Spontán színház, mert ez is én vagyok

 puf.jpg

Tegnap munka után a Vígszínház mellett egy kis kávézóban volt egy rövid és könnyen felejthető találkozóm. Fél hét körül éppen indultam volna hazafelé, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve, bementem a Vígszínházba és megkérdeztem, hogy milyen darabot játszanak ma este. A Pál utcai fiúk című musical volt épp műsoron, a pénztáros néni pedig kedvesen rábeszélt, hogy nézzem meg az előadást, mert "nagyon jó"... Így lett az enyém az utolsó negyedik sorba szóló pótszékes jegy 2000 forintért. Később kiderült, hogy egy színházjegy akár 6000 forint vagy több is lehet...(No comment.)

Eredetileg arra gondoltam, hogy a Bűn és bűnhődést kéne megnéznem, de ha már úgyis spontán vagyokot játszom és otthon sem várnak sírva a gyerekek akkor legyen az, amit ma este előadnak - gondoltam. A dress code-om pont passzolt a színházi estéhez, úgyhogy a szuperolcsó jeggyel a kezemben, már semmi sem tartott vissza attól, hogy megnézzem A PÁL UTCAIAK kétfelvonásos kalandját.(Amikor beültem a darabra, még azt sem tudtam hány felvonásos, de nyugalom ez később kiderült.)

Az apukám utálja A Pál utcai fiúkat, az iskolában nem igazán akarta elolvasni a regényt. Nagy büszkén máig azt meséli mindenkinek, hogy az édesapja szétverte a fején a könyvet. Nekem sem tartozott a kedvenc olvasmányaim közé, ígyhát vegyes érzelmekkel ültem be a nézőtérre. Annyít mondhatok, hogy a musicalbe bujtatott dráma jó néhány alkalommal könnyeket csalt a szemembe, mert NEMECSEK ERNŐ bátorsága, a 21. század elején is menő dolognak számít még akkor is, ha a mai gyerekek jó része már nem tudja értelmezni azt, hogy mi az GRUND és bizony a szülőknek kell ezt elmagyarázniuk.

Mellettem a nempótszékesek klubjában egy csinos fiatal lány ült a telekommunikáció világából és elmesélte nekem, hogy annyira tetszik neki a darab, hogy ő most látja harmadszorra és viccesen megjegyezte azt is, hogy "ne lepődjek meg, de csak fiúk vannak benne". Én azonban azt hiszem, hogy mégis meglepődtem...

Meglepődtem azért, mert régen láttam már ilyen összeszedett táncos koreográfiát és egyes  - pados és botos  - táncjelenetknél bizony leesett az állam. Köszönet érte Horváth Csaba koreográfusnak.  Az egyszerű, minimalista díszletek nem vonták el az ember figyelmét a dalokról és a cselekményről sem. A vörösingesek jelmezei tükrözték az olyan karakterek, mint a Pásztorok vagy Áts Feri vagányságát és agresszivitását, menő volt Áts Feri Dr Martens bakancsa vagy éppen a piros cipőfűzője. A Pál utcaiak átlagos, kissé vézna de agyafurt fiúk voltak a vörös ingesekhez képest, egyszerű barett sapkát, kalapot vagy mellényt viseltek szürke, kék és mustár színekben megfejelve egy-egy lezser nyakkendővel. Benedek Mari jelmeztervező profi módon öltöztette fel az egyes szereplőket.

fullsizerender_1.jpg

A GRUND Bokáék álomvilágának a megtestesítője, ez az a hely, amiért érdemes küzdeniük, helytállniuk és összefogniuk. A végső csatában  a csenevész NEMECSEK ERNŐ segítségével az összhang a PÁL UTCAIAK között is létrejön, ám a darab végén a két csapat kapitánya, ha szimbólikusan is de békét köt egymással. A kulcsfigura Nemecsek Ernő pedig észrevétlenül viszi a hátán az egész csapatot még akkor is, ha a többiek szemében Ő egy barna ruhás kisbetűs közlegény. 

A közel három órás musical izgalmas és dinamikus, a szereplők jellemfejlődése, még így 40 évesen is elgondolkoztató. Fesztbaum Bélához illik a tanár úr szerepe, hiszen egyfajta keretet ad a karaktere a darabnak. Igazán vicces, ahogyan felgöngyöli a GITT EGYLETET és elkobozza a tagdíjat, a gusztustalan gittet és a címert is. "A darab végén azt érzed, hogy te is feltöltődsz energiával."- mondta a bájos beszélgetőpartnerem.

A Dés-Geszti-Grecsó trió hozza a kötelezően - elvárt - magas szintet, mert a szöveg és dallam egységet alkot és mesterien hat az érzelemvilágunkra. Marton László pedig zseniális rendző és pont, ennél többet most nem tudok mondani róla.

A musical végén a közönség alig akarta hazaengedni a színészeket, még egy vastapsos ráadást is sikerült összehoznia tisztelt publikumnak. Zárásként annyit mondhatok, megtekintésre gyerekekkel vagy nélkülük - felnőtteknek is - erősen ajánlott!

Már nem csaodálkozom azon, hogy nem lehet jegyet kapni az előadásra, mert a darab profi munka egy összeszokott csapattól. Én pedig piszok mázlista vagyok, hogy sikerült bejutnom az előadásra. Este  tízkor a Vígszínház ajtaján kilépve Madonna I'LL Remember című számát hallgattam, mert jó volt emlékezni arra, hogy egyszer én is olvastam a Pál utcai fiúkat...

             (Madonna : I'll Remember/ Emlékezni fogok)

 Fotók: Vígszinház szórólapja, a darab fináléja.