Akadálymentes albérletet keres Budapesten egy elektromos kerekesszékkel élő fiatal srác, a pécsi Endrédi Bálint.  Nehéz feladat lehet Zuglóban és környékén ilyen házat/lakóhelyet találni. Elektromos kerekesszék esetén alacsonypadlós busz vagy villamosközlekedés szükséges, illetve liftes ház vagy földszinti lakás - lépcsők nélkül.

Hazánkban 2015-re sem valósult meg a teljes akadálymentesítés. Még mindig nehéz olyan lakásokat találni, ahová könnyen bejuthatunk elektromos kereksszékkel vagy éppen két bottal/könyökmankóval. Ráadásul nem minden emeletes házban van lift, vagy ha van is lift, az sokszor nem akkora, amibe könnyedén elfér egy (elektromos) kerekesszék.

Megoldhatalan feladat? Hiszem  - szeretném hinni -, hogy nem az a mai Magyarországon.

Az emberi társadalom sokféle csoprtból áll össze. Az egyes csoportok különféle jellemzőkre bonthatók kor, nem, vallási hovatartozás, származás, fogyatékosság és egyéb jellemzők pl.: jövedelem vagy politikai hovatartozás szerint.

A fogyatékossággal élők társadalmi csoportja pedig további alcsoportokra bontható aszerint, hogy milyen tipusú fogyatékosságról beszélünk - látás, mozgás, hallás vagy éppen értelmi akadályozottság. Mindegyik csoportnak, csakúgy mint a társadalom többi alcsoportjának más és más körülmény szükséges a komfortérzetéhez. Az egyik akadálymentes közlekedést és lakókörnyezetet szeretne, a másik csoport hangos tájékoztatást, a harmadik egyszerű piktogrammokat, a negyedik pedig több jelnyelvi tolmácsot a közintézményekben.

Napjainkra teljesen természetes, hogy különféle igényekkel élünk a jóléti társadalom egyes alcsoportjain belül. De valóban képsek vagyunk együtt élni és közös érdekeket képviselni? Nos valljuk be néha nagyon NEM. Pedig ha az egyes fogyatéossággal élő csoportok nem tanulnak meg együtt élni és közösen együtt dolgozni, akkor hogyan várhatnak el toleranciát a többségi társadalomtól, ha ők maguk sem fogadják el igazán egymást? Mert ugye minden szentnek magafelé hajlik, a mondás szerint...

Ez itt a nagy kérdés... Ez a kérdés pedig a többi társadalmi csoportra is egyaránt igaz - véleményem szerint. Együtt, közösen kell(ene) dolgozni, alkotni és értékeket teremteni. Olyan ez, mint a bográcsozás. Mindenki tegye hozzá az ételhez a lehető legjobb alapanyagot. Így a főzés végén biztos a siker és pikk-pakk kész is lesz a gulyáslevesünk. Egyes csoportok ne csak követeljenek bizonyos (elő)jogokat és (még)több szolidalitást, hanem a maguk módján és képességeik szerint járuljanak hozzá a nagy egészhez, vagyis a Magyar Nemzet felemelkedéséhez.Ha pedig már segítséget kérek a többségi társadalomtól egy probléma megoldásához vagy egy szükséglet kielégítéséhez, akkor én is járuljak hozzá a társadalom és közösség gazdagodásához, jólétéhez akár tanulással vagy munkával. Itt az idő, hogy egy irányba húzzuk mindannyian a szekeret, mert vannak külső és belső megoldandó feladataink egyaránt.

Szeretném hinni, hogy Bálint megtalálja a számára megfelelő zuglói albérletet és sikerrel megszerzi majd azt a BGF-es diplomát. Bízom benne, hogy pár év múlva olyan értékteremtő munkahelye lesz, ahol kamatoztathatja a megszerzett tudását és színesebbé teheti az őt befogadó munkahelyi kollektíva mindennapjait.

A munkatársai pedig elfogadják, hogy néha egészen apró módosításokkal Bálint számára is megteremthető az ideális munkahelyi környezet, mert van akadálymentes wc, tágas az iroda és az ajtók is küszöb mentesek. Nem az számít majd, hogy hányra ér be dolgozni, hanem az, hogy jól végzi el a feladatát és ezzel öregbíti az őt foglalkoztató cég hírnevét.

Nekem már sikerült és a közösségben, ahol éppen vagyok sokféle támogatást és segítő kezet kaptam...

(Köszönet érte!)