogy elkapott a gépszíj, mert ha tehetnémm, órákat töltenék el meditációval és jógázással...

Néhány észrevétel az elmúlt 6-7 hónap eredményeiről:

Vannak olyan lépcsők, ahol már nem kell a korlátot használnom és egyáltalán nem kapaszkodom még a falba sem. Egyszerűbben és gyorsabban kötöm be a cipőmet, és már az sem okoz gondot, ha egyes ászanákból az eddigi szériaszámokat meg kell kétszereznem, vagy - esetleg - háromszoroznom. (Azért 3X10 lefelé néző kobra elég jelentős mennyiség, ezt higgyétek el nekem.) Nemrég Fűzfőn azt is észrevettem, hogy könnyebben szállok fel a camping biciklimre és az egyensúlyérzékem is sokat javult. Jobb lett a koordinációm, és kevesebbet esek-kelek, mert jobban koncentrálok az éppen aktuális feladatomra.

Új célokat is találtam magamnak. Azon kívül, hogy kinyitom a csípőizületemet a jógablokkokon való napi ücsörgéssel és meditálással, el szeretném sajátítani a fontosabb MUDRÁKAT is. Egy kicsit meg szeretném tanulni az  ujjak és a kéz jógájának művészetét.

A kezünkön számtalan akupresszúrás pont található, amellyel pozitívan befolyásolhatjuk egy-egy szervünk, vagy az egész testünk működését. A kínaiak ezt reflexológiának hívják, Indiában pedig kéz-, és ujjtartások segítségével érték el az ősi tudás Mesterei a szervezet hasonló jellegű gyógyulását. Néhány héttel ezelőtt ebbe a tervembe beavattam a jógatanáromat is, aki válaszként megmutatta nekem az 5 elemhez (föld, víz, tűz, levegő, tér) tartozó mudrákat.  Az egyes kéztartásokat lefotóztam és így a helyes tartást otthon is tudom majd gyakorolni.

Szerintem ez azért is jó ötlet, mert mudrázni lehet a villamoson, vagy épp egy parkban ücsörögve, és lefekvés előtt az ágyban is. Vagyis akkor is gyógyulok, ha éppen nem tudok ászanázni. Egyszerre fogom művelni a jógát és a mudrázás művészetét. Ezzel még jobban erősítem majd a szervezetem öngyógyító mechanizmusait.

A nyári szabadságom alatt azon dolgoztam, hogy kitágítsam a testem és a tudatom határait. Sokszor voltam fáradt  a  napi gyakorlások után, de láttam azt is, hogy mennyit változott a testem és néha örömömben el is sírtam magam...

Voltak olyan pillanatok is, amikor gyakorlás helyett inkább fagyit ettem volna, vagy söröztem volna egy jót a barátaimmal, de legszívesebben egész nap csak a strandon ücsörögtem volna. Végül azonban elmagyaráztam magamnak, hogy  a jógázás után jöhet az a bizonyos jutalomsör - mert az sosem maradhatott el a nyári forróságban... :-)

Szeptembertől két hetente újra elkezdtem magánórákat venni a Tanáromtól. Átnéztük az eddig kialakult gyakorlatsort, és néhány helyen pontosítottuk a testtartásomat is. Bea őszintén örült annak, hogy így "rátaláltam a jógázásra" és továbbra is  szeliden motivál a folyamatos fejlődésre.(Köszönöm neki ezúton is.)

Arra is rájöttem, hogy szeretnék többet tudni a jógáról, ígyhát beiratkoztam egy senior jógaoktató (www.sararsvati.hu)  képzésre, ahol elméletet és gyakorlatot is tanulhatok kiscsoportos foglalkozás keretében. Már az első, szeptember végi konzultáció után látszott, hogy megérte az időbeli és anyagi ráfordítás, mert sok új gyakorlatot tanultam, amivel bemelegíthetem az izületeimet, illetve megismerhetem azt is, hogy - például - egy szék segítségével, hogyan lehet az egyes ászanákat könnyebben kivitelezni. (Az egyik kedvencem a pálma tartás lett, ezt a suliban tanultuk - egy kolléganőm szerint "jól néz ki" - ma 2016.10.21-én megmutattam neki.)

Az elmúlt több, mint fél év tapasztalatai alapján őszintén elmondhatom, hogy a napi gyakorlást már kívánja a testem és a lelkem is. Egyáltalán nem fájnak az izmaim és az izületeim sem. Nem kívánom a gyors ételeket, a cigarettát és az alkoholfogyasztásom mértéke is jelentősen lecsökkent. Azért továbbra sem vetek meg egy korsó sört, vagy 1-2 pohár minőségi bort,  vagy a száraz pezsgőt sem hanyagolnám- Hungaria Extra Dry. :-) A kulcs természetesen ebben az esetben is a mértékletesség :-)

Tudom és érzem azt is, hogy egy olyan útra léptem, ami számomra is ismeretlen de az élet még sok meglepetést tartogat nekem és a környezetemnek egyaránt, vagyis az új jövőm mindenképpen elkezdődött...

(Megj: a fotón a jókedv mudrája található.)

 

 

 

 

 

Egy videóklip margójára... (Magyarország halld szavam)

Mondhatnám azt is, hogy ez csak egy dal néhány énekessel, egy kórussal meg profi hangszereléssel, de ennél azért többről van szó. A dallam, a videó és a szöveg többszöri meghallgatása után eszembe jutott néhány gondolat, hiszen a segítő foglalkozás mellett hobbi szinten PR-ral is foglalkozom. Noshát vegyük elő a fehér PRnyulat a fekete  cilinderből...

A werkfilm jellegű klip egy profi hangstúdióban játszódik.  A nézőnek az az érzése támad, hogy most (végre) bekukucskálhat a kulisszák mögé. Valóban látjuk a kórus egyes tagjait (főként helyes lányokat, hiszen szépséggel minden eladható), egy pillanatra rálátunk a monitorokra, a keverőpultra, látjuk az AKG mikrofonokat és a karvezetőt ahogyan dirigálja a kórust végül a nyomtatott dalszöveget is megpillantjuk.

Utoljára ilyen jellegű videót Justin Timberlake-től láttam az MTV-n (Can't stop the feeling), amikor szintén többen énekeltek együtt egy hangsúdióban. A dalban Timberlake együtt énekel többek között Gwen No Doubt Stefani-val és az Agymenőkből ismert Kunal Nayyar-ral (RAJESH). Bár Gwen épp autót vezet, Rajesh meg egy asztalon ugrál a klipben,  jaj-jaj ez most mindegy is, mert Magyarországon vagyunk nem Justinnál. (Azok közül az előadók közül egyet sem ismertem fel, akikkel Timberlake együtt bulizik a stúdióban.) 

Elsőre nekem is furcsa volt ez az AMCSI jelleg és még most is kicsit sziruposnak gondolom a klipet a sok ölelkezéssel meg az extraszéles fehér mosolyokkal. Talán lehet, hogy szimplán mosolyirigy vagyok, mert én is ilyet szeretnék, szólok is a fogorvosomnak rögtön.  

A klipnél egyértelmű, hogy nem az én "mindjárt 40-es" korosztályom a fő célcsoport, hanem a mai 16-25 évesek. Desmond pedig Amerikai nem? Akkor viszont már nem is olyan furcsa ez a csillogó cukormáz - legfejebb néhol VASTAG egy kicsit. :-)

A fiatalok megkapják az izmos karú Vastag Csabát jófiú testvérével Tamással együtt, valamint az egyértelműen cuki Radics Gigit, akinek Hála Istennek még mindig kislányosan kacér a nevetése (1.24 mp környéke többször is megnéztem).

A hetvenes évek lázadó generációjának ott van az ikonikus Nagy Feró, aki ugye a Nemzet Csótánya névvel is illeti magát. A nyugdíjas néniknek ott van Molnár Ferenc "Caramel", aki érzékeny lelkivilágával mára elismert zenésszé és dalszövegíróvá nőtte ki magát. Vagyis lefedtük és megcéloztuk a további korcsoportokat, rátérhetünk a rejtettebb üzenetekre.

A videó csúcspontja - nekem legalább is - 2.42-2.52 mp között a várandós Péter Szabó Szilvia (azóta feloszlott NOX Együttes) feltűnése. Egyértelmű, hogy ő énekel a legtisztábban (szerintem) és személyével az Anyaság és Családi értékékek közvetítése is megtörténik a nézők felé.

A dal szövege és poppos stílusa azért is szólhat a fiatal generációnak, mert ők még keresik az útjukat az életben és a  további jövőnk szempontjából nagyon fontos lenne, hogy némi nemzettudatra is szert tegyen ez a korosztály, mielőtt még túlságosan elveszne a fogyasztói társadalom dzsungelében és a kiterjesztett POKEMON GO valóságában. 

A szöveg arra kéri a tiniket és a frissen felnőtteket, hogy ismerkedjenek meg Nemzetünk történelmével. Azokkal az emberekkel, akik ismerve és ismeretlenül bátran új utakra léptek. ("Hány arc és név, ki bátran egy új útra tért...")

Az újítóknak hála "ránk már egy új hajnal kélt...", ahol a mindennapi kihívások ellenére viszonylagos "békében élhetsz". Ennek ellenére tudjuk, hogy  a  21. században is meg kell küzdenünk a népünk szabadságáért, hiszen a jelenlegi globális politikai és gazdasági helyzet új kihívásokkal szembesít minden egyes országot. (Ebbe a  témába most nem  ugrok bele, mert itt most nincs szükség egy komplett politikai és gazdasági elemzésre.)

A dal végső soron EGYSÉGbe hívja az embereket "Küzdünk Egy Emberként egy szabad országért..."és megköszöni az ősök áldozatvállalását.

Néhányan biztosan azt mondják, hogy az Oláh Ibolya által előadott Magyarország című szám szebb volt, mert (a Julcsi szerint is) "azok Mi vagyunk". Ennek a nézőpontnak is van némi igazsága, de a Magyarország sokkal komolyabb és melankólikusabb hangulatú alkotás. A fiatalok ma már nem vevők a sírva vigadás eszméjére, lehetőségeket, dinamizmust és örömet szeretnének kapni az élettől - és milyen igazuk van! Nekünk idősebbeknek nyitottságot és szilárd talapzatot kell biztosítanunk nekik, az ifjak meg hozzáadják a világhoz a friss és egyedi látásmódjukat így a kettő együtt újító egységet alkothat egymással.  

Az "Egy szabad országért" című dalra kis tulzással még táncolni is lehetne, no persze nem a Szűcs Judit féle diszkó stílusban. A ritmus igenis megmozgathat bennünk valamit, ha egy kicsit is átadjuk magunkat a zenének.

Összességében ez egy jól összerakott pop dal, egy fülbemászó sláger egyszerű//könnyen megjegyezhető szöveggel (de miért is várnánk el tőle irodalmi pátoszt). Végső soron a produkciónak hazaszeretetre ösztönző üzenete van és azt remekül közvetíti a világ felé.

Jah a költségekről csak annyit, hogy a stúdió bérlés drága mulatság és percekben mérik a tarifát nem pedig óradíjban. Az meg, hogy Desmond Child meleg jelen esetben nem lényeges, mert a művészvilágban//zeneiparban nem ő az egyetlen ilyen figura és az identitása nem kerül előtérbe, a benne élő kreativitás viszont igen. Aki pedig együtt dolgozik Jon Bon Jovival (Imádom) Cherrel vagy épp megalkotta az Aerosmith Crazy-jét (1993) a pimasz Alicia Silverstonnal a főszerepben nos az csak zseni lehet kérem szépen!

Azoknak pedig, akik félre szeretnék hallani a szöveget, arra szeretném felhívni a  becses figyelmét, hogy ahogyan az operában sem, úgy a popban sem lehetséges minden szót tisztán artikulálni éneklés közben, mert a dallam együttjár hajlításokkal és a rá jellemző egyedi légzéssel, ez pedig sokszor felülírja a Kazinczy féle szép kiejtés szabályait. Tudom miről beszélek hiszen több mint két évtizeddel  ezelőtt kórusban énekeltem és kis ideig énektanárhoz jártam (máig is abszolut hallásom van).

Igen, lehetett volna másféle klipet rendezni több utalással a közelgő 1956-os évfordulóra, de ez most ilyen lett és higgyétek el, hogy megvan a létjogosultsága!

Megjegyzés: A dalszöveg egyszer az egész országnak máskor pedig az egyes embereknek szól, ezért lehet nyelvtanilag kissé szokatlan a hangzása.

www.magyarforradalom1956.hu